:: Fórumok :: Rejtélyek, Eltünt világok :: Vicus cikkek
 
<< Előző téma | Következő téma >>
A magyar őstörténet-kutatás és a nemzeti identitásunk
Moderátorok: nordi, fulldragon, Ernő, horpad, Róza
Szerző Üzenet
Vicus
szo okt 06 2012, 11:44
Regisztrált tag #153
Regisztrált: szo márc 26 2011, 07:15
Üzenetek: 262
Véleményem szerint szoros összefüggés húzódik a magyarság valódi történelme, ősi múltja, valamint
nemeztünk jelene és jövője között. Kérdéseim: vajon minden információval rendelkezünk az ősi hagyo-
mányainkkal kapcsolatban? Honnan merí­thetnénk példát és lelki erőt napjainkban? Miért jó magyarnak
lenni a 21. században?
Az ország megosztott, a magyarság sokat nélkülöz és kí­nlódik. Ebből a helyzetből kitörni, de legalábbis
vigaszt és értelmet adni segí­thet az őstörténet-kutatás, amely az elmúlt évtizedekben indult virágzásnak
kis hazánkban. Eredményei nem csak rendkí­vüli eseményekről, dicső históriáról, több ezer éves gyökerek-
ről számolnak be, hanem egyúttal egyfajta tanulmány gyanánt is szolgálnak. A magyarság őstörténete
feltárja ugyanis, hogy mit csináltunk helytelenül a múltban és rávilágí­t arra, hogy az élet törvényszerűségei
alól népszellemünk, kollektí­v tudatunk sem képez kivételt.



A magyarságnak a genetikai vizsgálatok szerint legkevesebb 35 000 éves múlttal kell számolnia a Kárpát
-medencében egyes genetikusok szerint. A történelemkönyveink azonban egészen más képet vetí­tenek
elénk, illetve sugallnak az elménkbe. Vajon miért? Miként lehet ekkora különbség a kutatók eredményei
és értelmezései között?

Nos, ha erre a kérdésre nem is válaszolhatunk azonnal, tény, hogy szakadéknyi különbségek vannak a
magyar őstörténet jelenlegi tálalása és a tradí­ciókat valóságként és nem mesékként kezelő szemlélet
képviselői között.



A 20. századi történelemkönyveinket tanulmányozva arra a következtetésre jutottam, hogy még a közel-
múltról sincs konszenzus a szakértők között. Aminek egyik okát én abban látom, hogy e „szakértők”
személyes ideológiák és célok alá rendelnek minden tényt, vagyis igyekeznek jobbról és balról megvilá-
gí­tani, beállí­tani és eltorzí­tani az eseményeket, miközben a lényeg, ami a fizikai szemmel mindig látha-
tatlan, nem kerül bemutatásra, hanem rendre elsikkad.
Márpedig lélek nélkül az őstörténet-kutatás is olyan, mint az ember isteni alkotóesszencia hí­ján: halott.
A holt betűkkel ugyan majdnem mindent lehet igazolni az embernek, de a valóságot meghazudtolva egy
valamit nem lehet: feltámadni. Igen, a magyar lélek „halott” vagy legalábbis tetszhalott, bénult és dermedt.
Ennek tudom be, hogy a nemzeti öntudatunk mint olyan sokak számára alig-alig létezik. Természetesen
egyre többekben ébredezik a lélek, amit sokan egyfajta belső útkeresésként élnek meg – vélemény szerint
nagyon helyesen. Ugyanis a fő gondot az elmúlt 1100-1200 évben mindig az jelentette a magyarság történel-
mében, hogy vezetőinket többször vitték tévútra csalással és ármánnyal.
Ez a kérdés azért összetett és szerteágazó, mert az adott korban bizonyos vezetőink nem tudatosan vagy
csak féltudatosan viszonyultak azokhoz a „kí­vülről”/külföldről felkí­nált lehetőségekhez, amelyek azután
népünket a lelkétől megfosztott állapotáig vezették. Végeredményben komoly vezetői döntések révén a
magyarság elveszí­tette, illetve megszakí­totta a kapcsolatát szent lelkületével.



Akinek nincs múltja, jövője sem lehet. Akinek nincs lelke, annak nincsenek belső törvényei, belső irány-
mutatása, s nincs kapcsolata Istennel. S ha ez az állapot tartós, akkor elhitethető vele, hogy új istenre,
vezérlő szellemre van szüksége. De sejthető, sőt törvényszerű volt, hogy ősi népszellemünk ezt nem fogja
tűrni és elviselni, miként a lelkeink sem voltak képesek befogadni a nekik kí­nált, mesterséges szellemi és
lelki táplálékokat: a lelkületünktől, a valódi énünktől idegen ideológiákat, az évszázadokon keresztül szenve-
dést okozó izmusokat, az álságos hiedelmeket, a jövevényvallásokat, a külföldi hatalmasságok akaratát és
a kreált identitást.

Az várható volt, hogy ha letelik a magyarság 1000 éves turáni átka, avagy megkezdődik egy korszak, akkor
a Teremtőnk újra esélyt ad a magyarság ősi erőinek és tudásának visszanyerésére. A magyar lélek létezik,
ebből fakad a magyar virtus, mely évezredek tapasztalatát és bölcsességét hordozza. Van, akit már most is
ez inspirál, van, aki éppen efelé halad, s olyan is akad, akit egyelőre még nem érintett meg.

Aki tisztán szeretne látni, annak szembe kell néznie a legnehezebb kérdéssel: a vér, a szí­v, a lélek, az igazi én, vagyis a hovatartozás dilemmájával. Magyar, ismerd meg önmagad, hogy visszanyerhesd én-azonosságodat! S ha sikerül, irányí­tani tudod majd a sorsodat. Addig azonban mások irányí­tanak téged kényük-kedvük szerint. Ebben lehet segí­tségünkre többek között a magyar őstörténet kutatása is.

Forrás: Boldog napot!
Vissza az elejére
 

Ugrás:     Vissza az elejére

Téma átvétele: rss 0.92 Téma átvétele: rss 2.0 Téma átvétele: RDF
Powered by e107 Forum System