|
Kezdőlap Fórum Kezdölap 2014 Epsion Tájékoztató A Mars titkai Zene | |
| :: Fórumok :: Álmok :: Álomutazás |
|
<< Előző téma | Következő téma >> |
| Tudatos álmodás | ||
| Oldal: << | |
|
Moderátorok: nordi, fulldragon, Ernő, horpad, Róza
|
| Szerző | Üzenet | ||
| Zsuzska |
| ||
  Regisztrált tag #8 Regisztrált: cs jan 14 2010, 07:44Üzenetek: 247 | í‰n is várom, hogy Nonane visszajöjjön, és várom azt is, hogy mások is bekapcsolódjanak ebbe a beszélgetésbe. Két évvel ezelött jutottam odáig, hogy annyira magamba fordúltam lelkileg, hogy már elaludni se akartam, nemhogy álmodni. Az agyammal akartam megsemmisíteni saját magamat. Majdnem sikerült. Most megint egy "ráadás", vagy jutalom (?) az, hogy még élek... Megpróbáltam egyedül bevezetni magamnál ezt a tudatos álmodást, összekapírgálni valami egyéni, nekem megfelelö módszert. í‰rzem, hogy jótékony hatása van. | ||
| Vissza az elejére | | ||
| noname |
| ||
  Regisztrált tag #24 Regisztrált: p máj 21 2010, 08:49Üzenetek: 66 | Hát az "szépleányzós" poszter,tudod(van rajta ruha!:))... Egyébként nem sikerült azóta, illetve nem tudom,volt pár érdekes élményem, de azt mondom, hogy 90% hogy álom volt,bár ott van az a 10%... Volt pl. olyan , hogy kimentem a falon át az utcára és bele álltam egy fába,amikor kijöttem belőle akkor féltem, hogy meglátnak  és fölrepültem az égbe.Amikor lenéztem, akkor megijedtem és fölébredtem, egyébként valami nagy várost láttam, nem hinnén, hogy Budapest volt az, bár ki tudja.Meg volt olyan, hogy a kertünkben voltam és nekifutottam a garázsnak és amikor átmentem rajta , akkor "föllövődtem az űrbe".Féltem, hogy ottmaradok.,de aztán visszahupp a testembe.De ezt ne úgy képzeljétek, hogy az egész valószerű volt.Illetve mi a valószerű....? Annyi biztos, hogy ilyenkor ezeket az "álmokat" úgy éltem meg, hogy asztrálutaztam.Aztán, amikor fölébred az ember nem tudja, hogy mi van...:S Neked volt "kilépés"? Kedves vagy Zsuzska, hogy hiányolsz:). Ja meg volt olyan , hogy szintén kimentem az utcára a falon keresztül és észre vettem, hogy pucér vagyok XD.Na oly sebesen száguldottam vissza a testembe...:D:D [ Módosítva szo júl 17 2010, 09:44 ] | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Latyoo |
| ||
  Regisztrált tag #13 Regisztrált: h febr 01 2010, 04:03Üzenetek: 268 | Nem volt nekem, meg aztán a dokim ellenjavalja, mert az ilyen asztrális császkálásoktól hallok hangokat a fejemben időnként. | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Latyoo |
| ||
| Regisztrált tag #13 Regisztrált: h febr 01 2010, 04:03Üzenetek: 268 | Az éjjel tudatos álmom volt. Akik elém kerültek, azoktól kérdezgettem dolgokat. Reggel számítva ébredtem, ugyanis az ébredést megelőző pillanatokban a következő történt. Két nőtől kérdezősködtem, s miután éreztem, hogy pontot kéne már rakni a végére, akkor mondtam: "Elárulok egy titkot - hogy honnan jöttem én. í‰n a Földről jöttem. A Földről, nem tudom még emlékeznek-e, mert sokan elfelejtik, arról a Földről, ahol az emberek megszületnek és meghalnak." Ekkor a szóban forgó nő, akinek a társadalmi kiközösítettségének az okát akartam megtudakolni (de nehezen ment a kommunikáció), úgy éreztem reagál a mondottra, mintha érzelmeket váltana ki belőle, s a kolléganője sem szólt semmit. "Most akkor én elmegyek." - mondtam, mire a barátnő, szól, hogy várjak, még valamit akar kérdezni, ne menjek, de én könnyű mosollyal az arcomon nem válaszolok vissza semmit, a tekintetemet és figyelmemet az ébredés felé fordítom s hip-hop, kinyitom a szememet az ágyban, reggel van! !ehe [ Módosítva k júl 20 2010, 05:48 ] | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Zsuzska |
| ||
| Regisztrált tag #8 Regisztrált: cs jan 14 2010, 07:44Üzenetek: 247 | Nagyon érdekes álom volt ez...Többször is elovastam, gondolatokat ébresztett bennem. í‰s az a könnyü mosoly... (Jó, hogy nem mentél el anélkül a válasz nélkül). Azt hiszem, hogy az én álmom folytatása is tudatos volt. Leírom. Túl korán ébredtem meg ma reggel. Egy álomból. Felnyitottam a szemem. Az ablakra pillantva láttam, hogy még csak alig pírkad. Emlékeztem az álmom cselekményére, átvillant az agyamon a tudatos álmodás lehetösége és "visszanyomtam" magamat, hogy álmodjam tovább, próbáljam meg irányítani a kimenetelét. Arról szólt ez az álom, hogy a majdnem velünk szemben lakó vénfiúnak a lova megint beesett az árokba, csak most a mi házunk elött, a szekér meg készült rádölni a partról. Nagy, fényes, fekete ló, fekszik az oldalán a füben. - itt történt a felriadás és folytattam - í‰n tudom, hogy ez most fel fog magától is tápászkodni, de a szomszédok már ott okoskodnak körülötte, de azért Janit senki nem korholja, hogy miért kínoz halálra minden lovát. A férjem indúlni készül, hogy segítsen. Vinni akar valami fagerendát emelönek. Erre én lebeszélem. - Nem kell ezzel már többet "trábáskodni" ! Hányszor elmondtam már neki? Mennyire ígérte, hogy nem tesz ilyet ! Azt mondom: - Inkább költözzünk el innen, mert túlságosan dúrvák ezek az emberek. í‰s tudom, hogy én el fogok menni. Erre ébredtem fel. [ Módosítva p júl 23 2010, 02:33 ] | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Zsuzska |
| ||
| Regisztrált tag #8 Regisztrált: cs jan 14 2010, 07:44Üzenetek: 247 | Megígértem az "í‰rdekes álmok"-ban (jul.25-én), hogy ha lesz annyi eröm, megírom ezt az álmomat. Az történt elözö este, hogy a "Fehér zaj" topik "szellemarcok, szellemfotók" témájában található képröl álmodtam (fehér színünek az utolsó kockát és mikor menteni akartam bevillogott az idegen felírat). Akkor felkeltem, számítógépeztem még, gondolkodtam rajta, majd visszafeküdtem. Azt a hajnali álmomat azért írom ide, mert igaz, hogy spontán jött, de tudtam, hogy álmodom. Elöttem volt és szavak nélkül, a szemünkkel beszélgettünk. Az égö fekete, ferdevágású szeme úgy csillogott, mint mikor még jól volt. Vígasztalás, megértés érzése volt az egész jelenet. Tudtuk, hogy ismerjük mind a ketten azt a fájdalmat ami csak belül tud lenni, amit csak mi érzünk meg a másikból. Egy olyan "mindig veled vagyok én" jelzés áradt felém belöle és én tudtam, hogy öszinte és igaz. Megnyugtató volt. Nem akartam, hogy vége legyen ennek az álomnak, mert ö már nem él. Arra összpontosítottam, hogy ne ébredjek fel. A megszokott pontos idömben keltem és akkor eldöntöttem, hogy majd leírom ide. Ez a kép az utolsó éjszakáján készült. Akkor már több mint másfél hónapja küszködtünk az életbenmaradásáért, egy szándékosan elkövetett arzénmérgezés után. Egész éjjel fent voltam vele. Vártam a virradatot és félelmemben dúdoltam halkan, hogy "megyen már a hajnalcsillag lefelé..."  Talált kutyának mondta aki nekem odahozta és soha nem jött utána. Hófehér, gyöngyházcsillogású szöre nyáron olyan hüsítö volt, mintha egy hólabda símúlt volna el a lábam mellett. Napokig nem evett semmit, aztán sokáig csak halat. Nem adott ki semmilyen hangot, majd vagy két hónap múlva elkezdett vonítva mesélni és körbe-körbe forogva táncolt az örömtöl és csak vonított, legalább egy félóráig. Emberhez nem szokott, idegent nem fogadott el, a többi kutyához nagyon taktikusan viszonyult. Annyira diszkrét tudott lenni (de azért mindig szemmel tartott)... ugyanakkor jó hangulatú és figyelmes volt mindig. í–röm volt a háznál. Na, és ráadásul, álomszép is. Mikor elpusztult, olyan sok minden volt egyszerre, hogy el se tudtam mondani senkinek, hogy mennyire bánt a dolog. Nekem bárki elmondhatta, akár telefonon is, ha nagyon fájt valami. Próbáltam én azért, de láttam, hogy mindenütt csak a közömbösség, az is a jobbik esetben. Máskor le is hordtak miatta, ha fel mertem hozni. "Szeresd a többit"! De hát én a többit is szeretem. "Te mindet igy siratod!" (ez is igaz, de azért nekem nem eshet rosszúl már semmi?). Valahogy így maradt ez feldolgozatlanul. Most is nehezen ment még ennyi is. Ezzel a képpel pedig, hogy feltettem, szándékosan lépem át azt a határt, amit eddig még érinteni is tabu volt. Egyelöre engedjétek itt meg ezt a kis mesét azért is, hogy érthetövé tegyem, hogy "ki" volt ö. Majd kivesszük innen...vagy valahova, ha úgy gondoljátok, vagy sülyesztöbe. Ti majd eldöntitek...Szóljatok, ha azt akarjátok, hogy töröljem ki én... Ami ezt az álmot kiválthatta? Azt hiszem, úgy több minden, együtt. [ Módosítva v ápr 10 2011, 03:05 ] | ||
| Vissza az elejére | | ||
| Oldal: << | |
Powered by e107 Forum System