:: Fórumok :: Sewaja ezoterikus fórum :: Irodalom, Mag népe, Idézetek, Versek, Mesék
 
<< Előző téma | Következő téma >>
Szép Versek, Mesék
Oldal:   <<      
Moderátorok: nordi, fulldragon, Ernő, horpad, Róza
Szerző Üzenet
Solyom
v júl 22 2012, 08:20
Regisztrált tag #67
Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34
Üzenetek: 3096


[ Módosítva szo aug 11 2012, 03:42 ]
Vissza az elejére
Solyom
v júl 22 2012, 08:22
Regisztrált tag #67
Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34
Üzenetek: 3096
Csillag-barátság



Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.

Miért csillag a barát?

í‰s miért barát a csillag?

Mert olyan távol van és mégis bennem él?

Mert az enyém és mégis elérhetetlen?

Mert az a tér,ahol találkozunk nem emberi,hanem kozmikus?

Mert nem kí­ván tőlem és én sem kí­vánok tőle semmit?

Csak azt ,hogy legyen és í­gy,ahogy van: és Ő van és í‰n vagyok,ez kettőnknek tökéletesen elég?

Nem lehet rá válaszolni.

Nem is kell.

De,ha nem is lehet,barátom iránt mindig azt fogom érezni,hogy CSILLAG,

a világegyetemnek rám ragyogása.

írta: Hamvas Béla

* szuzanna


[ Módosítva szo aug 11 2012, 03:42 ]
Vissza az elejére
Solyom
v júl 22 2012, 08:25
Regisztrált tag #67
Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34
Üzenetek: 3096
Reviczky Gyula: Virágok



Mindig szerettem a virágokat.

Oly szépek, oly szelí­dek, bájosak.

Kacér nincs köztük, sem divat-beteg;

Közönyt, álkedved egy se szenveleg,

Láttatni titkosan nem vágyakoznak;

Elrejtve, bokrok közt is illatoznak.

í‰ltük rövid, de nyár van azalatt,

Mí­g ők a nap felé mosolyognak.

S ha jő az ősz, a rózsa-hullató:

Sóhaj, sí­rás tőlük nem hallható.

Haláluk oly nyugodt, olyan szelí­d,

Tán elhervadni is gyönyör nekik...

* kinszi


[ Módosítva szo aug 11 2012, 03:42 ]
Vissza az elejére
Solyom
v júl 22 2012, 08:27
Regisztrált tag #67
Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34
Üzenetek: 3096
Zelk Zoltán: Bí­ztató



Az értelem szűk pitvarában
nyüzsögnek törpe napjaid.
Túlnéznél olykor a palánkon?
a semmi fénye megvakí­t.
A téboly társadul szegődik,
föléd hajol, ő súgja már:
"í–lts nyelvet e talmi valóra,
különb hazát bí­r a halál..."

Különb hazát: Lehet. Eléred
ama honnak is partjait,
de számlált éved tövében
a lét rejtett aranyait
kutassad addig... S ha hiába?
Ha nincsenek? Ha nem leled?
Hát akkor is! Ha ez a dolgod:
addig s ahogy rendeltetett!

Nyöszörög elméd? Hánykolódol
űrszí­nű, zűrös éjszakán?
melledre ül s torkod szorí­tja
léted lidérce, a talány:
Miért? Mi értelme? Mi célja?
a rekedt kétség kerepel -
Figyelj! A hajnal jő s talán egy
rigó füttye majd megfelel...

Egy fütty, egy szárny, egy szárnynak í­ve
az omló légben, vagy talán
egy hirtelen pattanva bomló
kisded levél az almafán,
melyekkel végre elmulathat
az ész s húga, az érzelem -
és küszöbödre ül kibontott
hajjal s liheg, a szerelem.

Miként a gyermek, aki pénzt lel
és örömében felkiált,
hányszor kiált, sikolt a lélek
örömében mert rátalált
egy árnyra, szí­nre, hangra, fényre,
mely tetszhalottként rejtezett,
de él eztán, mert szólí­tottad,
mert te adtál neki nevet.

Az értelem szűk pitvarában,
a végesben a végtelent,
a nem szűnőt az elmúlóban
í­m megleled, amí­g teremt,
munkát az ész s vele a lélek,
mint gazda, aki nyáron át
esővel, fénnyel összefogva
ápolja kertjét, udvarát.

S ha jő a tél, ha hó lepi be
majd udvarát s a kerteket,
az égiekkel nem száll perbe,
ki mindent megtett, mit tehet.
Ezt mondogasd eztán magadnak,
ha vigasz kell, ha bí­ztató -
mí­g jő teled és élted keskeny
nyomát betemeti a hó.

* fukszia


[ Módosítva szo aug 11 2012, 03:43 ]
Vissza az elejére
Solyom
v júl 22 2012, 08:30
Regisztrált tag #67
Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34
Üzenetek: 3096
A lehetőség benned van



í‰l egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.

Emberünk egész életében várta, hogy az í­gért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta:

"Te hatalmas vagyont í­gértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, ... de nem történt semmi."

"í‰n neked nem í­gértem ezt - válaszolt az angyal. - í‰n ezeknek a dolgoknak a lehetőségét í­gértem neked, de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel."

Az ember megdöbbent.

"El sem tudom képzelni, miről beszélsz!" - mondta.

"Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? - kérdezte az angyal.

Az ember bólintott.

"Mivel te visszautasí­tottad a megvalósí­tást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken."

"í‰s arra emlékszel-e, - folytatta az angyal - volt egy eset, amikor a várost óriási pusztí­tás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segí­teni a bajba jutottakon és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segí­teni a hí­vó szóra, hanem otthon maradtál."

Az ember szégyenkezve bólintott.

"Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged." - mondta az angyal.

"í‰s emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira tetszett? Nem hasonlí­tott egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez, mint te, féltél, hogy elutasí­t, és elmentél mellette."

Az ember újra bólintott, de már sí­rt.

"Igen barátom, - mondta az angyal - ő a feleséged lett volna, vele sok gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben."

- Hasonló lehetőségek mindannyiunknak adódnak az életében, de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.

Mi nem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasí­tástól, mi nem beszélünk az érzéseinkről, mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és nem bí­zzuk rá magunkat más emberre, mert félünk a fájdalomtól, ha elveszí­tjük.

De még nincs veszve semmi. Mi még életben vagyunk. Elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló lehetőségeket. Mi elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket saját magunk számára.

* Ezüst hí­d


[ Módosítva szo aug 11 2012, 03:43 ]
Vissza az elejére
Solyom
v júl 22 2012, 08:32
Regisztrált tag #67
Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34
Üzenetek: 3096


Hinni kell, és í­gy érdemes élni,

Mert az élet ezernyi arca szép,

Hát ne csüggedjél, mindig bí­zz az úrban,

Te boldogsággal repülj Ő felé.

Kicsit gondolj ránk, angyalokra,

Akik az úrnak oldalán,

Szolgálnak és szeretnek téged,

Most kérésedre várnak már.

* Verbera


[ Módosítva szo aug 11 2012, 03:44 ]
Vissza az elejére
Oldal:   <<       

Ugrás:     Vissza az elejére

Téma átvétele: rss 0.92 Téma átvétele: rss 2.0 Téma átvétele: RDF
Powered by e107 Forum System