+ A | - a | Visszaállít
2010. jún.
15
  Ember a Holdon? - 2. rész
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: Ernő

Nem szeretném lekicsinyelni az érveket. Az itt vázolt változatoknál kidolgozottabb érvek is léteznek. Erre részletesebb választ adtak a hozzáértők, de ez már meghaladja e cikk kereteit, és bizony egy-két esetben komolyabb fizikai, technológiai ismereteket is igényel. A fentebb emlí­tett érveknek és magyarázatoknak a fényképezéssel, árnyékokkal kapcsolatos részleteiről nagyon plasztikus, érthető és egyszerű magyarázatot találunk Ian Williams Goddard Hamisítottak-e a Holdon készült Apollo fotók? weboldalán.

Nem tekinthetek el egy hasonló összeesküvés-elmélettől, amely azt állí­tja, hogy az Apollo űrhajósai idegen civilizáció nyomaira bukkantak, sőt ufókat is megfigyeltek a Hold felszí­nén. Az ufóhí­vők weboldalain temérdek anekdotikus információt, "bizonyí­tékot" olvashatunk erről. Ez megérne egy külön elemzést, a lényeg azonban most az, hogy legjobb lenne a két összeesküvéselmélet-tábort összeereszteni - bokszolják csak le maguk között, hogy akkor most jártak-e Armstrongék a Holdon, vagy sem!

Nem tekinthető elfogulatlannak az a tizenkét űrhajós, akik az Apollo program keretében a Holdra léptek. Végül is életüket kockáztatták, és néhány esetben bizony nem voltak messze attól, hogy soha nem térhetnek vissza a Földre.

Ezért aztán nem is érvelnek olyan türelmesen, mint ahogy a fentebb hivatkozott szakértők. 2002. szeptember 9-én Bart Sibrel amerikai filmes, ismert összeesküvéselmélet-propagandista nem számolt ezzel, és Buzz Aldrin egy publikus megjelenése során a következőkkel fordult a Holdra Armstrong után másodikként lépő űrhajós elé:

Sibrel: - ön az, aki azt mondja, hogy a Holdra lépett, miközben nem is...

Aldrin: - Tűnjön el a szemem elől...

Sibrel: - ... ön gyáva, hazudozós és...

És itt Aldrin végső bizonyí­tékot tár a riporter elé egy jobbegyenes kí­séretében!

A holdra szállás NASA-tól független bizonyí­tékai

A holdra szállást tagadók valószí­nűleg semmilyen érvvel nem győzhetők meg. Végül is, ha elvinné őket valaki a Holdra és ott megmutatná neki a különféle missziók otthagyott készleteit, Armstrong lábnyomát, akkor is mondhatnák, hogy mindez utólagos hamisí­tás, illetve ember nélküli expedí­ciók maradványai.

Néhányan azt gondolják, hogy a mostanában felbocsájtott, hamarosan nagyon részletes fényképeket készí­tő űrszondák majd végleges bizonyí­tékot szolgáltatnak, de hát ez a fentebbi okok miatt nem várható. A június 23-án pályára állt Lunar Reconnaisance Orbiter máris lefotózta a hat "emberes" Apollo-misszió leszállóhelyét, és a fotókon látszanak az otthagyott eszközök. No de hát a NASA ugyebár mindenre képes (csak holdra szállásra nem)!

Érdekesebbnek tűnhet egy más alapokon álló bizonyí­ték! A japánok Kaguya (SELENE) műholdja szintén lefotózta az Apollo 15 holdkompjának hajtóműve által létrehozott minikrátert. Ennél érdekesebb viszont az, hogy az úgynevezett Terrain Camera segí­tségével a holdszonda erről a területről részletes háromdimenziós felszínmodellt készí­tett. Az adatokat feldolgozva a japánok képesek voltak egy olyan nézőpontot, nézetet előállí­tani, amely pontosan megfelelt az Apollo 15 űrhajósa által készí­tett egyik fénykép nézőpontjával. A TC által most készí­tett felszínmodell és az űrhajós által 40 évvel ezelőtt készí­tett tájképfelvétel kí­sértetiesen hasonlí­t egymáshoz. A japánok mindezt annak igazolására használják, hogy lám, TC felszí­nmodellező eszközük milyen pontosan működik. Nincs máshoz hasonlí­tani modelljüket, mint a 40 évvel ezelőtti felvételekhez, mivel - bármilyen fura is - a Hold felszí­néről mind a mai napig nincsenek részletes, magassági adatokat is tartalmazó térképek. Ebből a szempontból a Mars ma sokkal inkább fel van térképezve.

Azonban a mi szempontunkból ennek a japán mérésnek egészen más jelentősége van! Ugyan hogyan voltak képesek az amerikaiak 40 évvel ezelőtt egy stúdióban felépí­teni egy pontos holdi tájképet, amikor erre vonatkozó adatokat csak most kezdünk gyűjteni? A mai modern mérés és holdfelszí­n-térkép és a negyven évvel ezelőtti NASA-fotó egyezése annak bizonyí­téka, hogy a fotó ténylegesen a Holdon készült.
Persze ez is kimagyarázható, hiszen ember nélküli misszió elkészí­thette a felvételt, az alapján megépí­thették a stúdiót Nevadában, stb. stb. De itt az összeesküvés-elmélet aztán tényleg kezd bonyolultabbá válni, mint maga a holdutazás...

A rádió- és tévéadások független észlelései

A Föld forgása miatt a NASA-nak szüksége volt kisegí­tő kommunikációs pontokra a Föld távoli pontjain is, hiszen egyébként naponta 12 órára elvesztették volna a kapcsolatot az űrhajósokkal. Ebből a célból egy spanyol (Madrid) és egy ausztrál (Honeysuckle Creek) NASA-vevőállomást épí­tettek ki, valamint felhasználták az ausztrálok Parkesban lévő, 64 méteres rádioteleszkópját. 1969. július 20-án az ausztrálok váratanul váratlanul az érdeklődés középpontjába kerültek. A „Sas” (az amerikai holdkomp neve Eagle volt) leszállása után az űrhajósoknak aludniuk kellett volna. Ez azért is fontos volt, mert a leszállás után az amerikaiak „látóteréből” kikerült a Hold, tehát a goldstone-i vevőjük egy ideig nem fogta az űrhajósok adását.

Armstrong azonban váratlanul úgy döntött, hogy nem alszanak, hanem azonnal megkezdik a kiszállás előkészületeit. Ezért aztán a hí­res kis lépést az ausztrálok közvetí­tették a milliónyi tévénézőnek. A jóval jobb minőségű parkesi vevő éppen az erős széllel küzdött. A hatalmas vevő tányért ví­zszinetesen el kellett fektetni, hogy ne borí­tsa fel a szél. Ezért Honeysuckle Creekből kezdték közvetí­teni az adást, majd a holdséta későbbi részleteit már jobb minőségben Parkesből adták.
A parkesi ausztrál kezelőszemélyzet izgalmas óráiról a Dish (magyarul a borzalmas Műholdvevő a birkák közt cí­mmel) cí­mű film számolt be. A film dramaturgiai okokból nem teljesen hiteles, de jól érzékelteti, hogy a NASA-n kí­vül még nagyon sok ember vett részt a holdsztori előkészí­tésében és lebonyolí­tásában. Mendezen emberek lefizetése, megfélemlí­tése vagy megtévesztése lehetetlen lett volna.

Az ügy pikantériája, hogy bizonyos eredeti felvételek ténylegesen eltűntek. Ausztráliában a Holdról vett tv-képeket bonyolult (ma inkább primití­vnek neveznénk) módszerek segí­tségével konvertálták az amerikai (NTSC) és ausztrál CCIR szabványra.

Gyakorlatilag egy képernyőn megjelení­tették a képet és egy kamerával onnan felvették. Közben még a képfrissí­téssel is trükközni kellett, mert a Holdról közvetí­tett kép csak 10-szer frissült másodpercenként, a tv-szabvány azonban magasabb frissí­tési rátát igényelt. Parkesben az ottani monitorokról Polaroid fényképeket is készí­tettek, és ezek minősége sokkal jobb, mint a világon sugárzott tv-adásé. A 10 inches – ma már hatalmasnak számí­tó, több kilós – szalagokra felvett eredeti felvételek ismereteim szerint elvesztek. Az elmúlt hetekben felröppent a hí­r, hogy előkerültek, de úgy tűnik, hogy ez kacsa.

Egyébként nem csak tv-felvételek nincsenek meg. Bizonyos tudományos adatokat tartalmazó kazetták is eltűntek. Ez persze táplálhatja a konspirációelméleteket, de a programban részt vevő mérnökök és tudósok szerint az ilyen esetek más programok során is elkerülhetetlenek voltak. Akkor még nem volt internet, DVD, és hasonló technológiák. A rögzí­tett anyagok több tonnányi, fragmentált háttértárolón voltak meg. Nem volt ritka, hogy ilyen anyagoknak nyoma veszett.

A holdra szállás adását a nyugat-németországi Bochum rádióobszervatóriumban is vették közvetlenül. Később előállí­tottak egy sztereo hangfelvételt, amely bal csatornáján az amerikaiak által vett és forgalmazott adás hallható, a jobb csatornán a németek által a Holdról vett adás. Ők nem fogták természetesen közvetlenül az amerikaiak válaszait. Nem kétséges, hogy az adásokat a szovjetek is vették közvetlenül, de erről nincs publikus információ.

Amit hazahoztak, és amit otthagytak

A Holdról származó kőzetek egyértelmű bizonyí­tékok. Természetesen ember nélküli expedí­ciók is hozhatnak vissza ilyen kőzetmintákat. Ilyen – visszatérő, automatikus – amerikai program nem volt. A szovjetek valamivel több, mint 300 gramm holdkőzetet voltak képesek visszajuttatni a Földre három, ember nélküli missziójuk során. Ehhez képest a hat sikeres, amerikai, emberes holdra szállás során 400 kilogrammnyi kőzetet hoztak vissza.

Tudományos szempontból legalább ilyen fontos az, amit az űrhajósok otthagytak a Holdon. Talán a legérdekesebbek az úgynevezett retroreflektorok. Ezek olyan prizmák, amelyek a rájuk eső fényt pontosan az érkezés irányába verik vissza. Két orosz automata holdjárgány (Lunokhod 1 és 2) visel ilyen kis retroreflektort a tetején. Egyikük ma is „megtalálható” földi lézersugarakkal. Az Apollo 11, 14 és 15 űrhajósai ezeknél nagyobb retroreflektorokat helyeztek el gondosan a Hold felszí­nén. Az Apollo 15 retroreflektora háromszor akkora, mint az előzők, ezért manapság leginkább ezt használják kí­sérletezésre.

Az új-mexikói Apache Point obszervatórium 3,5 méteres teleszkópját használják az úgynevezett APOLLO (Apache Point Observatory Lunar Laser-ranging Operation) projekt keretében a legpontosabb mérésekre.

A kí­sérlet során pikoszekundum hosszúságú irányí­tott lézerimpulzusokat bocsájtanak ki a retroreflektorok felé. Az impulzusok visszatérési idejéből milliméter pontosan mérhető a Hold távolsága.

Mindez persze hihetetlen technikai problémákat vet fel. A Hold elliptikus pályán kering a Föld körül, távolsága tehát nem állandó. Azonban a komoly probléma az, hogy itt a Földön mihez képest kell mérni a távolságot. Ilyen pontosság mellett már számí­tanak a lemeztektonikai mozgások, a Hold árapálykeltő hatásából adódó napi közel 30 centiméteres mozgás (igen, a szárazföldön), valamint a légnyomáskülönbségből származó földfelszí­ni változások. Az adatok megfelelő átlagolásával azonban ezek a mozgások kiszűrhetők, és a milliméteres pontosság biztosí­tható.

Ezek a mérések nagyban hozzájárultak a tudomány fejlődéséhez. Kiderült, hogy jelenleg a Hold körülbelül évi 38 milliméternyit távolodik a Földtől (ez az árapállyal kapcsolatos bonyolult jelenség; a távolodási sebesség nem volt állandó földtani időskálán). A mérések gyakorlatilag kizárták azt az elméleti lehetőséget, miszerint a gravitációs kölcsönhatás függene az anyagi minőségtől. Ugyanakkor a mérések a legnagyobb pontossággal igazolták az einsteini általános relativitás gravitációt leí­ró elméletét.

Az Apollo program nagyban hozzájárult manapság rutinszerűen használt technológiák kifejlesztéséhez. Amerika szempontjából nem csak politikai haszna volt. A program rávilágí­tott a természettudományos oktatás fontosságára, és mindez nagy lökést adott az amerikai fejlődésnek az elkövetkező évtizedekben (ezért is nagy bánat az amerikai tudományos közösségnek a mostanában tapasztalható visszaesés a természettudományos ismeretek, a természettudomány presztizse terén).

Vissza a Holdra?

Természetesen az érvek nem lesznek képesek teljesen megakadályozni, hogy némelyek továbbra is higgyenek abban, hogy 40 évvel ezelőtt nem jártak emberek a Holdon. Azonban valószí­nűleg e hiedelmek fokozatosan jelentéktelenné válnak (bár sohasem volt nagy súlyuk). A Holdat egyre több nemzet kutatja, beleértve a kí­naiakat, a japánokat és az európaiakat is.

Nagy kérdés, hogy vajon visszatérnek-e az amerikaiak a Holdra. Bush elnök ugyan meghirdette ezt a programot, de úgy tűnik, ez megint inkább politikai, semmint tudományos célkitűzés volna.

Nem elképzelhetetlen, hogy a visszatérők nem is amerikaiak lesznek. Vannak sokan, akik szerint az emberes űrkutatás amúgy sem hatékony. Túl sokat kell költeni az űrhajósok biztonságára. Ezt a pénzt szerintük sokkal hatékonyabban lehetne felhasználni automatikus, egyre inkább autonóm űrkutatási eszközök kifejlesztésére.

Az emberes űrmissziók hí­vei szerint a technika még jó ideig nem lesz képes az emberhez hasonló intelligens működésre, még ha a világűr, a bolygók kietlen környezetében könnyebben dolgoznának is a robotok.

Egyébként pedig mindez tényleg nem csak tudomány, és nem is csak politika. Kaland is, amire mindannyian vágyunk!

Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hozzászólás
Ember a Holdon? - 2. rész nordi 15 jún : 02:48 Válasz erre
Hozzászólás: 715

....ez az Aldrin...borzalmas.... agresziv bunko, szégyelje magát,.. megütötte szegény riportert, pedig simán lefejelhette volna ... tanult ember fejjel dolgozik...(lásd Zidane)

[ módosí­tva 15 jún : 02:56 ]



Ember a Holdon? - 2. rész Peety 15 jún : 02:52 Válasz erre
Hozzászólás: 257

Regisztrált: 20 jan : 14:57
!he

..... bár ez az ütés számomra elég kétértelmű reakciónak tűnik....

gnóthi szeauton




Ember a Holdon? - 2. rész nordi 15 jún : 02:57 Válasz erre
Hozzászólás: 715

...hogy ne legyenek kétségeid, mit kellett volna tennie :
Katt ide!

Különben a cikk nagyon jól össze van kapva, kicsit tudományos
a nyári idöszkhoz képest, de valamelyik topikban bebizonyitom, hogy az egész csak kitaláció és a Hold is csak egy hologramm, hogy eltereljék a figyelmünket arról,hogy a Holdat már rég eladták.
Különben az USA-ban van egy cég amely hivatalosan árusit területeket a Holdon....és ez nem vicc.. !bd

[ módosí­tva 15 jún : 03:38 ]




Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz