"Járt ember a Holdon!"... "Soha nem járt ember a Holdon!" A ma élők milliárdjai - a negyven év alattiak - számára a két állí­tás közötti különbség nem tűnik nagynak. A Hold ma is ugyanolyan távolinak és elérhetetlennek tűnik, mint a hatvanas években. Ez mintha azoknak az elméletét igazolná, akik szerint a holdra szállás valójában sose történt meg, csupán egy nevadai filmstúdióban. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy a kérdés - ott voltunk-e vagy sem - mintha nem is lenne igazán érdekes.

A különféle - elsősorban amerikai - közvéleménykutatások szerint azok részaránya, akik kételkednek abban, hogy Neil Alden Armstrong 1969. július 20-án a Hold felszínén mondta el sokat idézett "Kis lépés egy embernek - nagy ugrás az emberiségnek" mondatát, 6 és 40 százalék között váltakozik. Az arány elsősorban attól függ, hogy hogyan teszik fel a kérdést. Az "ön szerint járt-e Armstrong a Holdon?" kérdésre tí­z százalék alatt adnak nemleges választ, de az "Elképzelhetőnek tartja, hogy az amerikai kormány a hatvanas években szükség esetén akár meghamisí­tott volna egy holdra-szállást?" tí­pusú kérdésre akár a megkérdezettek több, mint harmada is igennel válaszol.

Hát igen! A kormányok, a katonaság vezérkarai bizony igen gyakran manipulálnak a tényekkel, titkosí­tanak terveket, dokumentumokat. Az amerikai holdprogram - no és persze a szovjet is - elsősorban (hmm... inkább jórészt) politikai, és nem tudományos indí­ttatású volt.

Másrészt viszont éppen a politikai indí­ttatás okán bizonyos fokú nyilvánosságot biztosí­tani kellett.

Titokban végrehajtani egy holdutazást politikailag se lett volna értelmezhető.
Mindenesetre a második formában feltett közvéleménykutatási kérdésre valószí­nűleg magam is igennel feleltem volna.

Igen, adott esetben bizonyosan igyekeztek volna legalább látszólagosan végrehajtani a holdutazást, átverni elsősorban az oroszokat és nem utolsósorban saját lakosságukat.
Nagyon kétlem azonban, hogy ez ténylegesen sikerülhetett volna.

A Hold-összeesküvés

Bár már 1978-ban feldolgozták a Magyarországon Földi űrutazás cí­men vetí­tett filmben, hogy az Apollo program csupán egy nagy átverés volt, de ez az összeesküvés-elmélet akkor kapott igazán erőre, amikor az amerikai Fox televí­zió 2001. február 14-én í–sszeesküvés-elmélet: Tényleg leszálltunk a Holdra? cí­mmel háromnegyed órás összefoglalót állí­tott össze az állí­tólagos bizonyí­tékokról.

Mint szkeptikus ember, nem söpörhetem le az asztalról automatikusan ezt az elképzelést. Ha vannak komoly érvek, akkor azokat meg kell vizsgálni. A holdra szállás tényét kétlő ember tulajdonképpen hasonszőrű velem: szkeptikus, nem hajlandó egy nem mindennapi kijelentést - ember szállt le a Holdra - egyszerűen, megfontolás nélkül elfogadni.

Az összeesküvés-elméletet propagáló szkeptikus „kollégával” akkor kerülök konfliktusba, amikor azt látom, hogy a hipotézisét komolyan megingató bizonyí­tékok, információk ellenére továbbra is mereven ragaszkodik elképzeléséhez. Amikor az összeesküvés-elmélet már bonyolultabb, hihetetlenebb, mint magának a holdutazásnak a megvalósí­tása, akkor a kolléga kételkedése, szkepticizmusa már dogmává alakul át.

A holdra szállás tényét tagadók érveit számos független szakértő cáfolta. Ők igyekeztek komolyan venni és részletesen megválaszolni a furcsaságokat észlelők megfigyeléseit. Jó összefoglaló található Phil Plait a Bad Astronomer Igen, tényleg jártunk a Holdon, Redzero MoonHoax weboldalán és az Exposing Pseudo Astronomy cí­mű weboldalon. Én csupán egy rövid összefoglalót adok az összeesküvéselmélet-hí­vők legelterjedtebb érveiből:

Érv: A Holdon készült fényképeken nem látszanak a csillagok, pedig az ég fekete és még légkör sem nehezí­ti a csillagok megfigyelését.

Magyarázat: A csillagok fényképezéséhez jó néhány másodperces záridőt (megvilágí­tási időt) kell alkalmazni, mert a csillagok azért bizony elég haloványak. A holdfelszí­ni tárgyak, az asztronauták a Nap fénye miatt nagyon világosak. Ezek fotózásához századmásodperces rekeszidőt kell alkalmazni (csakúgy, mint napfényes időben földi fotózáskor). Ez a rekeszidő alkalmatlan a csillagok fotózására.

Érv: A kitűzött amerikai zászló láthatóan lebeg, márpedig ez nem magyarázható az atmoszférával nem rendelkező Holdon.

Magyarázat: A zászló fémszálakkal valamelyest mereví­tve van, hogy ne fityegjen épp a szél hiánya miatt. Valójában mozogni a filmfelvételeken csak két esetben lehet látni. Egyrészt akkor, amikor éppen kitűzik, másrészt akkor, amikor a holdkomp felszáll. Első esetben maga az űrhajós "lengeti" azzal, ahogy a zászló nyelét csavaró mozdulatokkal befúrja a Hold talajba. A második esetben a holdkomp fúvókáiból szétáramló gáz lebegteti a zászlót. Sok más felvételen látszik a zászló, de azokon sosem mozog.

Érv: A fényképfelvételekre még a fényképezéskor automatikusan a későbbi adatfeldolgozást segí­tő hajszálkeresztek kerülnek.

Ezek néhány esetben bizonyos tárgyak mögé kerültek, ami azt bizonyí­tja, hogy ezeket a fotókat utólagosan manipulálták, bizonyos elemeket később másoltak rájuk.

Magyarázat: A fényképezőgépbe épí­tett hajszálkeresztek megakadályozzák, hogy ott fény kerüljön a fotólemezre, ezért ezek a területek feketék maradnak. Azonban ahol a kereszt nagyon világos térrészre esik, ott a környező részek túlexponálása miatt a a vékony leárnyékolt csí­k is exponálódik.
Ez egy ismert effektus: a túlexponált régiók környezete is exponálódik a filmen. A példaképpen felhozott képeken mindig ez a helyzet: egy túlexponált fehér tárgy "elfedi" a hajszálkereszt átfedő részét.

Érv: Bár csak egy fényforrás van, a Nap, mégis, az árnyékok nem párhuzamosak. Ez is azt igazolja, hogy műtermi felvételekről van szó, több fényforrással.

Magyarázat: A különböző irányú árnyékokat egyrészt a parallaxishatás magyarázza, másrészt az, hogy a felszí­n nem egyenletes, és a lejtőkön, emelkedőkön az árnyékok látszólagosan más-más irányt mutathatnak egy adott nézőpontból.

Érv: A képeken az árnyékban lévő tárgyaknak, embereknek teljesen feketének - gyakorlatilag láthatatlannak - kellene tűnniük, mivel légkör hiányában nincs fényszóródás, és őket nem érheti fény egyáltalán. Mégis például a holdkomp árnyékában lévő űrhajós jól felismerhető.

Magyarázat: A tárgyak nem csak a nap direkt fényét kapják. A Hold felszí­ne nagyon jó fényvisszaverő képességű és ez ad derí­tést a tárgyak napárnyékban levő részeinek. Egyébként a Föld is másodlagos fényforrásnak számí­t - csakúgy mint "itthon" a Hold, bár ez a hatás jóval kisebb, mint az előbb emlí­tett derí­tés.

Érv: Bizonyos képeken pontosan azonos tájképi elemek szerepelnek, mégis az előtérben az egyiken más van, mint a másikon. Például az egyiken ott van a holdkomp, a másikon pedig nincs. úgy tűnik, hogy ugyanazt a dí­szletet kétszer, két külön forgatáson használták fel.

Magyarázat: A tájképi elemek (dombok, hegyek) igen távoliak. Ezért egymástól viszonylag távolabbi pontokból is ugyanolyanoknak tűnnek.

Érv: Ha felgyorsí­tjuk a Holdon készült filmfelvételeket, akkor teljesen normális földi mozgást kapunk. A fizikai elméletek szerint ennek nem szabadna í­gy lennie. Tehát a felvételeket egyszerű lassí­tással készí­tették.

Magyarázat: Ez egy érdekes érv. Valójában ha felgyorsí­tjuk az űrhajósok ugrándozásait, ugrálva haladását, akkor elég fura mozgást kapunk. Olyan gyors, mint a Földön, de valahogy fura. Éppen azt mutatja, hogy ez nem földi gravitáción lett felvéve.
A későbbi Apollo-utazások során használt holdjárgányok mozgását figyelve még érdekesebb megfigyelést tehetünk. A kerekei által hátrafele felvert por teljesen szabályos parabolapályát í­rva hull vissza a talajra. A Földön ez a légkör miatt egyáltalán nem í­gy történik. Ez is azt igazolja, hogy légüres térben készültek a felvételek.

Érv: A AS16-107-17446 sorszámú NASA fotón látható egy kődarab, amelyen egy C betű van. Ez nyilvánvalóan egy kellék, amelyet megjelöltek, hogy a megfelelő helyre tudják tenni.

Magyarázat: A NASA hihetelen mennyiségű fotót tett közzé. Ezeket újra és újra továbbmásolták. Az eredetihez visszanyúlva állí­tólag látható, hogy azon még nincs C betű. Valószí­nűleg egy szőrszál került a filmre az egyik másolásnál. Nem szokás egyébként ilyenformán jelölni kellékeket.
Egy betű nem is lett volna erre elég. Egyébként pontosan ez a kő látható az ezt közvetlen megelőző, AS16-107-17445 számú fotón is. Azon nincs C jel. Ezt hogy magyarázzák az összeesküvéselmélet-hí­vők?

Érv: A Holdkomp felszállásának felvételét nyilvánvalóan a Földről kellett irányí­tani. De a mozgó holdkompot lehetetlen követni a kamerával, amikor majdnem 3 másodperces késleltetés van a távolság miatt.

Magyarázat: Ez tényleg problémát okozott, és tudtommal az Apollo 15 és 16 esetében nem is sikerült. Az első sikeres felvétel az Apollo 17 holdkompjának felszállásáról készült (tehát harmadszorra).
Ezen a felvételen is látszik, hogy a kamera minduntalan elmarad, nem a középpontban van a holdkomp, aztán majdnekm el is vesztik. A kezdet elég jól sikerül, de csak azért, mert a visszaszámlálásnál már 3 mp-nél elkezdék a kizoomolást.

Érv: Hogyan maradhat meg az űrhajósok lábnyoma olyan szépen a Holdon, amikor ott csontszáraz a por. Száraz földi homokban nem maradna meg a nyom.

Magyarázat: Ez érdekes megfigyelés volt ténylegesen. A hazahozott porminákat elemezve kiderült, hogy a ví­z és szél hiánya miatt a porszemcsék nem legömbölyítettek (mint a földi homok), hanem éles szegélyekkel rendelkeznek. Ezek a szegélyek horgonyként kapcsolódnak egymáshoz, ezért tart jól alakot a holdi por. Hasonló finom szemcséjű földi porokban hasonlóan marad meg egy ilyen lenyomat.Tulajdonképpen ez a megfigyelés is éppen azt támasztja alá, hogy nem Nevadában készültek a felvételek!

Érv: Az űrben az űrhajósok halálos sugárzást kaptak volna. A sugárzás a filmeket is tönkretette volna.

Magyarázat: Ténylegesen voltak aggodalmak, hogy az úgynevezett Van Allen övezeten való áthaladás 30 percében mekkora sugárzás éri az űrhajósokat. A földkörüli pályát elhagyó űrhajósok jó része (tehát nem csak azok, akik leszálltak a Holdon) esetén ténylegesen kialakult szürkehályog korai stádiuma. Ez éppen annak a bizonyí­téka, hogy megjárták a Van Allen övet. A filmeket fém tok védte a sugárzástól.

Érv: Előkerültek fényképek egy amerikai területről, ahol láthatóan felépí­tették a holdfelszí­n egy részét és hatalmas darurendszerrel képesek voltak tárgyakat mozgatni, akár eljátszani a holdraszállást.

Magyarázat: Valóban! A Langley Research Centerben folyó szimulációkról és tesztekről például 1969. július 21-én beszámolt a The Times újság is. A tréning központról a NASA weboldalain sok fényképet találhatunk.
Nem éppen titkos összeesküvésre utaló jelek! Ezek a tréningek elengedhetetlenek voltak a holdkompok kikí­sérletezésében, valamint az űrhajósok tréningjében.


Folyt. köv.