|
Kezdőlap Fórum Kezdölap 2014 Epsion Tájékoztató A Mars titkai Zene | |
| :: Fórumok :: Sewaja ezoterikus fórum :: Irodalom, Mag népe, Idézetek, Versek, Mesék |
|
<< Előző téma | Következő téma >> |
| Szép Versek, Mesék | ||
| Oldal: << >> | |
|
Moderátorok: nordi, fulldragon, Ernő, horpad, Róza
|
| Szerző | Üzenet | ||
| Solyom |
| ||
 Regisztrált tag #67 Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34Üzenetek: 3096 | Menny és pokol Egy szent ember egy nap Istennel beszélget. Mondja neki: - Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol. Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen.... A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. A szentnek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta: - Amit most láttál az a Pokol volt. Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek: - í‰n ezt nem értem! - í“, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak képesség kérdése. Åk megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak. A Pokol gyakran itt van a Földön. * Menny és pokol [ Módosítva szo aug 11 2012, 03:39 ] | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Solyom |
| ||
| Regisztrált tag #67 Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34Üzenetek: 3096 | A Ghymes zene csodája - Annamari Megkötöz, leláncol és felszabadít Harcolsz, küzdesz, ellenállsz Megadod magad, ellazulsz, csak állsz Távolba visz és közelít Mély örvénybe húz Majd felrepít Anyagba ránt, bemocskol Szellembe hív, megtisztul Bánat, szomorúság, közöny Mámor, boldogság és öröm Sírsz, zokogsz és szenvedsz Szívedből feltörő nevetésed betölti a teret Szűkülsz és tágulsz egyre Lényed határait határtalanná téve Lelkem remegve száll, mint a kalitkából szabadult madár Mindent és mindenemet átalakít Ez a fájdalmas gyönyörűség Magával ránt és elsodor Szétszed és összerak, bizonytalanná tesz és bizalmat ad Rángat és ringat ez a hangulat A zuhanás pokol, az emelkedés menny Gyermekké tesz és felnevel Egyszerre simulva ölel és eltaszít Majd a pillanatban megállít Szerelem és érzékiség elzsongít Sebeket tép és meggyógyít Kielégítetlenül kielégít Testemből a gyomok kitisztulnak Méhemben újra virágok nyílnak Már nincs harc és nincs béke Remegve elcsitulsz végre Az alkímia végbement az egyensúlyba érkezek. * Tudatosság /forrás/ [ Módosítva szo aug 11 2012, 03:39 ] | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Solyom |
| ||
| Regisztrált tag #67 Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34Üzenetek: 3096 | Versengés Charles Algernon Swinburne Ha a szerelem rózsa, hadd legyek én levél, életünk együtt nőne bús és dalos időbe - dúlt rét, virágos róna, ősz bánat s édes kéj -, ha a szerelem rózsa, hadd legyek én levél. Ha vers volnék a dalban, s dallam a szerelem, énekben egyesülnénk, ajk-ajkon üdvözülnénk, s csók, csattogó madárhad zengne esős delen, ha vers volnék a dalban s dallam a szerelem. Ha te édes, az élet, s én kedvesed, halál, együtt sütnénk, havaznánk, s míg március csókot dob ránk, míg nárcisz s harkály éled eperízű szélre vár - ha te édes, az élet, s én kedvesed, halál. Ha bánat rabja volnál, s öröm apródja én, játsznánk ősszel, tavasszal, csellel, édes szavakkal, könnyekkel, éjjel, nappal, nevetve lány s legény - ha bánat rabja volnál, s öröm apródja én. Ha te április hölgye s én májusnak ura, legyeznél gyenge ággal, beszórnálak virággal, míg a nappal árnyak völgye s az éj fényes, fura - ha te április hölgye s én májusnak ura. Ha te örömkirálynő, és én a kínkirály, Kupidót együtt lessük, csalfa szárnyát lenyessük, táncot mértékre jár ő, zablát kap, pórul jár - ha te örömkirálynő és én a kínkirály. [ Módosítva szo aug 11 2012, 03:39 ] | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Solyom |
| ||
| Regisztrált tag #67 Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34Üzenetek: 3096 | Magány és Remény  ílmomban, a hideg űrben éltem Lakatlan bolygók gúnyos bűvkörében í‰gi kövek zúdultak testem vérbe verve A semmiből ugrott rám a Magány rút keserve Próbáltam visszatérni a Kékszínű Földre De kegyetlen erő tartott megkötözve Repülni próbáltam viasz szárnyaimmal, Elhagyott erőm s a mélységbe zuhantam Messziről láttalak még összegyűrt ágyadban Már nem volt benned vágy, csak feküdtél fáradtan Fejed alatt párna, szemed lecsukva, Kihűlt szívedet a Nap felé fordítva Próbáltam szólni:- Itt zuhanok éppen! Némán néztél kihunyó szemed kéklő tengerében Aztán csend lett, puha, jéghideg Borzongva kérdeztem: vajon mit tegyek? Soká vártam, nem szólt hozzám senki Megéreztem milyen - magányosnak lenni ílmokat szőttem, hogy legyen szép ruhám, Jött egy lény, eltépte, csak álltam ostobán Az Idő ostora rám sújtott, bár arcát nem láttam, Jól tudom ki volt ö, ki eltaposta vágyam Kitombolta kedvét, hagyott vérbe fagyva, Aztán mellemre feküdt, sebeimet nyalta Nem hagyott bennem csak cseppnyi életet A halál jobblét- mondta- jobb, ha így szenvedek Hallgattam a csendet, mint lassuló szívverést Hűs vízben feküdtem, átölelt könnyedén Valaki felemelt lágy karjába font, Megcsókolta szám és elhagyott a gond Meleg karjától visszatért az í‰let, Gyengéd mosolyában, végtelen ígéret Kértem halkan, mondja meg nevét Fülembe súgta:- Az én nevem, Remény! Félelmem s Fájdalom, kik mellettem álltak Eltűntek azonnal, rám már nem találnak S láttalak Téged, hogy futsz, rohansz, felém Mert Téged is átölelt a Mézízű Remény [ Módosítva szo aug 11 2012, 03:40 ] | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Solyom |
| ||
| Regisztrált tag #67 Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34Üzenetek: 3096 |  [ Módosítva szo aug 11 2012, 03:40 ] | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Solyom |
| ||
| Regisztrált tag #67 Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34Üzenetek: 3096 | WILL MARQUEZ VíLOGATíS  Vágyom, hogy szenvedd, mit velem tett az élet. írtsa ki belőled nyomát is a fénynek. Vágyom, hogy szomjazd a vágyat, mit érzek hogy megérthessem végre értelmét e létnek. Vágyom, hogy szenvedj, újra meg újra, Vágyom… ha ez kell, hogy rátérhess az útra. Vágyom a vágyad, hogy érezd, mit érzek miközben lassan visszatérnek a fények. Vágyom, hogy elbukj, hogy újra felállhass mert boldogabb a vak, ha újra fényt láthat, mint kik látnak, de csak félhomályban járnak. Vágyom… hogy éhezd a létet, mit ok nélküli boldogság éltet. Szeretlek Végzet! társam vagy ki időnként felbukkan s már tűnik is ha végzett, meghagyván egy álmot mely nem is olyan álnok ha megérted: í‰RTED fordul ki sarkából a világ hamár csak romokban áll í‰RTED? mert én értem így hát Végzet nem kerüllek, sőt követlek téged, még akkor is ha éget, kínoz és áltat mibe a sors belerángat elém rakván minden vágyat hogy bukjak el benne ha még mindig felettem áll, s csak ész nélkül rángat. fény-e a fény a fényben vagy csak önnönmaga árnya élhet-e sötétség nélkül ki néz, de a fényt nem látja várhat-e reményt a hívő ha hite másban nem önmagában lészen értékes-e a boldogság ha eléd rakják készen? születik-e árny ha nincs fény, mi vesse érdekli-e a fény az embert ha nincs ki szeresse árnyként vánnyadt halálát bánja-e ki szenved megalkuvás-e a kínnak ha egy árnynak enged? Fürtökben lóg a kín gyümölcse csábít, felénk int s bár e gyümölcs íze fanyar lassan senkit sem zavar mindenki csak legyint kiirtani egyikünk sem meri félünk a kert nem bírja ki fürtökben csüngünk egy vágyon s átkozzuk a halottas ágyon hogy nem volt merszünk lépni s míg a gyümölcsös kertben csak ültünk sorra megvénültünk a kín pedig csak tovább termett s az egész világra szert tett. sírj száj! hátha kap valamit a markod látom mindig odatartod hol dagad a zsák hol erényeid méltatják VIDD! Itt a zsák, neked adom van kinek oszd. Látod? hosszú sorban állnak... Nem akarod? Súlya csak addig vonz, míg alá állhatsz s fénye átjárja árnyad? a cipelést látom meghagyod másnak... hulló falevél arany fényével néz rám ahogy kúszik a halálba színe még idézi a nyarat de fénye fonnyadtan roskad a mába féli a holnapot, mely a megnyugvást hozza, mert látja a megnyugvással nem térhet ugyanabba a mába ... [ Módosítva szo aug 11 2012, 03:40 ] | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Solyom |
| ||
| Regisztrált tag #67 Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34Üzenetek: 3096 |  [ Módosítva szo aug 11 2012, 03:40 ] | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Solyom |
| ||
| Regisztrált tag #67 Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34Üzenetek: 3096 | SZABADSíG Az elutasítást kellett megélnem minden szerelmemmel. Azt, hogy mikor elmondtam valakinek, hogy szeretem, akkor elbúcsúzott tőlem. Kapálóztam ez ellen, kerestem a hibát magamban, a másik félben, nem akartam folyton ezt megélni, de ma végre megértettem, miért történt. Persze, miután már ott tartottam, hogy na jó, akkor jöjjön a következő visszautasítás, ha megint ezt kell megélnem. Nem félek már tőle. Ismerem jól. Mindez Tomitól indult, Lemuriában. Nem értettem, miért nem mondja el nekem, hogy szeret, ezért én se mondtam el neki. Erre a viselkedésre fordítottam a figyelmemet, mélyen bennem élt, ezért meg kellett tapasztaljam minden egyes kapcsolatomban. Méghozzá úgy, hogy én nem mondtam ki soha senkinek. Csak a mostani életemben. Ez pedig mintha csak arról szólt volna, hogy mondjam ki, mert mikor megtettem, már el is búcsúzott tőlem mindenki. Mintha csak ennek kellett volna megtörténnie. Kimondtam, és jöhet a következő. Azt hittem, Lemuriában, hogy ki kell mondani ahhoz, hogy igaz legyen. Pedig én szerettem Tomit akkor, annak ellenére, hogy nem mondtam neki, és ő is engem…és ez azóta sincs másképp. Mindig is őt szerettem, ő meg engem, bármi is történt közben velünk. Ezt senki nem tudta bennünk megváltoztatni, egyetlen szerelmünk se, még mi magunk sem. Annyira mélyen ott élt bennem, hogy fel sem tűnt, míg meg nem mozdult… * Fí‰NYVILíG [ Módosítva szo aug 11 2012, 03:41 ] | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Solyom |
| ||
| Regisztrált tag #67 Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34Üzenetek: 3096 | csodálatos történet.. "Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, "Szeretnék valamit elmondani". Å leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében. Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért? Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Å sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt. Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam! Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át. Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosam az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most. Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után. Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe. Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Å hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan. Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Å becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. í‰n bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Å elment a buszhoz, ami a munkába viszi. í‰n egyedül vezettem az irodáig. A második napon mindketten lazábbak voltunk. Å nekidőlt a mellkasomnak. í‰reztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele. A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből. Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni. Hirtelen megértettem ... óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. í–ntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét. A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiunknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. í‰n elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján. De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás. Elvezettem az irodáig ... gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni. Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket. Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam. Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam. Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ. Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan. A feleségem hónapokig harcolt a RíKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok. í‰letetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok! Ha nem osztod ezt meg másokkal, semmi sem történik veled. Ha megteszed, talán megmentesz egy házasságot. Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták." * Aranyfény [ Módosítva szo aug 11 2012, 03:41 ] | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Solyom |
| ||
| Regisztrált tag #67 Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34Üzenetek: 3096 | CSAK EGY DAL VAN írta: Nász Jínos  Ahogy lent, úgy fent Ahogy kint, úgy bent Ahogy alsó, úgy felső Ahogy külső, úgy a belső Ahogy Te, úgy az í‰n Ahogy Mi, úgy Ti-ben a Fény Ahogy Ember, úgy az Angyal Ahogy a csönd, úgy: Dal Van Ahogy Van Dal Visz megint Föl-be Kezdi az Egészet í–lve, vagy í–l-be í–lbe vagy í–l-ve Mind Mi édes szentem í‰rintesz, érzel Krisztus Kintem-Bentem Vagy Vagy, Vagy Nem A kérdés nekem Vagy Jó Vagy, Vagy Rossz Mihez igazodsz? Vagy kell, Vagy Nem A válasz nekem Vagy adsz, Vagy kapsz Vagy születsz, Vagy Halsz Ahogy lent, úgy fent Ahogy kint, úgy bent Ahogy alsó, úgy felső Ahogy külső, úgy a belső Ahogy Te, úgy az í‰n Ahogy Mi, úgy Ti-ben a Fény Ahogy Ember, úgy az Angyal Ahogy a csönd, úgy csak EGY Dal Van Csak Egy Dal Van: hallgasd Ahogy az Angyal, úgy az Ember Egy könnycseppje földjén Minden Szeretet: Tenger * Földicsillagok [ Módosítva szo aug 11 2012, 03:41 ] | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Oldal: << >> | |
Powered by e107 Forum System