2014. jan.
01
01
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: fulldragon
szerző:Koncz Akela
Máról holnapra búcsút intünk a 2013-as régi esztendőnek s üdvözöljük a 2014-es új évet. Minden egy pillanat alatt változik, a múlt folyamatosan felfalja a jelent, a jövő fonala az életünkben így egyre csak fogy, azonban ez jelzi a haladást is, ami a fejlődés záloga.
A jelen csapdájában leledzünk, ám nem negatív történés ez, gondolj csak bele! Így nyer értelmet az elmúlás, végtére is az életünk tava bár fokozatosan elpárolog, de nem tűnik el nyomtalanul, hiszen a létezés egén átalakul felhővé s ez szolgál majd esőként - a Nap fényével együtt - az élet állandó megújulására.
A jelen éppen ezért óriási hatalommal bír, mérhetetlen erő lakozik benne, minden egyes pillanata egy-egy kozmikus Ősrobbanás, nagyobb energia rejlik benne, mint a legnagyobb, leghevesebb kvazárokban. Nem csak ezek miatt, mint a termodinamika második főtétele, - az entrópia - a megmaradási tételek, az okság egyetemes elve, vagy a kvantumfizikai axiómák, hanem mert a jelen egy kis töredékszikrájában benne van az egész Mindenség s összefügg az összes kis apró végtelennyi töredékszikrával. Érezd át ezt a súlyt s méretet, minden egyes pillanat egy-egy Univerzum, így hálóz be bennünket a Multiverzum végeláthatatlan szálrendszere. Az idő rendkívül komplex fogalom, ez így is van jól, legyen is beazonosíthatatlanul relatív. Ez hassa át minden atomrészecskéjéig, a változás állandó rezgése, folyamatos nyüzsgése.
Felfedezni egy pillanatot pompás érzés s bizony az önmeghaladás, a fejlődés sarokköve a szogorúan megállás nélküli tanulás képessége. Csodálatosabb a tanulás, mint hiszed. A tudomány az élet s a létezés érzelmét fedte fel előttünk. Reajöttünk, hogy azok a molekulák, amelyek a testünket alkotják s azok az atomok, amik a molekulákban honolnak, mind a csillagokból származnak, haláltusájuk után ezek az anyagok kirobbantak a galaxisba s létrehozták a kémai életet, így történt minden mozzanat.
Ez azt jelenti, hogy biológiailag mind kapcsolatban állunk egymással s kémiailag kapcsolatban állunk a Földdel s az Univerzummal. Ez nagyszerű s csodálatos. Meg vagyok elégedve a világgal, nem vagyunk jobbak a Világegyetemnél, a részei vagyunk.
Az Univerzumban vagyunk s az Univerzum bennünk van. Miáltalunk él. Igyekezzünk élni a kis életünket, miközben a bolygónk a Nap körül kering s a Naprendszerünk a galaxisunk központi magja körül lejt kecses kozmikus táncot, mint a Mindenség egyik fogaskereke. Soha ne feledjünk felnézni az égre, hiszen annyi mindent láthatunk s annyi mindenre jöhetünk még reá. Egyetlen gondolatodban, egyetlen pillanatodban ott lehet az egész Univerzum. Fejlődj.
(paramoral)
Máról holnapra búcsút intünk a 2013-as régi esztendőnek s üdvözöljük a 2014-es új évet. Minden egy pillanat alatt változik, a múlt folyamatosan felfalja a jelent, a jövő fonala az életünkben így egyre csak fogy, azonban ez jelzi a haladást is, ami a fejlődés záloga.
A jelen csapdájában leledzünk, ám nem negatív történés ez, gondolj csak bele! Így nyer értelmet az elmúlás, végtére is az életünk tava bár fokozatosan elpárolog, de nem tűnik el nyomtalanul, hiszen a létezés egén átalakul felhővé s ez szolgál majd esőként - a Nap fényével együtt - az élet állandó megújulására.
A jelen éppen ezért óriási hatalommal bír, mérhetetlen erő lakozik benne, minden egyes pillanata egy-egy kozmikus Ősrobbanás, nagyobb energia rejlik benne, mint a legnagyobb, leghevesebb kvazárokban. Nem csak ezek miatt, mint a termodinamika második főtétele, - az entrópia - a megmaradási tételek, az okság egyetemes elve, vagy a kvantumfizikai axiómák, hanem mert a jelen egy kis töredékszikrájában benne van az egész Mindenség s összefügg az összes kis apró végtelennyi töredékszikrával. Érezd át ezt a súlyt s méretet, minden egyes pillanat egy-egy Univerzum, így hálóz be bennünket a Multiverzum végeláthatatlan szálrendszere. Az idő rendkívül komplex fogalom, ez így is van jól, legyen is beazonosíthatatlanul relatív. Ez hassa át minden atomrészecskéjéig, a változás állandó rezgése, folyamatos nyüzsgése.
Felfedezni egy pillanatot pompás érzés s bizony az önmeghaladás, a fejlődés sarokköve a szogorúan megállás nélküli tanulás képessége. Csodálatosabb a tanulás, mint hiszed. A tudomány az élet s a létezés érzelmét fedte fel előttünk. Reajöttünk, hogy azok a molekulák, amelyek a testünket alkotják s azok az atomok, amik a molekulákban honolnak, mind a csillagokból származnak, haláltusájuk után ezek az anyagok kirobbantak a galaxisba s létrehozták a kémai életet, így történt minden mozzanat.
Ez azt jelenti, hogy biológiailag mind kapcsolatban állunk egymással s kémiailag kapcsolatban állunk a Földdel s az Univerzummal. Ez nagyszerű s csodálatos. Meg vagyok elégedve a világgal, nem vagyunk jobbak a Világegyetemnél, a részei vagyunk.
Az Univerzumban vagyunk s az Univerzum bennünk van. Miáltalunk él. Igyekezzünk élni a kis életünket, miközben a bolygónk a Nap körül kering s a Naprendszerünk a galaxisunk központi magja körül lejt kecses kozmikus táncot, mint a Mindenség egyik fogaskereke. Soha ne feledjünk felnézni az égre, hiszen annyi mindent láthatunk s annyi mindenre jöhetünk még reá. Egyetlen gondolatodban, egyetlen pillanatodban ott lehet az egész Univerzum. Fejlődj.
(paramoral)