szerző: Olga Zakutnyaja

December 28-án a három műholdat szállító Szojuz-2.1v új könnyű hordozórakéta indításával befejeződött Oroszország „rakétaindítási” űréve. A 2013. esztendő nagyon intenzívnek bizonyult, elég utalni itt a Mars-kutatási projekt keretében az Európai Űrügynökséggel (ESA) folytatott együttműködés beindítására, a GLONASSZ három műholdját szállító Proton balsikerű indítására és az orosz űrkutatási ágazat reformjára.

Nagy jelentőségű esemény volt az ExoMarsprojektről született – és régóta várt –egyezmény aláírása a Roszkoszmosz és az ESA között márciusban. Mondható, hogy ez az egyezmény megszabja Oroszország bolygókutatási programja marsi részét egészen 2020-ig. Ezek szerint Oroszország az ExoMars projekt teljes jogú résztvevőjévé válik, vagyis nem csupán hordozórakétákat bocsát az ESA rendelkezésére a szondák világűrbe juttatásához, hanem tudományos kutató berendezést is felszerelhet és hozzáférhet a tudományos adatokhoz.

A bolygókutatási program másik – Holddal kapcsolatos része – szintén az ESA részvételével valósulhat meg, hiszen az Európai Űrügynökség érdeklődést tanúsított az Oroszországgal közös projekt iránt. Egyelőre csupán szándék kinyilvánításáról van szó, de a tendencia optimizmust sugall.

Jó hír a Szpektr-R obszervatórium, amely immár két éve működik az űrben. Az idén befejezéshez ért a korai tudományos megfigyelések programja és beindult a tudományos kulcsprogram, amelyben a világ minden tájáról részt vesznek kutatók. Folytatja Föld körüli pályán működését a Csibisz-M akadémiai mikroszputnyik, amely a villámlást, mennydörgést figyeli meg az űrből.

Azonban a Marsról kapott hírek, visszhangjukat tekintve, alulmaradnak az „űrkutatási klub” újabb tagországaiból – Kínából, Indiából, Japánból, Iránból, Dél-Koreából – kapott hírek mögött. Kína a soros pilótavezérlésű űrhajó mellett az űrbe szondát lőtt fel, amely aztán leszállt a Holdra. Az indiai bolygóközi apparátus útban van a Mars felé. Japán asztrofizikai obszervatóriumot lőtt fel az űrbe a felújított Epsilon hordozórakétával. Irán élőlényt – majmot – lőtt fel szuborbitális pályára, Dél-Korea pedig először indított az űrbe műholdat hazai hordozórakétával.

Azonban mégis a Cseljabinszk környékén a Földre lezuhant meteorit vált a 2013. esztendő jelképévé, hiszen az egyértelműen jelezte az emberiségnek, hogy a világűr nem oly távol van tőlünk. Szerencsére sikerült elkerülni az áldozatokat, bár a meteorkő jelentős anyagi kárt okozott. A cseljabinszki meteoritról rengeteg publikáció született: szakemberek és laikusok egyaránt az égitest tömegét, méreteit és egyéb paramétereit illetően fogalmaztak meg becsléseket a rendelkezésükre álló videofelvételek és fényképek alapján. Az űrügynökségek pedig egyre hevesebben beszélnek a potenciális veszélyt jelentő égitestek megfigyelésének fontosságáról.

forrás:/ruvr.ru/