Szerző: Ștefan Ciocan (Sare'n Ochi)
Fordította: Kerekes Gyula (vhegy)

A "Románia Csillaga" Érdemrend Becsületbírósága úgy döntött, megfosztja Tőkés Lászlót eme kitüntetéstől.
Ion Iliescu és Victor Ponta Romániájában a hóhér visszavonhatja az áldozat kitüntetését

Vajon most büszkének kellene lennem azért, mert román vagyok? Nos, nem vagyok büszke, épp ellenkezőleg, szégyellem magam - ki tudja hányadszorra már -, hogy román vagyok.
Nem azért, mert Tőkés lelkész utódai nem biggyeszthetik a mellére ezt a pléhdarabot - ha egyáltalán eszükbe jutna - amikor a temetőbe cipelik halottukat. És azért sem, mert tökéletesen egyetértettem Tőkés lelkésszel, amikor azt mondotta, hogy számára december elseje "gyásznap". (Erdélyi románként számomra is az!)

In fide salus, avagy Hitben van a szabadulás.

Szégyellem magam, mert a román nemzethez való tartozásom arra kényszerít, hogy egy olyan országban éljek, ahol a hóhér visszavonhatja az áldozat kitüntetését, ahol nem létezik az értékek hierarchiája, minden a hazugságra és a végletekig vitt arcátlanságra épül.

Tőkés László az az ember, aki 1989 decemberében Temesváron elindította azt, amit a történelem "Kommunistaellenes Forradalomként" tart számon. Az, hogy Tőkés magyar csak fokozza a szégyenérzetünket. Egy magyarra - idegen titkosszolgálatok emberére vagy sem, teljesen mellékes - volt szükség ahhoz, hogy lángra lobbanjon a forradalom. Román is lehetett volna. De nem az volt!


,

"Nincs miért védekeznem, nem követettem el semmilyen elítélendő cselekményt, csak a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogommal éltem."

Ellenben nagyon sok román névtelenül támogatta Tőkés Lászlót. Akkor nem számított, hogy Tőkés magyar. Románok, magyarok, németek, szerbek, névtelenek, ismeretlenek gyűltek össze a temesvári református lelkész hívására és indították el a nagy csodát. Azokban a napokban, december 16 és 21 között, rövid ideig Románia egy kis része felszabadult.

Bár Tőkés nem volt jelen Kolozsváron, az általa fellobbantott láng Erdély fővárosát is elérte. Itt egy "igazi román" lépett a barikádra. De nem a kommunistaellenes tüntetők, hanem a Ceaușescu-rendszer védelmezői oldalán.

Degeratunak (Constatin Degeratu volt vezérkari főnök - a szerk.megj.) hívják, ma már tábornok. Egyenruhájához a hadsereg által lelőtt kolozsvári fiatalok vére tapad, tudniillik Degeratu volt az, aki a retorziós akciókat vezényelte. Igaz, soha nem mondott egy rossz szót sem Romániáról. Akkori rossz tettei azonban örökre bevésték magukat az elnyomó hadsereg sortüzeinek áldozatul esett fiatalok keresztjeibe és szeretteik fájó szívébe.

Băsescu óvatosan kezeli Tőkés László kitüntetésének visszavonását.

Igen, most szégyellem magam, hogy román vagyok! Szégyellem, mert Degeratu tábornok annak a "Románia Csillaga" Érdemrend Becsületbíróságának tagja, mely úgy döntött, hogy visszavonja Tőkés László érdemérmét. A hóhér visszavonja az áldozat kitüntetését. Egy ember, kinek kezéhez Kolozsvár mártírjainak vére tapad, a forradalom hőse felett ítélkezik.

Tőkés László ugyanaz, aki 1989-ben is volt, egy eszméiben következetes magyar. Mi, románok viszont megváltoztunk, vagy 23 év alatt olyannyira megváltoztattak bennünket, hogy már fogalmunk sincs, mit akarunk a Történelemtől.

forrás:/vhegy/