szerző: nordi

A reikiség árnyoldalait bemutató cikk után kaptam hideget is, meleget is az olvasóktól, melyeknek több okból is nagyon örültem. 1.) mert látom nem mindenki hülye; 2.) van érdeklődés és mindenkinek van véleménye az ezós dolgokról; 3.) és a véleményét megírja (anyázás csak priviben volt) és ki is áll mellette; 4.) a vélemények különbözőek (és ez a legfontosabb), tehát nem egyszerü megosztásról (hiszek vagy nem hiszek) van szó.[/size]

Nálam jobban csak Sohin parancsnok és az ő csatornája örült, mert egy kis időre mellőzöm őket, mivel egy újabb levelet kaptam (az egyszerüség kedvéért nevezzük Irénnek) a szerzőtől, amelyben rávilágit a téma komplexitására...Ezúttal nincs szó leleplezésről, mentes minden bulvárfogástól (bizonyí­ték arra, hogy nem én í­rtam) de leí­rja saját útkeresését és bizonytalakodását. Talán ez a legmeghatóbb az egészben. Ő nem szupermágus, reiki mester, vagy 29. dimenzióbeli fénylény . Ő az ember, a maga kétségeivel és hitével abban, hogy érdemes segiteni... ez a hit, ami nagyon sokunkból már hiányzik (belőlem is sajnos). Ez az í­rás emberi és autentikus, ezért szeretem, és örülök, hogy nálunk jelenik meg először.

Az ezotéria útvesztői - hitek és kétségek

szerző: Irén

Eljött az az idő is az életemben, amikor feltettem magamnak azt a kérdést, hogy amit tudok, azt hogyan tudnám felhasználni arra, hogy másoknak is segí­tsek. Kitaláltam, hogy beiratkozom egy természet gyógyász képzésre. Találtam is lehetőséget Győrben (hurrá!!!), de hamar le is tettem róla, mert 2 éves képzésről volt szó, hétvégi alkalmakkal (hétvégén dolgoznom kell, nem érek rá), s ráadásul vizsgázni is Pestre utazni, kötelező táborba menni.

Jó, hogy nem jött össze, mert hamarosan arra a felismerésre jutottam, hogy a természetgyógyászat is ugyanazt teszi, mint a hagyományos orvoslás, csak szelí­debb módszerekkel,... vagyis tüneteket kezel, nem az okot keresi.

Közben sokat olvastam, sokat fejlődtem. Piacon árulok, s a helyemtől néhány méterre egy régi ismerősöm nyitott egy ásványboltot. Igazából ott találkoztam először a drágakövekkel, éreztem a rezgéseiket,... elvarázsolt a világuk, s be is tudtam illeszteni ezt a tapasztalást az ismereteim közé.

Jött később egy sugallat, hogy a kristálygyógyászattal kéne foglalkoznom, rá is kerestem a lehetőségekre, de sajnos a metafizikai akadémia, ahol találtam ilyen tanfolyamot, belátható időn belül nem indí­tott ebben a témában képzést.

Viszont helyette a hölgy ajánlotta, hogy indul reinkarnációs terapeuta képzés, én megköszöntem, hogy én ehhez kevés vagyok, nincs semmiféle előképzettségem, ilyesmire nem is gondoltam.

De természetesen ettől függetlenül a témában (reinkarnáció, karma, betegségek lelki okai) elvileg nagyjából otthon voltam, hisz ezzel indult "ezoterikus pályafutásom" édesanyám halála által. A kis nő mondta a telefonban, hogy nem is igényel ez az egész semmiféle előképzettséget, nem nagy ügy,.. hmmm. Aludtam rá néhányat, s visszahí­vtam.

Véletlenül pont indult egy olyan csoport, ami megfelelt az én időbeosztásomnak, ezt jelnek vettem, s jelentkeztem.

Jó kis 6 fős csapatba kerültem, de csodálkozva állapí­tottam meg, hogy talán én voltam az egyedüli, aki azzal a motivációval jelentkezett, hogy a megszerzett ismeretek által másoknak segí­teni tudjon. Volt ott meddőséggel, gerincpanaszokkal, méhcisztával, párkapcsolati problémákkal, útkereséssel küzdő.

A tanfolyam érdekes volt, egy kis elméleti oktatás után egyből rátértünk a gyakorlatra. A tanfolyam ajánlójában az volt, hogy előző és következő életekben is fogunk kutakodni, ismerkedni a módszerrel,... sajnos az utóbbi kimaradt. De kimaradt, ami szerintem a lényeg, mégpedig a közteslét megtapasztalása is.

Amikor valaki idáig eljutott a vezetett meditáció során, az oktatónk szinte pánikszerűen leállí­totta, visszahozatta.

Pedig ott lehet igazán szert tenni olyan tapasztalásokra, felismerésekre, amik sorsfordí­tók lehetnek. Ezt én az összes szakirodalomban í­gy olvastam (Dr, Michael Newton pl.), s később tapasztaltam is.

A tanfolyam arra jó volt, hogy egy hivatalos bizonyí­tványt szerezzek arról, hogy képzett szakember vagyok. Megerősí­tést is nyertem azt illetően, hogy hiába a papí­r, az elmélet és a gyakorlat az két teljesen külön dolog. Ugyanis két alkalommal is én vittem el kocsival Budaörsről Sopronba a tanfolyamot tartó hölgyet, akinek súlyos családi problémái adódtak a volt férjével kapcsolatban.

Teljesen kikészült ettől, a hosszú út alatt én öntöttem lelket belé,... véleményem szerint teljesen rosszul értelmezte a dolgokat, de nem csak akkor, hanem már előtte is, ez volt az oka, hogy odáig jutott. Ráadásul még előtte kérte a méhcisztás csoporttársam, hogy segí­tsen neki megoldani a problémáját az általa oktatott módszerrel, természetesen nem ingyen, nem akkor. Csodálkoztam, hogy nem vállalta el, hanem ajánlott valakit maga helyett.

Nagyon boldog voltam, amikor a kezembe vehettem az oklevelet, mert nekiállhattam honlapot készí­teni, a tevékenységet a vállalkozói igazolványomba bevezetve legálissá tenni.

De nem ment könnyen, rengeteg időbe tellett összehozni, közben ismerősökön, barátokon gyakoroltam,... ami nagyon klassz volt. Valóban nem a konkrét visszavezetés a nagy dolog, hanem az előjövő dolgok értelmezése az aktuális probléma tükrében.

Én az eljárás veszélyét csakis ebben látom, hogy ha nincs helyére téve az információ, akkor ahelyett, hogy használna, még könnyen árthat is. Ez az egész tulajdonképpen csak egy módszer arra, hogy az ember ráébredjen a spirituális törvényszerűségekre, hogy mindennek, ami vele történik, ő az okozója.

De egy nagyon jó módszer, mert közvetlen a tapasztalás, nem egy "látó", nem egy jós mondja meg a tutit. De épp ezért volt eleve kudarcra í­télve a vállalkozásom. Az emberek azonnali segí­tséget, azonnali megoldást szeretnének az összes problémájukra. Ahhoz hasonlóan, ahogy bekapnak egy-egy gyógyszert.

Pedig szemlélet - és életmódváltással elképzelhetetlen a "gyógyulás", a lelki tanácsadásra nincs igény, az "semmi" ebben a világban. úgyhogy hamar beláttam, hogy rosszul gondolkodtam, amikor hivatás szerűen akartam segí­tő lenni. Közben egyre mélyebben beleláttam a spirituális szolgáltatások világába is, majdnem mindig vak vezet világtalant.

Virágzik a jós-ipar, a csodaszerek (elixí­rek, kütyük), a butító csodaváró "szakirodalom", a rontáslevétel és hasonlók,... ezek úgy látszik azonnal hatnak, de legalább megnyugvást hoznak, s nem kí­vánnak belső munkát.

Legvégül beláttam, hogy ez í­gy is van jól, hiszen mindenki a maga útját járja, mindenkinek egyedül kell tapasztalnia mindenfélét, jónak és rossznak í­téltet is.

Ettől a "szent belátástól" lettem én igazi segí­tő, a mindennapjaimban teszem a dolgom úgy, mint eddig: dolgozom önmagamon, s ezzel hatok másokra is. Jó példa erre a szomszédom esete, aki egy gyógyí­thatatlan bőrbetegségben (vitiligo) szenvedett, ez pigmenthiány, ami fehér foltokban jelentkezik a bőrön.

Nem tudom mennyi idő alatt (sok) eljutott odáig, hogy most gyönyörű homogén a bőre. Nem csináltam vele semmit, csak szinte napi szinten "oltogattam", saját bevallása szerint is ennek hatására egész másképp viszonyul az élethez. Tehát a tudatosodás egyenlő a gyógyulással, ilyen egyszerű ez!!!

(paramoral)