:: Fórumok :: Sewaja ezoterikus fórum :: Jövendölések, Dimenzióváltás, 2012 tudatváltás
 
<< Előző téma | Következő téma >>
Világvége jóslatok
Oldal:   <<      
Moderátorok: nordi, fulldragon, Ernő, horpad, Róza
Szerző Üzenet
Solyom
v nov 04 2012, 05:28
Regisztrált tag #67
Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34
Üzenetek: 3096
Másodfajú háború
Dr. Egely György három í­rása (+néhány részlet)



A XX század végére jellemző, hogy csökken a fegyveres háborúk hevessége, kára, mérete. úgy tűnik, hogy néhány helyi konfliktust leszámí­tva századunk végére az általános béke lesz a jellemző, se meleg-, se hidegháborúkat nem ví­vunk többé. A kép valójában nem ilyen idilli, mert a hideg- és melegháborúk kárával, emberveszteségével azonos méretű és súlyú háború zajlik, ami azonban kevésbé látható, kevésbé észrevehető, ezért is nevezhetnénk másodfajú háborúnak. Három világméretű háború, és egy nagyméretű, de "hideg" gazdasági háború után jutottunk arra a szintre, ahol mára elég világosan kirajzolódnak a másodfajú háború frontjai, céljai, hadviselői, fegyvernemei. A köztudat ugyan csak két világháborút ismer el, ám a múlt század elején ví­vott napóleoni háborúk is világméretű háborúnak számí­tottak: több kontinensen is fegyveres konfliktusok robbantak ki, például Kanadában és Indiában, és jól ismert Napóleon afrikai hadjárata is. Ez az Anglia és Franciaország között ví­vott számozatlan világháború ugyancsak hosszú ideig tartott, nagy anyagi és emberáldozattal járt, jelentős volt a civilek, a polgári lakosok körében a veszteség, elsősorban az orosz hadjárat során.

Ahogy fejlődött a háborúban alkalmazott technika, egyre több és egyre súlyosabb áldozatot követelt a hadviselés vagy annak következménye a polgári lakosságtól. Bár századunk első világháborúja idején a polgári lakosságot még nézeteik vagy származásuk miatt nem deportálták és nem irtották módszeresen (az örmény török háborút kivéve), ám ebben a háborúban is, közvetett módon, igen magas volt a polgári áldozatok száma: a nélkülözések miatt legyengült emberek milliószámra pusztultak el 1918-19-ben az úgynevezett spanyolnátha idején. Kétségtelen, ha nincs a háborús nélkülözés, akkor ez az újabb, kb. 8-10 millióra becsült halálozás nem következik be. Közismert, hogy a II. világháborúban a polgári lakosság már közvetlenül is jelentős anyagi és emberveszteséget szenvedett, elsősorban a bombázások, az utcai harcok és deportálások miatt. Századunk végére a technika annyira "tökéletesedett", annyira "javult" a hadviselésben, hogy már többen halnak meg a polgári lakosságból háborúk során, mint a hadviselő katonák közül. (Erre jó példa a vietnami háború.)

A háborúk célja mindig az erőforrások birtoklása, bár gyakran vallási vagy ideológiai okokra hivatkoznak a hadviselők. A háborúban az ellenségtól területeket, embereket, nyersanyagokat kell erővel megszerezni. A hidegháború idején majdhogynem fegyveres vagy "flottapolitikával" is elérhető ez a cél. Ez a politika is erőforrásokat von el a civil szférától, és emiatt is korábban lehet meghalni. A háborúkban - s ez a közös bennük - mindig hamarabb pusztulnak el az emberek, anyagi és természeti értékek, mint azt természetes várható élettartamuk lehetővé tenné. Ez jellemző a napjainkban dúló, nagy áldozatokkal járó másodfajú háborúra is.

A másodfajú háború célja, frontjai, hadviselői

A másodfajú háború definí­ciója előtt hadd ismertessünk egy másodfajú jelenséget példaként a fizikából. Az elsőfajú fázisátmeneteknek vagy halmazállapot-változásoknak egyszerű a meghatározása: amikor egy adott hőmérsékleten megváltozik az anyagok halmazállapota, akkor elsőrendű fázisállapot-változásról vagy fázisátmenetről beszélünk. Ilyen például az olvadás, a párolgás, a forrás. Ezek a fázisátmenetek (amikor energiabevitel hatására mennyiségi és minőségi változások következnek be) nagyon jól láthatóak, igen egyszerűen megfigyelhetőek, szembeszökőek. Példánknál maradva a mai háborúk, fegyveres konfliktusok is igen szembeszökőek, jól észrevehetőek, sok hí­radásban szerepelnek, de nagyon sok pénzazaz energiaigénnyel.

A másodrendű fázisátmenetek kevésbé láthatóak, külső energiabevitelt nem igényelnek, ám méréssel ugyancsak kimutathatóak, és a gyakorlatban ugyanolyan fontosak, mint az elsőrendűek. Jó példa a másodfajú fázisátmenetre például egyes anyagok ferromágneses tulajdonságainak megváltozása egy kritikus hőmérsékleten. Ezen a kritikus hőmérsékleten (amit Curiepontnak neveznek) az anyagok ferromágneses vagy ferroelektromos tulajdonságai drasztikusan megváltoznak, megjelennek vagy eltűnnek - attól függően, hogy a hőmérséklet nő vagy csökken. Szabad szemmel ezek a változások nem láthatóak, külön műszerek, kí­sérletek szükségesek ahhoz, hogy kimutassuk a ferromágneses tulajdonságok változását. A biológiában is találhatunk ilyen másodfajú fázisátmeneteket, például bizonyos növények még az előtt elpusztulnak vagy leállí­tják életfunkcióikat, mielőtt elsőfajú fázisátmenetek, azaz például fagyás vagy fehérjekicsapódás megjelenne, de egyes fajoknál (például teknősöknél) van olyan kritikus hőmérséklet, am felett nőstények, az alatt hí­mek születne.

A másodfajú háború is igazi háború, abban az értelemben, hogy erőforrásokért folyik a küzdelem, tehát itt is nagyon nagy a tét és sok a pusztulás. ím az elsőfajú háborúval szemben nem fegyveres konfliktus (vagy nyí­lt, jó látható gazdasági embargó, elszigetelés) zajlik. A másodfajú háborúban az információ, a tudományirányí­tás és a gazdaság lényeges területeinek birtoklásáért folyik a küzdelem. Célja a minőségi előrelépés, az irányváltás engedélyezése vagy tiltása. Ahhoz, hogy ezt a küzdelmet jobban megérthessük, nélány frontot föl kell sorolni, ahol az átlagember számára alig vagy egyáltalán nem észrevehetően folynak a harcok. Pontosan ez a másodfajú háború lényege, hogy a küzdelem nem szembeszökő, ugyanúgy, mint a mágneseknél a másodfajú fázisátmenet. Három olyan területet, frontot érdemes emlí­teni, ahol igen erős a másodfajú háború, s ahol a tétek nagyok: ez az energetika, a medicina és az anomáliák területe.

Az energiaháború

í‰letünk (és halálunk) sok vonatkozásban függ a felhasznált energiaforrásoktól. Kevesen tudják, hogy a ma használt energiafajták között is igen komoly verseny folyik - gondoljunk csak az olaj- és szénkitermelők harcára (mely az utóbbiak vereségével fejeződött be), de hasonló küzdelem folyik az olaj és az atomenergia között is Mondhatnánk azt, hogy ez pusztán az üzleti életben szokásos konkurenciaharc, s ebben van igazság. A másodfajú háború viszont teljes erővel dúl az energiatermelés egy másik frontján, ami gyakran a szakértők számára sem ismert, csak a változásokat sürgető maroknyi embernek van róla információja. Ez a front félig-meddig sajnos még ma is a legendák területe, igen kevés a pontosan ellenőrizhető, megbí­zható információ - de ez minden háború szükségszerű következménye. Létezik a természetben egy ma már kí­sérletileg is kimutatható közeg - a fizikai vákuum -, amelynek egészen érdekes tulajdonságai vannak. Ha egy lezárt edényből eltávolí­tjuk az összes anyagot és a lehető legalacsonyabb hőmérsékletre hűtjük, úgy gondoljuk hogy ott már igazán nincs semmi. A technika részéről ez maga a tökéletes vákuum, ám a fizika számára ennek nagyon érdekes és fontos tulajdonságai vannak.

Ez a vákuum igen nagy energiasűrűségű elektromágneses sugárzás. Ez nem túlzás - a számí­tások azt mutatják, (1) hogy egyetlen köbcentiméter térfogatban annyi energia van, amennyit ha anyaggá átalakí­tanánk, akkor akár több tejútrendszer jöhetne létre. A becslések szerint egy köbcentiméter vákuumnak az energiatartalma mintegy 10**94g tömeggel egyenértékű. Vannak, akik ezt az értéket néhány nagyságrenddel alacsonyabbra teszik, ám a lényegen ez sem változtat. Rangos fizikai folyóiratokban évente több száz cikk jelenik meg a vákuum elméleti és kí­sérleti tulajdonságairól. Max Planck a kvantummechanika első úttörője volt, aki a vákuumenergia létét elméletileg megalapozta, de sok más fizikushoz hasonlóan nem a vákuumenergia technikai felhasználásával törődött, inkább az alapvető fizikai tulajdonságait vizsgálta. (2) Kí­sérletileg először a Philips gyár fizikai kutatóintézetének egykori igazgatója, Hendrik Casimir elmélete nyomán sikerült igazolni a vákuumenergia létét. (3)

A róla elnevezett Casimir-effektust azóta mások is kimérték, és több mint száz cikk született ebben a témában. Napjainkban Harold Puthoff bizonyí­totta be, hogy ez a vákuumenergia a gyakorlatban is kinyerhető, semmilyen fizikai törvénnyel nem ellenkezik a megcsapolása. (4)úgy gondolnánk, hogy ez a téma jelentős figyelmet kelt, hiszen a vákuumenergia mindenütt hatalmas mennyiségben állandóan rendelkezésre áll, kifogyhatatlan és környezetszennyezés-mentes energiaforrás. Az elméleti kutatók munkáját azonban inkább csak fanyalgás é csönd fogadja. Történik-e valami a gyakorlati felhasználás terén? Töredékes információk maradtak fenn arról, hogy a századforduló legfontosabb feltalálója - a szerb származású Nikola Tesla - épí­tette az első ilyen szerkezetet, ami minden valószí­nűség szerint erre az energiaforrásra alapozta működését. (5) A Tesla-féle autó egy különleges vákuumcsőből nyerte az energiát (elektromos energia formájában), amit aztán egy váltóáramú motor meghajtására használt föl. A prototí­pust egy Pierce Arrow nevű, a maga idejében ismert luxusautóba épí­tette be. A gyár azonban, ami addig jól prosperált, hirtelen valamilyen okból tönkrement, felszámolták.

A cég tulajdonában maradt a Tesla-féle energiakivételi, kicsatolási megoldás. Néhány évvel később egy amerikai feltaláló, Henry Moray épí­tett egy olyan készüléket, ami kb. 15 kW energiát adott le folyamatosan, melegedés nélkül egy közepes méretű fadobozból, amiben szintén különleges vákuumcsövek voltak. (6)Moray készülékét legalább 15 éven keresztül fejlesztette, és nagyon sok ember látta, rengeteg tanúsí­tvány, fénykép maradt fenn működéséről. A helyi elektromos társaság vette meg végül a készüléket, majd összetörték. Után mindig történt valami, ami megakadályozta, hogy Moray újra megépí­thesse, és természetesen a szabadalmi hivata is elutasí­totta beadványát, mondván, hogy ilyen készülék eleve nem működhet. A harmincas évek fizikusai nem foglalkoztak komolyan a vákuumenergia létével és mibenlétével, tulajdonságaival, amikor pedig valaki előállt egy gyakorlati megoldással - aminek persze az elméleti hátterét nem tudta kellően tisztázni -, értelemszerűen csalónak kiáltották ki. A szabadalmi hivatalnokok természetesen a fizikára hivatkozva eleve lehetetlennek nyilvání­tották ezeket a készülékeket, megoldásokat.

Láthatjuk, hogy ezt a háborút a front két oldalán kevés ember ví­vja, de nagy tétekért folyik a küzdelem. A fő vesztes az átlagpolgár, ugyanúgy mint az elsőfajú háborúban - az ő sorsától döntenek ezekben a küzdelmekben. Erről sajnos soha semmit nem tud meg - ez az információs monopolhelyzet a másodfajú háború egyik jellemzője. Sőt a "hivatalos" források még a lehetőségét is kizárják az ilyen szerkezetek elkészí­tésének. Hasonló történetek zajlódtak le az osztrák Victor Schaubergerrel (7) és a német Hans Collerrel /8/ is. Mára már csak információtöredékek maradtak meg ezen és hasonló berendezésekről, a feltalálók legtöbbször nyomtalanul eltűntek, vagy ha életben maradtak, olyan "pechsorozat" vette kezdetét, amiből soha életükben nem tudtak többé kikerülni.

Egy ilyen olcsó és szennyezésmentes, bárki számára hozzáférhető energiaforrás természetesen nemcsak a technika, a tudomány, hanem a gazdaság, éa emiatt a politika térképét is jelentős mértékben átrajzolta volna. Az elsőfajú háborúk, melyeket főleg erőforrásokért ví­vtak, jó pár esetben szükségtelenekké váltak volna, de í­gy nemcsak hadipari ágazatok, hanem hadseregek, tisztek és tábornokok maradtak volna munka és feladat nélkül. Legtöbbet az átlagpolgár nyert volna az ügyön, hiszen nemcsak lakásának fűtése, közlekedése és élelmiszerének ára lett volna olcsóbb, hanem élete is biztonságosabb, egészségesebb lehetett volna a háborúk nélkül. ím információk hiányában a kisember, az átlagember nem tudhat arról, milyen lényeges dolgoktól esik el, nem szólhat bele a küzdelembe.

Anomáliaként, rendellenességként már a harmincas években felbukkant ilyen jelenség, amit ma már nagy pontossággal ki is tudnak mérni: ha például nagy teljesí­tményű ultrahangforrással gerjesztik a vizet, akkor piciny buborékokból akár 100 milliárdszor annyi energia jöhet ki, mint amennyit bejuttatnak. (9) Ez ma már többszörösen megerősí­tett mérési eredmény (szonolumineszcencia néven ismerik), és sejthető a nemrég meghalt, Nobel-dí­jas Julian Schwinger munkássága nyomán, hogy a vákuumenergia megcsapolása, kicsatolása felelős a jelenségért. (10) Mára eljutottunk odáig, hogy néhány helyen szabad foglalkozni a vákuumenergia elvi, elméleti és gyakorlatban nem használható tulajdonságaival, de a technikailag is hasznosí­tható kutatási irányvonalak kizárólag magánerőfeszí­tések következtébe jönnek létre. Ezekkel csak az a probléma, hogy a feltalálók - ha sok küzdelem után meg is kapják a szabadalmukat - nyomtalanul eltűnnek, és a know-how hiányában nem lehet megépí­teni a berendezéseket. Erre a sorsra jutott például William Hyde, akinek nemrég megadott szabadalma és ismerőseinek tanúsága szerint szerkezetének mintegy 1000 százalékos hatásfoka volt, ám mind ő, mind a szerkezete eltűnt. (11)

Fejlett-e a technika?
A témában járatlan ember úgy gondolja, hogy mivel kutatók száz- és százezrei dolgoznak a fizika és technika sok területén, biztosan rábukkantak volna ezekre az effektusokra, ha mindaz igaz, amit az előzőekben olvashattunk. Az, ami népszerűsí­tő cikkekből vagy a médiából eljut a köztudatba, valahogy azt az érzést sugallja számunkra, hogy technikailag rendkí­vül fejlettek vagyunk. Ennek megí­télése viszonyí­tás kérdése. Ha a száz évvel ezelőtti állapotokhoz viszonyí­tjuk mai fejlettségünket, azt kell mondjuk, valóban léptünk előre. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy ez az előrelépés a számí­tástechnika és a biokémia kivételével inkább technológiai, mint elvi, s a kutatók többsége a régi elveket használva dolgozik, nem az újdonságok frontján.

A ma használatos eszközeink nagy részének elméleti és technológiai alapjait ugyanis a múlt század végén vagy a századforduló idején rakták le. A mai rádió, tévé vagy telefon is nagyjából azonos fizikai törvényekkel működik, mint amit már a századforduló idején ismertünk. Az energiaellátó rendszerek, az autó és a repülőgép is az akkor lefektetett elveknek megfelelően működik, csak ma az intenzí­v technológiai fejlesztésnek köszönhetően jobb, mint régen. Az igazán fontos minőségi előrelépést jelentő, a Tesl útját követő tértechnológiai eszközök fejlesztését azonban érthető okokból sem a tudomány, sem a gazdaság vezetői nem támogatták. Az energiatermeléssel járó környezeti károkat viszont a fejlődés szükségszerű, kiküszöbölhetetlen következményeként állí­tják be. Más oldalról is nézhetjük technológiánk fejlődését, fejlesztési irányait Ha még mindig úgy gondolnánk, hogy igen fejlett a technikai civilizációnk, érdemes egy pillantást vetni a természetre, ha nem is a csúcsán lévő emberre, hanem csak az evolúciós létra közepén álló rovarokra. A rovarok ugyanis olyan szerkezeti anyagokat is "használnak", melyek a technikai civilizáció számára még ma is elérhetetlen álmot jelentenek.

A bogarakat beborí­tó kitin szakí­tószilárdsága és sűrűsége jobb, mint a kereskedelemben beszerezhető minőségi ötvözött acéloké, a vékony pókháló szilárdsági és mechanikai tulajdonságai is messze meghaladják a mai technika lehetőségeit. A vékony pókfonál ugyanis vizes oldatból készül, helyi anyagokból, tengelye mentén tetszőleges mértékben sodorható, akár évekig is forgathatjuk, mégsem fog elszakadni. (12) Nem í­gy az acéldrót, amit néhány száz forgatás után a nyí­rófeszültség egész biztosan elszakí­t. Igazi szerénységre adhat okot, ha például a muslicák idegrendszerét tanulmányozzuk, ez ugyanis háromdimenziós tájékozódást tesz lehetővé, amit a legmodernebb katonai számí­tógépek sem tudnak ma még nyújtani, hiszen kétdimenziós térben tudnak csak tájékozódni. Ha hozzátesszük azt is, hogy ezek a kis biológiai "szerkezetek" önreprodukálóak, önjaví­tóak, helyi anyagokból épí­tik fel önmagukat akkor semmi okunk sincs az önelégültségre. Látható, hogy a természet által produkált lehetőségekhez képest technikai szí­nvonalunk rendkí­vül alacsony. Akkor miért zárnánk ki, hogy erről az alacsony szí­nvonalról jelentős mértékben tovább lehet lépni.

A rákháború

Az átlagember számára szintén fontos és érdekeit sértő, alig látható háború folyik a gyógyászat, a medicina területén. Ennek egyes területei több kevesebb nyilvánosságot kapnak ilyen a dohányzással vagy egészségtelen ételekkel és élvezeti cikkekkel kapcsolatos háborúskodás. Ma még kevesen mernek szembeszállni a dohánygyárak, a cukrozott üdí­tőitalok vagy a zsí­ros gyorsétkezdeláncok üzemeltetőivel - gazdasági hatalmuk olyan jelentős. A médiában nemigen lehet velük ujjat húzni, hiszen a média jelentős mértékben függ tőlük hirdetési jövedelmei miatt. A sajtószabadság persze létezik, de ugyan melyik újság merné egy dohányreklám mellett például egy dohányos ember tüdejét is megmutatni? Ez a front azonban legalább kaphatott már egy kis nyilvánosságot, az átlagember elvileg tudhat arról, hogy mi történik, ha ezekkel a káros élvezeti szerekkel él.

Tudhat arról, hogy például a gyorséttermekben elfogyasztott zsí­ros, egészségtelen ételek érelmeszesedéshez és emiatt keringési panaszokhoz, betegségekhez vezethetnek, amelyek az egész világon vezető haláloknak számí­tanak. Keveset tud azonban arról, hogy a "kettes számú gyilkos", a daganatos betegségek gyógyí­tásában nem kaphatja meg a már ma is rendelkezésre álló és viszonylag olcsó, mellékhatásokkal alig járó kezeléseket. Nem véletlen, hogy az emberek félnek a daganatos betegségektől, hiszen a mai terápiák túlélési aránya rendkí­vül rossz, és a most elterjedten alkalmazott kemoterápia és sugárkezelés amellett, hogy drága, igen kí­nzó, fájdalmas melléktünetekkel s az életminőség jelentős lerontásával jár.

A helyzet különösen visszás Magyarországon, ahol személyenként relatí­ve a legtöbbet fizetjük az orvosi ellátásért, ám arányaiban a világon a legtöbb daganatos megbetegedés nálunk fordul elő. Jelentős javulást lehetne elérni és mindezt jóval alacsonyabb áron, ha a már most rendelkezésre álló szereket, eljárásokat széles körben használhatnánk. Ezek elterjesztése azonban a másodfajú háború jellegének megfelelően komoly érdekekbe ütközik a "hivatalos" tudomány és jelen esetben a gyógyszergyártók részéről. A most általánosan elterjedt kemoterápiás é sugárkezelési szerek ugyanis jelentős hasznot hoznak a gyártóknak. Azt tudják ugyan, hogy igen kevés eredménnyel járnak - a halálozási statisztikák ezt egyértelműen mutatják -, ám ez sem riasztja vissza őket, hiszen újabb gyógyszereket lehet felhasználni például a kí­nzó melléktünetek korlátozására.

Röviden érdemes megemlí­teni azokat a lehetőségeket, amelyek a mai eljárásoknál olcsóbban és hatékonyabban vehetnék fel a kettes számú halálok elleni küzdelmet. Ezekre közösen az a jellemző, hogy jobban megértették a daganatkifejlődés okait, mint a mos használt terápiák, és a kiváltó okokat kí­vánják megszüntetni, a káros-kóros folyamatokat próbálják visszafordí­tani. A jelenleg használatos "gyógyí­tási módszerek ugyanis nem ezt a logikát követik: egyszerűen csak kiirtandó ellenségnek tekintik a kóros daganatot, nem foglalkoznak különösebben a kiváltó okokkal. A pusztí­tás módszere pedig a sebészkés, méreg vegy sugárzás, amelyek természetesen az ép szöveteket is károsí­tják, az életminőséget rontják.

Tekintve, hogy nem lehet pontosan "cí­mezni" a pusztí­tást, a szervezet ellenállóképessége, immunrendszere is megsí­nyli ezt a gyógyí­tási módszert. Ezzel szemben az alternatí­v gyógyí­tási módszerek a betegség okát is megértve a szervezet ellenállóképességét, immunrendszerét javí­tják. Ezek a jobb kémiai terápiák általában nyomelem- és enzimkészí­tményeket használnak, természetes anyagokkal végzik a méregtelení­tő folyamatokat. így a ezervezet saját ellenállóképességét, védekezőrendazerét erősí­tik meg, ezzel igyekeznek visszafordí­tani a rákos daganatképző folyamatot. (A beteg környezete, szokásai nagyban befolyásolják a daganatképződés lefolyását. Ha a szervezet nyomelemekben, vitaminokban, enzimekben gazdagabb táplálékhoz jut, akkor mindazon enzimek rendelkezésre állnak, amelyek a helyes fehérjeszintézishez szükségesek, ezek hiányában azonban egy kóros burjánzó folyamat indulhat el.

í‰rdemes megjegyezni, hogy a ma környezetszennyező, "kéményes" energetika itt is érezteti a hatását - a hőerőművekből, járművekből a levegőbe jutó légszennyezés ugyanis elsavasí­tja a talajt, emiatt az elfogyasztott növényekbe kevesebb jut a szükséges nyomelemekből (ugyanakkor tüdőnkbe is jut bőven rákkeltő anyag). Ilyen nyomelemkészí­tmények ugyan már máshol is megjelentek, de a legjobbakat magyar kutatók fejlesztették ki "házi" körülmények között, s csak a hivatalokkal szemben ví­vott sok harc után juthattak el az emberekhez (Béres-csepp, Humet-R).

További méllékhatásmentes lehetőség, ha a táplálékunkban előforduló ví­zből kivesszük a deutériumot, amelynek mérgező hatását a harmincas évek óta ismerik. A deutériummentes ví­z szintén eredményesen alkalmazható többféle daganatos betegség gyógyí­tására, de a megelőzésre is. Itt jelentős eredményeket ért el egy magyar kutató. (13)

Az igen drága és káros mellékhatásokkal járó sugárterápia helyett nagyon jó hatékonyságú az úgynevezett hipertermia, ami azon a hatáson alapul, hogy a daganatsejtek érzékenyebbek a magas hőmérsékletre, mint az ép sejtek. Egy magyar kutató által tökéletesí­tett eljárás segí­tségével igen eredményesen gyógyí­tják a német daganatos betegeket. Itthon még sok akadályt kell legyőzni ahhoz, hogy ez a hatékony és olcsó módszer eljuthasson a magyar betegekhez is. (14)

Hosszú ideig úgy gondolták ("hivatalosan" talán még ma is úgy gondolják), hogy a daganatos betegségek nem köthetők az ember pszichéjéhez. Az eddig elvégzett vizsgálatok az ellenkezőjét bizonyí­tják, azaz azt, hogy bizonyos mértékben lelki okok is kiválthatják, elősegí­thetik a daganatos megbetegedéseket. ha nem is közvetlen, de közvetett módon. Az kimutatható, hogy tartós stressz, félelem, szorongás, depresszió esetén gyengül az emberek immunreakciója, ez viszont nagyobb esélyt ad a daganatos megbetegedéseknek is. Ezért a betegség elleni küzdelem egyik hasznos fegyvere lehetne a pszichológiai kezelés is - erre az olcsó védekezési módszerre nálunk részben azért nincs lehetőség, mert a drága, de rutinszerűen használt gyógyszeres kezelés elvonja a rendelkezésre álló erőforrásokat.

Nem lehet azt mondani, hogy a gyógyí­tás frontja nem háború - hiszen ha egy olyan kis országban, mint Magyarország évente körülbelül 30 ezer ember hal meg daganatos betegségekben (s a tendencia egyre romlik), akkor látszik, hogy ez is háború, ahol emberek pusztulnak el hamarabb, mint ameddig élhetnének - ugyanúgy, mint az elsőfajú háborúban. A gyógyszeripar és a "hivatalos" tudomány - ugyanúgy, mint az energiatermelésnél - azt hirdeti, hogy nincs más kezelési altematí­va, csak a drága sugár- és kemoterápia a megoldás. A megelőzés, az alternatí­v, szelí­d gyógymódok alig vagy egyáltalán nem kapnak az adófizetők pénzéből, s a polgárok itt sem szólhatnak bele saját sorsukba. Pénzük a drága és bizonyí­tottan gyenge hatékonyságú vagy hatástalan kezelésekre folyik el.

Az energetika után a gyógyszervegyipar és a gyógyászat a legnagyobb üzletág a világon, s a mai szabályok egyértelműen az óriáscégeknek kedveznek, ezért ők nem akarnak változást.

Anomáliák

Végül nagyon röviden tekintsük át, hogy a tudomány harmadik frontján hogyan folyik (főleg az információblokkolás szintjén) a háború. Ezen a fronton ma még nem lehet szó olyan nagy gazdasági tétekről, mint az előző két esetben, ám potenciálisan itt is nagy gazdasági károk keletkeznek, a fejlődés gátlása, akadályozása itt is jelentős, ma még nem számszerűsí­thető károkkal jár. Az anomáliák igen nagy csoportját a biológiában lehet megfigyelni. Ezen nem is kell csodálkozni, hiszen az "élet technológiája" jóval fejlettebb, mint a mai ipar technológiája. A történelem sajnos sokszor ismétli hibáit, hiezen annak idején például Galvani kí­sérleteit kortársai nevetségesnek tartották, állandóan gúnyolták, csak jóval később értették meg, hogy mi a békacomb rángatásának a következménye - az elektromos energia előállí­tásának egyik igen fontos lehetőségét mutatta ez az út.

Ma is hasonlóan vélekednek akkor, amikor mondjuk parajelenségekről, telepátiakutatásról van szó. Csak kevesen tudják - hiszen ez a másodfajú háború lényege -, hogy a volt Szovjetunióban az elmúlt 20 évben komoly erőfeszí­téseket tettek olyan berendezések kifejlesztésére, amelyek nagy távolságról, igen kis energiával, mindenféle látható mellékhatás nélkül befolyásolják az emberek tudatállapotát, pillanatnyi egészségét. Ezek a kí­sérletek sikeresek voltak, s nagyjából ugyanazt a hatást használták föl, amit ma telepátiának nevezünk, ám ennek technikai, fizikai megalapozását is elvégezték.

Részben ezek a kutatások vezettek az úgynevezett torziós tér elméletének megalapozásához, (15) és olyan új technikai lehetőségeket eredményeztek, amelyek a gyakorlatban is felhasználhatók. (16) úgy tűnik, hogy ez talán a legősibb technológia, hiszen a kí­sérletek azt mutatják, hogy például a piramisok környezetében is megjelennek a torziós effektusok. Fizikai, biológiai, kémiai folyamatokat befolyásolnak ezek a szabályos alakzatok. A most lassan-lassan nyilvánosságra kerülő eredmények mutatják, hogy a torziós tereket eredményesen lehetne felhasználni a kommunikációban, rugalmasabb és korrózióállóbb fémek előállí­tásában (drága ötvözőanyagok felhasználása nélkül), de például ásványkincsek felkutatásában is olcsóbban használhatóak, mint a mai eljárások. Mindezek az eredmények a (nálunk hivatalosan ma is áltudománynak tartott) parajelenségek kutatásából indultak ki, de biológiai és gazdasági jelentőségük miatt hosszú ideig haditechnikai kutatásként, titokban folyt a munka. Ha majd ezek az eredmények is elterjedhetnek, erősen átrajzolhatják jelenlegi tudomány és technológia térképét.

Tévedés vagy háború?

Vajon nem túlzás-e háborúnak minősí­teni a fenti eseteket, nem lehet ez pusztán tévedés? Hiszen a tudományban is előfordultak már tévedések, csupa jó szándék mellett. Semmelweis Ignác például a szülő nők halálozás statisztikájából vette észre, hogy drasztikusan csökkent a végzetes esetek száma, amikor ő hetekre Velencébe utazott, s nem vizsgálta az anyákat. Mire rájött, hogy az ő keze közvetí­ti a fertőzést, addigra majdnem kétezer nő halt meg szepszisben.
A mindenki által tisztelt Marie Curie erején felüli szervező- és propagandamunkát végzett, hogy pénzt szerezzen nagy mennyiségű rádium előállí­tására. A rádiummal aztán tüdőbajos szegénysorsú gyerekeket sugároztak be úgy vélvén, ez gyógyí­tja őket. Mindkét esetben egy jószándékú tévedés néhány ezer ember halálát okozta, s amint felismerték a tévedést, tanultak belőle - ha talán kicsit későn is. A másodfajú háború esetén azonban nem ez a helyzet.

A fizikai vákuum tulajdonságai ismertek, évtizedek óta vannak információk gazdasági jelentőségéről, s megadott szabadalmak is vannak. Az is jól ismert tény, hogy évente milliószámra halnak meg daganatos betegségekben, s az is, hogy léteznek a mai kezeléseknél jobb megoldások is. A helyzetre jellemző egy német klinika igazgatójának szomorúan igaz mondata: "A rákban sokan meghalnak, de még többen élnek belőle". Ez a mondat jól jellemzi a másodfajú háború helyzetét, rámutat lényegére. A tudomány vezetői hatalmukat, befolyásukat felhasználva harcolnak, de nem a tudományban szükségszerű érvek és pártatlan mérések, megfigyelések alapján. Ezeken a neuralgikus pontokon nincs érv és nincs vita, a vezetők tekintélyelv alapján egyszerűen "áltudomány"-nak nyilvání­tják vagy elhallgattatják azokat a fontos kérdéseket, amelyekről ez a cikk szól. így nagy anyag és emberáldozattal járó háborút viselnek az adófizető polgár pénzén az adófizető polgár ellen.

Azt, hogy milyen könnyű az "áltudomány"-ok közé bekerülni, jól illusztrálja a földön kí­vüli élet kérdése. A Naprendszeren kí­vül nemrég megtalált két új bolygó í­smét ráirányí­totta a figyelmet erre a kérdésre. Elvileg eddig is ismert volt, hogy a csillagok nagy részének lehetnek bolygói, és a biológiában nem tudunk olyan kizáró okot találni ami azt mondaná, hogy azonos körülmények esetén máshol nem alakulhatnak ki hasonlm szerves molekulák, s azokban a miénkhez hasonló élet. Az eddigiekből pedig sejthető hogy a mi technikai szintünk nem maga a tökély, ennél jóval fejlettebb is létrehozható. A tudomány mai állása szerint elvileg nem zárható ki nálunk fejlettebb technikai civilizáció léte. A megcsapolható vákuumenergia léte lehetővé teszi a nagy távolságokra való utazást, ami rakétákkal valóban megoldhatatlan. A hivatalos akadémiai álláspont viszont az, hogy a kérdésben "nincs mit tanulmányozni." (17)

A gondolkodó ember felelőssége

A másodfajú háborúról kevesen tudnak az értelmiség körében. A humán szféra művelőinek tájékozatlansága ijesztő, de érthető. A politológusok, történészek, közgazdák, szociológusok egyszerűen nem férnek hozzá ezekhez az eredményekhez, nincs róluk tudomásuk. A félelmetes inkább a reáltudományok művelőinek, vezetőinek viselkedése. Az ő felelősségük lenne tisztességesen, előí­téletmentesen utánanézni a fenti témáknak. A természettudomány mai morálja azonban sokszor elképesztően alacsony: hiszen még soha sehol senkit nem vontak felelősségre konkrét kutatási irányok betiltásáért. Magyarországon például í­gy a legkisebb büntetés nélkül meg lehetett tiltani a szociológia, a kibernetika, a hipnózis vagy éppen az akupunktúra kutatását, ám a ma már tévedésnek számí­tó tudományos szocializmus kutatása ellen sosem tiltakozott a tudományos élet vezető gárdája.

A másodfajú háború léte elsősorban a természettudomány mély vezetési válságának következménye. Sok párhuzamos vonást fedezhetünk fel a katolikus egyház középkori vezetési válsága (valamint a kommunista pártok XX. századi vezetési válsága) és a mai természettudomány válsága között. Akkor az egyház és elöregedett felső vezetése nem a hétköznapi emberhez szólt (hiszen latinul misézett), és a felső vezetés életvitele, morálja, szokásai drasztikusan eltértek nemcsak attól, amit a köznép elvárt tőle, hanem az alsópapság életvitelétől is. A tiltakozó hangok, eltérő nézetek eltüntetésére hivatott inkvizí­ció ekkor mondvacsinált ügyekkel, rafinált kí­nzásokka százezerszámra irtotta az embereket, s í­gy mindez messze volt azoktól az eredeti ideáktól, amelyekről a négy evengéliumban lehet olvasni.

A mai természettudomány vezetői is messze eltávolodtak a hétköznapi embertől, életének segí­tésétől, hiszen például 22 milliárd dollárt adtak ki a "csillagháborús" project kutatására (minden kézzelfogható eredmény nélkül), ugyanakkor minden alkalmat megragadnak arra, hogy a fentiekben leí­rt, egyébként nagyon olcsó kutatási irányokat csí­ráiban elfojtsák. Azon nem lehet csodálkozni, hogy az ipar cégek nem támogatják a drasztikus struktúraváltást - nekik nem érdekük a jól menő olaj- vagy gyógyszerüzlet feladása. A tudomány vezetése (amely viszont a polgárok adójából él) morálisan is felelős azért, mert nem az átlagemberért, hanem ellene dolgozik. Az átlagpolgár ma már ösztönösen is érzi ezt a bajt.

Nemrég készült az Egyesült íllamokban egy felmérés, ahol megvizsgálták, hogy az emberek mennyire bí­znak a vezető politikusokban, a törvényhozókban, a szabad sajtóban, a nagy cégekben, az egyetemekben és az orvostudományban. /18/ Az 1966-tól kezdve mintegy 10 évenként megismételt vizsgálat egyértelműen azt mutatja, hogy drasztikusan csökken az emberek bizalma a fenti intézményekben. Mí­g 1966-ban az embereknek 70 százaléka bí­zott az orvostudomány jóindulatában, eredményeiben, ma már csak 23 százalék érez í­gy. A szabad egyetemi kutatások célszerűségébe és sikerében 1966-ban 61 százalék bí­zott, ma már csak 25 százalék. A nagy cégeknek az átlagembert segí­tő tevékenységében 1966-ban 55 százalék bí­zott, ma már csak 19 százalék.

A médiában akkor 29 százalék bí­zott (ami nem jó eredmény), most már csak 1 százalék. A kormányzatban akkor 41 százalék bí­zott, ma már csak 12 százalék. A törvényhozók előrelátásában és bölcsességében 1966-ban 42 százalék bí­zott, ma már csak 8 százalék. Mindez úgy történt, hogy az átlagember a cikkünkben szereplő témákról egyáltalán nem tud. Vajon milyen lenne a statisztika eredménye, ha mindezekről tudna? A demokrácia a többség joga, hogy beleszólhasson az életét érintő legfontosabb dolgokba a teherviselés fejében. így lenne tisztességes ez a tudomány területén is, de ezeknél a fontos, ám a nyilvánosság számár gyakorlatilag nem látható dolgoknál mindez ma még elképzelhetetlen mert háboní­ folyik, egy másodfajú háború. Hosszú ideig úgy gondolták az emberek, hogy a tudomány és a technika majd megold kérdéseket, s egy sokkal jobb jövőt segí­t, de mára már érzik, hogy ez a tudomány, ez a technika nem fogja megoldani a kérdéseket, í­gy drasztikusan más fejlődési irányzatokat kell keresnünk.

Ez az iránytévesztés ma már sok területen látszik. Ilyen például az energetikai környezetszennyezés miatti klí­maváltozás, más néven a melegházhatás. Mára egyértelműen kiderült, hogy melegszik a Föld klí­mája, 199 minden idők legmelegebb éve volt. (19) Ez is a másodfajú háború következménye hiszen ha a húszas évektől kezdve lehetővé vált volna a vákuumenergia felhasználása, ma nem tartanánk itt. Ma azonban inkább eltűrik a kis olajdiktátorok sorát, Közép-Afrika, Argentí­na, Ausztrália és Közép-Európa kiszáradását, az évek óta tartó aszályt, a talaj elsavasodását, csak ne kelljen változtatni a jelenlegi energiatermelési technológiákon. Ma még a politikában csak úgy jelentkezik ez a hatás, hogy a kiszáradt Anatóliából elvándorló, a nagyvárosokba kerülő földművesek egy radikális iszlám pártra szavaznak. Most még csak néhány száz ember hal meg Chicagóban nyáron hőgutában vagy télen fagyhalál miatt, hiszen a klí­maváltozás egyik sajátsága, hogy egyre szélsőségesebb hőmérséklet-, csapadék- és szélerősség-értékek fordulnak elő.

Először a biztosí­tótársaságok fognak tönkremenni a keletkező nagy károk miatt - úgy néz ki, hogy ezekkel a gondokkal most még csak ők törődnek.
Ugyanolyan hatása van azonban hosszú távon a drága daganatos gyógyí­tási módszereknek is, hiszen ez is erősen megterheli a társadalombiztosí­tási költségeket, emiatt kevesebb jut más betegségek kezelésére, vagy akár nyugdí­jra. A drága üzemanyag és energiaellátás sok családnak a teljes tartalékát elviszi, művelődésre, kikapcsolódásra, tanulásra már nem jut pénz. Szélesedik a társadalmi rétegek közti vagyoni különbség, egyre kevesebb ember kezében van egyre több pénz, jórészt a jelenlegi technikai és tudományos struktúra miatt. A másodfajú háború befejezése ennek vége vetne, az alul elhelyezkedő emberek feljuthatnának egy normálisabb, job életszí­nvonalra. így valószí­nűleg visszaesne a szegénybűnözés is, kevesebb rendőrt és katonát kellene tartani, az adókat csökkenteni lehetne, és rengeteg új munkaalkalom keletkezne, hiszen ki kellene cserélni a teljes közlekedési és energetikai gépparkot. So helyen összefonódó, sok helyen kapcsolódó, egymást erősí­tő javulás vehetné kezdetét a másodfajú háború végével. Mikor lesz a háborúnak vége?

Hogy lehetne véget vetni a háborúnak? A háborúk valamelyik fél kimerülésével érnek véget vagy szünetelnek. A másodfajú háborúnál is ez a helyzet. Eddig minden nagy csatát a változások gátlói nyertek. A változások sürgetői, alakí­tói megbuktak. Nyerésükre csak akkor lesz esély, ha a változást akarók ereje egy kritikus szintet meghalad, hasonlóan a másodfajú fázisátmenetek kritikus szintjéhez. Ehhez több akadály leküzdése is szükséges. A legfontosabb dolog: tudni kell arról, hogy létezik ez a háború. A legnagyobb akadály a tudományos vezetés monopóliuma, hiszen ezek a témák jobbára tabunak számí­tanak, akik erről í­rnak, beszélnek, azokat azonnal kiközösí­tik a tudományos (és gazdasági) élet vezetői. Az első gyakorlati lépés ezért a természettudomány terén meglévő monopóliumok lebontása lenne.

A "forradalmian régi" technológiák elterjesztése (különösen az energetika és medicina területén) meghozná a szükséges változásokat. A politikában is szemléletváltozásra lenne szükség, valahogy úgy kellene gondolkozni, mint ahogy az Egyesült íllamok alelnöke, Al Gore tette könyvében. (20) Formálisan persze szinte minden országban az alkotmányban biztosí­tják az egészséghez és a tulajdonhoz való jogot, sőt a tiszta környezethez való jog is kezd terjedni. Az emlí­tett energetikai és gyógyászati frontok helyzete mutatja, hogy ez a jog mennyire formális, mennyire nem lehet neki érvényt szerezni. Az államháztartás most mindenütt komoly bevételeket húz a benzinre vagy az élvezeti szerekre kivetett adóból, í­gy az állami apparátus nem igazán érdekelt az irányváltásban, s í­gy nem igazán a polgárok, az adófizetők érdekeit képviseli.

Mit tehet az állampolgár?

Az állampolgár, sajnos, magára maradt, ezért figyelnie, vigyáznia kellene, mire költik a pénzét. A daganatos betegek gyógyí­tásában dolgozó orvosoktól nem várható el, hogy nyí­ltan elmondják a jelenlegi terápiákkal kapcsolatos negatí­v tapasztalataikat - a félfeudális függőségeket tartalmaz egészségügyi rendszerben gyakran megélhetési gondjaik lennének. A zömében az ötvenes években tanult, s ma jórészt hetven éven felüli akadémikusok sem szóltak, amikor az állampolgár pénzét a szemétbe dobták, például a bős-nagymarosi vagy az eocén-programnál. Ott, ahol a tegnapelőtt dönt a holnaputánról, mindig ez az eredmény. A politikusok, a parlament egy évtizede nem tartotta fontosnak a lakosság egészségi állapotának megbeszélését. A hosszú távú, tí­z-húsz, netán ötven évre való gondolkodás a politikából teljesen hiányzik - pedig ez remélhetőleg kevesebb idő, mint gyermekeink várható élete.

Most más megoldás nem látszik, mint a mai hatalmi struktúráktól független polgárok, az egészség- és környezetvédelemre, a jövőbeli munkalehetőségre érzékeny emberek összefogása, odafigyelése. A gondolkodó polgár felelőssége, hogy ráirányí­tsa a figyelmet a fenti kérdésekre.
Ezt a háborút azonban néhány ember nem tudja sikeresen megví­vni pénz és lehetőségek hí­ján. Ehhez az kell, hogy a humán és reál értelmiség együtt protestáljon, valahogy úgy, mint annak idején, amikor a reformátorok és reformerek tanai is terjedni kezdtek.

Jegyzetek

1 : C. Misner-K Thorne J. Wheeler: Gravitation. Freeman and Comp. 1970. Wheeler í­gy í­r könyvük 1190. oldalán: "A II. világháború óta a fizika eredményei között talán a legfigyelemreméltóbb az elektromágneses vákuumfluktuációk elméleti megjóslása és kí­sérleti bizonyí­tása." Az 1202. oldalon í­rja Wheeler: "A vákuum 10**94g/cm3 energiasűrűségű, lokális háborgásának, hullámzásának energiasűrűsége mellett elhanyagolható az atommag ~10**14 g/cm3 sűrűsége..."
2 Max Planck: Válogatott tanulmányok. Gondolat, Budapest 1965.
3 H. Casimir-D. Polder: Physical Review Vol 73, 360. o., 1948. Casimir érdekes módon alig emlí­ti a róla elnevezett effektus felfedezését visszaemlékezéseiben (Haphazard Reality), nem értette meg a dolog potenciális jelentőségét.
4 : D. Cole-H. E. Puthoff: Extracting energy and heat from the Vacuum. Physical Review E. Vol 48, No 2, 1993, 1562-1565. o. A két szerző cikkének lényegét a kivonatban í­gy összegzi: "Az irodalomban mostanában több olyan javaslat is napvilágot látott, ahol javasolják az elektromágneses vákuumenergia fluktuációkból történő energiakinyerést a Casimir-erő segltségével. Az emlí­tett javaslatokban lefektetett alapvető termodinamikai összefüggéseket vizsgáljuk meg a cikkben, és eredményünk szerint ezek a javaslatok elvileg helyesek."
5 : Egely György: Elhallgatott találmányok. K und K. Kiadó, Budapest 1996.
6 : Henry Moray: The Sea of Energy Coaray Research Inst. 1978.
7 : O Alexandersson: Living Water-Viktor Schauberger and the secrets of natural energy. Gateway Books, Bath, U. K 1990
8 : B. I. O. S. (British Intelligence Objectives Subcomittee. Report No 1043/31. "The invention of Hans Coler, Relating to an allegedly New Source of Power."
9 : B. Barber-J. Putterman: Observations of synchronous picosecond sonoluminescence. Nature, Vol 352, 318320. o., 1991. Részlet a cikk összefoglalásából: "Ezek az amplitúdócsúcsok az energia 11 nagyságrendnyi erősí­tését jelentik." L. Crum: Sonoluminescence: Physics Today. Sept. 1994, 22-29. o. Részlet a kivonatból: "A folyamat során az energiasűrűség 10**12-szeresére emelkedik."
10 : J. Schwinger: Casimir Light: the source. Proc. Nat. Acad. Sciences, USA. Vol 90, 2105-2106. o., 1993. Részlet a kivonatból: "Egy dielektromos üregből a Casimirenergia felszabadulása az okozója a koherens szonolumineszenciának."
11 : W. Hyde szabadalmának száma 4.897,592. Lásd Egely György: Bevezetés a tértechnológiába, I. kötet. Perfector, Budapest 1993.
12 : M. Berenbaum: Spin Control. The Sciences. Vol 35. No 5. 13-16. o., 1995. Részlet: "Puhább, mint a gyapot, erősebb, mint az acél, a pókháló évszázadók óta a jövő anyaga. A biotechnológusok már csak pár lépésre vannak a szintetizálástól."
13 : 'G. Somlyai: Naturally occuring deuterium is essential for natural grouth of cells. F.E.B.S. Letter. Vol 317, 1 4 o., 1993.
14 : F. Douwes-A. Szász. Előadás az 1995-ös Köhnlechnerdí­j átadásán (Német onkológiai nagydí­j). München, 1995. dec. 1.
15 : G. I. Shipov: Theory of Physical vacuum. (Oroszul) Centr. of Nonconventional Technologies. Moszkva 1994.
16 : A. Akimov: Finding Long Range Interactions. EG Concepts. Preprint No 7. Centre of Nonconventional Technologies Moszkva 1992
17 : Beck Mihály: Tudomány, áltudomány. Akadémiai Kiadó, Budapest 1977
18 : Newsweek, 1996. január 8., 16. o.
19 : Newsweek 1996. január 22. 42 o.
20 : Al Gore: Mérlegen a Föld. Föld Napja Alapí­tvány Budapest 1993. Gore többek között az alábbiakat javasolja: "Adókedvezmények és kutatási alapok az új technikákra, a technikákat értékelő szigorú és kifmomult eljárásokra, különös tekintettel az új helyettesí­tő technikák ökológiai költségére és hasznára."

Megjelent a "Mozgó Világ" 1996 júliusi számában.

* Másodfajú háború /forrás/


[ Módosítva v nov 04 2012, 05:29 ]
Vissza az elejére
Solyom
v nov 04 2012, 05:31
Regisztrált tag #67
Regisztrált: szo okt 16 2010, 11:34
Üzenetek: 3096
2012 világvége?



A mágneses pólusváltás elmélete szerint 2012 végén masszí­v napkitörés következik be, olyan, ami 100 millió atombomba erejével érnek fel, és amelytől a Föld mágneses pólusai felcserélődnek.

Ez aztán természeti katasztrófák láncolatát indí­tja be a bolygón, és elpusztí­tja az emberi civilizációt.

Tudományos evidencia, hogy a Föld mágneses mezőjének ereje folyamatosan csökken. Bolygónkon 780 000 évvel ezelőtt már megtörtént egyszer a pólusváltás.

Kritikusok szerint azonban egy ilyen folyamat nem egy-két nap, hanem 5000 év alatt játszódik le.

Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) műszerei ugyan valóban erős naptevékenységet jeleznek előre 2010–2012 között valamikor, de a tudósok úgy vélik, hogy annak ereje messze nem elég ahhoz, hogy előidézzen egy mágneses póluscserét a Földön. Jóslataik szerint inkább csak a műholdas és a mobil-kommunikáció területén érezteti majd a határás a jelenség.

* 2012 világvége
Vissza az elejére
Oldal:   <<       

Ugrás:     Vissza az elejére

Téma átvétele: rss 0.92 Téma átvétele: rss 2.0 Téma átvétele: RDF
Powered by e107 Forum System