:: Fórumok :: Sewaja ezoterikus fórum :: Irodalom, Mag népe, Idézetek, Versek, Mesék
 
<< Előző téma | Következő téma >>
Szép Versek, Mesék
Oldal:       >>  
Moderátorok: nordi, fulldragon, Ernő, horpad, Róza
Szerző Üzenet
Solyom
szo júl 21 2012, 05:40
Regisztrált tag #67
Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34
Üzenetek: 3096
"Egy kis rózsa élete..."



Egy kis rózsa élete...

"Eljött a tavasz. Lassan nyújtózva tágí­totta bimbója héját a kis rózsa.

Lágy langyos szellő remegtette meg bokrai leveleit és úgy érezte, egyre erősebben vágyik ki a világba, hogy érezhesse a Nap melegét, hogy rászállhassanak szárára a szí­nes lepkék, hogy fülébe dalolhassanak a madarak.

-De csodálatos a világ - sóhajtott, és egy nagyot nyújtózva épp kidugni készült egyik kis szirma szélét,mikor a szárán előbb egy szorí­tást érzett, majd a kisgyerek aki megmarkolta, hangosan felkiáltott.

-Jaaaj, de fáj ! Megszúrt ez a csúnya virág !

Kis rózsánk villámgyorsan visszahúzta szirmát.

-Jaj,nekem ! Mit tettem?-sopánkodott-Bántottam szegény gyermeket, most biztosan nem szeret.Hogy lehetek ilyen ostoba és gonosz? í‰s egyáltalán miért vannak ilyen csúnya, szúrós tüskéim, melyekkel csak
bántani tudok másokat?

Nagyon elszomorodott a rózsa és elhatározta, hogy ő bizony ki sem nyí­lik soha többé, mert csak bajt okoz, és csak ártani tud másoknak.
Fenn az égen a Nap lenézett a kicsi rózsára és látva szomorúságát megsajnálta.
-Ugyan már rózsácska- szólí­totta meg-Ne légy í­gy elkeseredve.

-Miért ne lennék- kiáltotta felháborodva a kis rózsa- Minek örülnék, amikor nincs rajtam semmi szeretni való? Csúnya vagyok és veszélyes.Csak megsértem azokat, akik hozzám közelednek. Tele vagyok tüskékkel, melyekkel mindenkinek csak fájdalmat okozok.

-í‰des kicsi rózsa- mosolyodott szelí­den a Nap-Ne haragudj a tüskéidre. Ők csak oltalmaznak téged. Most is megvédtek attól, hogy leszakí­tsanak és aztán elpusztulj.

-Hm. úgy gondolod, csak engem védenek meg?-kérdezte a Napot.

-így van- válaszolta szeretetteljesen a Nap.

-De miért kellett ettől í­gy megsérteni azt a gyermeket, másképp nem tudtak volna megvédeni?

-Ők í­gy tudnak megvédeni, ha lenne más módjuk is, mellyel kevesebb fájdalmat okoznak, biztosan azt választanák.De egyenlőre szúrni tudnak, mást nem.

A kis rózsa belegondolt, hogy tüskéi , csak az ő kis életét védelmezik.

-Most mit tegyek?- sóhajtozott, itt vannak a tüskéim, pedig olyan szí­vesen megmutatnám magam a külvilágnak, olyan szí­vesen kinyí­lnék: megmutatnám magam a Napnak, a felhőknek, a pillangóknak és az....embereknek. Az embereknek!

De mi lesz ha , valamelyik le akar szakí­tani? í‰s a tüskéim megint védelmezni akarnak majd és ugyanúgy meg fogják szúrni ! í‰s bár azzal, ha leszakí­t az életemet veszi el, de én nem akarom őt bántani... Sőt még az otthonába is szí­vesen vele tartok, ha ezzel örömöt okozok neki. De a tüskéim.....

-Kedves kis rózsa- szólt a nap- csodálatos dolog, hogy í­gy gondolkozol, de félelmed helyett arra gondolj, mi az amit szeretnél.

-í‰n..én...nagyon szeretnék kinyí­lni...kibontani szirmaimat, megmutatni a szí­neimet a világnak.

-Hát akkor mire vársz?- kérdezte a Nap- Nyiladozz, alig várom, hogy végre gyönyörködhessek a szirmaid pompájában.
-De mi lesz ha megint megszúrok valakit?-aggodalmaskodott a kis rózsa.

- Evvel most ne törödj- biztatta a Nap- csak nyí­ladozz és meglátod, ha átengeded magad szí­ved vágyának, minden a lehető legjobban alakul.

Egyre erősebb vágyat érzett arra, hogy kinyí­ljon, hát engedett vágyainak, és lassan, de egyre határozottabban bontakoztatta ki szirmait a bimbóból.

-Csodálatos- ámuldozott csillogó szemmel a Nap.

A kis rózsa leí­rhatatlan örömöt és boldogságot érzett, végre megmutathatja magát a világnak!

Később két ember jött arra, egyikük kisebb volt, a másikuk nagyobb.

A kis rózsa megijedt.

-úristen-gondolta- Itt az ember , mi lesz, ha leakar szakí­tani, és én megszúrom?

-Jaj, de gyönyörű- kiáltotta a gyermek- Nézd ,mama !
-Igen , tényleg csodaszép!
A gyermek közelebb hajolt, épp nyúlt volna a rózsa szára felé, mikor hirtelen valami megcsillanva magára vonta figyelmét.

-Nézd csak mama- szólt édesanyjának a kislány. Valami csillog a szárán.

-Igen, kicsim- szólt az anya- Az ott a tüskéje.

-Tüskéje?Miért van ilyen gyönyörű virágnak tüskéje?

-Ezzel védi magát attól, hogy a hozzád hasonló kislányok leszakí­tsák.
A kislány elhallgatott és csendesen nézte a rózsát.

-Mama- szólalt meg- én nem akarom leszakí­tani, és nem azért , mert félek a tüskéktől, hanem azért, mert í­gy szép, ahogy itt van.Nézd milyen szépen csillognak a tüskéi is a napfényben.

-Mama, meddig él egy ilyen virág?

-Akár több napot is gyönyörködhetünk benne, mielött elhervadna és új életet kezdene.

-Eljövünk hozzá holnap is?- szeretném mindennap látni, amí­g életben van.

A kis rózsa álmában sem gondolta volna, hogy az élet ilyen csodaszép. Csodálatosan teltek napjai. Minden pillanat maga volt az álom...

Szinte még azt sem vette észre , amikor eljött annak az ideje, hogy szirmait ledobva nyugovóra térjen és elmúlva itt hagyja ezt a csodálatos világot.

Nem bánkodott, nem volt szomorú.

Rövidke kis életének hajnalát , ugyan beárnyékolta félelme, ám vágyainak átengedve magát, végül olyan csodákban volt része, melyek közül, ha csak egyetlen- egyet élt volna át, az is megérte volna az elmúlást.

Boldogan tért hát meg, és tudta, hogy egyszer újra.......eljön a tavasz."

Szeretettel :ígica

Forrás:

* The secret


[ Módosítva szo aug 11 2012, 03:36 ]
Vissza az elejére
Solyom
v júl 22 2012, 07:47
Regisztrált tag #67
Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34
Üzenetek: 3096
Örök igazság



Mióta ember van a földön.
A létezése okát kereste,
Istent látott a Tűzgolyóba nappal,
S holdfényben, csillagokban este.

S ha sok halat adott a tenger.
Vagy dögvész lepte barmait meg:
Azt képzelte szegény, hogy égben s földön
Harca folyik az isteneknek.

Jó és gonosz véres küzdelme!
Miből agya semmit sem ért meg...
- Érzi, hogy ember, aki vadat ejt le,
Mégis kicsi, nyomorgó féreg.

S terhét hurcolva roskadásig,
Lelke egy jobb létért esengett,
S megalkotá a tulvilág hitét, mely
Sebére hint gyógyitó cseppet.

S jött egy próféta, akinél jobb
Lelket nem látott a világ még,
S az emberszeretet hitét hirdetve
Feláldozta magát fajunkért.

Két ezredév mult el azóta,
S az emberiség ma se boldog,
A tudás törte fel a titok nyitját:
Önzés az Élet, s erőszak a Jog!

Testvériség! - csak hiú álom
Az "Én" a cél, a törvény, sarkpont,
Jó az, mi Nékem jó és gonosz minden,
Mi vágyam elé sorompót vont.

Legszebb nő az, ki Nékem legszebb,
S az Én hitem igaz s a legjobb,
S barátom az, ki a nagy ádáz harcban
Egy célra tör s Velem kezet fog.

A harc folyik és földtekénken
Minden rög egy gyengébbnek sí­rja,
S az erősebb válik ki diadallal,
Mert az győz - aki jobban bí­rja...

S igy lesz mindig s uj korszakokban
Uj jelszók váltják fel a régit,
Hitvallások lesznek majd mások, ujak,
Hirdetve koruk bölcseségit.

S a jövő ködképében látok
Egy nagy hajót fényben evezni,
Melyet a változó korok eszméi
Sem hagytak a hullámba veszni.

Egy hitvallás hajója az, mely
Egy igazságot visz magával,
Melyet, ha már nem hiszünk semmit, semmit:
- Minden lélek magáénak vall.

Igazság, mely mindig igaz volt,
Mit vall a sziv és tud az elme,
Egy igazság! - mely túl él minden kort s ez:
Az anyaszí­v örök szerelme!

S megy a hajó, folytatja útját,
S a hullámokat büszkén járja,
S az élet tengerén a szél zúg:
"Szent anyasziv! - Oh Ave Mária".

Réthy László


[ Módosítva szo jan 26 2013, 10:35 ]
Vissza az elejére
Solyom
v júl 22 2012, 07:48
Regisztrált tag #67
Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34
Üzenetek: 3096
Gondolatok a tudásról...



"Aki tud és tudja, hogy tud, az veszélyes, attól óvakodjatok!

Aki nem tud és tudja, hogy nem tud, az okos, azt taní­tsátok!

Aki tud és nem tudja, hogy tud, az bölcs, attól tanuljatok!

Aki nem tud és nem tudja, hogy nem tud, az hülye, azt hagyjátok!"


[ Módosítva szo aug 11 2012, 03:37 ]
Vissza az elejére
Solyom
v júl 22 2012, 07:51
Regisztrált tag #67
Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34
Üzenetek: 3096
A nők és a Szeretet
(Danaiz versére)




A nők tudnak csak igazán szeretni,
odaadással és önzetlenül.
Megbocsátani és gyorsan feledni,
pedig jól tudják, hogy többe kerül

átlépni könnyen nehéz megcsalások
szí­vet alázó árulásait,
rejtve könnyet, hogy meg ne lássák mások
miként hal bele lassanként a hit.

Csak a nők tudnak igazán szeretni,
aratás nélkül, mindig-mindig vetni,
s tiszta marad a meghurcolt tekintet.

Mi, férfiönzésből összegyúrt lények
kik eredendőn nem vagyunk szerények,
hát megbocsátjuk, hogy szeretnek minket!

* A nők és a Szeretet


[ Módosítva szo aug 11 2012, 03:37 ]
Vissza az elejére
Solyom
v júl 22 2012, 07:52
Regisztrált tag #67
Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34
Üzenetek: 3096
Szeretni



Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
van benne boldogság is.

E szép és szörnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.

Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani, hogy égjen
ország és város, hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.

Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról, hallani:
Világ teremts már békét!

Fogyó hold már az életem,
de dolgom még töméntelen,
még tenni, adni vágyom.
Csak lenne még erőm elég,
zengni a béke énekét...
e felbolydult világon!

Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan elpereg
egy perc csupán az életet...
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!

Várnai Zseni


[ Módosítva szo aug 11 2012, 03:37 ]
Vissza az elejére
Solyom
v júl 22 2012, 07:53
Regisztrált tag #67
Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34
Üzenetek: 3096


[ Módosítva szo aug 11 2012, 03:37 ]
Vissza az elejére
Solyom
v júl 22 2012, 07:53
Regisztrált tag #67
Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34
Üzenetek: 3096


[ Módosítva szo aug 11 2012, 03:38 ]
Vissza az elejére
Solyom
v júl 22 2012, 07:55
Regisztrált tag #67
Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34
Üzenetek: 3096
Meditációs vers - út magamhoz (MAGomhoz)



A világ álmát magamról lefújom
szemem lehunyom
lassan felébredek
tompa hétköznapjaimból.
Vágyak, félelmek
elvárás-láncok tömege
rólam lepereg.

Kilélegzem, mi nem enyém:
a haragot
fájdalmat,
szégyent,
irigységet,
bánatot.
Elengedem csendben
a szomorúságot
az elkeseredettséget,
a kishitűséget:
Méreg-telení­tek.

A világ terhei
leszakadnak rólam.
Leteszem őket, mint egy csomagot.
Csak lélegzek,
s, mint a levegő
magam is oly
áttetsző vagyok.

Még benne vagyok a négy elemben
de már összerendeződnek bennem:
tűz ereje nem emészt;
fénye messzire világí­t szí­vemben
ví­z hulláma nem nyel el;
átmossa, tisztí­tja vérem
levegő nem űzi gondolataim;
megtaní­t mindenhol ott lenni a térben
föld röghöz nem köti vágyaim;
ölelve szilárdan tart középen.

Hét bolygó táncát bennem járja
három behí­vását várja
gúnyám a csillagos ég-anya
a tejúton szaladok haza.

Időt mérek,
időtlent érzek
s útjára lépve az Idő Mesterének
az illúzió fátylain,
a tér-időben visszafelé
átvezet.
Magamhoz térek
Középre érek: a MÉRTÉKhez
hol a négy elem összerendezett.
Zászlómat kitűzöm
megpihenek,
élvezem a tiszta életet.
Hát itt vagyok
a négy elemmel,
részeimmel Egy.

Majd lassan felnézek
s hová szememmel látok,
ott vagyok egészen.
Tekintetemet a csúcsra szegezem,
ez röpí­t magasba
ki a mátrixból sebesen.
A Mennyiség világát
magam mögött hagyva
a Minőség kapujához
érkezem.

Csodálatos lény hazája
ismeretlen ismerős:
mása bennem
az egyszarvú fényes paripája.
Minden tisztaság forrása.
Megszólí­tom, a nevét kérdezem:
válasza hang, és fény együttes játéka
melyben a hangot fényként látom
s e fény beszél hozzám
nem szavakban
de zenében, ritmusban,
dalban, geometriában.
Értem látható szavát, válaszát:
Én Te vagyok, aki sem nem Te, sem nem "nem Te"
A "Te vagyok"-ban a VAN vagyok.

Nevem nyelveden az ÉRTÉK,
a mag, mely mindenben ott szunnyad
s mely a MÉRTÉK egyensúlyában
életre kel.
Ott, hol zászlódat kitűzted,
s élvezted a harmóniát.
Számom ősidők óta nyí­lt titok,
s csak a hozzám elérkezettek
ismernek fel benne.
Ki rám talált,
annak jelen vagyok.

Minden középpontban én vagyok a mag,
s a kinyí­lt virág,
az élet illatával beborí­talak,
mí­g szí­vedben időzöl,
és az ÉRTÉK előtt ajtódat megnyitod.
Ez életed, mellyel a Minőséget
a Mennyiség világába lehozod.

Személy nélkül a személyben
én vagyok A VAGYOK.
AKI VAN, a lényeg, a forrás
mely felé
tudón, vagy tudatlanul
törekszik minden emberi tapasztalás.

Ki MÉRTÉKét megtalálja
fényével magját felnöveszti,
az élet benne élő patakká,
folyóvá duzzad
s vizével sokakat táplál.

Minden kinyí­lt szí­v-virág
virág-nyelven ért, szól, és érez,
pompázik, illatozik:
benne a valóság lakik.
E virág-nyelv
közös örökségetek.
Emlékezzetek.

Margarita

* MEDITíCIí“S VERS /forrás/


[ Módosítva szo jan 26 2013, 10:29 ]
Vissza az elejére
Solyom
v júl 22 2012, 07:58
Regisztrált tag #67
Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34
Üzenetek: 3096
Csak, szeliden szólj.. Csak szelí­den szólj



Ha velem beszélsz
Hangod halk legyen
Mint amikor a sí­rás fojtogat
Vagy amikor egy gyermek kéreget
Vagy amikor a miatyánk alatt
Ahogyan a hangod megremeg
Vagy ahogy egy könny csillan elő szemeden

Szelí­den szólj, csak szelí­den
Ha hozzám beszélsz
Ha van hozzám szavad
Szelí­d legyél, mint a pirkadat
Mi télutón dereng a hegy felett
Elhessentve kissé a felleget
S remegve, mint első szeretőt
Szelí­den öleli a hegytetőt
S aztán némán átfesti a tájat
Kell, hogy legyen egy kis alázat
Benned, ha tudod, hogy varázslat
Elfogadás és kis büszkeség, igen,
Szeretettel szólj, és szelí­den.
A gyarlóság konok berkeiben
Hinni mindig az emberiben
Angyalként szólj, s csak szelí­den.

* Ezüst Hold blogja


[ Módosítva szo aug 11 2012, 03:38 ]
Vissza az elejére
Solyom
v júl 22 2012, 08:00
Regisztrált tag #67
Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34
Üzenetek: 3096


Összhang

"Ha magadnak megbocsátasz,
Élsz isteni keggyel.
Ha másnak már nem ártasz,
Tiszta szí­vű leszel.
És, hogy mért jó, ha í­gy van ez?
Mert máshogy nem lelsz.
Hogy mire? Hát összhangra.
Harmóniára ember.

Eszmélés

Csendesedj! Nézz körül,
Lásd meg a bajokat!
Mélyebbre tekints,
Vizsgáld az okokat!
Igazság és szeretet,
Kí­sérjen mindenhova,
Orvosold e kettővel,
Minden gondodat!

Hit

Ha valamitől félsz,
Az csak a képzelet.
Tudd meg, a gondolatok,
Formálják a hitet!
Ám, ha magad bizonyosodsz meg,
A dolgok mibenlétéről,
A hit lészen igazság,
Szeretet, bölcsesség, erő."

/FÉNYKÜLDÖTTEK/


[ Módosítva szo jan 26 2013, 10:22 ]
Vissza az elejére
Oldal:       >>   

Ugrás:     Vissza az elejére

Téma átvétele: rss 0.92 Téma átvétele: rss 2.0 Téma átvétele: RDF
Powered by e107 Forum System