:: Fórumok :: Szellemek, kisértetek :: Kisértetek
 
<< Előző téma | Következő téma >>
Démon
Moderátorok: nordi, fulldragon, Ernő, horpad, Róza
Szerző Üzenet
Vicus
v máj 22 2011, 04:53
Regisztrált tag #153
Regisztrált: szo márc 26 2011, 07:15
Üzenetek: 262
Démon: Görög eredetű, eredetileg istent jelent, később az isteneknél alacsonyabb, az embereknél feljebbvalókat, kik majd jó-, majd rosszindulatúak. Mint ilyen az istenek s emberek közt a középen álló hatalmakról körülményes és részletes rendszerek következtek a népek vallásában és gondolkodásában, amelyeknek nyoma ma sem veszett el végkép. A mitológiák egy része démonológia, démonok tana, egész szellemsereg képzelt valója, mely az istenek s emberek világa közt terül el s mintegy egybekapcsolja.

Az egyiptomiak képzelete szerint mérhetetlen sok ilyen démon van, kik mindenütt az ember közelében laknak, a ví­zben, földben s levegőben.
Az indusok körülbelül 30000 démont imádnak. A kaldoknál is vannak tüzi, légi stb. szellemek.
A perzsáknál vannak jó s rossz szellemek, izedek és dewek, amazok Ormuzd országában laknak, emezek Ahrimanéban.
A zsidóknál is később, mikor a babiloni fogság idejében a perzsákkal érintkeztek, kifejlődött egy démonológia, mely alapjában hasonlí­t is a perzsára.



Vannak jó és rossz szellemek; az előbbiek élén a hét arkangyal áll, az utóbbiakén, kiket sátán vezet, hét árkördög. Jézus idejében a betegségek egy részét, a nyavalyát, őrültséget stb. a démonok okozzák, kik az emberbe bebújnak s akiket ki lehet onnét kergetni. A kereszténység első korában ez a kikergető hatalom külön foglalkozás, az exorcistáké, később ez a hatalom általában a papokra száll. A gnoszticizmusban, a rabbinizmusban és a kabbalában a démonológia egységes részletes alakot ölt, mint a babonának filozófiával elegyí­tett tudákos rendszere. Kedvesebb és költőibb képe van a démonológiának a görögöknél.





Eredetileg a démon általában isteni hatalom, mely majd sujtja az embereket, majd emberfölötti erőt ád nekik. Heziódnál, kinél a homeri korszak naiv képei idegen fölfogásokkal s tudákos gondolatokkal szövetkeznek, a démonok már nagy szerepet visznek; az istenek s emberek közt állanak, körüllebegik az embert, mert a jog s erkölcs őrei, de a természetben s az elemekben is működnek, majd áldást, majd bajt hozva az emberekre. Később ez a kettéosztása a démonoknak még határozottabb alakot ölt. A démonok részint a főistenek kí­sérői, szolgái s mint ilyenek külön egyéniséget s nevet kapnak ( akkoriban sok Rhea mellett, Deimos és Phobos Ares mellett), részint pedig egyes emberekhez (népekhez is) vannak kirendelve, s azokat kí­sérik születésüktől kezdve halálukig. Majd úgy képzelik, hogy minden embernek lehet jó és rossz démonja (agathodaimon, kakodaimon), majd hogy azon egy démon tesz jót és rosszat. Ilyen démon hí­res példája Sokrates daimonionja (l. Sokrates), akinek szavát hallja s aki őt mindig a rossztól megőrzi. Az újplatónikusok rendszerében a démonok fontos helyet foglalnak el, alsó istenségek, kik istenek s emberek közt közvetí­tenek s az isteni parancsokat végrehajtják. A rómaiaknál a démonok géniuszok. A kereszténység első századában a démonokban való hit igen erős; a régi pogány istenek mind gonosz démonokká lesznek, azonkí­vül is vannak démonok, de mind gonoszok; a pokol gyűlöltjei, isten ellenségei, akikkel a jámboroknak sokat kell küzdeniök, mert ők tántorí­tják el őket a jó úttól, valamint ők voltak okai az egész pogányságnak, elvakí­tva az emberek eszét. De majdnem minden népnél találjuk az ily hatalmas valókba vetett hitet; a magyar manók is ilyenek, a német koboldok, hegyi szellemek stb. Ma a démon, démonikus mint gonosz, rendkí­vüli hatalmat, erőt jelentő kifejezés él a nyelvben.
L. Hild; Etude sur les démons dans la littérature et la religion des Grecs (Páris 1881); Laengin; Der Wunderun Daimonerglaube der Gegenwart (Lippcse 1887); Rohde, Psyche



Vissza az elejére
 

Ugrás:     Vissza az elejére

Téma átvétele: rss 0.92 Téma átvétele: rss 2.0 Téma átvétele: RDF
Powered by e107 Forum System