:: Fórumok :: Rejtélyek, Eltünt világok :: Vicus cikkek
 
<< Előző téma | Következő téma >>
A Húsvét-sziget szobrainak legújabb ásatási eredményei
Moderátorok: nordi, fulldragon, Ernő, horpad, Róza
Szerző Üzenet
Vicus
szo ápr 21 2012, 12:10
Regisztrált tag #153
Regisztrált: szo márc 26 2011, 07:15
Üzenetek: 262
Szerző : Száraz György

A Csendes-óceán egyik legelhagyatottabb részén, Dél-Amerikától több ezer kilométerre
nyugatra emelkedik ki a ví­zből kissé megárvulva a Húsvét-sziget. Hivatalosan Isla de
Pascua, de lakói csak Rapanui-nak hí­vják. Csupán néhány száz bennszülött lakja a sziget-
csoportot, akik a Világ Köldökének – Te Pito o Te Henuának – nevezik a lakóhelyüket.
Ez a sivár vidék számos ősi kulturális felfedeznivalót ad a világnak.



A vulkáni táj kopár kőarca nem igazán kedvez a növényvilágnak. Nem tudni pontosan mikor
fedezték fel ennek a szigetnek a hajózási útvonalaktól oly messze eső, rejtélyekkel teli világát.
(Chilétől 3700, új-Zélandtól 7200, Hawaiitól 9000 km fekszik.)
Az expedí­ciók leí­rásából kiderül, hogy százszámra állnak kolosszális méretű kőszobrok a
szigeten, furcsamód, elszórva, vagy esetenként széttöredezve, romokban heverve. Elhelyez-
kedésükben nehéz rendszert felfedezni, mert hol kőteraszokon, hol helyoldalból mintegy
kinőve, hol pedig régen kihunyt tűzhányó kráterfalaiból kiemelkedve meredeznek e kőmonst-
rumok. Megkapó stí­lusuk örökre bevésődik az emberi elmébe, amely egyszer megpillantotta
őket. A puha lávatufából kővésőkkel és obszidián ékekkel faragták ki egykoron az ősi szobrá-
szok pazar műveiket. Az óriásfejek szája zárt, orruk nagy és homorú, szemgödreik sötétek és
füleik hosszúak. Ezután helyénvaló feltenni a kérdéseinket, amelyek a prehistóriába nyúlnak
vissza válaszokért:



Melyik nép és miért alkotta a Húsvét-sziget szobrait?
Honnan érkeztek?
Melyik korban éltek?
Hogyan állhattak kapcsolatban a tí­zezer kilométer távolságra lévő Salamon-szigetek lakóival?
Mivel magyarázható a sok rokon vonás a maori nyelvvel és új-Zéland műveltségével?
Milyen célja van a kőkolosszusoknak: bálványok, istenek másai vagy mások?

A Húsvét-szigeten található kőszobrokat Moainak (moái) nevezik. A legtöbb kolosszust egy
darabból faragták. Némely fejen egy pukaunak nevezett különálló korong is található. Jelenleg
több mint 800- Moait ismernek, melyek a sziget partvonalának teljes hosszán emelkednek ki
a földből. Többségüket a Rano Rarakuból származó szikladarabokból készí­tették. A bányában
majdnem 400 további, befejezetlen szobor van. A szobrok mindegyike több tí­z tonnát nyom, a
legnagyobb Moai – Paro – tí­z méter magas és körülbelül nyolcvan tonnát nyom. A munkálatok
valószí­nűleg váratlanul szakí­tották meg. Sok szobrot be sem fejeztek. A későbbi szigetlakók az
összes befejezett Moait felborí­tották.



A sziget történelméből annyit citálnék ide, hogy elsőként Jakob Roggeween lépett húsvét
napján a szigetre 1722. április 6-án. Volt francia és brit gyarmat is, ma Chiléhez tartozik.
Jártak itt rabszolgavadászok is. Eugene Eyraud térí­tett a szigeten és mint ahogyan az lenni
szokott, elégette, ami nem tetszett neki: elpusztí­totta az í­rástáblák egy részét. A 20. században
több misszió is feltérképezte a Húsvét-sziget leletanyagát. Kétségtelenül Thor Heyerdahl jutott
a legmesszebbre a kutatásokban, aki elnyerte a lakosok bizalmát.

Hatalmas felfedezés, hogy a csupán kőfejekként elhí­resült szobroknak többnyire van testük is
a föld alatt: válluk, karjuk és törzsük. Ezzel együtt tömény rejtély a történetük. Az elméleteknek
mindenképpen meg kell válaszolniuk, hogy miért öltek évekig tartó szí­vós munkát a szobrok
megalkotásába, hogy pontosan milyen kultuszhoz kapcsolódnak (ősök, uralkodók, istenek),
hogyan szállí­tották a sziget egyik végéről a másikra több mázsás vagy tonnás kőtömböket, s
miért éppen egy ilyen kietlen és nem túl nagy szigetre esett az épí­tők választása?
Egy legenda szerint egy törzsfőnök, Hotu MatuÊ»a király új otthon után kutatva választotta ki a
szigetet. Az Ahu Akivi hét darabból álló szoborcsoportja az egyetlen, amelyik az óceán felé néz,
az összes többi Moai a sziget belseje felé fordul arccal. A kőszobrok az elhunyt törzsfőnökök
emlékére készülhettek, mert í­gy akarták a vezető manáját – varázserejét – megőrizni az utókor
számára. A manától várták a bő termést és a pozití­v jövőjük zálogát látták benne.



Az utóbbi években is indultak régészeti expedí­ciók a világ egyik legeldugottabb szigetére,
hogy összegyűjtsék és rendszerezzék a Húsvét-sziget rejtélyeit. A helyzetüket nem könnyí
tette meg, hogy a Moai-kat és környezetüket a helybéliek megszentelt területként kezelik.
A szkennelésekkel sikerült azonban milliméteres pontossággal feltérképezni a kiválasztott
szobrokat és térmodelleket készí­teni róluk ezzel mintegy előkészí­tve a terepet az ásatásokhoz.
A jövőben további expedí­ciókat terveznek a Húsvét-szigetre. Jelentőségét az is mutatja, hogy
1995-ben az UNESCO a kulturális világörökség részévé nyilvání­totta a Moai-kat.
Az okkult válaszok a korábban feltett kérdésekre úgy hangoznak, hogy nem a mai emberiség
tagjai épí­tették a Húsvét-sziget kőgigászait, hanem egy ősi, elsüllyedt földrész, nevezetesen,
Lemúria óriásai alkották meg őket. Azonban valószí­nűbbnek tartom, hogy ez a kontinens nem
Lemúria volt, hanem a legendás Mú szigete, minthogy előbbi a mai Indiai-, utóbbi pedig a
Csendes-óceánban terült el egykoron.



De még mielőtt primití­vséggel vádolnánk az épí­tőket, gyorsan megjegyzem, hogy sziklavése-
teket, festményeket és í­rástáblákat is találtak itt, amelyek művészi szí­nvonalú hieroglifikus
í­rásról tanúskodnak. Kérdés: hogyan jutottak el a gondosan kidolgozott í­rástudományig eme
elszigetelt, Isten háta mögötti helyen? A kérdés egyre zavarosabb, minél több a felfedezés,
ezért sok kutató inkább feladja. Spirituális ismeretek nélkül valóban túl nagy fába vágja a régé-
szet a fejszéjét.
Nagyon úgy fest a dolog, hogy egy olyan ősi kontinenstől sugárzott szét az őstudás a szélrózsa
minden irányába, amelyet ma már nem csodálhatunk meg teljes pompájában.

Ami még elgondolkodtató a legfrissebb eredmények tükrében, az a Húsvét-sziget vallása, amely
egy fregattmadárfejű emberalakhoz kapcsolódik, aki nem madárember, hanem madáristen, s
akinek a neve: Make Make. Ha meggondoljuk, hogy hányféle kultúrában találkozunk állatfejű isten-
ségekkel, akkor jó okunk van feltételezni, hogy eme ősműveltségnek közös gyökerei lehettek más,
történelemelőtti civilizációkkal. De ez már egy másik témát nyit meg, amellyel külön is érdemes
lesz később foglalkozni.

Boldog napot!
Vissza az elejére
 

Ugrás:     Vissza az elejére

Téma átvétele: rss 0.92 Téma átvétele: rss 2.0 Téma átvétele: RDF
Powered by e107 Forum System