szerző: nordi

Szóval ..."a helyzet fokozódik .." mondaná mindentudó és csalhatatlan barátom Virág elvtárs, ha a kommunizmus megérte volna az ezotéria és a bulvár-ezo látványos felemelkedését.
Azt hiszem a munkásököl-vasököl (mint tudjuk, oda csap ahova köl) igencsak zavarodottan csapkodna össze-vissza látván a dolgok ilyen alakulását... na de ha nem érte meg...legyen az ő szerencséje,...na meg az ezós-kalandoroké, akik meglovagolva az ezotéria által megteremtett konjunkturát, bátran és gátlástanul lecsapnak áldozataikra.

Na de hagyjuk a letünt civilizáción való merengést és terjünk vissza Senga levelének második részére, és vonjuk le azokat a tanulságokat melyek a hasznunkra lehetnek további barangolásunk során az ezotéria kacskaringós ösvényein...

Levél Irénhez (az előző rész folytatása)

szerző: Senga

Mégegy!
Egy volt, egyébként jó fej lelkésszel is megszűnt a kapcsolatom, mert ő is megjósolta nekem, ha nem követem, nem teszem magamévá a bibliát, akkor elveszett vagyok, bűnhődni fogok. Mert, hogy amit én csinálok, az a mélységes szeretet, amit érzek, az csak amolyan Istenlátszatú. Az nem az a csatorna, ami Istenhez elvezet, más kapukat nyit meg, hagyjam ezt az ezoterikus baromságot.

Õ volt az, aki által megismertem a haragvó, büntető, bosszúálló, a mégsem feltétel nélkül szerető Istent.
Addig elég volt csak rágondolnom és mélységes szeretetet éreztem, onnantól pedig félelmet.
Amikor ezt leí­rtam neki, azt válaszolta, hogy egy jó szülő is büntet, ha a gyerek rosszalkodik, mert igenis ez a szeretet jele. Ezt teszi Isten is. A bűnösöket bizony megbünteti.
Hajaj, gondoltam nem érdemlem meg a szeretetét, rossz és bűnös vagyok, hisz számtalan hibát, tévedést követtem és követek még most is el…

Ennek helyretétele magamban több, mint fél évembe került, ebbe majdnem belebetegedtem, majdnem sikerült az agymosás. Kemény lelki időszak volt ez számomra.
Hisz azt mondta, hogy a biblia minden szava Istentől származik, szent könyv. Én meg olyanokat is olvastam benne, hogy emberek azért könyörögnek Istenhez, hogy a bűnösök örökkön-örökké szenvedjenek a pokol tüzében. Valami ilyesmi volt.
Eddig azt tanultam és tapasztaltam, hogy egyformán ontja szeretetét bűnösnek és szentnek, hogy feltétel nélkül szeret és megbocsát. Én is megtapasztaltam kegyelmét.
Mégis nehezen tudtam a gondolattól szabadulni, hogy lehet félreismertem a Teremtőt, lehet a lelkésznek van igaza? A bogár ott volt. Hitem nagyon próbára lett téve ekkor.

A másik, ezt figyeld!
A spirit. barátaimmal kb. tizen, minden hónapban összejöttünk egy önmagát látónak tartó csajnál. Õ az, aki éjszakánként a plejádiakkal, sziriusziakkal dolgozik, akit a Belső Földre visznek a hajóikkal, és egy sziriuszi beteg gyereket idehoztak hozzá, hogy gyógyí­tsa meg!


Amikor nála voltunk, akkor ő mindig látta, hogy sokan vannak ott a szobában, köztük Mária, Jézus, az Atya, a Farkasok népe, meg a földönkí­vüliek stb, és mi azért nem láthatjuk és érezhetjük őket, mert nem bí­rnánk elviselni az energiát. Õ igen!

Volt két nő, akiknek itt a Földön nincsen társuk, szerelmesek lettek "sziriuszi párjukba", mert ez a csaj mondta nekik, hogy ott él az igazi társuk. És mindig azzal etette őket, hogy majd most megjelennek fizikailag is nekik. Természetesen, ha az ő energiájuk is a kí­vánt szinten lesz!.

De, valahogy sosem voltak olyan energiaszinten, /mondta ő/, ezért sosem történt ez meg, amitől ezek nagyon szomorúak, csalódottak voltak –, Amolyan szerelmi csalódásokat szenvedtek át.
Majd legközelebb!

Kezdtem magamat nagyon kényelmetlenül érezni, mégis eljártam még néhányszor, mert azt is éreztem, hogy szükségem van egy közösségre, ahol hasonló gondolkodású emberek vannak, mint én, ahol ezoterikus dolgokról, gyógyí­tásról beszélgethetünk, megoszthatjuk tapasztalatainkat. Akkor csak kezdtem érezni, hogy rossz csatornára álltam.

Aztán egy alkalommal, mivel voltak néha keresztkérdésim meg időnként ellentmondó, olykor hitetlenkedő véleményem, /persze ez miatt én voltam a negatí­v/ keményen nekem szegezte mondanivalóját.

"Az Atya itt áll mellettünk és azt üzeni személy szerint nekem, hogy sürgősen változtassak magamon, mert ebből baj lesz, és erre van három hónapom...."

Csak annyit kérdeztem erre, hogy a jelenlévők már teljesen tiszták, fényesek, és már önmagukkal nincs semmi megoldandó feladatuk? Mélyen kussolt mindenki, ő is.

Na, ekkor szüntettem meg teljesen a kapcsolatot vele, és két személy kivételével, még a levelezést is. Mindenféle magyarázgatás nélkül.
Derült égből villámcsapásként sok minden megvilágosodott előttem.

Ebben semmi sértődés nem volt, egyszerűen csak rádöbbentem arra, amit én már régóta éreztem, és, hogy a többiek nem látják, nem érzik ezt a megvezettetést, ezt a köteléket, a csapdát. Azt, hogy erre nincs szükségem, nekem nem ez az utam…Annak önmagam felé kell, hogy vezessen.

Na, ez is egy kis időbe telt, mí­g rendeződött a dolog bennem, amí­g helyre tettem magamat, kitakarí­tottam fejemből ezt a köteléket.
A három hónap is eltelt, és itt vagyok még mindig!

Az í­rásaiddal teljesen egyetértek, és ezeket érzem én is. Lehet, í­rásodat fel kellene tenni az üzenő falra, meg kellene osztanod. A hetest, mert az a meglátásom, hogy elég sokan kerültünk hasonló helyzetbe.

Sokan elkezdték, aztán megálltak. Nagyon félrementek az ismerőseim közül is, akikkel szinte együtt kezdtem. Persze az én meglátásom szerint.

Van, aki politizál, ordí­tozza a nagyvilágba igazságait, van, meg akarja váltani Magyarországot, a világot. Nem érti, hogy a felemelkedés nem csak a magyarokról szól, hanem mindenkit érint. Mindezt mindenkinek, egyénileg önmagában kell megtennie.

Van, aki bizonyos emberek, népcsoport iránt kifejezett gyűlöletet táplál, és félreérti szerintem a magyarságot, és annak szerepét.

Nincs külön cigánybűnözés, csak bűnözés létezik, fajtól, nemtől függetlenül, ahogy a felemelkedés sem ettől függ. Hogy mindez nem az egyhez vezet, hanem a megosztottsághoz, a polarizáció megerősödéséhez.

Nagyon könnyű félremenni, ha ilyenekre hallgatunk. És ez a szűkebb családot is érinti.
Régi kapcsolatok megszűnnek, szétváltak az utak!...Mindenki megy a maga által kiválasztott úton.

Na, csak ennyit magamról és az í­rásodról.
Írásod teljesen visszatükröz engem.

Nagyon jó és jó, hogy ezt leí­rtad, mert tényleg sokszor itt is a hozzászólásokban ezt látom meg.
Örülök, hogy ezt megosztottad velem."

Senga

(paramoral)