:: Fórumok :: Rejtélyek, Eltünt világok :: Vicus cikkek
 
<< Előző téma | Következő téma >>
Titkos rovások / 4(C). Arvisura / részletek
Moderátorok: nordi, fulldragon, Ernő, horpad, Róza
Szerző Üzenet
Vicus
k máj 22 2012, 05:50
Regisztrált tag #153
Regisztrált: szo márc 26 2011, 07:15
Üzenetek: 262
Havaruti Nagyszala

Titkos rovások / 4(C). Arvisura / részletek

Sikila és Töröngöj rovása Kr. e. 3981-3965. (59-75. m.t.é.)



A 40. medvetoros évben Nimród 8 fejedelmes Birodalmában felépült az új főváros, amelyet egy Ninive nevű beavatott épí­tő tudós tervezett Buda kőfaragó fejedelem nemzetségéből. A várost az oroszlánvadász Nimród jelképével, oroszlános-kapukkal látta el. Mire rovó-deákjainak és pateszijainak temploma kész lett, a birodalmi Nagy­palota is felépült. Mielőtt a város névadása megtörtént volna, azt az épí­tő tudósról már mindenki csak Ninivének nevezte.

Nimród lovasokat küldött Ordoszba, hogy a templom- és városszentelési ünnepélyre beavatottaikat küldjék el.

Mivel Temere lovasbaleset következtében meghalt, nejét, Sikilát az új lovasfejede­lem, Nemere vette el feleségül. Ez annál is inkább esedékes volt, mert Havarut, a leg­magasabb képzettségű beavatott fejedelem összehí­vta az ataiszi népek Nagyszaláját Ménes birodalmába. Ezen százévenként összehí­vandó Holdhónapi összejövetelnek az idejét a 70. medvetoros év nyarára jelezték. Minden beavatottnak a Ní­lus áradásának időpontjára meg kellett érkeznie On városába. Az ezen alkalomra épí­tett Havarut vá­rosában volt a legnagyobb ünnepély, amelyen a várost felszentelték. Ezen rendkí­vüli eseményt kötötte össze Nimród a város- és templomszenteléssel, ahol birodalmának a beavatottjai várták a Nagyszalára érkezőket és 12 beavatott jelenlétében az egyigaz Isten templomát felszentelték. Mire az oroszlános kapuk leleplezését akarták elvégez­ni, a beavatottak létszáma 21-re nőtt. Még a Melegvizek Birodalmából is megérkezett Tardos és Pilis ifjúsági beavatott az ahájok földjén keresztül, székihun lovasok kí­sé­retében.

Sikila vezetésével Nemere lovasfejedelem indult el 100 lovassal, köztük Aháj tár­kányfejedelemmel és egy Kissi nevű ifjúsági aranyasszony arbag-rimalánnyal, akit Aháj indulásuk előtt, a 70. medvetoron vett el feleségül. Húsvét napjának hajnalán érkeztek Ninivébe, amikorra a városszentelési ünnepélyt kitűzték. Ekkor Sikila és Kissi is azt jelentették a férjeiknek, hogy a Nagyszala ünnepségein kisgyermek születését várják.

Az ünnepségek elmúltával, 300 lovas kí­séretében megindultak a Hí­res-Kapu irá­nyában, a másik újváros, Hetevaret térségében Havarut felé, ahol a Sós-tavaknál Ka­run beavatott fejedelem várta őket, hogy az ünnepségekre előkészülhessenek.

Három nappal a Ní­lus áradása előtt érkeztek Hetevaretbe, ahol Kadhafi[i] beavatott vendégül látta az Ordosz, Nimród és Magyarka térségből érkezőket, a Nagyví­zről szállí­tott ételekkel kedveskedve nekik.

Nimród már nem tu­dott eljönni a havaruti Nagyszalára, hanem az egyetlen beavatott képességgel bí­ró fiát küldte el. Sikila nagyon összebarátkozott Dan beavatottal.

Bármilyen kedves vendégek is voltak, lovaskí­sérettel Havarutba lovagoltak, ahol a Ní­lus áradásának napján, a 9324. tűzszerzési évben a Nagyszalát ünnepélyesen meg­nyitották. Maga a Kegyhely csupán 25 személyes volt, amelyet a 12 személyes családi tűzőrző-helyből épí­tettek újjá. Bothon, Esthon és Sába ura és a 21 beavatott a Min­dentudó rovó-deákkal vett részt a megnyitáson. A lovaskí­séretek, papok és papnők csupán a fedett oszlopcsarnokban tartózkodtak. Innen a harmadik napon Anu kegy­helyre lovagoltak, ahol szintén három napig vettek részt a Nagyszala megbeszélésein.

A Havarut-Nagyszala megnyitása a 25 személyes kegyhelyen történt, a 24 Hun Törzsszövetség beavatottjainak elhelyezése pedig Hétváron volt. Itt nyert elhelyezést a 300 lovas Sikila, Töröngöly, Tardos és Pilis beavatottakkal együtt. Hét beavatott volt a vendéglátójuk. Bábel, Dániel[II.], Ganna és Lagas beavatottakat az ünnepélyes megnyi­tás után Kadhafi Kadlarsa végvárban helyezte el szálláson. A többi Ménes-birodalom­beli beavatott és kí­sérete előrement és Anu kegyhelyén készí­tette elő a Nagyszala to­vábbfolytatását.

A Lóvárosból jött Arpach[III.] az ünnepélyes megnyitás után Karun kérésére, mint a legmagasabb képzettségű arbag-pateszi a hosszú élet titkáról és a rákos elhalálozásról tartott beszédet, ebben az í‰giektől tanult gyógyí­tási módok legfőbb taní­tásaként a mértékletes és változatos életmódot és étkezést javasolta a résztvevőknek. Amí­g az emberiség csupán vadászzsákmányból és gyűjtögetésből élt, gyakori volt az éhezés. Az ataiszi tudományok a megszelí­dí­tett állatoknak tenyésztésével életbőséget teremtet­tek, és lehetővé vált a tartalékok gyűjtése. Lépcsős, majd öntözéses gazdálkodással az í‰giektől kapott nemesebb magvakkal bőségesen ellátták a templomgazdaságokat és a kása ételek mellett elkezdték a lepény- és kenyérsütés bevezetését. Az állatok zsí­r készlete mellett a papi gazdaságban megjelent az étolaj előállí­tása. Megkezdődött az emberek és az állatállomány részére a tartalékolás és ezzel kezdetét vette az emberevés megszüntetése. A vadászat és nagyállat-tartás mellett az emberek átlagos életkora 25­35 tűzszerzési év volt. A pateszik és a beavatottak templomgazdaságaiban a növényi eredetű ételek fogyasztása mellett az életkor már 35-50 tűzszerzési év volt. Az ehető gyökérfélék és a mesterségesen ültetett gyümölcsök fogyasztása mellett az életkor 40­55 tűzszerzési évre nőtt. Elkezdődött a gyógynövények gyűjtése az í‰giektől megta­nult arbag-gyógyí­tási módok szerint. Szitás és kádas fürdők és a mértékletes életmód alkalmazása az életkort 45-60 tűzszerzési évre emelte fel. Minden templomgazdaság­ban bevezették az arbag gyógymódokat. Az í‰gből jöttek taní­tása nyomán az emberevés mellett a túlzott húsfogyasztást is megtiltották. Arvisura-Anyahita magával hozta az í‰let-gyökeret, amelynek alkalmazá­sa új gyógymódot teremtett. A nyershús fogyasztóknál elterjedt “Egyen meg a Rák" nevű betegség az í‰let-györekének ésszerű fogyasztásával gyógyí­tható. í‰gő-csipkebok­rok bogyóinak levével, növényi anyagok és gyümölcsök gyakori fogyasztásával, csupán galamb, nyúl és fürj hetenként egy-egy napi fogyasztásával és minden más hús fogyasz­tásának megszüntetésével minden ember szervezetében ellenanyag fejlődhet ki.

Amikor ide ért a beszédében, óriási hangzavar keletkezett. Havarut a kegyhelyről kiszaladva látta, hogy egy hatalmas í‰gi-Madár fülelsértő számunhangok mellett a fü­ves legelőre leszáll. Havarut a beavatottakkal együtt az érkezők felé ment. A földre la­pult lovasok is bátorságot kapva Karun beavatott fejedelmi személy jelzésére követ­ték a vendégfogadásra indult menetet az í‰gi-Madár felé, ahol Havarut fennhangon, pusztára szóló hangon, üdvözölte az í‰gieket:

- Kaltes-asszony szekerén érkező, í‰gi-tudású férfiak, örömmel üdvözlünk benne­teket a Nagyszala tanácskozásain és a segí­tséget hozó nagyobb tudásotokat örömmel véve, előre is köszönjük az í‰giek segí­tségét!

A két fejjel magasabb kaltesi küldött átölelte Havarut és Karun beavatott fejedel­meket és a többi beavatott felé meghajolva mosolygott. A lovasság és az élelmező cso­port tagjai kezüket felemelve üdvözölték a tőlük magasabb növésű, 12 főnyi küldött­séget. Ekkor a 12 érkező í‰gi-beavatott, és Havarut vezetésével még 12 Joli-Tórem Földjén élő legmagasabb fokozatú beavatott Havarut új Kegyhelyére távozott. A töb­bi beavatott az í‰giek által hozott étkezési meglepetésekkel a szakácsok helyiségébe ment, ahol előkészí­tették az ünnepi lakomát.

Karun arbag pateszi folytatta az “Egyen meg a rák" betegség elleni védekezésről szóló előadást:

- A tisztátalan ételek fogyasztásától, valamint az emberek egymástól és az élet ne­hézségeitől való félelme miatt keletkező és gyógyí­thatatlannak hitt betegségből úgy gyógyí­thatjuk meg az emberiséget, hogy elejét vesszük a gyors halált okozó kóros je­lenségnek. Mivel a 8508. tűzszerzési évben hozott gyógyszereink már elfogytak, arbag tudományunknak gondoskodni kell arról, hogy az í‰giek által hozott gyógyí­tó csep­pek helyett hasonlót készí­tsünk. Mivel a “Fűben-Fában-Kövek-Vizek sokaságában van az orvosság", nekünk is meg kell tanulnunk az “Egyen meg a rák" rossz kí­ván­sággal megnevezett betegség gyógyí­tását.

Kürtök és dobok hangjai mellett étkezésre szólí­tották a Nagyszalu tagjait. Az őrlo­vasok és a kí­sérő személyzet részére étkező sátrakban terí­tettek, mí­g a beavatottak és a vendégek részére a szent-sátorban lévő szövetség ládájára hordták az enni-innivaló­kat. í‰tkezés közben a tí­zezer tűzszerzési évvel magasabb műveltségű és tudású ven­dégek, a gondolatrezgések átvitelére való finom dobozkáikat elhelyezve, az asztalfőn a Nagyszalu beavatottjaival kicserélték a gondolataikat és véleményüket:

- í‰gi járművünkön még el tudtunk jönni Joli-Tórem társbolygónk beavatottjaihoz, és az igen fejlett hí­radó dobozaink segí­tségével, a mai megbeszélést is hallgatva, elő­készí­tettük a magunkkal hozott gyógyszereinket.

- Az úr város körzetében való legutóbbi leszállásunk alkalmával elhoztuk a Temp­lom-gazdaságokban történő irányí­tott, tervszerű, bőséget adó gazdálkodás tudomá­nyát. Most Kaltes-asszonyunk Földjének tudósai azt kí­vánják, hogy hozzánk hason­ló épí­tkezési módokat vezessetek be a birodalmaitokban, mert a 20-25 év alatt meg­semmisülő épületek a meghosszabbodott életkor miatt nem szolgálnak ki egy ember­életet. Ezért a tudósok-bölcsek sokasága sajátí­tsa el a mi épí­tkezési módunkat!

- A 9324. tűzszerzési évben törvénybe iktatott Ibos-napi, azaz nálatok a Ní­lus ára­dásához kötött időszámí­tást helyesnek tartjuk. A 9538. tűzszerzési évben, tehát a Ní­Â­lus áradás számí­tás Ibos-napi bevezetése utáni 266. évben helyeseltük a havaruti Nagyszala megrendezését. Gondolatrezgések alapján értesült róla Kaltes-asszony Földjének központja, hogy az “Egyen meg a rák" nevű betegség gyógycseppjei, amit az úr város melletti leszállás alkalmával küldtünk, már elfogytak és a beavatottak sem tudják ezt a betegséget a társbolygónkon gyógyí­tani, ezért útba indí­tottak bennünket. Ezen jó gyógyszereket, amelyek nálunk kiválóan beváltak, Amu főpap utódai fogják őrizni, hogy a beavatott társadalom igénybe vehesse.

- Ezenkí­vül elhoztuk a Kaltes-Birodalombeli épí­tési tudomány alkotásainak váz­latait, hogy az emberi fejlődésetek következő lépcsőfokaként olyan maradandó épí­té­si remekműveket alkossatok, amelyet az emberevő társadalom nem fog megérteni. A Ti időszámí­tásotok szerint 10 000 tűzszerzési évvel ezelőtt a Joli-Tórem bolygóján még szokásos háborúskodást már megszüntettük, továbbá a halálos í­téleteket eltöröl­tük, mert ezen embertelen í­téletek mindig csak az uralkodó rétegek érdekeit szolgál­ták, hogy a kisebb tudású emberiséget a hatalmon lévők szolgaságba és örökös féle­lembe taszí­tsák. Az ember-ember elleni érdekek ráerőszakolása miatt keletkezett az “Egyen meg a rák" és a többi hozzá hasonló betegség. Ennek a lappangó betegség­nek a gyógyí­tó cseppjeit most elküldték bölcseink. Az í‰gitestek járása és a Ti bölcseitek számí­tása szerint háborúskodások még a ha­lak 2160. évi Világhónapban is lesznek, sőt annak vége felé fokozódni fognak. A Ví­z­öntő Világhónap kezdetén a beavatottak hatására ráeszmél földetek emberisége, hogy háborúval nem lehet megoldani semmit. Fokozatosan abba kell hagyni a fölösleges öldökléseket, és a mi í‰gi rendeltetésű szokásainkat fogjátok követni. A beavatottak minden Nagyszalán folytassák az emberséges életért való küzdelmet!

- Nagyon örülnek a bölcseink annak, hogy az úr város környéki Templom-gazda­ságok termelési módjait a Ní­lus áradásának Ibos-napi számolgatásával Ti is átvetté­tek és a Ní­lus mentén 1 napi járóföldön elért bő terméssel csökkentettétek az éhség miatti emberevést. Sajnos, mióta Hárpia-Tórem társutasként a Hold-Anyát hozzátok szegődtette, Atlantic-Földjének a súrlódás következtében beállott elsüllyedését mi sem akadályozhatjuk meg. A süllyedés fokozatos bekövetkezése miatt még sok ember fog Bothon-Esthon és Káldia felé menekülni, ami a Ti jólétetekben zavarokat fog okozni. Hold-Anya hatására a Ti földeteken az ár-apály miatt fölgyorsult az élet, vi­szont Joli-Tórem Földjének a forgása lelassult. Sőt, Ataisz bölcseinek a régebben szá­mí­tott Tűzszerzési időszámí­tása 380 napról fokozatosan 370 alá csökkent és jelenleg 365-366 napos időszaknak felel meg. A csillagok járása szerinti névadásokat azonban ne hagyjátok abba, mert a Hold-Anya egy íœstökös vagy más í‰gi-test hatására eltávoz­hat a társutas szolgálatból és Kaltes-Anyánk földjéhez újból közelebb kerülhettek. Most a közöttünk lévő távolság folyton nő és a Halak Világhónapjában már csak Kaltes­-asszony lámpácskáira szerelt műszereinkkel tudjuk társbolygónk életét figyelni.

- Magatokra azonban soha nem fogunk hagyni benneteket, mert a 10.000 évvel magasabb műveltségünk és tudásunk nekünk is rohamléptekkel nő és apró lámpács­káink átjátszó állomásként fognak működni. A különböző fokú beavatottak, mint örökké élő hí­rvivőink és hí­radóink az í‰letfátok szerint újjá fognak születni és a mi gondolatainkat magukévá fogják tenni. így az í‰gi származású beavatottak a haladás útjára fogják serkenteni Joli-Tórem földjének emberiségét. Az emberevés után még lesz gyűlölködés, de egy magasabb fokú beavatott a gyűlölködés helyett életre fogja hí­vni Kaltes-asszony Földjének szeretethitét. A Ví­zöntő Világhónapjában a szeretet minden nép életében diadalmaskodni fog.

- A most gyakorivá vált “Egyen meg a rák!" rossz kí­vánságú betegségre a szűkebb beavatott társadalomnak elhoztuk a gyógyí­tó cseppjeit. A Ti gyógyí­tó tudományotok is fejlődni fog a háborúskodásaitok befejezéseképpen, de a gyűlölködés és az irigység, mint rossz emberi tulajdonságok, gátolni fogják a fejlődést. Valaki majd megtalálja a módját annak, hogy ezen rettenetes betegséget Joli-Tórem Földjén megszüntessétek! Erről annak idején minden beavatott értesülni fog! Kaltes-asszony lámpácskáit is utá­nozni fogják, de azok nem lesznek gondolat-rezgések átjátszó-állomásaként felműsze­rezve. A beavatottak egyszerű eljárással meg tudják mondani, hogy melyik fénylő lámpácska kaltesi és melyik Joli-Tórem földi eredetű.

- Most pedig, mint minden Nagyszalában, elmondom, hogy a Turra hegység tér­ségében megtörtént az aranycsöpp éjszakája és ősidők óta bekövetkezik az áradás, amely megtermékenyí­ti földjeiteket a bőség reményében. Négy nap múlva megszüle­tik a termékeny áradat és bőséges lerakódás kezdődik, majd 30 nap múltán befejező­dik az áradat, a szent munka í‰letet-adó feltétele. Ibos napjától Iboska napjáig áldjá­tok az Urat, amely megszüntette az emberevést és idővel elküldi hozzátok a Szeretet gondolatát az í–rök-Béke í­géretével, hogy befejezhessétek a pusztí­tó háborúk kegyet­lenségeit. Menjetek a kí­sérő lovasaitokhoz és a Felséges néphez, és í‰gből származó békevágyunkat hirdessétek!

Az í­jászok 500 fős csoportja a Nimród-Ordosz birodalombeli 300 fő lovassal előké­szí­tette az új Anu kegyhelyet az újabb, háromnapos ünnepélyre. útközben a Nagy­szala törvények szerint egy alapkő letételt kell megejtenünk az újabb templom és pap­szentelés miatt. így értünk Anu 25 személyes kegyhelyére, ahol Karun átadta az Uruk városi í­rnok-képzősök által küldött ajándékokat.

Ezen az Anu kegyhelyi tanácskozáson főként arról volt szó, hogy miként véleked­jenek a süllyedő Atlanticról elmenekülő barna bőrű emberek elhelyezéséről. Ugyanis az idő hidegebbre való fordulásával, mivel ezen menekültek fázósak voltak, sok fával tüzeltek. Meggondolatlan erdőirtások miatt a homokos altalaj sok helyen futóhomok­ká változott. Az uruki Templom-gazdaságok jó tanácsokkal látták el az Atlanticról jövő menekülteket, hogy a dúsvizű folyók között öntözéses csatorna-gazdaságokat lé­tesí­tsenek. Azonban ez sok esetben nem járt sikerrel, mert a csatornás öntözéses gaz­dálkodást csak sok munkával és türelemmel lehetett megvalósí­tani.

Sikila tudatta Töröngöllyel és Nemerével, a férjével, hogy a Kaltes-asszony Föld­jéről jött beavatottak segí­tségével a legmagasabb kaltesi tudománnyal, gondolatok át­vitelével foglalkozik. útközben közölte Karunnal, hogy ezen Földünket illető ese­ményt Anu kegyhelyén meg kell beszélni. Anu 25 személyes kegyhelyén minden be­avatott elmondta véleményét arról, hogy a három birodalomba lopási szándékkal vagy élelem kéréssel bejötteket hogyan bí­rálják el.

Havarut útközben megbeszélést tartott a Nimród-Uruk-beli beavatottakkal. Az a vélemény alakult ki közöttük, hogy munkájuk szerint élelmezési anyagokkal kell kár­pótolni a bejötteket, hogy családjukat megmentsék az éhségtől. Tardos és Aháj lovascsoportja viszont azon a véleményen volt, hogy az elfogottakat Tot szolgálatába kell venni és munkavégzésük szerint kell őket élelmezni. Túl nagy mozgási lehetőséggel nem kell a lopósokat jutalmazni; mert akkor a belső gazdaságok biztosí­totta jólétben számuk mindinkább szaporodni fog, a vadászok és harcosok éle­te pedig csak jobban veszélyeztetve lesz. Az úr-szolga viszonyban minden fegyveres élete veszélyeztetve van, s létszámuk is csökken.

Anu újonnan épí­tett kegyhelyén az előre beütemezett ügyek megbeszélése mellett a jólét és éhség kérdését a beavatottak között szavazásra tették fel: a 21 beavatott és kaltesi küldött 11-11 arányban pártolta az úr-szolga és munkaadó-dolgozó elképze­lést. Végül a kaltesi beavatott azt hangoztatta, hogy lényegében mindkét véleményt pártolni tudja, mert minden elképzelés a gyakorlatban azon fog múlni, hogy a földi emberek milyen műveltséggel járulnak hozzá az emberi nem tovább éléséhez. Ezért azt javasolta, hogy Bothon, Esthon és Sába fejedelme is szavazzon, hogy ezen legége­tőbb kérdést eldöntsék. Mivel 25-en vannak, a két vélemény közül az egyiket el kell fogadniuk, de lehet, hogy egy harmadik lenne a legjobb. A döntés végül úgy szólt, hogy 13-12 arányban az úr-szolga viszonyt tartották el­fogadhatónak. Tehát Anu-ban elfogadták, hogy az éhezőket mind a gazdasági, mind épí­tkezési munkákban szolgálatba kell állí­tani és gondolatrezgésekkel Joli-Tórem földjének összes beavatottját ezen döntésről értesí­teni kell. Nagyarányú épí­tkezések­kel munkát kell adni a rászorultaknak, hogy az elvégzett munka arányában élelemmel és ruházattal lássák el az éhező lakosságot. Az emberevés után az éhséget is csökken­teni kell az időjárás és háborúskodás okozta veszélyekkel együtt. Mivel mind a két csoport is kifejtette véleményét a maga igaza mellett, Nagy-Tot (í­gy nevezték a kaltesi beavatottak vezetőjét) az évezredek tapasztalatait figyelembe véve azt mondta:

- A nagy Mindenség minden mozzanata hatással van az emberiségre és az í‰gites­tek megnyilvánulásaira. A Bika, Kos és Halak Világhónapjának öldöklő évezredei után Joli-Tórem Földje elérkezik a Ví­zöntő Világhónapjába, amikor az emberevés megszün­tetése, a Szeretet tanának megértése után az emberiség rájön arra, hogy az öldöklések helyett mindenkinek dolgoznia kell. A lopások, hazug vagyonszerzések nem terem­tenek örökéletűeknek gondolt jólétet; ezt csak a békességes munka és a természet tit­kainak kifürkészése adja meg.

í‰rdekes, hogy a másodszor háromnapos tanácskozás alatt senki sem rótta le az ese­ményeket, csupán Töröngöly beavatott rovósámán. Arról szigorú törvény rendelke­zett, hogy a beavatottak közül soha senki egy emlékbotra való sort sem í­r le, csupán a kijelölt évszázados rovó, aki a Nagyszalát megörökí­ti.

Az Anu kegyhelyén tartott megbeszélések alatt már minden talpalatnyi termőföl­det elárasztott a megtermékenyí­tő áradat. A kegyhelynek szépen kiépí­tett oszlopos csarnoka volt a Szentéllyel és nagy oszlopos állásai szérűkkel, úgy hogy a 800 ló és a 30 dí­sz-szekér nyugodtan elfért a kegyhely térségében. Mutatványos emelvényeken jövendőmondók, csillagjósok, bűvészek és ifjú táncosok szórakoztatták a vendégek és a kí­váncsiskodók sokaságát. Az étkeztetések a vendégházakban történtek, mí­g szállá­sokról a Templom-gazda gondoskodott. Amí­g a házigazdák és urukiak az Indusvöl­gyiekkel Anu-ban maradtak, addig a 24 Hun Törzsszövetségiek Őrsur egypergős tá­volságra lévő várába lovagoltak szállásra. Havarut beavatott fejedelmi személy gon­doskodott arról, hogy Sikilát és Kissit hordszéken vagy fejedelemasszonyi utazókas­ban szállí­tsák. Mindenki kí­váncsi volt, ki lesz a következő Nagyszaláig a legerősebb fokozatú újszülött beavatott.

A legszebb asszonykorban lévő Sikila volt a legerősebb olyan beavatott, akinek gondolatrezgései bejárták a Földet. így a gondolat felvevő beavatottak pontosan érte­sültek a Nagyszala minden egyes mozzanatáról. így történhetett, hogy akik nem je­lenhettek meg, pontosan értesültek az í‰giektől kapott észrevételekről, tanácsokról. A társföldünkön élő különleges képességű beavatottak gondolatrezgésekkel örökös kap­csolatban állottak Joli-Tórem földjének beavatottjaival.

Hajnal hasadtával, mire Őrsur várának kakasai megszólaltak, új csoport érkezett Kadhafi hajósparancsnok vezetésével, akik tengeri népek kalózainak fogságából sza­badultak ki. Mivel a Havaruti-Nagyszala beavatottjai közül Sikila volt Joli-Tórem Földjének legerősebb beavatottja, reggeli fürdés után nála jelentkeztek. Anu kegy­helyről harci szekeret küldött értük Havarut, hogy az Atlanticon túlról és az Arany­partról érkező beavatottak méltó fogadtatásban részesüljenek. útközben az újabb vendégeket Sikila tájékoztatta az épí­tkezési módok fejlesztésé­ről. A Havarut kegyhelyén történt döntéseket a két Atlanticon túli és Aranyparti be­avatott magára kötelezőnek ismerte el. Anu kegyhelyén ünnepélyesen fogadták a három előre jelzett távoli beavatottat, örülve annak, hogy Kadhafi hajósai az érkezőket a kalózok fogságából kiszabadí­tot­ták. Mindhárman értésére adták társaiknak, hogy a megbeszéléseket maguk is érzé­kelni tudták, de Sikila már hajnalban tájékoztatta őket, s az eddigi döntésekkel egyet­értenek. Ekkor a Bothon, Esthon és Sába fejedelme átadta helyét az új beavatottaknak, mí­g maguk lovas csoportjaik élén biztosí­tották az Ibos-Iboska napok közötti megbeszélé­sek zavartalanságát. Tenisur, a Kaltes-asszony birodalombeli megbí­zott, í‰gből jött vendég előadta, hogy 10 000 évvel előbb az ő Földjükön is akadtak még a hatalmas­kodók között nézeteltérések, de a beavatottak irányí­tása mellett minden vitás kérdést tárgyalásokkal rendeztek. Egyik rendbiztosí­tási intézkedésük az volt, hogy minden érdekcsoport harcosaiból közös hadsereget alkottak. Az érdekellentéti vidékekre ezen csapatokat küldték, amelynek eltartásáról a vitázóknak kellett gondoskodniuk. így mindkét félnek érdeke volt, hogy sérelmüket nyomban elintézzék, mivel a közös had­seregnek mind az élelmezését, mind a kulturális igényét ki kellett elégí­teni. Már pe­dig az ifjú harcosok jó étvággyal bí­rtak és vetélkedő, majd szórakozó kedvük is sok kiadással járt.

Mindannyian tudjuk, hogy most a beavatottak szellemi központja Karun beavatott vezetésével Nippur kegyhelyén van, de előreláthatólag a ma még kicsiny Karnakba fog ezen központ menekülni. A tengeri népek emberevő hada a beavatottak központ­ját áthelyezésre készteti majd Ordoszba, mivel a nagy lovas birodalmak jobban tud­ják biztosí­tani a nyugodt működésüket. Az ataiszi népek az í‰giektől kapott szellemi életet támogassák, mert az megszüntette az emberevést, Templom-gazdaságaik pedig megtaní­tották a Föld lakóit az emberibb életre.

A Hetevaret és Anu kegyhelyek után újabb 3 napon át Őrsúr birodalmának 25 sze­mélyes beavatott kegyhelyén folytatták Tenisur vezetésével a Nagyszalát. Előtte Sikilának megerőltető szellemi munkát kellett végeznie, hogy gondolatrez­gések segí­tségével Karunnal megértessék Kaltes-asszony földjének legújabb találmá­nyait. Töröngölynek Nippur és Ordosz rovásrendszerével agyaglapra kellett karcolni a napirendi pontokat, hogy azt a Nippurból küldött í­rnok-sereg Bothon-Esthon és Sába beavatottjai részére a Ní­lus-menti képrovásokra átültesse. így a Nagyszala ügy­rendje zavartalan volt, mert a Töröngöly vezetése alá tartozó í­rnok-sereg minden órangos-pergő eseményeit az étkezési szünetek alatt agyaglapokra véste. A kis Aháj­nak és Kissi aranyasszonynak minden hajnalban aranylapokra kellett leróni a Nagy­szala döntéseit.

Őrsurban a Nagyszala hatodik napján a legutolsó kaltesi látogatáskori kertgazda­sági tudást egészí­tették ki. A 8 470. tűzszerzési évtől a 9 538. tűzszerzési évig össze­hasonlí­tották, hogy társföldünk mennyit fejlődött a termelvényekben a mi Földünk­höz képest. Az ajándékba hozott búzakalászok sokkal nagyobb súlyúak voltak, mint a Nippur birodalmában termő kalászok, ugyanúgy az árpakalászok súlya is nagyobb volt, í­gy ezeknek a termelésére kellett a Ní­lus mentén is átállni. A termények mag­vait az ataiszi beavatottak között szétosztották, hogy a magvakat szaporí­tsák.

A Nagyszala hetedik napján a társbolygónkon történő állattenyésztés fejlettségét mutatták be, de most nem küldtek a pulihoz hasonló nyájőrző állatkákat, vagy az agabák által delfinnek nevezett értelmes halféleségeket, csupán a házfiasí­tási feltételek fejlődését ismertette Tenisur Sikila által. Erről a Töröngöly vezette í­rnoksereg uruki, bothoni és ordoszi í­rásjelekkel agyagtáblákat készí­tett.

A Nagyszala nyolcadik napján az ásványokból történő fémtárgyak előállí­tásáról volt szó. Megbeszélték az épí­tkezéseknél előforduló erőátvivő gépeket, a kövek tartó­sabb összeillesztését. Azt is megbeszélték, hogy Joli-Tórem földjének még nem keve­redett lakóit hogyan vonják be az épí­tkezés és fémmegmunkálás titkaiba. Ezen tár­gyalások 5 pergőig tartottak. Utána a Sikila és Töröngöly által vett gondolatrezgések lerovása történt a három folyóvölgynek a nyelvére a sajátos rovásaik alapján. Azt is el­határozták, hogy a központi irányí­tási nyelv továbbra is az uruki beavatottak nyelve marad. Ezért Nippurban, Pintorban, Urban és Urukban í­rnok-képzést tartanak fenn. Ezenkí­vül Agadi, Ninive, Ordosz és Eturia rovás-mesterségét is továbbfejlesztik.

Nyolcadik nap naplementekor Sikila beteg lett, de a Tenisur által hozott csoda­gyógyszerektől hamar meggyógyult.

Mivel Ninivétől Szidonig közel száz főnyi 24 Hun Törzsszövetségi kí­sérő lovas je­lentkezett, Aradnál közös megbeszélés alapján Aháj tárkányfejedelem az utazási kí­sé­retben elfáradt garaúzokat és ahájokat az erős honvágyuk miatt hazaengedte Eturiá­ba. Az elaggott Etur, mikor meghallotta Sikila fontos szerepét a Nagyszalában, még egyszer látni akarta kedvenc leányát és Kadhafi hajósainak révén Őrsurba érkezett. Az áradásos folyópartról Sikila szállására lovagoltak. Eturt dí­szes hordszéken vitték a sábaiak a felszentelt Gizeh kegyhelyre, mivel egy magas fokozatú beavatott csakis újonnan épí­tett kegytemplomban szállhatott meg. Ugyanis a minden 24 év körül át­épí­tendő kegyhelyeket egymástól látótávolságra épí­tették. így Őrsurtól elindulva az embercsapáson Alsóőrs, Ur, Felsőőrs, Előőrs, Giz, Gizel, Gizeh, Gizella és Gazella kegyhelyek szomszédságában a legújabb Gizeh-kegyhelyre mentek, ahol Sikila Tö­röngöly és Aháj rovó-deákok társaságában összeállí­totta a Szakharai-Nagyszila napnak a szokásos 5 pergős napirendi folyamatát. Etur, aki Karun beavatott fejedelem társa­ságában hordszéken érkezett, nagyon boldog volt, hogy hamar felgyógyult leányát fontos döntések közepette találta és örömmel adta át Sikilának szülőföldje ajándékait.

A lovaskí­sérettel indult csoport estére érkezett meg Szakar és Zakar kegyhelyen át Szakkara új kegyhelyére, ahol a beavatottak tábora dí­szes vendégsereggel várta Sikila aranyasszonyt. Mire teljes ragyogásában felkelt a Nap, Sikiláék lovaskí­sérete Szakkarába ért az újonnan épí­tett Kegyhelyre, ahol Tenisur megtartotta a következő évezredekről szó­ló előadását, amelyet Aháj az alábbiak szerint tömörí­tve lerótt:

- Miként a kaltesi népeknél az úr tiszteletére emelt hajlék az elmúlt nemzedék í‰let-dombja fölé emeltetik, ugyanúgy a termőföldre hordott emberöltős romhalmok­ra új népek özönlenek. Az embertelen hatalmaskodókat túléli a népek í­télete. Ahogy Kaltes-asszony Földjén is győzött a népek békevágya és az irgalmasság, az erős hitű népek békevágya győzni fog és a rozsdának indult fegyverekből kiváló földművelő szerszámokat készí­tenek. Dolgos nép más népekre fegyvert nem emel és hadakozási játékokkal nem tölti az idejét, inkább hatalmas új hajlékokat emelnek a felnövekvő ifjúságnak. Minden nép az í‰gi eredetű Haladásnak állí­t emléket és saját jólétéért munkálkodik mindörökké!

- Hazug í­géreteket soha el ne higgyetek, mert aki sokat í­gér, az mindig keveset ád. Gyönyörű jövő í­géretével közelí­tik meg elméteket, de folyton csak a maguk jólétével törődnek. Ezért távolról jött embereknek soha ne higgyetek, mert könnyű annak í­gérgetni, akik a Ti munkával szerzett gyümölcsötöket akarja szétosztani. Az agyatok í‰letfájával megtanult gondolkozásotok í‰giektől származó józansága a Ti javatokat akarja! Az í‰letfátok minden ágát és gyümölcsét az emberiség javára fordí­tsátok!

- A nagyszájú hatalmasok elgondolásaik érdekében a népeket egymás ellen uszí­tot­ták. Amikor valaki részegí­tő italát a földre öntötte és részegen ordí­tva az ellenfélnek mondott másik ország szegényeire rontott, akiket ugyanúgy leitattak - kissé elgon­dolkozott és visszafordult -, de ott is akadtak józanok, akik megálljt kiáltottak és megfordulva a hajcsárokra rontottak. Sokan meghaltak, de az eddig félrevezetett többség győzött. Mivel az í‰gitestek állása hatott az emberek idegrendszerére, többé nem háborúskodtak és mindenki igyekezett munkával megteremteni a jólétet.

- Sajnos, Joli-Tórem Földjének az í‰gitestekhez való viszonya a Bika, a Kos és a Halak csillagzatának hatására még olyan, hogy az öldöklés mind nagyobb méreteket fog ölteni. Az í‰giek hatására eljön majd egy olyan korszak a Ví­zöntő Világhónapjá­ban, hogy az emberek mihozzánk hasonlóan békességben fognak élni.

- Ataisznak a jégkorszakok miatt el kellett pusztulnia, de Aran és társai elhozták onnan az olajvesszőket és a szőlőhajtásokat. Most ezen vesszők és más termelvények további nemesí­tésére hoztak Kaltesi eredetű nemes ágakat, hogy azzal az élelem-bő­séget fokozni tudjátok!

Töröngöly ezen beszéd tartalmát a várakozó Ahájnak kegyhelyük nyí­lásán kiadta és az í­rnok-sereg azt minden nép nyelvére rovásba vette, hogy a Templom-gazdaságok pateszijeit és a lugalok csoportját erről és a többi tárgyalásokról értesí­tse.

A lovasok, mint minden kegyhelynél, reggelenként százas csoportokban elindul­tak, és az utat biztosí­tották. Ménesnek az egyik unokája bevezette a Vanisten napi lo­vassági versenyt, melyet mindig a Ménes városa melletti Pusztaszeren tartottak meg. Itt Abod fejedelmi ifjú lovassági gyakorlóteret épí­ttetett és mellette ezen alkalomra előkészí­ttette az árnyas ligetek kegyhelyei közötti versenypályát, amelyet füvesí­téssel láttak el. A pusztaszeri viaskodás miatt Abod városát három év alatt épí­tették fel. Szakkara 25 személyes kegyhelyén új vendégek jelentkeztek, mivel megérkezett Kad­hafi kí­séretében a 24. beavatott fejedelmi személy Atlantic menekültjei közül. Ezen hajós csoport beavatottja élénk kereskedelmet folytatott a süllyedő Atlantic térségében.

Tenisur, a kaltesi beavatott arról beszélt, hogy a régebbi csoportokban, amelyeket Kaltes-asszony Földjéről a beavatottak társadalma küldött, kivételes képességű embe­rek voltak, akik minden követelménynek megfeleltek. Ugyanis a kaltesi birodalom­ban csak az olyan egyének vállalhattak hosszabb í‰gi-járműves utazásokat, akik min­den tekintetben kiállották a megterhelő repüléseket. Kaltes-asszony birodalmában sem volt mindenki teljesen egészséges ember, mivel 100 közül 1-2-nek nem született gyermeke, tehát ilyeneket nem küldhettek oly hosszú útra, hogy a Joli-Tórem Föld­jére bizonyosan megérkezzenek. Az orvosok minden jelentkezőt megvizsgáltak és a küldötteket vércsoportonként fele-fele arányban állí­tották össze. Az í‰gi-járműveken visszaérkezők jelentései alapján megvizsgálták Joli-Tórem földjének sok lakóját. A lá­togatások után megállapí­tották, hogy Joli-Tórem és Kaltes-asszony Földjének ember társadalma 2-2 vércsoportból áll. így a Kaltes-asszony Földjéről érkezők vérfrissí­tők lesznek, s ezért az elszaporodó emberiség fejlődése várható. Azért vizsgálták meg oly gondosan a tökéletesen egészséges küldötteket, hogy az értelmesebb emberiség Joli-Tó­rem Földjén is kifejlődjön. Eleinte kisebb, játékos állatkákat is hozott az ifjúság magá­val: Pulikat, delfineket és más kedvenceket, és azok a templom-gazdaságok környékén elszaporodtak. A későbbiekben magvakat és gyümölcsfák szaporí­tó vesszőit hozták, mint ahogy jelenleg is nemesí­tett magvakat osztottak szét a beavatottak között, hogy azokat Joli-Tórem Földjén elterjesszék. Megjegyezte, hogy eddig a kaltesi embereket azért küldték, hogy az emberi nem fejlődését a legszí­vósabb fiatalsággal gyorsí­tsák meg.

Az í‰tkezési szünet előtt elmondta a beavatottaknak, hogy ugyanúgy, mint eddig, a 25 személyes beavatott tábort í‰gi járművökön fogják a Ménes város melletti Abod­ba szállí­tani. A mindenkori harmadik napi Nagyszala rovót is magukkal viszik.

Mivel Bothon, Esthon és Sába fejedelmei a várt beavatottak megérkezése után nem vettek részt a kegyhelyi tanácskozásokon, ezért lovasaik élén Ménes városa elé lova­goltak, ahol Abod városában előkészí­tették a pusztaszeri lovasversenyt, amely min­den idők legszervezettebb ünnepélyének í­gérkezett.

A 24 beavatott Szakhara kegyhelyének oszlopcsarnokában várta a harsonás jelzést. Közben a rovók által lejegyzetteket végigtárgyalták. Elcsodálkoztak Kaltes-asszony Földjének magasabb fejlettségén és ennek kapcsán a további fejlődés lehetőségéről tanácskoztak. Sikila vezetésével bőséges étkezéssel kedveskedtek a Ménes birodalom­beli papnők és az arbag rokonsági kegyhegy Tűzőrző leányai, mí­g a hűsí­tő italokat az apród-papnők szolgálták fel.

A főpapi vendégszállásról jelezték Tenisur megérkezését az í‰gi küldöttek társasá­gában. Mivel ezen csoport 4 férfiből és 3 papnőből állott, mindegyik magával hozta deszantját és pergőjét, amellyel az egyes szakcsoportok megbeszélési idejét szabályoz­ták. Mivel Sikilát minden nap kioktatta Tenisur a másik napi megbeszélés tervezeté­ről, a Ménes Birodalombeli papnőkkel és rimalányokkal a tanácskozás rendje lehető­ségeit latolgatták.

Tenisur mindjárt elsőként küldetésének a legkényesebb feladatát adta elő. Társföl­dünk, előttünk 10 000 tűzszerzési évvel sajnos ott tart, hogy a korcs és nyomorék szü­letések nagy száma és közlekedési balesetek következményei miatt az új nemzedék születését szabályozniuk kellett. A három í‰gi-Birodalombeli papnő gondosan kezelt szaporí­tó anyaggal a már meglévő állatállományt akarja Egi módszerekkel nemesí­teni. Sikila egy pergő idő alatt előadta, hogy a Ní­lus, Ráten és Tigris folyóvölgyi beava­tottak hozzájárulnak, hogy az állatállományukat és terményeiket, a Kaltes-asszony Birodalmában bevált módszerekkel a Földünkön nemesí­tsék. Utoljára Tenisur el­mondta, hogy a három kaltesi papnő olyan gondosan kezelt és hűtött emberi szapo­rí­tó anyagot is hozott magával, amellyel egy-két folyóközi, Nazarka szerepet vállaló papnőt megtermékenyí­t, s í­gy a születési rendellenességeket megszüntethetik. Nyom­ban a pergős szünetben tanácskozás kezdődött erről, de csupán 3 karnaki, 1 ráfeni, 3 maja és 1 indusi papnő jelentkezett. Sikila az étkezés után összehí­vta a női társaságot és izgatott légkörben folytak a megbeszélések. A 24 Hun Törzsszövetségi asszonyok többségükben kijelentették, hogy a természet rendje szerint a nőnemű világ örömmel várja a termékenyí­tést. Mi­lyen boldogság még az állatvilágban is, amikor egy-egy csikó vagy borjú futkos az anyja körül. Ezt a természetes módszert nem szabad senkitől megtagadni. Ménes utódai közül azonban három karnaki Nazarka a megalázottságukban, hogy bátyjaik és atyjuk a vagyonfelhalmozás miatt őket papnői szolgálatra kényszerí­tenék, titoktartás reményében vállalták az í‰gi tudósok által javasolt mesterséges megtermé­kenyí­tést. Ugyanilyen gondolatok miatt Del, í‰ld és Ré papnők mellett az úr-városi An, a maja Vuh, Azt és Tis és az indusi Har is csatlakoztak és vállalták a 15. nap mű­veletét. Ugyanis a Kaltes-asszony birodalombeli tudósok szerint a havi vérzést köve­tő, törvénybe iktatott három napos pihenők után minden nő 14 napig í‰giáldás leány­gyermeket, mí­g a 15. nap után í‰giáldás fiúgyermeket adott. A Ménes-birodalombeli fejedelemi papnőknél nem volt semmi baj, mert Karnak főpapja csak olyan papnőket engedett el, akik a háromnapos pihenőt már letöltötték. Mivel ezen fejedelmi lányok a huszadik ví­záradásos Ibos-napi születésnapjukat már megünnepelték, saját elhatá­rozásukból ajánlották fel magukat az í‰gi-tudományok kí­sérletéhez. Némi bosszúvágy is serkentette húszéves-hiúságukat, mert sokan azt gondolták, hogy tőlük már életre­való fiú-gyermekek nem születhetnek. Szokatlan érzelmek dúltak a különböző fajtájú és tudású emberekben. Ez a kaltesi látogatás felkavarta az emberek érzelmeit, volt miről beszélgetni útközben. így érkez­tek Ménes birodalmi fővárosba, ahol az előző napi lovasok a későbbi vendégek szál­lásait biztosí­tották. Mivel itt semmi tudományos papi intézmény nem működött, mindenki a pusztaszeri lovasverseny bűvöletében állott. A Kaltes-birodalombeli papnők a karnaki Ré papnő hajlékában vendégeskedő többi vendég papnővel együtt nyomban megkezdték a megbeszéléseket. Sikilának nagyon sok dolga akadt, mivel köztük ő volt a legtökéletesebb gondolatrezgés továbbí­tó. Amí­g a férfiak lovastáborát a lovassági előkészületek izgalma töltötte el, addig a Ré hajléká­ban megtörtént a 10 000 évvel magasabb tudású szaporodási eset. A három Kaltes-bi­rodalombeli papnő a lovasversenyek elmúltával Sikila tudtára adta, hogy vizsgálatuk alapján a 10 000 évvel magasabb tudás magvát a legkitűnőbb képességű í‰giektől elül­tették. Az egyébként ví­g kedélyű Sikila rimalányainak csupán annyit mondott:

- Kaltes-asszony birodalmában az ifjúságtól már ezt a kis emberi örömöt is megsajnálták! Amint az 5 pergős megbeszélésnek vége szakadt, kisebb csoportokban megbeszé­léseket tartottak.

A kegyhelyek ajtajában mindenhol Tenisur csoportja fogadta Joli-Tórem Földjének beavatottjait és az í‰let-kenyerével kí­nálták meg az érkezőket. Annak elfogyasztása után az í‰let-italával kedveskedtek. A második pergő homokjának lefutása után bár­milyen nyelven is szólalt meg valaki, a kezdeti nehézségek után már mindenki meg­értette egymást, mivel a bűvös fövegek alatt a gondolatokat már csak egy nyelven to­vábbí­tották. Ugyanis a Kegyhely-csarnokban a Kaltes-asszony birodalombeli vendé­gek az ajándék fövegekkel a 10 000 tűzszerzési évvel magasabb tudást át tudták vinni Joli-Tórem Földje beavatottainak tudatába.

Mire befejezték a Kegyhelyen a megbeszélést, a kaltesi vendégek előálltak az í‰gi járművel és a résztvevőkkel együtt az új Abod városba repültek, ahol a lovasok ünne­pélyesen fogadták őket. Másnap reggel megkezdődött a havaruti Nagyszala emlékére a Nagy Süán, amelyen 500 lovas vett részt.

Minden 100 lovasból az első 5 lovas került a döntő küzdelembe. Az ifjú kaltesiek is kedvet kaptak a versengésre. A legdélcegebb vendég kaltesi egy Har nevű papnőnek a tartalék lovát választotta, mert az volt a legvadabb paripa, s nem tudta senki megfé­kezni. Az egész napos versengés után már úgy látszott, az utolsó lovaglásban Aháj lesz az első, de a cél előtt Har papnő lova beleharapott Aháj lovába, s í­gy a kaltesi lovas lett az első, akit ezután a mi nyelvünkön Harapinak neveztek. A papnők és rimalá­nyok versengésében estére Indus bájnő lett az első, aki egyébként jövendőmondással is foglalkozott. A győzelem jutalmául Harapi esti étkezésül halászételeket rendelt a csoportjuknak. A győztes papnő viszont Harapit választotta férjéül, amit még Teni­surnak sem lehetett megváltoztatni. Harapi Kaltes-asszony Földjén épí­tési tudós volt, akinek a visszamaradásához a kaltesi irányí­tó-központ is hozzájárult. Harmadiknak Abod futott a célba, mí­g negyediknek a nyugtalan Kadhafi. í–tödiknek Kapac beava­tott, az Atlantic felől jött vitéz, mí­g hatodik Nimród második fia, az ifjú Dobok lett.

Tenisur mindegyik győztesnek átadott egy-egy kis csomagot, amelyben kaltesi mag­vak voltak, de mindegyikben más-más fajta. Felkérte a megajándékozottakat, hogy a dobozokat csak közvetlenül az ültetés előtt bontsák fel. Azonban felhí­vta a figyelmüket, hogy ezen í‰gi-magvakat, majd ha a termelvények megteremnek, egymásnak adják át. Reméli, hogy a most hozott ajándékok a Ví­zöntő Világhónapjára elterjednek.

- Lehet, hogy tévedek, mert Joli-Tórem Földjén a Hold-Anya hatására fölgyorsult az í‰let és a bátor hajósok hamarabb végrehajtják az elterjesztés feladatát.

A lovasversenyek után a nyugtalan tengerparti szkí­ták kérték, hogy kocsiversenyt is rendezhessenek, először kordélyokkal, majd a végén harci szekerekkel. Az avarok lassú mozgású, kezdetleges kocsi-szerkezeteit nem indí­tották. A Kaltes-asszony birodalombeli bölcsek csak fitymálva nézegették a készülődést, de Tenisur, aki fiatalabb korában maga is hí­res futó volt, örömmel járult hozzá. Annál is inkább, mert az eddig háttérbe szorult í‰gi-jármű kezelők 5 főnyi személyzete is vállal­kozott a versenyzésre. Mivel Bothon, Esthon és Sába fiataljai még nem ismerték ezen előzködési módot, mindenki élénk figyelemmel kí­sérte az előkészületeket. A nézőket felkérték, hogy az Abod városától látásnyi távolságra lévő Pusztaszer-kegyhelyéig a kö­veket szállí­tó út mentén a helyeiket kényelmesen foglalják el. Ugyanis korábban szép fasort ültettek Abod és Pusztaszer között és a fasor két oldalán jövő-menő két utat je­lölték ki az épí­tési anyagot szállí­tók részére. Gyönyörű téli napsütésben kezdődött meg a kordélyosok versenye. Ebben a pamí­r-szkí­ták közül Kas tárkány győzött, aki nemrég érte el a beavatottság szintjét és Töbet küldte el a havaruti-Nagyszalára. A másik győz­tes Kuca beavatott lett Bugátból, akinek az édesapja a parszi szkí­táktól jött vőnek Bu­gátba és az édesanyja, mint az ifjúsági lovasverseny győztese, férjéül választotta. Tehát a gyorsasági egylovas kordély versenyen kettős szkí­ta győzelem született.

A szekér-versenyek már népesebbek voltak, mert a 20 kordéllyal szemben most 60 harci-szekér versengett. Egyszerre csak 5 szekeret indí­tottak, hogy minél kevesebb sérülés történjen. Csoport-győztesek a kétlovas harci-szekereken: Berenice, Hani, Ham, Tardos, Jászó, Böngyér, Har, Dániel, Arpah, Kadhafi, Roj és Molnár voltak. Ezen bizonyos kaltesi versenyző Szakarában kapta a nevét, mert a papnők igen érdek­lődtek a szép növésű, í‰gi-járművet gondozó kézműves iránt. Sikila közvetí­tésével azt a választ kapták, hogy fiatal korában lepénysütő volt, később azonban a rendfenntar­tókhoz lett beosztva és itt tanulta meg az í‰gi-járművek kezelését. Tenisur biztatására hozzá hasonló versenyzővé vált. Mivel az édesapjával együtt sok kenyérmagot őrölt, ezért az Uruk birodalombeli Ganna beavatott azt mondta: bizonyára kiváló molnár volt az í‰gieknél. így aztán ráragadt a Molnár név, amely a legrégebbi Umma város­beli templom-gazdasági mesterségeknél liszt- és darakészí­tőt jelentett. így a papnők és leányok kedvence az ifjú Molnár lett.

A versenyzők minden forduló után a beérkezés sorrendjében már három lóval el­látott harci-szekereket kaptak. A másodszori fordulón Berenice, Dániel, Roj, Arpah és Molnár versenyzők érkeztek elsőnek.

Amí­g a versengés folyt, a beavatott nézők és vendéglátók tanácskoztak. Tenisur azt mondta, hogy nekik még vannak olyan ajándéktárgyaik, amelyekkel a versengőket megjutalmazhatják. Bothon, Esthon és Sába fejedelmi személyei is kijelentették: E

[ Módosítva k máj 22 2012, 05:56 ]
Vissza az elejére
Vicus
k máj 22 2012, 06:04
Regisztrált tag #153
Regisztrált: szo márc 26 2011, 07:15
Üzenetek: 262
Ezért a 380 napos földforgás mellett a mi feljegy­zéseink szerint az utolsó eljegesedés, azaz a Hold társutas összeütközése az első kaltesi nagy tudású ember megjelenése előtt 1136 évvel és 320 nappal történt. Ezen idő alatt uralkodott a 10 család, átlag 110 évi eltéréssel. Az újonnan jöttek vették át az össze­házasodások révén az irányí­tást. Utána a jelenlegi Ibos napjáig 8282 Ní­lus áradás kö­vetkezett be. Ezen idő alatt Joli-Tórem Földjének forgása lelassult az ár-apályok mi­att, a 380 nap helyett 365 vagy 366 napból áll az áradások közötti napok száma. Vi­szont mikor a csillagok járása szerint elérjük a Halak után a Ví­zöntő Világhónapját, 40 544 Ibos napnak kell bekövetkeznie, hogy az í‰let-Templomának barlangi feljegy­zései szerint elérjük a 48 000 éves feljegyzési időt.

Nimród, aki élénken hallgatta mindkét előadást, megjegyezte: - Most aztán végképp nem érti az egészet senki!

Tenisur, a maga 10.000 évvel magasabb műveltségével Sikila által az estig tartó vi­tát a továbbiakkal egészí­tette ki:

- Valóban, az í‰gi-járműveken az első, vérfrissí­tésként küldött kaltesi csoport érke­zése a Hold-ütődés előtt 1136 évvel történt. Tehát a barlang jelzések hűen tükrözik az érkezés utáni 432.000 gyorsforgású napot. Ez alatt a 10 uralkodó embercsoport a fóldi­ekkel társas emberi viszonyba lépett és 2 x 2, azaz 4 vércsoportban megindí­totta az em­beriség fejlődését. A Hold-ütődés után bekövetkezett eljegesedés alatt ezen kiművelt emberek gondolkodása révén Ataiszban és Atlanticban egy műveltebb embertömeg ala­kult ki, akik a melegebb vidékeket elárasztották. Ettől kezdve a kaltesi tudományok át­adását meggyorsí­tották. Most pedig, a növekvő távolság miatt mind ritkábban fogunk eljönni. Előrelátásunk szerint a Ví­zöntő Világhónapjában itt is beköszönt a Béke.

Karnak és Téba szabí­r és aháj település volt Ménes birodalmi vezetéssel, de a látó­távolságra épült 10 faluban mindenütt más-más törzsbeliek laktak és mindegyik hely­ségnek külön kegyhelye volt. Téba, Amu-í“m, í–n és Ten kegyhelyein 3-3 napos, fő­ként hitvilági egyeztetések voltak, amelynek a végén aztán Nimród kérésére nagyobb vadászatot tartottak. Erre az időszakra a 300, majd 500, végül a 800 lovas kí­séret az Ősten-Birodalmában ütötte fel a sátorfáját. Megkezdődtek a nagy vadászatok, ame­lyek 12 napig tartottak. Tenisur kedvenc érdeklődését kielégí­tette. Megkérte Sikilát, hogy a rovódeák csoporttal végeztessen el az úristen, í‰listen és Vanisten hitvilágú lovasok között névgyakorisági összeí­rást a közkedvelt nevekre vonatkozólag. Az ára­dási iszap felszáradása után készültek el vele és mindhárom csoport Féranja szerint a két nagyszülős Nimród nevű lovasok neve volt a leggyakoribb.

A vadászat központját a Magyarabok vidékére tették, mivel ezen szelí­d hitvilágú törzsnek nem volt szabad állatokat ölni, í­gy a dúvadak nagyon elszaporodtak.

Amí­g a nagy vadászat lezajlott, Sikila gondolat-rezgések közvetí­tésével a kaltesi­ papnők sütés-főzési szokásait On és Ten papnőinek átadta. Egy-két napon belül a nő­társadalom szépen megértette egymást. A gyermekáldásból kirekesztett papnők hosszú tanácskozás után az emberiség fejlődéséért az í‰gi-módszerekkel való mester­séges megtermékenyí­tést választották. Mivel mindannyian 20-30 tűzszerzési év kö­zötti korúak voltak, már a szülői beleegyezést is mellőzték. Fiútestvéreik javára va­gyonukról a papok előtt tett nyilatkozatukkal már 20 éves koruk körül lemondtak, s í­gy nyugodtan várhatták a nagyobb í‰letfával bí­ró gyermekeiknek a születését. Mire Ten kegyhelyén a második holdtöltén megrendezték a vadászatok eredményeinek nagy ünnepélyét, 50 papnő részesült í‰gi-megtermékenyí­tésben. Erről a papnők és Sikila csoportja is mélyen hallgatott, csupán Sikilának volt joga, hogy a rovások szo­kása szerint tí­z év után a 4. Arvisurában erről megemlékezzen.

A vadászati nagy ünnepély egyik szokása az volt, hogy a 24 legtöbb vadat elejtő hősnek méltányos kí­vánságát teljesí­teni kellett. Győzelmi mámorukban a legeredmé­nyesebb Nagyvadászok mindannyian a gondozott és szép Ten-Birodalmi papnők kö­zül kértek feleséget.

Mivel a lovas, kordély és harci-szekér győztesek kiválóan edzett férfiak voltak, sen­ki sem csodálkozott, hogy a kiképzett szép fejedelmi papnők az í‰gi-megtermékenyí­Â­tés általi gyermekei kiváló képességekkel születtek. Kóros és az eddigi gyakorlat sze­rint kétnemű még véletlenül sem akadt közöttük, amit Sikila tí­zéves Szakar-Gizella településen történt tartózkodása alatt a Tenisur által elrendelt jelentések beérkezése alapján megfigyelt.

A havaruti Nagyszala elrendelte, hogy ezen Arvisurát titkos Arvisuraként kezeljék és csak a Ví­zöntő Világhónapjában hozzák nyilvánosságra, mivel akkor már érthetők lesznek a bennelevők.

A nagy vadászatok után Sikila és Töröngöly a Nimród-féle csoporttal Szakarába távozott fejedelmi hordszékeken és Almaszüret havának 21. napján megszületett a legmagasabb fokozatú beavatott utolsó kislányuk: Gizella. Töröngöly halála után Si­kila idősebb gyermekei etruszk, aháj és szabí­r lovasok kí­séretében megjelentek Szaka­rában és a hőslelkű édesanyát Agadiba szállí­tották. Innen gyermekei egy része Sikilát Szatambul aháj településen át legnagyobb fia Melegvizű-Birodalmába, Tardos nevű településre szállí­totta, ahol Tisza nevű unokájának a településén halt meg, életének 65. tűzszerzési évében. Hosszú életét annak köszönhette, hogy az í‰giek rendelkezése szerint gyökerekkel (Orhoda), gyümölcsökkel táplálkozott és minden szitás-pénteken egy galambot vagy egy nyulat, ritkább esetben 1 fürjet fogyasztott el.

Havarut, Amu, Őrsúr, Szakara 3-3 napját, pusztaszeri Nagy-Süán napját, majd utá­na Téba-Karnak, Amun-í“m, í“m és Ten 3 x 3 napos szaláját és az Ősten birodalmá­nak vadászatait 10 év alatt lerótta, amelyből kitűnt a Kaltes-asszony birodalombeliek 10.000 évvel magasabb tudása, a megszületett gyermekek képességeinek kibontako­zása, amely tudás Joli-Tórem Földjén a hatalmas épí­tkezésekkel maradandót alkotott.

A 70-ik medvetoros évben Ibos napjától Iboska napjáig tartó havaruti Nagyszala eseményeit Sikila minden tudásával lerótta, hogy annak részleteit a Ví­zöntő Világhó­napjában annak titkosságát feloldva közölni lehessen.

Mind Temere, mind Nemere halotti porát emberfejes rátóban gyermekeik Tisza­ mágus birodalmába hozták, ahol ünnepélyesen a Kun dombok alá elhelyezték. Ezzel jogot nyertek arra, hogy utódaik a Tisza partjai mellett élhessenek. Mellékfolyói, mint az emberi í‰letfák, jelezték, hogy a környékén utódaik örökké élhetnek.

Tenisur beszédeit a rovódeákok segí­tségével minden beavatott lerótta és annak számszerű adatait Joli-Tórem minden vidékére elvitték. Az í‰giek 10.000 tűzszerzési évvel magasabb tudományával született kaltesi gyerekek közül egy sem akadt kétne­mű, ezért Sikila megörökí­tette:

- Joli-Tórem birodalmában a védettséget biztosí­tó barlangok és cölöpvárak mellett az újonnan születettek közül minden 20 ember közül 1 kétnemű akadt. A Kaltesi lá­togatások után ezen szám a kétezer tűzszerzési éves látogatások után fokozatosan 30, 40, 50, 60, 65, 70, 80, 90, 95 és 100 emberpalánta közül már csak 1 kisgyermek volt kétnemű, s í­gy a Csí­ra csúfolódási szokások is megszűntek. Pateszik, papok és sámá­nok az ilyen újszülötteket arbagoknak, naziroknak és a nazarkáknak járó tisztelettel különleges kiképző helyekre utalták.

Pilis beavatott tudott Sikila letelepedéséről Tardos beavatott birodalmában. Ami­kor Dömös fia nagykorú lett, népes lovassereg élén megjelent Tardoson és fia számá­ra megkérte Sikila kezét. Ekkor Pilis a feljegyzéseit a Tardosban elhelyezett rovások­kal összehasonlí­totta, mert bevallotta, hogy nemcsak az elaggott Nimród, hanem ő sem értett meg mindent.

Sikila elmagyarázta, hogy a kaltesiek első leszállásakor a Föld még 380-at fordult addig, amí­g elkövetkezett a tűzőrző leányok hegyi ünnepélye. Ezen eseményt a Turra­-hegység barlanglakói figyelték meg a Ní­lus áradásával kapcsolatban. így a barlangla­kók 21 500, azaz két tömény és 1500 Ní­lus áradás után merészkedtek ki a védett bar­langból. 19 644 Ní­lus áradás után már a hegytetőkön épí­tettek gerendavárakat és meg­figyelték az egyenletes, 380 napból álló évet. Mindezeket a bölcsek a Hold koccanásáig számolták. A Holdnak az Atlantichoz való csapódásakor Kaltes-asszony Földjéről 1136 Ní­lus-áradási hegyi ünnepélyes évvel érkeztek emberek Kaltes-asszony szekérén. Ettől az időtől kezdve kezdtek cölöpvárakat épí­teni és a Ní­lus áradás utáni porhanyós fel­száradás után kezdték el a kaltesiek tanácsa után a szemes-magvakat termelni. Az 1­2 évre való termést a cölöpvárakba szállí­tották, kiegészí­tésként halásztak, vadásztak.

A következő Kaltes-családok 1136, 1027, 925, 823, 721, 629, 417, 215, 113 és 11 Ní­lus-áradási évvel érkeztek a Hold ütődése előtt. A 11 évvel hamarabb érkezők már jelentést hoztak arról, hogy a csillagjósaik egy Joli-Tórem Földjét érő csapást jeleztek. Ezért azt javasolták, hogy a Kaltesi keveredésű í‰gi-eredetű emberek a Ní­lus forrás­vidékének irányába vándoroljanak. A kaltesi családok utódai elvégezték ezen megfi­gyelésüket, hogy a 2-2 vércsoport és annak ezernyi í‰let ága-boga alapján a kétneműek és a nemtelenek csoportja 200 emberről 100 emberre csökkent. Az í‰letfa-tudás meg­emelkedett az agyvelő megnagyobbodásával. Az ataiszi beavatottak már könnyebben megfigyelték, hogy a Föld forgása 380-ról 365-re, vagy 366-ra csökken évenként. Ek­kor megindult az emberi agyak gyors fejlődése, mert a Hold árapály mozgása megin­dí­totta a fejlődést. A Ví­zöntő Világhónapja végén újabb változás következhet be. Ha Hold kí­sérőnkkel történik valamilyen esemény, úgy a 380 földfordulatos év újból be­következhet.

- Hol leszünk mi már akkor? - mondta Pilis nagy okosan, nimródi megnyilatko­zásában - Nagyon régi megfigyelések szerint Pilis-kegyhelytől északabbra emberem­lékezet óta mindig földrengésmentes volt a dombos-hegyes vidék és a hegytetőkön soha nem volt áradás. így könnyebben elkerülhetjük a gyakori özönvizeket.

- Tenisur igen okosan megvilágí­totta helyzetünket - mondta oktatólag Sikila ­utódainak mindig előre kell haladni a korszakváltozásokkal! Társföldünk beavatott­jai a nagy távolságok ellenére meg tudták állapí­tani a Holdnak a Földünkhöz való csapódását. Abban is igaza volt, hogy az í‰letfa fejlődés, valamint az öröklődés foly­tán semmi új dolog nem történhet, ami Kaltes-asszony Birodalmában, vagy pedig Ataiszban már egyszer meg ne történt volna.

- Aranyos nászasszonyunk, magyarázd meg most utólag a minden beavatott által lerótt 432.000-es számot, mert a megbeszélések után azt mindenki másféleképpen gondolta. Másnap már olyan dolgokat magyaráztak ébredés után az alacsonyabb fo­kozatú beavatottak, hogy szerintem már senki sem emlékszik a lényegre. Mondd el nekünk, hogy mit róttál le a nippuri-deákok segí­tségével!

- Tudjátok, a legrégebbi időkben az emberek sokat éheztek és boldogok voltak, amikor egy-egy tarajos-agyaras nagyvadat elejtettek. Ilyenkor a vadászcsoport napo­kig ette a nagyvadat. Magasan járt a nap, amikor az asszony-népek némileg megpu­hí­tották forró-köveik segí­tségével a ví­zben főtt húsdarabokat, vagy pedig megsütöt­ték azokat. Egész nap aztán holtra ették magukat és jóllakottan aludtak el. Ezen szo­kásuk aztán az í‰gből jött emberek magasabb tudásával megváltozott, de ők minden evést továbbra is egy évnek számí­tottak. Uruk birodalmának bősége már többszöri étkezést biztosí­tott. Sokan az ötszöri étkezés során a különböző, változatos fogásokat nevezték el evési-évnek, s í­gy a deák rovásokban magas élet-éveket róttak le. Ezért volt szükség arra, hogy Esthon-Bothon birodalmában egy évnek elkezdték számolni a Ní­lus áradásait: Ibos napjától az Iboska napjáig, Ordosz térségében pedig egyik Medvetor havától a másik Medvetor haváig. Amí­g Ordosz és Hunor vidéke ragaszko­dott a csillagok járása szerinti névadáshoz és törzsenként új Féran névadókat rótt le, addig Uruk birodalma ettől eltéréseket engedélyezett és férfi vagy nő, esetleg feleség uralom szerint minden család maga adta meg az újszülöttek neveit. Legérdekesebbek Tenisur búcsúszavai voltak:

- Nálunk is gyorsan fejlődik a tudás, s mi mindent el fogunk követni, hogy Joli­-Tórem Földjét újabb nagy csapás ne érje, de a nagy Mindenségben váratlan esemé­nyek előfordulhatnak!

Mivel mind Sikila, mind Pilis látása gyengült, Sikila fia, Tardos vállalta, hogy a Vanisten 8-as Féranját és Uruk hí­res 18-as Féranját megörökí­ti. Ugyanis Magyarka Egyisten hí­vői az uruki Féran Magyarkára való kiterjesztését elfogadták.

Amikor a Hold-csapódás megtörtént, 215, majd 113 és 11 évvel hamarabb Kaltesiek érkeztek Ménes későbbi birodalmába, ahová a korábban érkezett beavatot­tak ezen három alkalommal is összejöttek és Joli-Tórem földjének beavatottjait érte­sí­tették egy új jégkorszak kezdetéről. Ekkor eldöntötték, hogy minden száz, csillagok járása szerinti évben, a Ní­lus áradása alatti időben a legalkalmasabb helyen összejön­nek és megtárgyalják a várható eseményeket. Ezen megbeszéléseket minden 100 év­ben megismételték. Agyaglapos jegyzeteiket a Szövetség Ládájában helyezték el és ebből a késői utódok tanultak. Ezen eseményeket mindig a Nagyszala papjai végez­ték és a 100 évenként az Ibos szentély papjai hí­vták össze a mindenkori Nagyszalát.

A 24 Hun Törzsszövetség Vanisten Féranját Ordoszól hozta el Sikila. A változtat­ható uruki Féran felét Tardos fejedelmi ifjú jegyezte le a tardosi Féranban, amely nem a csillagok járása szerint lett leróva és az úristen hí­vőknek csupán a Melegvizek Birodalmára vonatkozó neveit tartalmazta. Dömös és menyasszonya, Gizella ezen tardosi Féranról és a Vanisten Féranról agyaglapos másolatokat készí­tettek. így mind Tardoson, mind Pilisen a beavatottak Kegyhelyén volt egy 8-as és egy 4-es változtat­ható Féran, amelyet gyakran kiegészí­tettek.

A 70. medvetoros évben (Kr. e. 3970-ben) Tenisur javaslatára eldöntötték, hogy a 100 évenkénti Nagyszala az ataiszi törzsek bármelyik birodalmában összehí­vható. A Havaruti Nagyszaláról lejegyzett Szala-rovásokat mind Tardoson, mind Pilisben el­helyezték a beavatottak Szentélyében.

Ezen Szentélyek megépí­tése feljogosí­totta a Melegvizek Birodalma lakóit, hogy ké­sőbbi időpontban összehí­vhassák a sorsdöntő, 24 Hun Törzsszövetségi Nagyszalát. Azonban a 24 Hun Törzsszövetség azért volt a törzsek szövetsége, hogy akár 24 véleményű is lehetett. Pilis fia, Dömös, Gizella menyasszonyával úgy döntött: leg­jobb lenne a 365, avagy 4 évenként a 366 napos évet további tárkány napokkal, az ordoszi Féran titkos jegyzetei alapján kiegészí­teni. így alkották meg a Pilis-Férant emlékeztetőül.
Vissza az elejére
 

Ugrás:     Vissza az elejére

Téma átvétele: rss 0.92 Téma átvétele: rss 2.0 Téma átvétele: RDF
Powered by e107 Forum System