:: Fórumok :: 2012. Vajon mi fog történni? :: 2012 világvége
 
<< Előző téma | Következő téma >>
í–rökkön-örökké
Moderátorok: nordi, fulldragon, Ernő, horpad, Róza
Szerző Üzenet
jóbarát
p nov 25 2011, 07:24
Regisztrált tag #346
Regisztrált: p nov 25 2011, 05:49
Üzenetek: 4
Nagyon kedvesek a gondolataitok, nem ragaszkodtok görcsösen a jelenlegi babonákhoz, inkább keresgéltek. Tettszettek a festményeitek is. Ezért ha nem haragudtok hoztam egy futó gondolatot magamtól.
Mert hisz mi is lenne 2012 -ben semmi, egy újabb esztendő. A világvége, majd az ember számára, még vagy 20 ezer év múlva várható. Ha nem csapódik addig valami a fejünkre, vagy nem pusztí­tja ki saját maga, az ember önmagát.
De mi lesz azokkal a lélek fazonokkal akik az élet kezdete óta eltávoztak? Erre felelek a futó gondolataimmal.

í–rökkön-örökké.



Mi értelme, bárminek is mit naponta alkottunk,

s birtokló vágyunktól hajtva, güzüként gyűjtünk,

hogy legyen életünkben, ha minden mulandó?

Hisz mulandó a tárgy, miért oly sokat dolgoztunk.

S mikor azt gondoljuk, mindenünk van már,

akkor azt a mindent, cserbenhagyjuk…

mivel mulandó életünk.

Felveti a kérdést; mi értelme akkor az életnek?



Hiába való minden, mit szellemünkkel alkottunk?

Ha jövőnek teremtünk? Miért őrzi agyunk, szellemünk?

Mi célja szellemi életünknek, ha testi valónk,

épp oly sérülékeny, mulandó, mint amit alkottunk?

Furcsa gondolatok ezek, de nem pesszimizmus szülte.

Csak kusza, csapongó, a miértekre válaszokat keresve.

Képtelen vagyok elfogadni, hogy az élet,

ami szüntelen fejlődés, okosok szerint; semmivé válik.



A vallások taní­tása szerint; célja egy lehet, Isten.

Ha Isten a végső cél, mit nyernénk vele?

Halhatatlanságot. –

De mit érne a a halhatatlan lélek, ha csak gondolat marad?

A gondolat értékét, a belőle született alkotás adja.

Halhatatlanságunk csak úgy válhat értékké,

ha Isten, nem célunk, csupán egy állomás,

ahol lelkünk kozmoszi törvénnyel, erővel gazdagodik.



Kilépéseim óta érzem, ha lelkem tisztán művelem,

a halál anyagi valómra vonatkoztatható,

mit oly nagyon féltett lelkem,

mert egyetlen földi életét, csak teste által élheti meg.

De létezésem örökre szól, lélekként tudtam, emberként sejtem.

Csak kérdés miképp, és hol valósulhat meg?

Lelkem, mint gondolat, mindent áthatott,

S általa sokkal többet feltételezett… hogy az élet célja,

Istent és önmagát felülmúlva, egy még nagyobb cél felé mutat.



Szembesülve isteni erőkkel, maga volt a fantasztikum.

Mindent elsöprő erejük, nem keltett félelmet,

alázatra nem kényszerültem, lelkem Velük egynek, éreztem.

Velük azonosulva, a végtelent bejárni vágytam,

furcsa érzetként megvalósulása, lehetőségként lebegett előttem.

Reinkarnálódni itt? –mint taní­tják…az sem igaz.

Szerelmünk aktusa, nem pusztán gyönyör,

kettőnkből parányi lét egyesül, új életet alkotva,

mint élőnek Teremtés Aktusa!



Fantasztikus Univerzumunk, amely megalkotni volt képes önmagát a

semmi porból, törvényekbe kényszerí­tve,

formázva gigantikus Létét, s alkotóinak, sok ezernyi változatát.

Keringőzve járják a messzeséget, előttünk haladva,

csillognak csábí­tón, de csak anyagok ők, mit por, energia,

atomokként formáz.

í–rök változás a léte, újat alkot, kiég, darabjaira hullik,

e változó Tér, időtlenségében. Vagy magas hőn hevülve, csillagként

ontja, életet, halált teremteni kész sugarát, szabadulni tőle? Bolygónak

lehetetlen… de talán nem is akar szabadulni e nászból,

általa ébred létének Lelke, általa

az Egyetemes Tudat, fejlődéstörvénye.



Amellyel Földünk életre kelvén, isteni erejével életet teremtett,

de egyetemes törvényen módosí­tva,

mert az élet, az anyagi léten túl mutat. Az anyag, érzetei révén,

reakciójával, újat alkotni kész, de önmagát feláldozza.

Az élet már tökéletesebb, ha újat teremt, önmaga léte változatlan.

Tudata nem csupán törvény alkotta, tovább fejlődni képes,

érzeteit, érzelmekre módosí­tva.

Az emberi faj tudata ezt is meghaladta, olyan teremtménye Istennek,

kinek értelme, logikája, megvalósí­tja egyszer,

Isten terveiből is, a legmerészebbet.



Akaratával ledönteni lesz képes az IDŐ korlátait,

s legyőzni, a végtelen Teret.

Mert egzisztenciája végtelen és örök-létre való nyitottsága arra készteti,

hogy az egész Létet, a Totalitást célozza meg.

így lehet csak képes elérni, hogy az életet, melyet még, az idő- szorí­tása

határoz, annak korlátait ledöntve, egy új í‰let-teremtésben azt,

meghosszabbí­tani tudja.

A halállal, a legtökéletesebb „megfelelőség” (correspondentis) alakul ki

az emberi Lélek és Teremtője, Isten között.



S egyszer, sok ezer esztendő múltával, ha Földünk

az élet számára már holttá válik, hatalmas Tudatként,

a legtökéletesebb Lelkek fognak távozni belőle.

S valahol a végtelenben, egy új Földön, de

az is lehet, több ezer Földön megtelepedve, új életet teremtsenek.

így foglalva el a végtelenséget, a még tökéletesebb, új ember számára.

Múlttá vált földjének minden csodálatos teremtett, élővilágával.

Mind ez csak sejtés, mit lelkem sugall? talán…

Vagy csak remélem.



Hogy is szólt múltunk szentí­rása?

„új ég és új föld” lesz és feltámadás.

Az élet célja, csak az lehet, örökkön-örökké,

újra élni, belakni a végtelenséget,

Emberként.

*




[ Módosítva p nov 25 2011, 02:00 ]
Vissza az elejére
Weboldal
 

Ugrás:     Vissza az elejére

Téma átvétele: rss 0.92 Téma átvétele: rss 2.0 Téma átvétele: RDF
Powered by e107 Forum System