szerző: horpad

Előzmény : Katt ide! Univerzumunk életútját, múltját és jövőjét több féle elmélet is igyekszik bemutatni, közülük talán az alábbi három a legismertebb. Ez egyben három féle irányvonalat is jelent... És nemtitkolt elfogultság részemről, amikor kijelentem, hogy az én gondolatvilágomhoz a középső zárt rendszerű áll a legközelebb. Teljes azonosulásról viszont mégsem lehet beszélni, mert a kezdő- és végpont kijelölése egyáltalán nem illik a képbe, és sérti a folytonosság elvét is.



Egy termodinamikai zártrendszert megjelenítő univerzum számomra sokkal valóságosabb, mint bármely más alternativa. Ennek viszont egyenes következménye, hogy sem fény, sem anyag, sem bármilyen sugárzás vagy energia nem juthat ki belőle. Pontosabban fogalmazva – se ki ... se be. Az energetikai egyensúlyát pedig éppen a tágulások és zsugorodások kompenzáló hatása biztosítja.

Az, hogy világunk kivülről nézve behatárolható, még nem jelenti számunkra – akik benne élünk – azt, hogy ne lenne végtelen. Egy aranyhal élete végéig úszkálhat körbe a gömb-akváriumában anélkül, hogy akadályokba ütközne. Joggal gondolhatja hát, hogy birodalmának nincsenek határai...

Bár az eddig leírtakat csupán egyetlen pillér támasztja alá, de az megingathatatlannak tűnik... a Térgörbület.... Ez a tény elég korán teret nyert a köztudatban, tekintve, hogy már 200 éve deklarálták, és a sors fura fintoraként egyszerre hárman is, és szinte azonos időben. A magyar Bolyai János, a német Rieman, és az orosz Lobacsevszkij.

A fentiek alapján a nyílegyenesnek tűnő fénysugár valójában a Tér görbületét követi, akár önmagába is visszatérhet, így képes feloldani a mellékelt ábra látszólagos abszurditását.... Igen... Elméletileg könnyen elképzelhető, hogy egyazon galaxis kettősségét látjuk különböző fényutak mentén, vagyis más-más irányból...

Ám mivel az úthosszak különbsége évmilliárdokban mérhető, ezt épp olyan nehéz lenne bizonyítani, mint a féregjáratok létezését.

- De azok, akik ”Holografikus Univerzum”-ként látják a világot, vagy úgy gondolják, hogy az érzékszerveink által közvetített kép a valóságról csupán egy illúzió, - most biztosan szépeket álmodnak....

A legtávolabbi galaxist napjainkban fedezték fel, és ’csak’ 13,2 milliárd fényévre van tőlünk, vagyis szinte egyidős a feltételezett ősrobbanással. Bárkiben felvetődhet a kérdés, vajon mennyi idő szükséges ahhoz, hogy egy csillag összeálljon, és hogy többmillió csillag alakzatba rendeződjön..., és a gyanú, hogy csupán egy közeli galaxisnak a távoli múltba kivetített képe jelent meg a távcső látómezejében.

- De ha a közeli valóságát akarnánk megkeresni, igen nagy bajban lennénk... A háromdimenziós tér semmilyen segítséget nem nyújt az iránymeghatározáshoz. A nagy időkülönbség pedig kizár minden képi azonosságot...

A kihívás legalább akkora, mintha a kézenfogva sétáló nagyapa-unoka párosról próbálnánk meg elhinni vagy elhitetni, hogy a kettő egy és ugyanaz.

(paramoral)

kapcsolódó: Az Ősrobbanás kritikája 1.rész. Katt ide!

(- folytatjuk -)