2011. okt.
15
15
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: fulldragon
Több ezer kilométeres, máig feltáratlan, titkokkal övezett labirintusrendszer húzódik a dél-amerikai Andok-hegység alatt, Ecuadortól Perun át Chiléig.
Az Andok-hegység alatt húzódó kontinensnyi méretű labirintusrendszernek – amelyet a magyar származású Móricz János fedezett fel még a hatvanas években – több fontos kamrája máig megfejtetlen anyagokat, titkokat őriz.
így azt még most sem tudjuk, kik, hogyan, mikor és miért építették?
A rejtélyes földalatti építményekben ugyanis többek között arannyal bevont múmiákat, arany állatszobrokat találtak. De a leghihetetlenebb és számunkra óriási jelentőségű lelet több száz aranytábla, melyen olyan írás van, ami azonosnak tűnik azzal a rovásírással, amit a magyarok még a Honfoglalás után is használtak.
A legfontosabb kamrák perui terület alatt vannak. Az egyik barlang több, mint ezer kilométer hosszú, összeköttetésben áll még az inka birodalom fővárosával, Cuscóval is. Ennek a szakasznak a bejárata Peru északi részén található, Cajamarca tartomány Ninabamba nevű településétől három órányi gyalogútra. Aki meg akarja csodálni a labirintust, annak nehéz terepre kell felkészülnie. Az utolsó szakasz ugyanis egy kiszáradt folyómederben vezet, ahol 3-5 méter magas köveken kell keresztülmászni. A bejáratánál pedig egy víznyelőn át ömlik egy folyó vize a barlang egy részébe.
Emiatt csak egy igen szűk nyíláson át lehet bejutni a labirintusba, ahol már csak kúszva mehetünk tovább az alig ötven centis járatban. Ez a szűk járat egy óriási, körülbelül 100 négyzetméteres csarnokba vezet. Innen egy lejtős oldalfolyosón lehet lejutni körülbelül száz méter mélyre. Ahogy lejjebb jut az ember, a folyosók egyre kifinomultabbak, egyre jobban megmunkáltak. Mindkét oldalon időnként szobafélékbe léphetünk be, ajtónyílással, néhol még ablakkal is, sőt, még egy fürdőszobát is találhatunk.
A barlangrendszer másik része Ecuadorban található, ide gyakorlatilag lehetetlen eljutni a „beavatottak†segítsége, helyismerete nélkül. Az esőerdőben ugyanis két, krokodiloktól hemzsegő, veszélyes sodrású folyón kell átkelni. Ráadásul az ecuadori kormány „radioaktiv†sugárzásra hivatkozva lezárt több lejáratot.
Ez az indoklás valószínűleg nem teljesen alaptalan, a barlangok erős elektromagnetikus hatásáról ugyanis több tudós és felfedező is említést tett már
A labirintus nem csak a gépekre, az emberekre is különös hatással van: aki lejutott, energikus volt végig, senki sem lett éhes vagy fáradt, és a túrázók elvesztik az időérzéküket is. Ez lehet a magyarázata annak a történetnek, amit az észak-perui Ninabamba faluban mesélt két helyi ember, akik sok évvel ezelőtt lemerészkedtek, és amikor úgy döntöttek, hogy egy nap után visszatérnek, kiderült, már 3 napja keresték őket.
[]
Az Andok-hegység alatt húzódó kontinensnyi méretű labirintusrendszernek – amelyet a magyar származású Móricz János fedezett fel még a hatvanas években – több fontos kamrája máig megfejtetlen anyagokat, titkokat őriz.
így azt még most sem tudjuk, kik, hogyan, mikor és miért építették?
A rejtélyes földalatti építményekben ugyanis többek között arannyal bevont múmiákat, arany állatszobrokat találtak. De a leghihetetlenebb és számunkra óriási jelentőségű lelet több száz aranytábla, melyen olyan írás van, ami azonosnak tűnik azzal a rovásírással, amit a magyarok még a Honfoglalás után is használtak.
A legfontosabb kamrák perui terület alatt vannak. Az egyik barlang több, mint ezer kilométer hosszú, összeköttetésben áll még az inka birodalom fővárosával, Cuscóval is. Ennek a szakasznak a bejárata Peru északi részén található, Cajamarca tartomány Ninabamba nevű településétől három órányi gyalogútra. Aki meg akarja csodálni a labirintust, annak nehéz terepre kell felkészülnie. Az utolsó szakasz ugyanis egy kiszáradt folyómederben vezet, ahol 3-5 méter magas köveken kell keresztülmászni. A bejáratánál pedig egy víznyelőn át ömlik egy folyó vize a barlang egy részébe.
Emiatt csak egy igen szűk nyíláson át lehet bejutni a labirintusba, ahol már csak kúszva mehetünk tovább az alig ötven centis járatban. Ez a szűk járat egy óriási, körülbelül 100 négyzetméteres csarnokba vezet. Innen egy lejtős oldalfolyosón lehet lejutni körülbelül száz méter mélyre. Ahogy lejjebb jut az ember, a folyosók egyre kifinomultabbak, egyre jobban megmunkáltak. Mindkét oldalon időnként szobafélékbe léphetünk be, ajtónyílással, néhol még ablakkal is, sőt, még egy fürdőszobát is találhatunk.
A barlangrendszer másik része Ecuadorban található, ide gyakorlatilag lehetetlen eljutni a „beavatottak†segítsége, helyismerete nélkül. Az esőerdőben ugyanis két, krokodiloktól hemzsegő, veszélyes sodrású folyón kell átkelni. Ráadásul az ecuadori kormány „radioaktiv†sugárzásra hivatkozva lezárt több lejáratot.
Ez az indoklás valószínűleg nem teljesen alaptalan, a barlangok erős elektromagnetikus hatásáról ugyanis több tudós és felfedező is említést tett már
A labirintus nem csak a gépekre, az emberekre is különös hatással van: aki lejutott, energikus volt végig, senki sem lett éhes vagy fáradt, és a túrázók elvesztik az időérzéküket is. Ez lehet a magyarázata annak a történetnek, amit az észak-perui Ninabamba faluban mesélt két helyi ember, akik sok évvel ezelőtt lemerészkedtek, és amikor úgy döntöttek, hogy egy nap után visszatérnek, kiderült, már 3 napja keresték őket.
[]