szerző: nordi

illusztráció: Eszes Zoltán Sándor festményeiböl

Ugy látszik, a háttérhatalom és csatlósaik, a titikos szervezeztek és titkosszolgálatok összefogtak ellenem, hogy megmentsék a hös Sohin parancsnokot és néhány bulvárkontaktát a totális megsemmí­süléstöl az irasáim tartalma okából kifolyólag,..leginkább. Egyszóval, újabb levél jutott a birtokomba, melyet ugyan kivételesen nem nekem cí­meztek, de biztositottak róla, hogy a levél í­rója beleegyezik a levél közlésébe...azért, a biztonság kedvéért felvettem vele a kapcsolatot és ezt meg is erösí­tette.

Ez a levél is egy újabb tégla a kapzsi és pénzéhes ezósok mozdonyába, akik kihasználják a segí­tségre váró emberek amúgy is nehéz helyzetét (az élet nem habostorta Pelikán elvtárs) és azonkí­vül, hogy a (leg)kiszolgáltatottabbakat csapják be, nem mellesleg lejáratjak a valóban segí­teni akaró és tudó embereket.

Nem akarok a bátor leleplezö és odamondogató tényfeltáró publicista szerepében tetszelegni, (bár, az igazat megvallva, menne a stilusomhoz) mert ezek a leleplezések nem nekem, hanem olvasóinknak köszönhetöek, akik, a többi potenciális áldozat érdekében félretették büszkeségüket, és megosztották velünk kudarcaikat, vagy negatí­v tapasztalataikat.
Az biztos, hogy ha egy valódi tényfeltáró és leleplezö í­rást akartam volna í­rni, igyekezetem biztosan szánalmas semmitmondó agyalásokban merült volna ki.
Vagyis, ahogy ezós barataim mondanák, ezek a visszajelzések tulajdonképpen JELEK. Jelek, hogy valmi nincs a helyén az ezó körül, hogy a sötét erök befurakodnak a segí­tök közé, jelek amelyek mellett nem mehetek el közömbösen, akár hiszek bennük akár nem, és miért ne lehetnék én a kiválasztott aki jó kertész módjára megnyesem az ezotéria vadhajtasait, vagy egyszerüen és önzetlenül megmentem a világot a sötét erök ármánykodásaitól az egyre laposodó pénztárcánk ellen? Egyéb bajoktól is megmenthetném a világot, de nem tudjátok megfizetni.

Az pedig egy külön öröm számomra, hogy ezek az í­rások nálunk jelennek meg elöször, és ezek a levelek annyira valós történetek, öszintek és emberiek, hogy semmi okunk nem lehet arra, hogy eredetiségüket kétségbe vonjuk. Na, ne húzzuk idöt, most adjuk át a szót Senga-nak és tanúljunk az öt ért átverésekböl, hogy mi sikeresen elkerüljük a hasonló helyzeteket.


szerző: Senga

Szia Irén! ...Tiszta libabőr vagyok még most is. Hogy miért? Mert mintha a magam történetét és véleményét olvastam volna. Irhattam volna ezt akár én is, a lényeg egy és ugyanaz, talán csak a körülmények...

Én 2000-ben kaptam egy "nem emberi beavatást", ami egyik pillanatról a másikra megfordí­totta látásmódomat, az egész életemet. Ennek előzményei voltak, olyan helyzetbe keveredtem, hogy azt gondoltam, itt most vége, nincs holnap, de még következő pillanat sem, meghalok. A félelemtől megdermedtek, leálltak a gondolataim. Aztán arra eszméltem, hogy van következő pillanat, és én élek. Végtelen hálát éreztem, azt éreztem "hazaértem".

Akkor kezdtem el Osho-t olvasgatni és követni, a meditációit csinálni, éveken keresztül. Próbáltam megérteni, hogy mi is történt velem. Osho könyveiben azokról a dolgokról irt, amit én is folyamatosan megtapasztaltam. Ettől vált ő számomra hitelessé.

Ezután végeztem el egy gyorstalpaló thai masszázst, angyaltanfolyamot, de nem értem, hogy miért, mert abban az időben nagyon rájuk voltam hangolódva, kapcsolatban álltam energiáikkal. Mindezeket önmagamban felfedeztem. Akkor azt hittem, hogy szakszerűen kell tudnom, ismernem őket. Ez azonban inkább rontott a helyzeten, mert "előí­rás" szerint jól akartam csinálni!.

Már 2000 előtt Pránás barátaim gyógyí­tgattak engem, ezért elvégeztem azt is ebben az időben. Csak két fokozatot, a többi valamiért sosem jött össze. Utólag azt gondolom, hogy szinte az is felesleges volt, hisz akkor olyan energiák jöttek folyamatosan, még a tanfolyamok előtt, amivel minden akkori betegségemet, csak úgy, emberi beavatás nélkül is tudtam gyógyí­tani. Tele voltam szeretettel.
Fájdalmaimra, betegségimre odafigyeltem, gyógyí­tottam. Persze akkor a beavatás eredményének tulajdoní­tottam mindezt. "Idegen" embereket, ismerősöket, kollégákat is gyógyí­tottam ekkor. Hozzám fordultak segí­tségért, és működött a dolog.

Nagyon toppon voltam, egységben mindennel, elsősorban önmagammal.

Ezután jöttek a hozzád hasonló dolgok, megismerkedtem a kövekkel, olajokkal, azok rezgéseivel, hatásaival. Munkanélküli lettem, új életet akartam kezdeni, azt csinálni, amit szeretek, ami működik. Ehhez azonban működési engedélyre lett volna szükségem. Jelentkeztem svédmasszázs tanfolyamra Győrbe, de kétszer is meghiúsult. /elmaradt a tanfolyam, hétvégén másképp járnak a vonatok, ilyesmi/ Természetgyógyászaton is gondolkodtam, de nem tudtam volna kifizetni a modulokat, életmódtábort stb. El akartam volna indulni a kristálygyógyászat felé is, de mindig közbejöttek dolgok, többnyire anyagi okok.

Valahogy minden olyan jellegű kí­sérletem, hogy "szakszerűen" tudjam csinálni azt, amit szeretek, ami érdekel, amit tudok, azt éreztem, hogy valamiért akadályoztatva van. Levontam mindig a következtetést, hogy mert nincs arra szükségem. Mindent autodidakta módon tanultam.

Rengeteg kövem és olajom van most is. Minden gyógyszer helyett ezeket használom, ebből vannak készí­tményeim, ezzel gyógyí­tom magamat, unokáimat, és aki ezt igénybe veszi közvetlen környezetemben. Ha kell, akkor alkalmazom, használom.... .

Mivel tanulni akartam, egyszer én is elmentem egy magát tibeti nagymesternek képzelő Reikishez, aki elmondása szerint vizsgabiztos is a reflexológiában, energetikában.

Elmesélte, hogy csak ő tudja rendesen tisztí­tani és feltölteni energiával a köveket, mert neki nagy az aurája, s talán ketten vannak az országban, akiknek ekkora. í‰s, hogy a reiki mestereknek is csak pár centi, mármint az aurájuk, meg hasonló hülyeségekkel akarta ámulatba ejteni a jelenlévő kis tudatlanokat….

Egész idő alatt, amí­g beszélt, időnként 1-2 percre megállt és lihegett, mint aki épp akkor élvez el, értsd szó szerint, és mindig kérdezte, hogy ezt a magas energiát, amit ő kap, mi is érezzük-e? Nem nagyon éreztük… Mint a kis birkák, csak bámultunk egymásra.
Teljesen hülyének képzelte a társaságot.

Egynapos "köves" képzésről, taní­tásról lett volna szó, meditációval 10-18 óráig. Ez került 12 ezer forintba, de du. 2-kor kapott egy kuncsaftjától hí­vást, hogy az jönne hozzá.

Ezért a beí­gért meditáció elmaradt. Előtte azonban felmérte az energetikai szintünket és megállapí­totta, hogy velünk nem érdemes meditálnia, mert előbb önmagunkat kellene megtisztí­tani….. Túl sötétek, negatí­vak vagyunk. Vagyis 2-kor kirúgott bennünket.

Négyen voltunk, azaz 48 ezer forintot zsebelt be mindezért.
Búcsúzáskor kezet nyújtottunk, de nem fogadta, és nem is titkolta, hogy nem akarja átvenni a mi negatí­v energiánkat.

Na, ez csak egy eset volt néhány közül, ami arra vezetett, hogy magamra hallgassak.

-folytatása következik-

(paramoral)