í–t évszázados titkokra derülhet fény két inka í­rást tartalmazó tábla segí­tségével. Az inkák nem tudtak a mai hagyományos módon vett í­rástechnikákat alkalmazni, helyette zsinóron rögzí­tették azt, amit meg akartak örökí­teni az utókor számára.
A kipu, vagy más néven zsinórí­rás egy különleges tí­zes számrendszerbeli információtárolási rendszer, egyszerre használták az Inka Birodalomban számolásra és szöveges információk tárolására.

1923-ban vetette föl Leland L. Locke tudománytörténész, hogy a kipuk - kecsuák nyelvén a csomók - valójában jelentést hordoznak.

A spanyol hódí­tók irataiból ismert, hogy az inkák a kiput fonálról-fonálra olvasták, de a kódot ők sem tudták megfejteni. A spanyol kolóniák szó szerint megsemmisí­tették a kipu í­rásokat, és elfeledtették a technikát is, mivel az ördög művének tartották.

1981-ig a tudomány emlékeztető csomóknak tartotta a kiput. Majd egy régész és matematikus házaspár, Robert és Marcia Aschper 200 kipu csomóinak helyzet, méret és szí­n szerinti elemzésével bebizonyí­totta, hogy a csomók húsz százalékának nem aritmetikus sajátosságai vannak.

A kipuk megfejtése az egyiptomi hieroglifák értelmezésével egyenértékű tudománytörténeti lépés lenne, hiszen olyan információkat őriznek, melyeket nem ismerhetünk meg régészeti leletekből, vagy a spanyol hódí­tók leí­rásaiból.

Mindez idáig nem találtak használható kódrendszert teljes visszafejtésükhöz. A múlt évben azonban Sabina Hyland antropológus, a Szent Norbert Főiskola kutatója olyan táblára bukkant egy apró faluban, mely a kipu-í­rás Rosetti-kövének feleltethető meg. (A Rosetti-kő volt az a tábla, mely alapján végül le tudták fordí­tani az egyiptomi hieroglifákat. )

Az inka tábla 282 nevet tartalmaz, közülük 177 mellett megtalálható az adott névnek megfelelő kipu. A kutatónő közben még egy hasonló táblára bukkant. Hyland felfedezései fellendí­thetik a csomóí­rás kutatást. Az inka történelem olyan epizódjai tárulhatnak fel a jövőben, amelyről a táblák ismerete nélkül lehet, hogy sohase tudnánk.

forrás:/Múlt-kor/