2012. szept.
13
13
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: fulldragon
szerző: nordi
Másnap a férje eldicsekedett vele a faluban, hogy mit látott, de alig ért be a házba, a securitate ügynökei leteperték és elvitték - ez a kép a dulakodásban kihullott a zsebéből, és csak pár nap múlva találta meg az ágy alatt -
- Azóta se mertem megmutatni senkinek - folytatta Amara anyó, - mert így ismerték a környéken - de mindig tudtam, hogy egyszer valaki eljön ezért a képért.
- A férjemet nem láttam többé, nehéz idők voltak akkoriban - sóhajtotta a nénike.
- Sok embert vittek el azokban az években, - sipákolta - tolvajokat, forradalmárokat, ellenforradalmárokat, kulákokat, párttagokat. Soha nem tudhattuk, hogy kire mikor kerül majd sor!
Vitték őket, ha beszéltek azért, ha hallagattak, akkor meg azért. Embert próbáló évek voltak azok pujukáim, talán még a mainál is rosszabbak!
Amara anyó még sokáig mesélt volna a régmúlt idők történéseiről, de kezdett sötétedni, így hát elkezdtük a búcsuzkodást.
Nekünk adta a fényképet, mi meg oda adtuk a pár napja keszült képet amely ugyanolyan volt mint az övé, csak sokkal jobb minőségű, majd elkísért bennünket a sarokig, ahol mégegyszer megköszöntük a vendéglátást és elindultunk az autónk felé...
Amara anyó arcát igencsak megviselte az idő
Alig értünk el a parkolóig, mikor észrevettük, hogy süt a nap és sugarai megvilágítják az üzletsor környékét. Önkéntelenül az órámra pillantottam: alig múlt dél, néhány perccel...
Már nemegyszer hallottunk a máramarosi anomáliákról, a youtube-on is több videó van ezekről, a kakastaréji kiránduláson nekem is volt részem már ilyesmiben, (lásd: "máramarosi dimenziókapuk..." Katt ide! ) de ez most hátborzongatóbb volt! Valahogy nem tudtuk lájkoni az egész helyzetet.
Budesti csak pár km-re van Kapnikbányától, igaz csak légvonalban. Van ugyan egy erdei út is odáig, de ezen a rövid, majdnem 15 km-es szakaszon, már annyi rejtélyes dolog történt, hogy az emberek inkább körbe mennek, ha feltétlenül oda kell menniük...De ott már nincs dolga senkinek, ha pedig lenne, akkor inkább lemond róla.

Tovább már nincs út. Nincs semmi, csak a hegyek és az erdők. Vagyis a "zóna", ahol bármi megtörténhet...Volt aki a két-három órás gyalogutat két hét alatt tette meg, de számára csak 3 órának tűnt az egész,..volt aki mire odaért teljesen megőszült, de semmire sem emlékezett... a koboldok és tündérek gyakran megjelennek a környéken, de volt mikor furcsa járműveken szágúldozó mutánsokkal is találkoztak a zonába tévedők. A tudósok szerveztek néhány expediciót a forradalom után, de vagy nem találtak semmit, vagy őket nem találta meg a keresésükre indult újabb kutatócsoport...
Ott ez is természetes, mint számos egyéb csoda amit a szkeptikusok a kiváló 52%-os kisüsti szilvapálinka számlájára írják.
Néhány kutató beszélt ugyan csillag-, vagy dimenziókapukról, de a jelenségek aleatorikus volta miatt, ezek csak elméletek maradtak.
Éppen ezek alapján javasoltam fulldragonnak, hogy "haggyjuk a francba az egészet", mikor észrevettük, hogy a vastagnyakú fiúk hanyag eleganciával baseball ütőjüket lóbálva elindultak az autónk felé. Nem volt nehéz a döntés, mert ilyenkor lép életbe a "B'" terv: Futás... Autóba be, motort indít, húzás innen minél messzebbre...
Néhány kilométer után ismét változott a kép. Szép nyugalmas őszi délután volt, a lemenő nap sugarai aranyszínű palástot borítottak a tájra. Megnéztem az órámat: délután fél hat volt!
Pár perc múlva Felsőbanyán voltunk...Megálltunk egy kávéra. Én rögtön kettőt ittam az 52 fokosból, fulldragon kénytelen volt a hagyományos feketét fogyasztani.
Hazafelé menet aztán már felszabadultan filóztunk a történtekről, hát volt is miről.
Mi voltunk ma a jövőben, vagy az augusztusi kiránduláson csusszantunk vissza az ötvenes évekbe?
Ha igen, akkor, hogy volt Alekánál laptop és videó kamera? Ha pedig nem, akkor, hogy kerül egy pár napos felvétel egy több mint ötvenéves fényképre? De a kérdések csak további kérdéseket generáltak, válaszaink nem voltak, csak érveink.
Minél több érvet és ellenérvet hoztunk fel, annál zavarosabb lett a történet.
Ki is ez a Aleka? Ufólány, aki távoli csillagok küldötte, vagy egyszerü időutazó, aki uralja az időt? Hogy kerül a képbe Amara anyó, kicsoda ő, aki körül látványosan visszafordul az idő...?
Esetleg mi tévelyegtünk, akaratunkon kívül, az időben -,akkor talán mi vagyunk az időutazók? Mi jöhet még ?
(paramoral)
Másnap a férje eldicsekedett vele a faluban, hogy mit látott, de alig ért be a házba, a securitate ügynökei leteperték és elvitték - ez a kép a dulakodásban kihullott a zsebéből, és csak pár nap múlva találta meg az ágy alatt -
- Azóta se mertem megmutatni senkinek - folytatta Amara anyó, - mert így ismerték a környéken - de mindig tudtam, hogy egyszer valaki eljön ezért a képért.- A férjemet nem láttam többé, nehéz idők voltak akkoriban - sóhajtotta a nénike.
- Sok embert vittek el azokban az években, - sipákolta - tolvajokat, forradalmárokat, ellenforradalmárokat, kulákokat, párttagokat. Soha nem tudhattuk, hogy kire mikor kerül majd sor!
Vitték őket, ha beszéltek azért, ha hallagattak, akkor meg azért. Embert próbáló évek voltak azok pujukáim, talán még a mainál is rosszabbak!
Amara anyó még sokáig mesélt volna a régmúlt idők történéseiről, de kezdett sötétedni, így hát elkezdtük a búcsuzkodást.
Nekünk adta a fényképet, mi meg oda adtuk a pár napja keszült képet amely ugyanolyan volt mint az övé, csak sokkal jobb minőségű, majd elkísért bennünket a sarokig, ahol mégegyszer megköszöntük a vendéglátást és elindultunk az autónk felé...
Amara anyó arcát igencsak megviselte az idő
Alig értünk el a parkolóig, mikor észrevettük, hogy süt a nap és sugarai megvilágítják az üzletsor környékét. Önkéntelenül az órámra pillantottam: alig múlt dél, néhány perccel...
Már nemegyszer hallottunk a máramarosi anomáliákról, a youtube-on is több videó van ezekről, a kakastaréji kiránduláson nekem is volt részem már ilyesmiben, (lásd: "máramarosi dimenziókapuk..." Katt ide! ) de ez most hátborzongatóbb volt! Valahogy nem tudtuk lájkoni az egész helyzetet.
Budesti, ahol az anomáliák természetes jelenségnek számítanak. Itt normális, hogy a víz a lejtőn felfelé folyik, ahogy a videó is mutatja.
Budesti csak pár km-re van Kapnikbányától, igaz csak légvonalban. Van ugyan egy erdei út is odáig, de ezen a rövid, majdnem 15 km-es szakaszon, már annyi rejtélyes dolog történt, hogy az emberek inkább körbe mennek, ha feltétlenül oda kell menniük...De ott már nincs dolga senkinek, ha pedig lenne, akkor inkább lemond róla.

Tovább már nincs út. Nincs semmi, csak a hegyek és az erdők. Vagyis a "zóna", ahol bármi megtörténhet...Volt aki a két-három órás gyalogutat két hét alatt tette meg, de számára csak 3 órának tűnt az egész,..volt aki mire odaért teljesen megőszült, de semmire sem emlékezett... a koboldok és tündérek gyakran megjelennek a környéken, de volt mikor furcsa járműveken szágúldozó mutánsokkal is találkoztak a zonába tévedők. A tudósok szerveztek néhány expediciót a forradalom után, de vagy nem találtak semmit, vagy őket nem találta meg a keresésükre indult újabb kutatócsoport...
A második videón, ami szintén Budesti környékén készült egy autó éppen lejtőnek fel halad, kikapcsolt motorral,
Ott ez is természetes, mint számos egyéb csoda amit a szkeptikusok a kiváló 52%-os kisüsti szilvapálinka számlájára írják.
Néhány kutató beszélt ugyan csillag-, vagy dimenziókapukról, de a jelenségek aleatorikus volta miatt, ezek csak elméletek maradtak.
Éppen ezek alapján javasoltam fulldragonnak, hogy "haggyjuk a francba az egészet", mikor észrevettük, hogy a vastagnyakú fiúk hanyag eleganciával baseball ütőjüket lóbálva elindultak az autónk felé. Nem volt nehéz a döntés, mert ilyenkor lép életbe a "B'" terv: Futás... Autóba be, motort indít, húzás innen minél messzebbre...
Néhány kilométer után ismét változott a kép. Szép nyugalmas őszi délután volt, a lemenő nap sugarai aranyszínű palástot borítottak a tájra. Megnéztem az órámat: délután fél hat volt!Pár perc múlva Felsőbanyán voltunk...Megálltunk egy kávéra. Én rögtön kettőt ittam az 52 fokosból, fulldragon kénytelen volt a hagyományos feketét fogyasztani.
Hazafelé menet aztán már felszabadultan filóztunk a történtekről, hát volt is miről.
Mi voltunk ma a jövőben, vagy az augusztusi kiránduláson csusszantunk vissza az ötvenes évekbe?
Ha igen, akkor, hogy volt Alekánál laptop és videó kamera? Ha pedig nem, akkor, hogy kerül egy pár napos felvétel egy több mint ötvenéves fényképre? De a kérdések csak további kérdéseket generáltak, válaszaink nem voltak, csak érveink.
Minél több érvet és ellenérvet hoztunk fel, annál zavarosabb lett a történet.
Ki is ez a Aleka? Ufólány, aki távoli csillagok küldötte, vagy egyszerü időutazó, aki uralja az időt? Hogy kerül a képbe Amara anyó, kicsoda ő, aki körül látványosan visszafordul az idő...?
Esetleg mi tévelyegtünk, akaratunkon kívül, az időben -,akkor talán mi vagyunk az időutazók? Mi jöhet még ?
(paramoral)
kapcsolódó: Aleka, a titokzatos ufo-lány ( I.rész) Katt ide!













De annak nagyon jó, kíváncsian várom a folytatását ennek a lányregénynek. 


