szerző: nordi

Lényegeben egyetértek az előző cikkel a szkeptikusokról, de nem nem tudom szó nélkül hagyni a túlzásait (szerzője alaposan átesett ama bizonyos "trójai faló" sötét oldalára) és a személyeskedő stílusa sem igazán klappol a témához... szerintem...Erre akartam reflektálni egy hozzászólásban, de úgy érzem ez többet is megér...

Nem akarom Vágó Istvánt védeni, hisz egyáltalán nincs szüksége rá. Én sem szeretem a szkeptikusokat (már a kifejezéssel is bajom van).

Nem szeretem őket mert hivatalos, izzadságszagú "tudományos" magyarázataikkal elveszik tőlünk a az életünk misztikumát, álmainkat reményeinket, a hitünket egy másfajta világ létezeseben.
Nem szeretem őket, de nem ők a veszélyesek, hiszen kételkesdéseikkel csak
megerősítenek bennünket hitünkben (ők a szükséges rossz).

A fő gond, szerintem, a kereskedelmi tv-ket és a mass-médiát elársztó varázslók jövendőmondók, látnokok, jósok, táltosok, és egyéb ezoentitások inváziója, akik ipari méretekben termelik a tömény idiotizmust, és mi lelkesen bólogatunk

(nehogy szkeptikusnak nézzen valaki) és vigaszt keresünk az inuaki David, Anima, Ivo Benda, SaLuSa és bulvárkontakta társai intergalaktikusan bárgyú üzeneteiben, elmélyedve a szektásodó útkeresők felemelkedést és dimenzióváltást igerő tanaiban, reménykedve Sohin Prancsnok és társai, Katt ide! földi evakuációs prodzsekjenek sikerében (ami valamiért mindig elmarad).

Ha ez így van jól, akkor inkább számítsatok a szkeptikusok közé, legfeljebb Vágó István helyet szorít nekem a kanális aknájában, és szép csendben magunkra húzzuk az aknatetőt (míg el nem lopják felőlünk).
Az legalább egy ideig megvéd a bulvárezotéria mizériájától, ami sokkal többet árt a paratudományok és ismeretlen jelenségek kutatóinak mint az egyre olvadó szkeptikusok egész tábora.



(paramoral)