+ A | - a | Visszaállít
2013. jan.
21
  Az Ősrobbanás kritikája 3.rész.
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: fulldragon
szerző: horpad

A fekete lyukak az Univerzum legextrémebb és legkülönösebb alakzatai. Létezésüket már akkor sejteni lehetett, amikor még egyet sem találtak belőlük. A kezdeti ismeretek még feneketlen bendőről és csillapítatlan étvágyról szóltak. Úgy tűnt, az eseményhorizonton átbukó összes anyag a semmibe vész, örökre láthatatlanná válik.

Azóta árnyaltabb lett a róluk kialakult kép, mert kiderült, hogy nem folytonevők, és szerintem a benyelt anyagot is visszaadják, csak éppen érzékelésünk számára láthatatlanul. Tehát nem tekinthetünk rájuk úgy, mint végállomásra, sokkal valószínűbb, hogy egy körfolyamat bezáródó láncszemeit képezik.

És itt az ideje, hogy leporoljuk Hoyle ”születő hidrogénatom” elméletét... Úgy gondolta, ha évente minden köbméterben csupán egyetlen hidrogénatom keletkezik, az képes volna kiegyenlíteni a tágulás folytonosságát. -

Csak azt nem tudta megmondani a derék brit királyi csillagász, hogy ez az új hidrogénatom honnét bukkan elő, így ezt a teóriát nagyon hamar ejtették... Ma már persze lazán rávághatná, hogy a sötét anyagból és sötét energiából, melyet vélhetően a fekete lyukak árasztanak ki magukból, de akkoriban ezek a fogalmak még ismeretlenek voltak.

Valójában a sötét anyagról és energiáról még ma sem tudunk többet annál, mint hogy léteznek, és hogy jelentős hányadát képezik világunknak.

...Hosszú évek óta hiába keresik a csillagászok a Világegyetem egy jelentős részét kitevő úgynevezett sötét anyagot, egyelőre csak annak gravitációs hatását lehet kimutatni...

A mai fizika egyik nagy rejtélye, hogy a Világegyetem kétharmadát a sötét energia alkotja, negyedét pedig a sötét anyag teszi ki - de egyiknek sem ismerjük a természetét. Mindössze 4-5 százalékot képvisel a "normális", fénylő anyag, amelyet csillagok és galaxisok formájában jól ismerünk...
” /origo
Véleményem szerint pedig részesei egy evolúciós körforgásnak, amely az anyag folytonos megújulását segíti elő a hidrogénatomtól a nehézfémekig....

-De a legújabb ismeretek közül nem ők az egyetlen, aki szembe megy a csillagokkal kirakott sztrádán. Újra és újra ellentmondásokba ütközünk, melyek mindegyike feloldásért kiált. A közelmúlt híre, hogy extra méretű (négymilliárd fényévnyi "átmérőjű") szupergalaxist fedeztek fel Katt ide! ,és "Ez a világegyetemben megfigyelt legnagyobb képződmény, oly hatalmas, hogy létezése ellentmond az általánosan elfogadott kozmológiai ismereteknek"
Egyre sürgetőbb tehát az igény a régi elméletek felülvizsgálatára, és azok szükség szerinti reviziójára.

Végül még egy kérdés, amelyre szeretném (elsősorban önmagamnak) megtalálni a választ. Lehetnek-e más világok is a miénken kivül..?. Véleményem szerint – igen... De ha mindannyian egy-egy zártrendszert képeznek, akkor köztük semmilyen információcsere nem létezhet, így tudomást sem nagyon szerezhetünk róluk. Úsznak, mint víz felszínén a buborékok, közelebb, távolabb, vagy akár érintő, összetapadó közelségben is.

- Tudjuk, hogy egy nagyobb buborék egy benedvesített késsel bármikor ketté osztható, két kisebbre. Ki lehet próbálni.... És ha valaki türelmesen figyeli a csobogó vizet, olyat is láthat, amikor két buborék egymásnak szalad, és egy pattanással eggyé válnak.

Valami hasonló történhetett Univerzumunkkal is 13.7 milliárd évvel ezelőtt. De az nem egy drámai robbanás volt. A meghatározó építőkövek, galaxisok és fekete lyukak folytatták megkezdett életciklusukat, - csak éppen egy másik világban...
Ugyanis a téridő szerkezete, maga a Térgörbület megváltozott, és ezzel egy függöny ereszkedett le a múltat fürkésző tekintet előtt. Minden ezt megelőző esemény örökre az ismeretlenség homályába veszett. 13.7 milliárd év a visszatekintő megismerés végső határa, mert a mai jelenünk számára az volt a Kezdet. (De igazán nagy durranás nem volt.)
- És a távoli jövő is épp ilyen fogatókönyvet tartogat, amennyiben Univerzumunk felfuvódása tovább folytatódik. Elérve egy kritikus értéket, ketté fog hasadni, ezzel egy új időszámítás kezdődik. Ám a tüzijáték akkor is elmarad....

Nem tudom, ki mennyire képes azonosulni ezekkel a gondolatokkal, de én ezt látom... És számomra így lett kerek a világ.....

(paramoral)

kapcsolódó:Az Ősrobbanás kritikája 2.rész. Katt ide!
Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon


Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz