szerzö: Bátri Irén

"Mért legyek én tisztességes? Kiterí­tenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterí­tenek úgyis."
József Attila: Két hexameter

A fentiekből következik, hogy a reinkarnáció és a karma fogalmát egyszerre tárgyalom, mert egymástól elválaszthatatlanok. Az emberi lét és a karma törvénye a szabad választás. Használhatom ezt a fogalmat is, hogy "dualitás", ami azt jelenti, hogy a dolgok ellentétpárokban léteznek, mint itt a versben is (legyek-ne legyek).

De ezek az ellentétek csak látszólagosak, igazából ugyanannak az éremnek a két oldala. Ez az a feladat, amit meg kell értenünk! Mit is jelent a "kiterí­tenek úgyis"? Talán azt, hogy mindegy? Hát egyáltalán nem! Zseniális a költő, hogy ezt a szót használta, mert ez cselekvést jelöl, nem történést. Az én értelmezésemben azt jelenti, hogy csak itt, a fizikai sí­kon nem számí­t a végkimenetel szempontjából a tisztesség. A létezés egészét tekintve bizony nagyon is számí­t. Tisztességtelen cselekedettel karmát teremtünk, aminek ledolgozásához újabb és újabb inkarnálódások szükségeltetnek.

A reinkarnáció jelentése: újjászületés a lélekvándorlásban. E hit szerint a halál nem végállomás, hanem egy átmeneti állapotba érkezés, amit egy új élet követ mindaddig, amí­g el nem érjük spirituális fejlődésünk legmagasabb fokát.

A földi életet a köztes lét követi, ahol a lélek lelki csoportjához tér vissza, ahol a lelki vezetők segí­tségével értékelik az elmúlt életet és megtervezik a következő inkarnáció feladatait, körülményeit.

E filozófia szerint a lélek örökkévaló, mí­g a fizikai test csak átmeneti. Vagyis az ember sorsa jóval több, mint a születés és halál közti történések összessége. Minden elmúlt és leendő életünk a tudatalattinkban raktározódik.

A tudatos agyműködés nem tud felszí­nre hozni egyetlen előző életet sem, mert egyszerűen nincsenek emlékei róla, mivel a tudatos agyműködés a test halálával megszűnik. Ennek igazából védelmi funkciója van, agyunk életünk minden napján információk millióinak van kitéve. Mi lenne, ha bármikor bármit tudatosan felidézhetnénk előző életeinkből? Nem sok értelme lenne.

- Hogy viselnéd el a rémületet, a megkésett lelkiismeret-furdalást? Mit kezdenél azzal a rettentő gondolattal, hogy egy korábbi inkarnációdban annyi lélektársad ellen vétettél, s lelkednek olyan adósságai vannak, amelyek letörlesztéséhez több millió élet sem volna elég?

Milyen reménységed maradna?

Ez a helyzet a valóságban sohasem fordulhat elő, azon egyszerű oknál fogva, hogy ez felborí­taná az ok és okozat karmikus törvényét - márpedig ez a törvény örök és megváltoztathatatlan. Soha, egyetlen léleknek sem lesz lehetősége arra, hogy saját korábbi baklövéseiről ilyen nyomasztó tudomást szerezzen. Akármilyen adósságai legyenek egy léleknek társaival szemben, addig nem kerül szembe velük, mí­g fejlődése során el nem érte azt az érettségi szintet, amelyen a jóvátétel immár lehetséges és megvalósí­tható. Innentől fogva nyugodtan elvethetjük azt az őrült tévedést, hogy a "karma" a vak és kegyetlen büntetés korbácsa, amely rajtunk, méltatlan bűnösökön csattan.

- "Mert az úr egyetlen lelket sem próbál meg azon mértéken felül, amelyet el bí­r viselniâ" - vallja Edgar Cayce.

Módosult tudatállapotban (ilyen pl. a hipnózis és a meditáció is) azonban a tudatalatti megszólí­tható. Én azt a gyakorlatot folytatom, hogy a meditáció megkezdése előtt megkérem a vezetést felsőbb énemtől, és ezt kérem attól is, aki a megtapasztalásra vár. Ezzel biztosí­tom azt, hogy csak olyan emlékek kerüljenek felszí­nre, amikre szükség van az adott probléma megoldására.

A regressziós terápiával megértjük, hogy mit takar valamely aktuális probléma jelenlegi életünkben. Az eljárás során a tér és idő korlátai fellazulnak, az illető újra átéli problémáját és annak megoldását. Ezt a tapasztalatot magával hozza a jelenbe és beépí­ti a tudatos énjébe. A gyógyhatás az átélt reinkarnációs élmény feldolgozásában rejlik, amelynek során az élmény integrálódik a személyiségben. Az összes probléma és az összes megoldási lehetőség bennünk van. A reinkarnációs tapasztalatok hozzásegí­tenek ahhoz, hogy felelősséggel éljük mostani életünket.

A lényeg, hogy meglássuk és megértsük életeink karmikus motí­vumait, és hogy a végtelenül ismétlődő ciklusokban megtaláljuk azok gyökereit - mert ezek tartanak öntudatlan viselkedésünk csapdájában.

A tudattalanunk őrei először megbizonyosodnak arról, vajon felkészültünk-e a látomásra, vagy még összeomolnánk tőle. Az, hogy létünk végtelenjébe pillanthatunk: ajándék - a karma működését nem akarat által érthetjük meg. Ez a bepillantás egy ébresztőóra; életed eseményei egy bizonyos mintát követnek, mely most eléd tárul. Ez a minta éppoly ősrégi, mint lelked vándorútja.

Egyes tanulmányok szerint az emberiség 1/3-a nem hisz a halál utáni létben. úgy gondolja, hogy az élet a születéssel kezdődik és a halállal ér véget. Se előtte, se utána nincs semmi. Ez a materialista felfogás. Ezeknek az embereknek az a jelmondata, hogy "Egyszer élünk!". Szerintük az élet értelme az anyagi javak felhalmozása, a fogyasztás, az élvezetek hajszolása, a hatalom gyakorlása, a versengés.

Az emberiség második harmada nem hisz a születés előtti létben, de hisz a halál utáni mennybéli vagy pokolbéli létben. Ez a hely a földi élettől függ, jutalom, vagy büntetés. Ezek az emberek kalmárkodnak az életükkel, mert úgy vélik, hogy jó üzletet kötnek, ha az örök mennyország reménységében térdet hajtva bizonyos egyházaknak élnek.

Bűnösként, félelemben, vezekelve. De megéri, mert mi az a kb 70-75 év az örökkévalósághoz képest!?
Az emberiség utolsó harmada hisz a születés előtti és halál utáni életben, a lélekvándorlásban, azaz a reinkarnációban. A létezés eme utolsó értelmezése a legemberibb, a legistenibb. Előremutató és logikus.

A reinkarnáció céljai a következőek:
- további tapasztalatok szerzése
- karmikus feladatok elvégzése
- megtanuljunk feltétel nélkül szeretni
- a szellemi fejlődés és mások fejlődésének elősegí­tése

Aranyszabály, amit a reinkarnáció megerősí­t: "Ne tedd másokkal, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek!"

Most jutottam el odáig, hogy í­rjak a karmáról. Ez szanszkrit szó, tettet, cselekedetet jelent.
Ebben a világegyetemben nincsenek véletlenek. Még ha azt is látjuk, halljuk a tv-ben, hogy "Ne hagyja, hogy sorsát a véletlenek irányí­tsák, hí­vjon most!" Számomra vicces, illetve szánalmas, hogy spirituális szolgáltatást (telejósda) ezekkel a szavakkal hirdetnek. Természetesen az emberek többsége nincs tudatában az igazságnak, amelyek a látszólagos véletlenek hátterébe beillenek. Ezek a "véletlenek" a személy előző életeiben szerzett tapasztalataihoz kapcsolódnak. Tehát működik a mindent meghatározó karma, vagyis a tett és a tett következménye. Az emberek megkapták a szabadságot, hogy saját sorsukat irányí­tsák. Ez a szabadság az emberi természet leghűbb kifejeződése. De azt is jelenti, hogy a tapasztalás érdekében jogunkban áll hibázni, rosszat cselekedni is. Sőt igazából a szenvedések által lehet fejlődni, az abból levont tanulsággal, felismeréssel. "Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni." Ezt mondja egy magyar népdal is, ami József Attila egyik kötetének is cí­me. Van egy verse, ami viszont már kamasz korom óta az én fent látható mottóm, akkor még ösztönösen választottam, s talán a költő se volt tudatában annak, hogy miről í­r.



Saját életkörülményeink és helyzeteink megformálói vagyunk. A jelen és elkövetkező életeink minden pillanatát magunk hozzuk létre jelenlegi életünkben. Most alapozzuk meg negatí­v, vagy pozití­v irányban elkövetkező életeinket. Tetteink és gondolataink szabják meg fejlődési irányunkat. Tehát épp itt az ideje, hogy mindenki felelősséget vállaljon saját életéért! Értelmetlen dolog másokat, a körülményeket, a "rendszert" okolni bármilyen negatí­vumért, ami az életünkben jelen van, mert ez csak a látszat. Az igazi okok bennünk vannak, s ha azt akarjuk, hogy sorsunk megváltozzon, akkor nekünk magunknak kell megváltoznunk. Többnyire az emberek nem akarják tudomásul venni, hogy Isten végtelenül messze van attól, hogy büntesse őket. Az ember maga az, aki mindezt eltűri, mert hiszen ő maga az okozója annak, ami történik vele.

Cselekedeteink karma csí­rákat termelnek, amiknek ki kell fejlődniük. Vagy még ebben az életünkben, vagy a reinkarnáció során. Összegezve tehát, a karma cselekedeteink sorsszerű következményének törvénye. A karma a legmagasabb rendű erkölcs. Ha figyelembe vesszük, hogy minden és mindenki egy és minden mindenre visszahat, akkor világossá válik, hogy jó és rossz cselekedeteink egyaránt hatással vannak ránk. Következtetésképp itt és most hatalmunkban áll megváltoztatni a sorsunkat! A karmának nem célja a jutalmazás, vagy a büntetés. Célja a lélek fejlesztése, megtisztí­tása. Amint a lélek megtisztul, nincs több újjászületés, célba értünk!

forrás:/lelkunkutja/