![]() |
Kezdőlap Fórum Kezdölap 2014 Epsion Tájékoztató A Mars titkai Zene | ![]() |
:: Fórumok :: Rejtélyek, Eltünt világok :: Vicus cikkek |
|
<< Előző téma | Következő téma >> |
Titkos rovások / 4(C). Arvisura / részletek |
Moderátorok: nordi, fulldragon, Ernő, horpad, Róza
|
Szerző | Üzenet | ||
Vicus |
| ||
![]() ![]() Regisztrált tag #153 Regisztrált: szo márc 26 2011, 07:15Üzenetek: 262 | Havaruti Nagyszala Titkos rovások / 4(C). Arvisura / részletek Sikila és Töröngöj rovása Kr. e. 3981-3965. (59-75. m.t.é.) ![]() A 40. medvetoros évben Nimród 8 fejedelmes Birodalmában felépült az új főváros, amelyet egy Ninive nevű beavatott építő tudós tervezett Buda kőfaragó fejedelem nemzetségéből. A várost az oroszlánvadász Nimród jelképével, oroszlános-kapukkal látta el. Mire rovó-deákjainak és pateszijainak temploma kész lett, a birodalmi NagyÂpalota is felépült. Mielőtt a város névadása megtörtént volna, azt az építő tudósról már mindenki csak Ninivének nevezte. Nimród lovasokat küldött Ordoszba, hogy a templom- és városszentelési ünnepélyre beavatottaikat küldjék el. Mivel Temere lovasbaleset következtében meghalt, nejét, Sikilát az új lovasfejedeÂlem, Nemere vette el feleségül. Ez annál is inkább esedékes volt, mert Havarut, a legÂmagasabb képzettségű beavatott fejedelem összehívta az ataiszi népek Nagyszaláját Ménes birodalmába. Ezen százévenként összehívandó Holdhónapi összejövetelnek az idejét a 70. medvetoros év nyarára jelezték. Minden beavatottnak a Nílus áradásának időpontjára meg kellett érkeznie On városába. Az ezen alkalomra épített Havarut váÂrosában volt a legnagyobb ünnepély, amelyen a várost felszentelték. Ezen rendkívüli eseményt kötötte össze Nimród a város- és templomszenteléssel, ahol birodalmának a beavatottjai várták a Nagyszalára érkezőket és 12 beavatott jelenlétében az egyigaz Isten templomát felszentelték. Mire az oroszlános kapuk leleplezését akarták elvégezÂni, a beavatottak létszáma 21-re nőtt. Még a Melegvizek Birodalmából is megérkezett Tardos és Pilis ifjúsági beavatott az ahájok földjén keresztül, székihun lovasok kíséÂretében. Sikila vezetésével Nemere lovasfejedelem indult el 100 lovassal, köztük Aháj tárÂkányfejedelemmel és egy Kissi nevű ifjúsági aranyasszony arbag-rimalánnyal, akit Aháj indulásuk előtt, a 70. medvetoron vett el feleségül. Húsvét napjának hajnalán érkeztek Ninivébe, amikorra a városszentelési ünnepélyt kitűzték. Ekkor Sikila és Kissi is azt jelentették a férjeiknek, hogy a Nagyszala ünnepségein kisgyermek születését várják. Az ünnepségek elmúltával, 300 lovas kíséretében megindultak a Híres-Kapu iráÂnyában, a másik újváros, Hetevaret térségében Havarut felé, ahol a Sós-tavaknál KaÂrun beavatott fejedelem várta őket, hogy az ünnepségekre előkészülhessenek. Három nappal a Nílus áradása előtt érkeztek Hetevaretbe, ahol Kadhafi[i] beavatott vendégül látta az Ordosz, Nimród és Magyarka térségből érkezőket, a Nagyvízről szállított ételekkel kedveskedve nekik. Nimród már nem tuÂdott eljönni a havaruti Nagyszalára, hanem az egyetlen beavatott képességgel bíró fiát küldte el. Sikila nagyon összebarátkozott Dan beavatottal. Bármilyen kedves vendégek is voltak, lovaskísérettel Havarutba lovagoltak, ahol a Nílus áradásának napján, a 9324. tűzszerzési évben a Nagyszalát ünnepélyesen megÂnyitották. Maga a Kegyhely csupán 25 személyes volt, amelyet a 12 személyes családi tűzőrző-helyből építettek újjá. Bothon, Esthon és Sába ura és a 21 beavatott a MinÂdentudó rovó-deákkal vett részt a megnyitáson. A lovaskíséretek, papok és papnők csupán a fedett oszlopcsarnokban tartózkodtak. Innen a harmadik napon Anu kegyÂhelyre lovagoltak, ahol szintén három napig vettek részt a Nagyszala megbeszélésein. A Havarut-Nagyszala megnyitása a 25 személyes kegyhelyen történt, a 24 Hun Törzsszövetség beavatottjainak elhelyezése pedig Hétváron volt. Itt nyert elhelyezést a 300 lovas Sikila, Töröngöly, Tardos és Pilis beavatottakkal együtt. Hét beavatott volt a vendéglátójuk. Bábel, Dániel[II.], Ganna és Lagas beavatottakat az ünnepélyes megnyiÂtás után Kadhafi Kadlarsa végvárban helyezte el szálláson. A többi Ménes-birodalomÂbeli beavatott és kísérete előrement és Anu kegyhelyén készítette elő a Nagyszala toÂvábbfolytatását. A Lóvárosból jött Arpach[III.] az ünnepélyes megnyitás után Karun kérésére, mint a legmagasabb képzettségű arbag-pateszi a hosszú élet titkáról és a rákos elhalálozásról tartott beszédet, ebben az í‰giektől tanult gyógyítási módok legfőbb tanításaként a mértékletes és változatos életmódot és étkezést javasolta a résztvevőknek. Amíg az emberiség csupán vadászzsákmányból és gyűjtögetésből élt, gyakori volt az éhezés. Az ataiszi tudományok a megszelídített állatoknak tenyésztésével életbőséget teremtetÂtek, és lehetővé vált a tartalékok gyűjtése. Lépcsős, majd öntözéses gazdálkodással az í‰giektől kapott nemesebb magvakkal bőségesen ellátták a templomgazdaságokat és a kása ételek mellett elkezdték a lepény- és kenyérsütés bevezetését. Az állatok zsír készlete mellett a papi gazdaságban megjelent az étolaj előállítása. Megkezdődött az emberek és az állatállomány részére a tartalékolás és ezzel kezdetét vette az emberevés megszüntetése. A vadászat és nagyállat-tartás mellett az emberek átlagos életkora 25Â35 tűzszerzési év volt. A pateszik és a beavatottak templomgazdaságaiban a növényi eredetű ételek fogyasztása mellett az életkor már 35-50 tűzszerzési év volt. Az ehető gyökérfélék és a mesterségesen ültetett gyümölcsök fogyasztása mellett az életkor 40Â55 tűzszerzési évre nőtt. Elkezdődött a gyógynövények gyűjtése az í‰giektől megtaÂnult arbag-gyógyítási módok szerint. Szitás és kádas fürdők és a mértékletes életmód alkalmazása az életkort 45-60 tűzszerzési évre emelte fel. Minden templomgazdaságÂban bevezették az arbag gyógymódokat. Az í‰gből jöttek tanítása nyomán az emberevés mellett a túlzott húsfogyasztást is megtiltották. Arvisura-Anyahita magával hozta az í‰let-gyökeret, amelynek alkalmazáÂsa új gyógymódot teremtett. A nyershús fogyasztóknál elterjedt “Egyen meg a Rák" nevű betegség az í‰let-györekének ésszerű fogyasztásával gyógyítható. í‰gő-csipkebokÂrok bogyóinak levével, növényi anyagok és gyümölcsök gyakori fogyasztásával, csupán galamb, nyúl és fürj hetenként egy-egy napi fogyasztásával és minden más hús fogyaszÂtásának megszüntetésével minden ember szervezetében ellenanyag fejlődhet ki. Amikor ide ért a beszédében, óriási hangzavar keletkezett. Havarut a kegyhelyről kiszaladva látta, hogy egy hatalmas í‰gi-Madár fülelsértő számunhangok mellett a füÂves legelőre leszáll. Havarut a beavatottakkal együtt az érkezők felé ment. A földre laÂpult lovasok is bátorságot kapva Karun beavatott fejedelmi személy jelzésére követÂték a vendégfogadásra indult menetet az í‰gi-Madár felé, ahol Havarut fennhangon, pusztára szóló hangon, üdvözölte az í‰gieket: - Kaltes-asszony szekerén érkező, í‰gi-tudású férfiak, örömmel üdvözlünk benneÂteket a Nagyszala tanácskozásain és a segítséget hozó nagyobb tudásotokat örömmel véve, előre is köszönjük az í‰giek segítségét! A két fejjel magasabb kaltesi küldött átölelte Havarut és Karun beavatott fejedelÂmeket és a többi beavatott felé meghajolva mosolygott. A lovasság és az élelmező csoÂport tagjai kezüket felemelve üdvözölték a tőlük magasabb növésű, 12 főnyi küldöttÂséget. Ekkor a 12 érkező í‰gi-beavatott, és Havarut vezetésével még 12 Joli-Tórem Földjén élő legmagasabb fokozatú beavatott Havarut új Kegyhelyére távozott. A töbÂbi beavatott az í‰giek által hozott étkezési meglepetésekkel a szakácsok helyiségébe ment, ahol előkészítették az ünnepi lakomát. Karun arbag pateszi folytatta az “Egyen meg a rák" betegség elleni védekezésről szóló előadást: - A tisztátalan ételek fogyasztásától, valamint az emberek egymástól és az élet neÂhézségeitől való félelme miatt keletkező és gyógyíthatatlannak hitt betegségből úgy gyógyíthatjuk meg az emberiséget, hogy elejét vesszük a gyors halált okozó kóros jeÂlenségnek. Mivel a 8508. tűzszerzési évben hozott gyógyszereink már elfogytak, arbag tudományunknak gondoskodni kell arról, hogy az í‰giek által hozott gyógyító csepÂpek helyett hasonlót készítsünk. Mivel a “Fűben-Fában-Kövek-Vizek sokaságában van az orvosság", nekünk is meg kell tanulnunk az “Egyen meg a rák" rossz kívánÂsággal megnevezett betegség gyógyítását. Kürtök és dobok hangjai mellett étkezésre szólították a Nagyszalu tagjait. Az őrloÂvasok és a kísérő személyzet részére étkező sátrakban terítettek, míg a beavatottak és a vendégek részére a szent-sátorban lévő szövetség ládájára hordták az enni-innivalóÂkat. í‰tkezés közben a tízezer tűzszerzési évvel magasabb műveltségű és tudású venÂdégek, a gondolatrezgések átvitelére való finom dobozkáikat elhelyezve, az asztalfőn a Nagyszalu beavatottjaival kicserélték a gondolataikat és véleményüket: - í‰gi járművünkön még el tudtunk jönni Joli-Tórem társbolygónk beavatottjaihoz, és az igen fejlett híradó dobozaink segítségével, a mai megbeszélést is hallgatva, előÂkészítettük a magunkkal hozott gyógyszereinket. - Az úr város körzetében való legutóbbi leszállásunk alkalmával elhoztuk a TempÂlom-gazdaságokban történő irányított, tervszerű, bőséget adó gazdálkodás tudomáÂnyát. Most Kaltes-asszonyunk Földjének tudósai azt kívánják, hogy hozzánk hasonÂló építkezési módokat vezessetek be a birodalmaitokban, mert a 20-25 év alatt megÂsemmisülő épületek a meghosszabbodott életkor miatt nem szolgálnak ki egy emberÂéletet. Ezért a tudósok-bölcsek sokasága sajátítsa el a mi építkezési módunkat! - A 9324. tűzszerzési évben törvénybe iktatott Ibos-napi, azaz nálatok a Nílus áraÂdásához kötött időszámítást helyesnek tartjuk. A 9538. tűzszerzési évben, tehát a NíÂlus áradás számítás Ibos-napi bevezetése utáni 266. évben helyeseltük a havaruti Nagyszala megrendezését. Gondolatrezgések alapján értesült róla Kaltes-asszony Földjének központja, hogy az “Egyen meg a rák" nevű betegség gyógycseppjei, amit az úr város melletti leszállás alkalmával küldtünk, már elfogytak és a beavatottak sem tudják ezt a betegséget a társbolygónkon gyógyítani, ezért útba indítottak bennünket. Ezen jó gyógyszereket, amelyek nálunk kiválóan beváltak, Amu főpap utódai fogják őrizni, hogy a beavatott társadalom igénybe vehesse. - Ezenkívül elhoztuk a Kaltes-Birodalombeli építési tudomány alkotásainak vázÂlatait, hogy az emberi fejlődésetek következő lépcsőfokaként olyan maradandó építéÂsi remekműveket alkossatok, amelyet az emberevő társadalom nem fog megérteni. A Ti időszámításotok szerint 10 000 tűzszerzési évvel ezelőtt a Joli-Tórem bolygóján még szokásos háborúskodást már megszüntettük, továbbá a halálos ítéleteket eltörölÂtük, mert ezen embertelen ítéletek mindig csak az uralkodó rétegek érdekeit szolgálÂták, hogy a kisebb tudású emberiséget a hatalmon lévők szolgaságba és örökös féleÂlembe taszítsák. Az ember-ember elleni érdekek ráerőszakolása miatt keletkezett az “Egyen meg a rák" és a többi hozzá hasonló betegség. Ennek a lappangó betegségÂnek a gyógyító cseppjeit most elküldték bölcseink. Az í‰gitestek járása és a Ti bölcseitek számítása szerint háborúskodások még a haÂlak 2160. évi Világhónapban is lesznek, sőt annak vége felé fokozódni fognak. A VízÂöntő Világhónap kezdetén a beavatottak hatására ráeszmél földetek emberisége, hogy háborúval nem lehet megoldani semmit. Fokozatosan abba kell hagyni a fölösleges öldökléseket, és a mi í‰gi rendeltetésű szokásainkat fogjátok követni. A beavatottak minden Nagyszalán folytassák az emberséges életért való küzdelmet! - Nagyon örülnek a bölcseink annak, hogy az úr város környéki Templom-gazdaÂságok termelési módjait a Nílus áradásának Ibos-napi számolgatásával Ti is átvettéÂtek és a Nílus mentén 1 napi járóföldön elért bő terméssel csökkentettétek az éhség miatti emberevést. Sajnos, mióta Hárpia-Tórem társutasként a Hold-Anyát hozzátok szegődtette, Atlantic-Földjének a súrlódás következtében beállott elsüllyedését mi sem akadályozhatjuk meg. A süllyedés fokozatos bekövetkezése miatt még sok ember fog Bothon-Esthon és Káldia felé menekülni, ami a Ti jólétetekben zavarokat fog okozni. Hold-Anya hatására a Ti földeteken az ár-apály miatt fölgyorsult az élet, viÂszont Joli-Tórem Földjének a forgása lelassult. Sőt, Ataisz bölcseinek a régebben száÂmított Tűzszerzési időszámítása 380 napról fokozatosan 370 alá csökkent és jelenleg 365-366 napos időszaknak felel meg. A csillagok járása szerinti névadásokat azonban ne hagyjátok abba, mert a Hold-Anya egy íœstökös vagy más í‰gi-test hatására eltávozÂhat a társutas szolgálatból és Kaltes-Anyánk földjéhez újból közelebb kerülhettek. Most a közöttünk lévő távolság folyton nő és a Halak Világhónapjában már csak KaltesÂ-asszony lámpácskáira szerelt műszereinkkel tudjuk társbolygónk életét figyelni. - Magatokra azonban soha nem fogunk hagyni benneteket, mert a 10.000 évvel magasabb műveltségünk és tudásunk nekünk is rohamléptekkel nő és apró lámpácsÂkáink átjátszó állomásként fognak működni. A különböző fokú beavatottak, mint örökké élő hírvivőink és híradóink az í‰letfátok szerint újjá fognak születni és a mi gondolatainkat magukévá fogják tenni. így az í‰gi származású beavatottak a haladás útjára fogják serkenteni Joli-Tórem földjének emberiségét. Az emberevés után még lesz gyűlölködés, de egy magasabb fokú beavatott a gyűlölködés helyett életre fogja hívni Kaltes-asszony Földjének szeretethitét. A Vízöntő Világhónapjában a szeretet minden nép életében diadalmaskodni fog. - A most gyakorivá vált “Egyen meg a rák!" rossz kívánságú betegségre a szűkebb beavatott társadalomnak elhoztuk a gyógyító cseppjeit. A Ti gyógyító tudományotok is fejlődni fog a háborúskodásaitok befejezéseképpen, de a gyűlölködés és az irigység, mint rossz emberi tulajdonságok, gátolni fogják a fejlődést. Valaki majd megtalálja a módját annak, hogy ezen rettenetes betegséget Joli-Tórem Földjén megszüntessétek! Erről annak idején minden beavatott értesülni fog! Kaltes-asszony lámpácskáit is utáÂnozni fogják, de azok nem lesznek gondolat-rezgések átjátszó-állomásaként felműszeÂrezve. A beavatottak egyszerű eljárással meg tudják mondani, hogy melyik fénylő lámpácska kaltesi és melyik Joli-Tórem földi eredetű. - Most pedig, mint minden Nagyszalában, elmondom, hogy a Turra hegység térÂségében megtörtént az aranycsöpp éjszakája és ősidők óta bekövetkezik az áradás, amely megtermékenyíti földjeiteket a bőség reményében. Négy nap múlva megszüleÂtik a termékeny áradat és bőséges lerakódás kezdődik, majd 30 nap múltán befejezőÂdik az áradat, a szent munka í‰letet-adó feltétele. Ibos napjától Iboska napjáig áldjáÂtok az Urat, amely megszüntette az emberevést és idővel elküldi hozzátok a Szeretet gondolatát az í–rök-Béke ígéretével, hogy befejezhessétek a pusztító háborúk kegyetÂlenségeit. Menjetek a kísérő lovasaitokhoz és a Felséges néphez, és í‰gből származó békevágyunkat hirdessétek! Az íjászok 500 fős csoportja a Nimród-Ordosz birodalombeli 300 fő lovassal előkéÂszítette az új Anu kegyhelyet az újabb, háromnapos ünnepélyre. útközben a NagyÂszala törvények szerint egy alapkő letételt kell megejtenünk az újabb templom és papÂszentelés miatt. így értünk Anu 25 személyes kegyhelyére, ahol Karun átadta az Uruk városi írnok-képzősök által küldött ajándékokat. Ezen az Anu kegyhelyi tanácskozáson főként arról volt szó, hogy miként vélekedÂjenek a süllyedő Atlanticról elmenekülő barna bőrű emberek elhelyezéséről. Ugyanis az idő hidegebbre való fordulásával, mivel ezen menekültek fázósak voltak, sok fával tüzeltek. Meggondolatlan erdőirtások miatt a homokos altalaj sok helyen futóhomokÂká változott. Az uruki Templom-gazdaságok jó tanácsokkal látták el az Atlanticról jövő menekülteket, hogy a dúsvizű folyók között öntözéses csatorna-gazdaságokat léÂtesítsenek. Azonban ez sok esetben nem járt sikerrel, mert a csatornás öntözéses gazÂdálkodást csak sok munkával és türelemmel lehetett megvalósítani. Sikila tudatta Töröngöllyel és Nemerével, a férjével, hogy a Kaltes-asszony FöldÂjéről jött beavatottak segítségével a legmagasabb kaltesi tudománnyal, gondolatok átÂvitelével foglalkozik. útközben közölte Karunnal, hogy ezen Földünket illető eseÂményt Anu kegyhelyén meg kell beszélni. Anu 25 személyes kegyhelyén minden beÂavatott elmondta véleményét arról, hogy a három birodalomba lopási szándékkal vagy élelem kéréssel bejötteket hogyan bírálják el. Havarut útközben megbeszélést tartott a Nimród-Uruk-beli beavatottakkal. Az a vélemény alakult ki közöttük, hogy munkájuk szerint élelmezési anyagokkal kell kárÂpótolni a bejötteket, hogy családjukat megmentsék az éhségtől. Tardos és Aháj lovascsoportja viszont azon a véleményen volt, hogy az elfogottakat Tot szolgálatába kell venni és munkavégzésük szerint kell őket élelmezni. Túl nagy mozgási lehetőséggel nem kell a lopósokat jutalmazni; mert akkor a belső gazdaságok biztosította jólétben számuk mindinkább szaporodni fog, a vadászok és harcosok éleÂte pedig csak jobban veszélyeztetve lesz. Az úr-szolga viszonyban minden fegyveres élete veszélyeztetve van, s létszámuk is csökken. Anu újonnan épített kegyhelyén az előre beütemezett ügyek megbeszélése mellett a jólét és éhség kérdését a beavatottak között szavazásra tették fel: a 21 beavatott és kaltesi küldött 11-11 arányban pártolta az úr-szolga és munkaadó-dolgozó elképzeÂlést. Végül a kaltesi beavatott azt hangoztatta, hogy lényegében mindkét véleményt pártolni tudja, mert minden elképzelés a gyakorlatban azon fog múlni, hogy a földi emberek milyen műveltséggel járulnak hozzá az emberi nem tovább éléséhez. Ezért azt javasolta, hogy Bothon, Esthon és Sába fejedelme is szavazzon, hogy ezen legégeÂtőbb kérdést eldöntsék. Mivel 25-en vannak, a két vélemény közül az egyiket el kell fogadniuk, de lehet, hogy egy harmadik lenne a legjobb. A döntés végül úgy szólt, hogy 13-12 arányban az úr-szolga viszonyt tartották elÂfogadhatónak. Tehát Anu-ban elfogadták, hogy az éhezőket mind a gazdasági, mind építkezési munkákban szolgálatba kell állítani és gondolatrezgésekkel Joli-Tórem földjének összes beavatottját ezen döntésről értesíteni kell. Nagyarányú építkezésekÂkel munkát kell adni a rászorultaknak, hogy az elvégzett munka arányában élelemmel és ruházattal lássák el az éhező lakosságot. Az emberevés után az éhséget is csökkenÂteni kell az időjárás és háborúskodás okozta veszélyekkel együtt. Mivel mind a két csoport is kifejtette véleményét a maga igaza mellett, Nagy-Tot (így nevezték a kaltesi beavatottak vezetőjét) az évezredek tapasztalatait figyelembe véve azt mondta: - A nagy Mindenség minden mozzanata hatással van az emberiségre és az í‰gitesÂtek megnyilvánulásaira. A Bika, Kos és Halak Világhónapjának öldöklő évezredei után Joli-Tórem Földje elérkezik a Vízöntő Világhónapjába, amikor az emberevés megszünÂtetése, a Szeretet tanának megértése után az emberiség rájön arra, hogy az öldöklések helyett mindenkinek dolgoznia kell. A lopások, hazug vagyonszerzések nem teremÂtenek örökéletűeknek gondolt jólétet; ezt csak a békességes munka és a természet titÂkainak kifürkészése adja meg. í‰rdekes, hogy a másodszor háromnapos tanácskozás alatt senki sem rótta le az eseÂményeket, csupán Töröngöly beavatott rovósámán. Arról szigorú törvény rendelkeÂzett, hogy a beavatottak közül soha senki egy emlékbotra való sort sem ír le, csupán a kijelölt évszázados rovó, aki a Nagyszalát megörökíti. Az Anu kegyhelyén tartott megbeszélések alatt már minden talpalatnyi termőfölÂdet elárasztott a megtermékenyítő áradat. A kegyhelynek szépen kiépített oszlopos csarnoka volt a Szentéllyel és nagy oszlopos állásai szérűkkel, úgy hogy a 800 ló és a 30 dísz-szekér nyugodtan elfért a kegyhely térségében. Mutatványos emelvényeken jövendőmondók, csillagjósok, bűvészek és ifjú táncosok szórakoztatták a vendégek és a kíváncsiskodók sokaságát. Az étkeztetések a vendégházakban történtek, míg szálláÂsokról a Templom-gazda gondoskodott. Amíg a házigazdák és urukiak az IndusvölÂgyiekkel Anu-ban maradtak, addig a 24 Hun Törzsszövetségiek Årsur egypergős táÂvolságra lévő várába lovagoltak szállásra. Havarut beavatott fejedelmi személy gonÂdoskodott arról, hogy Sikilát és Kissit hordszéken vagy fejedelemasszonyi utazókasÂban szállítsák. Mindenki kíváncsi volt, ki lesz a következő Nagyszaláig a legerősebb fokozatú újszülött beavatott. A legszebb asszonykorban lévő Sikila volt a legerősebb olyan beavatott, akinek gondolatrezgései bejárták a Földet. így a gondolat felvevő beavatottak pontosan érteÂsültek a Nagyszala minden egyes mozzanatáról. így történhetett, hogy akik nem jeÂlenhettek meg, pontosan értesültek az í‰giektől kapott észrevételekről, tanácsokról. A társföldünkön élő különleges képességű beavatottak gondolatrezgésekkel örökös kapÂcsolatban állottak Joli-Tórem földjének beavatottjaival. Hajnal hasadtával, mire Årsur várának kakasai megszólaltak, új csoport érkezett Kadhafi hajósparancsnok vezetésével, akik tengeri népek kalózainak fogságából szaÂbadultak ki. Mivel a Havaruti-Nagyszala beavatottjai közül Sikila volt Joli-Tórem Földjének legerősebb beavatottja, reggeli fürdés után nála jelentkeztek. Anu kegyÂhelyről harci szekeret küldött értük Havarut, hogy az Atlanticon túlról és az AranyÂpartról érkező beavatottak méltó fogadtatásban részesüljenek. útközben az újabb vendégeket Sikila tájékoztatta az építkezési módok fejlesztéséÂről. A Havarut kegyhelyén történt döntéseket a két Atlanticon túli és Aranyparti beÂavatott magára kötelezőnek ismerte el. Anu kegyhelyén ünnepélyesen fogadták a három előre jelzett távoli beavatottat, örülve annak, hogy Kadhafi hajósai az érkezőket a kalózok fogságából kiszabadítotÂták. Mindhárman értésére adták társaiknak, hogy a megbeszéléseket maguk is érzéÂkelni tudták, de Sikila már hajnalban tájékoztatta őket, s az eddigi döntésekkel egyetÂértenek. Ekkor a Bothon, Esthon és Sába fejedelme átadta helyét az új beavatottaknak, míg maguk lovas csoportjaik élén biztosították az Ibos-Iboska napok közötti megbeszéléÂsek zavartalanságát. Tenisur, a Kaltes-asszony birodalombeli megbízott, í‰gből jött vendég előadta, hogy 10 000 évvel előbb az ő Földjükön is akadtak még a hatalmasÂkodók között nézeteltérések, de a beavatottak irányítása mellett minden vitás kérdést tárgyalásokkal rendeztek. Egyik rendbiztosítási intézkedésük az volt, hogy minden érdekcsoport harcosaiból közös hadsereget alkottak. Az érdekellentéti vidékekre ezen csapatokat küldték, amelynek eltartásáról a vitázóknak kellett gondoskodniuk. így mindkét félnek érdeke volt, hogy sérelmüket nyomban elintézzék, mivel a közös hadÂseregnek mind az élelmezését, mind a kulturális igényét ki kellett elégíteni. Már peÂdig az ifjú harcosok jó étvággyal bírtak és vetélkedő, majd szórakozó kedvük is sok kiadással járt. Mindannyian tudjuk, hogy most a beavatottak szellemi központja Karun beavatott vezetésével Nippur kegyhelyén van, de előreláthatólag a ma még kicsiny Karnakba fog ezen központ menekülni. A tengeri népek emberevő hada a beavatottak központÂját áthelyezésre készteti majd Ordoszba, mivel a nagy lovas birodalmak jobban tudÂják biztosítani a nyugodt működésüket. Az ataiszi népek az í‰giektől kapott szellemi életet támogassák, mert az megszüntette az emberevést, Templom-gazdaságaik pedig megtanították a Föld lakóit az emberibb életre. A Hetevaret és Anu kegyhelyek után újabb 3 napon át Årsúr birodalmának 25 szeÂmélyes beavatott kegyhelyén folytatták Tenisur vezetésével a Nagyszalát. Előtte Sikilának megerőltető szellemi munkát kellett végeznie, hogy gondolatrezÂgések segítségével Karunnal megértessék Kaltes-asszony földjének legújabb találmáÂnyait. Töröngölynek Nippur és Ordosz rovásrendszerével agyaglapra kellett karcolni a napirendi pontokat, hogy azt a Nippurból küldött írnok-sereg Bothon-Esthon és Sába beavatottjai részére a Nílus-menti képrovásokra átültesse. így a Nagyszala ügyÂrendje zavartalan volt, mert a Töröngöly vezetése alá tartozó írnok-sereg minden órangos-pergő eseményeit az étkezési szünetek alatt agyaglapokra véste. A kis AhájÂnak és Kissi aranyasszonynak minden hajnalban aranylapokra kellett leróni a NagyÂszala döntéseit. Årsurban a Nagyszala hatodik napján a legutolsó kaltesi látogatáskori kertgazdaÂsági tudást egészítették ki. A 8 470. tűzszerzési évtől a 9 538. tűzszerzési évig összeÂhasonlították, hogy társföldünk mennyit fejlődött a termelvényekben a mi FöldünkÂhöz képest. Az ajándékba hozott búzakalászok sokkal nagyobb súlyúak voltak, mint a Nippur birodalmában termő kalászok, ugyanúgy az árpakalászok súlya is nagyobb volt, így ezeknek a termelésére kellett a Nílus mentén is átállni. A termények magÂvait az ataiszi beavatottak között szétosztották, hogy a magvakat szaporítsák. A Nagyszala hetedik napján a társbolygónkon történő állattenyésztés fejlettségét mutatták be, de most nem küldtek a pulihoz hasonló nyájőrző állatkákat, vagy az agabák által delfinnek nevezett értelmes halféleségeket, csupán a házfiasítási feltételek fejlődését ismertette Tenisur Sikila által. Erről a Töröngöly vezette írnoksereg uruki, bothoni és ordoszi írásjelekkel agyagtáblákat készített. A Nagyszala nyolcadik napján az ásványokból történő fémtárgyak előállításáról volt szó. Megbeszélték az építkezéseknél előforduló erőátvivő gépeket, a kövek tartóÂsabb összeillesztését. Azt is megbeszélték, hogy Joli-Tórem földjének még nem keveÂredett lakóit hogyan vonják be az építkezés és fémmegmunkálás titkaiba. Ezen tárÂgyalások 5 pergőig tartottak. Utána a Sikila és Töröngöly által vett gondolatrezgések lerovása történt a három folyóvölgynek a nyelvére a sajátos rovásaik alapján. Azt is elÂhatározták, hogy a központi irányítási nyelv továbbra is az uruki beavatottak nyelve marad. Ezért Nippurban, Pintorban, Urban és Urukban írnok-képzést tartanak fenn. Ezenkívül Agadi, Ninive, Ordosz és Eturia rovás-mesterségét is továbbfejlesztik. Nyolcadik nap naplementekor Sikila beteg lett, de a Tenisur által hozott csodaÂgyógyszerektől hamar meggyógyult. Mivel Ninivétől Szidonig közel száz főnyi 24 Hun Törzsszövetségi kísérő lovas jeÂlentkezett, Aradnál közös megbeszélés alapján Aháj tárkányfejedelem az utazási kíséÂretben elfáradt garaúzokat és ahájokat az erős honvágyuk miatt hazaengedte EturiáÂba. Az elaggott Etur, mikor meghallotta Sikila fontos szerepét a Nagyszalában, még egyszer látni akarta kedvenc leányát és Kadhafi hajósainak révén Årsurba érkezett. Az áradásos folyópartról Sikila szállására lovagoltak. Eturt díszes hordszéken vitték a sábaiak a felszentelt Gizeh kegyhelyre, mivel egy magas fokozatú beavatott csakis újonnan épített kegytemplomban szállhatott meg. Ugyanis a minden 24 év körül átÂépítendő kegyhelyeket egymástól látótávolságra építették. így Årsurtól elindulva az embercsapáson Alsóőrs, Ur, Felsőőrs, Előőrs, Giz, Gizel, Gizeh, Gizella és Gazella kegyhelyek szomszédságában a legújabb Gizeh-kegyhelyre mentek, ahol Sikila TöÂröngöly és Aháj rovó-deákok társaságában összeállította a Szakharai-Nagyszila napnak a szokásos 5 pergős napirendi folyamatát. Etur, aki Karun beavatott fejedelem társaÂságában hordszéken érkezett, nagyon boldog volt, hogy hamar felgyógyult leányát fontos döntések közepette találta és örömmel adta át Sikilának szülőföldje ajándékait. A lovaskísérettel indult csoport estére érkezett meg Szakar és Zakar kegyhelyen át Szakkara új kegyhelyére, ahol a beavatottak tábora díszes vendégsereggel várta Sikila aranyasszonyt. Mire teljes ragyogásában felkelt a Nap, Sikiláék lovaskísérete Szakkarába ért az újonnan épített Kegyhelyre, ahol Tenisur megtartotta a következő évezredekről szóÂló előadását, amelyet Aháj az alábbiak szerint tömörítve lerótt: - Miként a kaltesi népeknél az úr tiszteletére emelt hajlék az elmúlt nemzedék í‰let-dombja fölé emeltetik, ugyanúgy a termőföldre hordott emberöltős romhalmokÂra új népek özönlenek. Az embertelen hatalmaskodókat túléli a népek ítélete. Ahogy Kaltes-asszony Földjén is győzött a népek békevágya és az irgalmasság, az erős hitű népek békevágya győzni fog és a rozsdának indult fegyverekből kiváló földművelő szerszámokat készítenek. Dolgos nép más népekre fegyvert nem emel és hadakozási játékokkal nem tölti az idejét, inkább hatalmas új hajlékokat emelnek a felnövekvő ifjúságnak. Minden nép az í‰gi eredetű Haladásnak állít emléket és saját jólétéért munkálkodik mindörökké! - Hazug ígéreteket soha el ne higgyetek, mert aki sokat ígér, az mindig keveset ád. Gyönyörű jövő ígéretével közelítik meg elméteket, de folyton csak a maguk jólétével törődnek. Ezért távolról jött embereknek soha ne higgyetek, mert könnyű annak ígérgetni, akik a Ti munkával szerzett gyümölcsötöket akarja szétosztani. Az agyatok í‰letfájával megtanult gondolkozásotok í‰giektől származó józansága a Ti javatokat akarja! Az í‰letfátok minden ágát és gyümölcsét az emberiség javára fordítsátok! - A nagyszájú hatalmasok elgondolásaik érdekében a népeket egymás ellen uszítotÂták. Amikor valaki részegítő italát a földre öntötte és részegen ordítva az ellenfélnek mondott másik ország szegényeire rontott, akiket ugyanúgy leitattak - kissé elgonÂdolkozott és visszafordult -, de ott is akadtak józanok, akik megálljt kiáltottak és megfordulva a hajcsárokra rontottak. Sokan meghaltak, de az eddig félrevezetett többség győzött. Mivel az í‰gitestek állása hatott az emberek idegrendszerére, többé nem háborúskodtak és mindenki igyekezett munkával megteremteni a jólétet. - Sajnos, Joli-Tórem Földjének az í‰gitestekhez való viszonya a Bika, a Kos és a Halak csillagzatának hatására még olyan, hogy az öldöklés mind nagyobb méreteket fog ölteni. Az í‰giek hatására eljön majd egy olyan korszak a Vízöntő VilághónapjáÂban, hogy az emberek mihozzánk hasonlóan békességben fognak élni. - Ataisznak a jégkorszakok miatt el kellett pusztulnia, de Aran és társai elhozták onnan az olajvesszőket és a szőlőhajtásokat. Most ezen vesszők és más termelvények további nemesítésére hoztak Kaltesi eredetű nemes ágakat, hogy azzal az élelem-bőÂséget fokozni tudjátok! Töröngöly ezen beszéd tartalmát a várakozó Ahájnak kegyhelyük nyílásán kiadta és az írnok-sereg azt minden nép nyelvére rovásba vette, hogy a Templom-gazdaságok pateszijeit és a lugalok csoportját erről és a többi tárgyalásokról értesítse. A lovasok, mint minden kegyhelynél, reggelenként százas csoportokban elindulÂtak, és az utat biztosították. Ménesnek az egyik unokája bevezette a Vanisten napi loÂvassági versenyt, melyet mindig a Ménes városa melletti Pusztaszeren tartottak meg. Itt Abod fejedelmi ifjú lovassági gyakorlóteret építtetett és mellette ezen alkalomra előkészíttette az árnyas ligetek kegyhelyei közötti versenypályát, amelyet füvesítéssel láttak el. A pusztaszeri viaskodás miatt Abod városát három év alatt építették fel. Szakkara 25 személyes kegyhelyén új vendégek jelentkeztek, mivel megérkezett KadÂhafi kíséretében a 24. beavatott fejedelmi személy Atlantic menekültjei közül. Ezen hajós csoport beavatottja élénk kereskedelmet folytatott a süllyedő Atlantic térségében. Tenisur, a kaltesi beavatott arról beszélt, hogy a régebbi csoportokban, amelyeket Kaltes-asszony Földjéről a beavatottak társadalma küldött, kivételes képességű embeÂrek voltak, akik minden követelménynek megfeleltek. Ugyanis a kaltesi birodalomÂban csak az olyan egyének vállalhattak hosszabb í‰gi-járműves utazásokat, akik minÂden tekintetben kiállották a megterhelő repüléseket. Kaltes-asszony birodalmában sem volt mindenki teljesen egészséges ember, mivel 100 közül 1-2-nek nem született gyermeke, tehát ilyeneket nem küldhettek oly hosszú útra, hogy a Joli-Tórem FöldÂjére bizonyosan megérkezzenek. Az orvosok minden jelentkezőt megvizsgáltak és a küldötteket vércsoportonként fele-fele arányban állították össze. Az í‰gi-járműveken visszaérkezők jelentései alapján megvizsgálták Joli-Tórem földjének sok lakóját. A láÂtogatások után megállapították, hogy Joli-Tórem és Kaltes-asszony Földjének ember társadalma 2-2 vércsoportból áll. így a Kaltes-asszony Földjéről érkezők vérfrissítők lesznek, s ezért az elszaporodó emberiség fejlődése várható. Azért vizsgálták meg oly gondosan a tökéletesen egészséges küldötteket, hogy az értelmesebb emberiség Joli-TóÂrem Földjén is kifejlődjön. Eleinte kisebb, játékos állatkákat is hozott az ifjúság magáÂval: Pulikat, delfineket és más kedvenceket, és azok a templom-gazdaságok környékén elszaporodtak. A későbbiekben magvakat és gyümölcsfák szaporító vesszőit hozták, mint ahogy jelenleg is nemesített magvakat osztottak szét a beavatottak között, hogy azokat Joli-Tórem Földjén elterjesszék. Megjegyezte, hogy eddig a kaltesi embereket azért küldték, hogy az emberi nem fejlődését a legszívósabb fiatalsággal gyorsítsák meg. Az í‰tkezési szünet előtt elmondta a beavatottaknak, hogy ugyanúgy, mint eddig, a 25 személyes beavatott tábort í‰gi járművökön fogják a Ménes város melletti AbodÂba szállítani. A mindenkori harmadik napi Nagyszala rovót is magukkal viszik. Mivel Bothon, Esthon és Sába fejedelmei a várt beavatottak megérkezése után nem vettek részt a kegyhelyi tanácskozásokon, ezért lovasaik élén Ménes városa elé lovaÂgoltak, ahol Abod városában előkészítették a pusztaszeri lovasversenyt, amely minÂden idők legszervezettebb ünnepélyének ígérkezett. A 24 beavatott Szakhara kegyhelyének oszlopcsarnokában várta a harsonás jelzést. Közben a rovók által lejegyzetteket végigtárgyalták. Elcsodálkoztak Kaltes-asszony Földjének magasabb fejlettségén és ennek kapcsán a további fejlődés lehetőségéről tanácskoztak. Sikila vezetésével bőséges étkezéssel kedveskedtek a Ménes birodalomÂbeli papnők és az arbag rokonsági kegyhegy Tűzőrző leányai, míg a hűsítő italokat az apród-papnők szolgálták fel. A főpapi vendégszállásról jelezték Tenisur megérkezését az í‰gi küldöttek társasáÂgában. Mivel ezen csoport 4 férfiből és 3 papnőből állott, mindegyik magával hozta deszantját és pergőjét, amellyel az egyes szakcsoportok megbeszélési idejét szabályozÂták. Mivel Sikilát minden nap kioktatta Tenisur a másik napi megbeszélés tervezetéÂről, a Ménes Birodalombeli papnőkkel és rimalányokkal a tanácskozás rendje lehetőÂségeit latolgatták. Tenisur mindjárt elsőként küldetésének a legkényesebb feladatát adta elő. TársfölÂdünk, előttünk 10 000 tűzszerzési évvel sajnos ott tart, hogy a korcs és nyomorék szüÂletések nagy száma és közlekedési balesetek következményei miatt az új nemzedék születését szabályozniuk kellett. A három í‰gi-Birodalombeli papnő gondosan kezelt szaporító anyaggal a már meglévő állatállományt akarja Egi módszerekkel nemesíteni. Sikila egy pergő idő alatt előadta, hogy a Nílus, Ráten és Tigris folyóvölgyi beavaÂtottak hozzájárulnak, hogy az állatállományukat és terményeiket, a Kaltes-asszony Birodalmában bevált módszerekkel a Földünkön nemesítsék. Utoljára Tenisur elÂmondta, hogy a három kaltesi papnő olyan gondosan kezelt és hűtött emberi szapoÂrító anyagot is hozott magával, amellyel egy-két folyóközi, Nazarka szerepet vállaló papnőt megtermékenyít, s így a születési rendellenességeket megszüntethetik. NyomÂban a pergős szünetben tanácskozás kezdődött erről, de csupán 3 karnaki, 1 ráfeni, 3 maja és 1 indusi papnő jelentkezett. Sikila az étkezés után összehívta a női társaságot és izgatott légkörben folytak a megbeszélések. A 24 Hun Törzsszövetségi asszonyok többségükben kijelentették, hogy a természet rendje szerint a nőnemű világ örömmel várja a termékenyítést. MiÂlyen boldogság még az állatvilágban is, amikor egy-egy csikó vagy borjú futkos az anyja körül. Ezt a természetes módszert nem szabad senkitől megtagadni. Ménes utódai közül azonban három karnaki Nazarka a megalázottságukban, hogy bátyjaik és atyjuk a vagyonfelhalmozás miatt őket papnői szolgálatra kényszerítenék, titoktartás reményében vállalták az í‰gi tudósok által javasolt mesterséges megterméÂkenyítést. Ugyanilyen gondolatok miatt Del, í‰ld és Ré papnők mellett az úr-városi An, a maja Vuh, Azt és Tis és az indusi Har is csatlakoztak és vállalták a 15. nap műÂveletét. Ugyanis a Kaltes-asszony birodalombeli tudósok szerint a havi vérzést köveÂtő, törvénybe iktatott három napos pihenők után minden nő 14 napig í‰giáldás leányÂgyermeket, míg a 15. nap után í‰giáldás fiúgyermeket adott. A Ménes-birodalombeli fejedelemi papnőknél nem volt semmi baj, mert Karnak főpapja csak olyan papnőket engedett el, akik a háromnapos pihenőt már letöltötték. Mivel ezen fejedelmi lányok a huszadik vízáradásos Ibos-napi születésnapjukat már megünnepelték, saját elhatáÂrozásukból ajánlották fel magukat az í‰gi-tudományok kísérletéhez. Némi bosszúvágy is serkentette húszéves-hiúságukat, mert sokan azt gondolták, hogy tőlük már életreÂvaló fiú-gyermekek nem születhetnek. Szokatlan érzelmek dúltak a különböző fajtájú és tudású emberekben. Ez a kaltesi látogatás felkavarta az emberek érzelmeit, volt miről beszélgetni útközben. így érkezÂtek Ménes birodalmi fővárosba, ahol az előző napi lovasok a későbbi vendégek szálÂlásait biztosították. Mivel itt semmi tudományos papi intézmény nem működött, mindenki a pusztaszeri lovasverseny bűvöletében állott. A Kaltes-birodalombeli papnők a karnaki Ré papnő hajlékában vendégeskedő többi vendég papnővel együtt nyomban megkezdték a megbeszéléseket. Sikilának nagyon sok dolga akadt, mivel köztük ő volt a legtökéletesebb gondolatrezgés továbbító. Amíg a férfiak lovastáborát a lovassági előkészületek izgalma töltötte el, addig a Ré hajlékáÂban megtörtént a 10 000 évvel magasabb tudású szaporodási eset. A három Kaltes-biÂrodalombeli papnő a lovasversenyek elmúltával Sikila tudtára adta, hogy vizsgálatuk alapján a 10 000 évvel magasabb tudás magvát a legkitűnőbb képességű í‰giektől elülÂtették. Az egyébként víg kedélyű Sikila rimalányainak csupán annyit mondott: - Kaltes-asszony birodalmában az ifjúságtól már ezt a kis emberi örömöt is megsajnálták! Amint az 5 pergős megbeszélésnek vége szakadt, kisebb csoportokban megbeszéÂléseket tartottak. A kegyhelyek ajtajában mindenhol Tenisur csoportja fogadta Joli-Tórem Földjének beavatottjait és az í‰let-kenyerével kínálták meg az érkezőket. Annak elfogyasztása után az í‰let-italával kedveskedtek. A második pergő homokjának lefutása után bárÂmilyen nyelven is szólalt meg valaki, a kezdeti nehézségek után már mindenki megÂértette egymást, mivel a bűvös fövegek alatt a gondolatokat már csak egy nyelven toÂvábbították. Ugyanis a Kegyhely-csarnokban a Kaltes-asszony birodalombeli vendéÂgek az ajándék fövegekkel a 10 000 tűzszerzési évvel magasabb tudást át tudták vinni Joli-Tórem Földje beavatottainak tudatába. Mire befejezték a Kegyhelyen a megbeszélést, a kaltesi vendégek előálltak az í‰gi járművel és a résztvevőkkel együtt az új Abod városba repültek, ahol a lovasok ünneÂpélyesen fogadták őket. Másnap reggel megkezdődött a havaruti Nagyszala emlékére a Nagy Süán, amelyen 500 lovas vett részt. Minden 100 lovasból az első 5 lovas került a döntő küzdelembe. Az ifjú kaltesiek is kedvet kaptak a versengésre. A legdélcegebb vendég kaltesi egy Har nevű papnőnek a tartalék lovát választotta, mert az volt a legvadabb paripa, s nem tudta senki megféÂkezni. Az egész napos versengés után már úgy látszott, az utolsó lovaglásban Aháj lesz az első, de a cél előtt Har papnő lova beleharapott Aháj lovába, s így a kaltesi lovas lett az első, akit ezután a mi nyelvünkön Harapinak neveztek. A papnők és rimaláÂnyok versengésében estére Indus bájnő lett az első, aki egyébként jövendőmondással is foglalkozott. A győzelem jutalmául Harapi esti étkezésül halászételeket rendelt a csoportjuknak. A győztes papnő viszont Harapit választotta férjéül, amit még TeniÂsurnak sem lehetett megváltoztatni. Harapi Kaltes-asszony Földjén építési tudós volt, akinek a visszamaradásához a kaltesi irányító-központ is hozzájárult. Harmadiknak Abod futott a célba, míg negyediknek a nyugtalan Kadhafi. í–tödiknek Kapac beavaÂtott, az Atlantic felől jött vitéz, míg hatodik Nimród második fia, az ifjú Dobok lett. Tenisur mindegyik győztesnek átadott egy-egy kis csomagot, amelyben kaltesi magÂvak voltak, de mindegyikben más-más fajta. Felkérte a megajándékozottakat, hogy a dobozokat csak közvetlenül az ültetés előtt bontsák fel. Azonban felhívta a figyelmüket, hogy ezen í‰gi-magvakat, majd ha a termelvények megteremnek, egymásnak adják át. Reméli, hogy a most hozott ajándékok a Vízöntő Világhónapjára elterjednek. - Lehet, hogy tévedek, mert Joli-Tórem Földjén a Hold-Anya hatására fölgyorsult az í‰let és a bátor hajósok hamarabb végrehajtják az elterjesztés feladatát. A lovasversenyek után a nyugtalan tengerparti szkíták kérték, hogy kocsiversenyt is rendezhessenek, először kordélyokkal, majd a végén harci szekerekkel. Az avarok lassú mozgású, kezdetleges kocsi-szerkezeteit nem indították. A Kaltes-asszony birodalombeli bölcsek csak fitymálva nézegették a készülődést, de Tenisur, aki fiatalabb korában maga is híres futó volt, örömmel járult hozzá. Annál is inkább, mert az eddig háttérbe szorult í‰gi-jármű kezelők 5 főnyi személyzete is vállalÂkozott a versenyzésre. Mivel Bothon, Esthon és Sába fiataljai még nem ismerték ezen előzködési módot, mindenki élénk figyelemmel kísérte az előkészületeket. A nézőket felkérték, hogy az Abod városától látásnyi távolságra lévő Pusztaszer-kegyhelyéig a köÂveket szállító út mentén a helyeiket kényelmesen foglalják el. Ugyanis korábban szép fasort ültettek Abod és Pusztaszer között és a fasor két oldalán jövő-menő két utat jeÂlölték ki az építési anyagot szállítók részére. Gyönyörű téli napsütésben kezdődött meg a kordélyosok versenye. Ebben a pamír-szkíták közül Kas tárkány győzött, aki nemrég érte el a beavatottság szintjét és Töbet küldte el a havaruti-Nagyszalára. A másik győzÂtes Kuca beavatott lett Bugátból, akinek az édesapja a parszi szkítáktól jött vőnek BuÂgátba és az édesanyja, mint az ifjúsági lovasverseny győztese, férjéül választotta. Tehát a gyorsasági egylovas kordély versenyen kettős szkíta győzelem született. A szekér-versenyek már népesebbek voltak, mert a 20 kordéllyal szemben most 60 harci-szekér versengett. Egyszerre csak 5 szekeret indítottak, hogy minél kevesebb sérülés történjen. Csoport-győztesek a kétlovas harci-szekereken: Berenice, Hani, Ham, Tardos, Jászó, Böngyér, Har, Dániel, Arpah, Kadhafi, Roj és Molnár voltak. Ezen bizonyos kaltesi versenyző Szakarában kapta a nevét, mert a papnők igen érdekÂlődtek a szép növésű, í‰gi-járművet gondozó kézműves iránt. Sikila közvetítésével azt a választ kapták, hogy fiatal korában lepénysütő volt, később azonban a rendfenntarÂtókhoz lett beosztva és itt tanulta meg az í‰gi-járművek kezelését. Tenisur biztatására hozzá hasonló versenyzővé vált. Mivel az édesapjával együtt sok kenyérmagot őrölt, ezért az Uruk birodalombeli Ganna beavatott azt mondta: bizonyára kiváló molnár volt az í‰gieknél. így aztán ráragadt a Molnár név, amely a legrégebbi Umma városÂbeli templom-gazdasági mesterségeknél liszt- és darakészítőt jelentett. így a papnők és leányok kedvence az ifjú Molnár lett. A versenyzők minden forduló után a beérkezés sorrendjében már három lóval elÂlátott harci-szekereket kaptak. A másodszori fordulón Berenice, Dániel, Roj, Arpah és Molnár versenyzők érkeztek elsőnek. Amíg a versengés folyt, a beavatott nézők és vendéglátók tanácskoztak. Tenisur azt mondta, hogy nekik még vannak olyan ajándéktárgyaik, amelyekkel a versengőket megjutalmazhatják. Bothon, Esthon és Sába fejedelmi személyei is kijelentették: E [ Módosítva k máj 22 2012, 05:56 ] | ||
Vissza az elejére | | ||
Vicus |
| ||
![]() ![]() Regisztrált tag #153 Regisztrált: szo márc 26 2011, 07:15Üzenetek: 262 | Ezért a 380 napos földforgás mellett a mi feljegyÂzéseink szerint az utolsó eljegesedés, azaz a Hold társutas összeütközése az első kaltesi nagy tudású ember megjelenése előtt 1136 évvel és 320 nappal történt. Ezen idő alatt uralkodott a 10 család, átlag 110 évi eltéréssel. Az újonnan jöttek vették át az összeÂházasodások révén az irányítást. Utána a jelenlegi Ibos napjáig 8282 Nílus áradás köÂvetkezett be. Ezen idő alatt Joli-Tórem Földjének forgása lelassult az ár-apályok miÂatt, a 380 nap helyett 365 vagy 366 napból áll az áradások közötti napok száma. ViÂszont mikor a csillagok járása szerint elérjük a Halak után a Vízöntő Világhónapját, 40 544 Ibos napnak kell bekövetkeznie, hogy az í‰let-Templomának barlangi feljegyÂzései szerint elérjük a 48 000 éves feljegyzési időt. Nimród, aki élénken hallgatta mindkét előadást, megjegyezte: - Most aztán végképp nem érti az egészet senki! Tenisur, a maga 10.000 évvel magasabb műveltségével Sikila által az estig tartó viÂtát a továbbiakkal egészítette ki: - Valóban, az í‰gi-járműveken az első, vérfrissítésként küldött kaltesi csoport érkeÂzése a Hold-ütődés előtt 1136 évvel történt. Tehát a barlang jelzések hűen tükrözik az érkezés utáni 432.000 gyorsforgású napot. Ez alatt a 10 uralkodó embercsoport a fóldiÂekkel társas emberi viszonyba lépett és 2 x 2, azaz 4 vércsoportban megindította az emÂberiség fejlődését. A Hold-ütődés után bekövetkezett eljegesedés alatt ezen kiművelt emberek gondolkodása révén Ataiszban és Atlanticban egy műveltebb embertömeg alaÂkult ki, akik a melegebb vidékeket elárasztották. Ettől kezdve a kaltesi tudományok átÂadását meggyorsították. Most pedig, a növekvő távolság miatt mind ritkábban fogunk eljönni. Előrelátásunk szerint a Vízöntő Világhónapjában itt is beköszönt a Béke. Karnak és Téba szabír és aháj település volt Ménes birodalmi vezetéssel, de a látóÂtávolságra épült 10 faluban mindenütt más-más törzsbeliek laktak és mindegyik helyÂségnek külön kegyhelye volt. Téba, Amu-í“m, í–n és Ten kegyhelyein 3-3 napos, főÂként hitvilági egyeztetések voltak, amelynek a végén aztán Nimród kérésére nagyobb vadászatot tartottak. Erre az időszakra a 300, majd 500, végül a 800 lovas kíséret az Åsten-Birodalmában ütötte fel a sátorfáját. Megkezdődtek a nagy vadászatok, ameÂlyek 12 napig tartottak. Tenisur kedvenc érdeklődését kielégítette. Megkérte Sikilát, hogy a rovódeák csoporttal végeztessen el az úristen, í‰listen és Vanisten hitvilágú lovasok között névgyakorisági összeírást a közkedvelt nevekre vonatkozólag. Az áraÂdási iszap felszáradása után készültek el vele és mindhárom csoport Féranja szerint a két nagyszülős Nimród nevű lovasok neve volt a leggyakoribb. A vadászat központját a Magyarabok vidékére tették, mivel ezen szelíd hitvilágú törzsnek nem volt szabad állatokat ölni, így a dúvadak nagyon elszaporodtak. Amíg a nagy vadászat lezajlott, Sikila gondolat-rezgések közvetítésével a kaltesi papnők sütés-főzési szokásait On és Ten papnőinek átadta. Egy-két napon belül a nőÂtársadalom szépen megértette egymást. A gyermekáldásból kirekesztett papnők hosszú tanácskozás után az emberiség fejlődéséért az í‰gi-módszerekkel való mesterÂséges megtermékenyítést választották. Mivel mindannyian 20-30 tűzszerzési év köÂzötti korúak voltak, már a szülői beleegyezést is mellőzték. Fiútestvéreik javára vaÂgyonukról a papok előtt tett nyilatkozatukkal már 20 éves koruk körül lemondtak, s így nyugodtan várhatták a nagyobb í‰letfával bíró gyermekeiknek a születését. Mire Ten kegyhelyén a második holdtöltén megrendezték a vadászatok eredményeinek nagy ünnepélyét, 50 papnő részesült í‰gi-megtermékenyítésben. Erről a papnők és Sikila csoportja is mélyen hallgatott, csupán Sikilának volt joga, hogy a rovások szoÂkása szerint tíz év után a 4. Arvisurában erről megemlékezzen. A vadászati nagy ünnepély egyik szokása az volt, hogy a 24 legtöbb vadat elejtő hősnek méltányos kívánságát teljesíteni kellett. Győzelmi mámorukban a legeredméÂnyesebb Nagyvadászok mindannyian a gondozott és szép Ten-Birodalmi papnők köÂzül kértek feleséget. Mivel a lovas, kordély és harci-szekér győztesek kiválóan edzett férfiak voltak, senÂki sem csodálkozott, hogy a kiképzett szép fejedelmi papnők az í‰gi-megtermékenyíÂtés általi gyermekei kiváló képességekkel születtek. Kóros és az eddigi gyakorlat szeÂrint kétnemű még véletlenül sem akadt közöttük, amit Sikila tízéves Szakar-Gizella településen történt tartózkodása alatt a Tenisur által elrendelt jelentések beérkezése alapján megfigyelt. A havaruti Nagyszala elrendelte, hogy ezen Arvisurát titkos Arvisuraként kezeljék és csak a Vízöntő Világhónapjában hozzák nyilvánosságra, mivel akkor már érthetők lesznek a bennelevők. A nagy vadászatok után Sikila és Töröngöly a Nimród-féle csoporttal Szakarába távozott fejedelmi hordszékeken és Almaszüret havának 21. napján megszületett a legmagasabb fokozatú beavatott utolsó kislányuk: Gizella. Töröngöly halála után SiÂkila idősebb gyermekei etruszk, aháj és szabír lovasok kíséretében megjelentek SzakaÂrában és a hőslelkű édesanyát Agadiba szállították. Innen gyermekei egy része Sikilát Szatambul aháj településen át legnagyobb fia Melegvizű-Birodalmába, Tardos nevű településre szállította, ahol Tisza nevű unokájának a településén halt meg, életének 65. tűzszerzési évében. Hosszú életét annak köszönhette, hogy az í‰giek rendelkezése szerint gyökerekkel (Orhoda), gyümölcsökkel táplálkozott és minden szitás-pénteken egy galambot vagy egy nyulat, ritkább esetben 1 fürjet fogyasztott el. Havarut, Amu, Årsúr, Szakara 3-3 napját, pusztaszeri Nagy-Süán napját, majd utáÂna Téba-Karnak, Amun-í“m, í“m és Ten 3 x 3 napos szaláját és az Åsten birodalmáÂnak vadászatait 10 év alatt lerótta, amelyből kitűnt a Kaltes-asszony birodalombeliek 10.000 évvel magasabb tudása, a megszületett gyermekek képességeinek kibontakoÂzása, amely tudás Joli-Tórem Földjén a hatalmas építkezésekkel maradandót alkotott. A 70-ik medvetoros évben Ibos napjától Iboska napjáig tartó havaruti Nagyszala eseményeit Sikila minden tudásával lerótta, hogy annak részleteit a Vízöntő VilághóÂnapjában annak titkosságát feloldva közölni lehessen. Mind Temere, mind Nemere halotti porát emberfejes rátóban gyermekeik Tisza mágus birodalmába hozták, ahol ünnepélyesen a Kun dombok alá elhelyezték. Ezzel jogot nyertek arra, hogy utódaik a Tisza partjai mellett élhessenek. Mellékfolyói, mint az emberi í‰letfák, jelezték, hogy a környékén utódaik örökké élhetnek. Tenisur beszédeit a rovódeákok segítségével minden beavatott lerótta és annak számszerű adatait Joli-Tórem minden vidékére elvitték. Az í‰giek 10.000 tűzszerzési évvel magasabb tudományával született kaltesi gyerekek közül egy sem akadt kétneÂmű, ezért Sikila megörökítette: - Joli-Tórem birodalmában a védettséget biztosító barlangok és cölöpvárak mellett az újonnan születettek közül minden 20 ember közül 1 kétnemű akadt. A Kaltesi láÂtogatások után ezen szám a kétezer tűzszerzési éves látogatások után fokozatosan 30, 40, 50, 60, 65, 70, 80, 90, 95 és 100 emberpalánta közül már csak 1 kisgyermek volt kétnemű, s így a Csíra csúfolódási szokások is megszűntek. Pateszik, papok és sámáÂnok az ilyen újszülötteket arbagoknak, naziroknak és a nazarkáknak járó tisztelettel különleges kiképző helyekre utalták. Pilis beavatott tudott Sikila letelepedéséről Tardos beavatott birodalmában. AmiÂkor Dömös fia nagykorú lett, népes lovassereg élén megjelent Tardoson és fia számáÂra megkérte Sikila kezét. Ekkor Pilis a feljegyzéseit a Tardosban elhelyezett rovásokÂkal összehasonlította, mert bevallotta, hogy nemcsak az elaggott Nimród, hanem ő sem értett meg mindent. Sikila elmagyarázta, hogy a kaltesiek első leszállásakor a Föld még 380-at fordult addig, amíg elkövetkezett a tűzőrző leányok hegyi ünnepélye. Ezen eseményt a TurraÂ-hegység barlanglakói figyelték meg a Nílus áradásával kapcsolatban. így a barlanglaÂkók 21 500, azaz két tömény és 1500 Nílus áradás után merészkedtek ki a védett barÂlangból. 19 644 Nílus áradás után már a hegytetőkön építettek gerendavárakat és megÂfigyelték az egyenletes, 380 napból álló évet. Mindezeket a bölcsek a Hold koccanásáig számolták. A Holdnak az Atlantichoz való csapódásakor Kaltes-asszony Földjéről 1136 Nílus-áradási hegyi ünnepélyes évvel érkeztek emberek Kaltes-asszony szekérén. Ettől az időtől kezdve kezdtek cölöpvárakat építeni és a Nílus áradás utáni porhanyós felÂszáradás után kezdték el a kaltesiek tanácsa után a szemes-magvakat termelni. Az 1Â2 évre való termést a cölöpvárakba szállították, kiegészítésként halásztak, vadásztak. A következő Kaltes-családok 1136, 1027, 925, 823, 721, 629, 417, 215, 113 és 11 Nílus-áradási évvel érkeztek a Hold ütődése előtt. A 11 évvel hamarabb érkezők már jelentést hoztak arról, hogy a csillagjósaik egy Joli-Tórem Földjét érő csapást jeleztek. Ezért azt javasolták, hogy a Kaltesi keveredésű í‰gi-eredetű emberek a Nílus forrásÂvidékének irányába vándoroljanak. A kaltesi családok utódai elvégezték ezen megfiÂgyelésüket, hogy a 2-2 vércsoport és annak ezernyi í‰let ága-boga alapján a kétneműek és a nemtelenek csoportja 200 emberről 100 emberre csökkent. Az í‰letfa-tudás megÂemelkedett az agyvelő megnagyobbodásával. Az ataiszi beavatottak már könnyebben megfigyelték, hogy a Föld forgása 380-ról 365-re, vagy 366-ra csökken évenként. EkÂkor megindult az emberi agyak gyors fejlődése, mert a Hold árapály mozgása meginÂdította a fejlődést. A Vízöntő Világhónapja végén újabb változás következhet be. Ha Hold kísérőnkkel történik valamilyen esemény, úgy a 380 földfordulatos év újból beÂkövetkezhet. - Hol leszünk mi már akkor? - mondta Pilis nagy okosan, nimródi megnyilatkoÂzásában - Nagyon régi megfigyelések szerint Pilis-kegyhelytől északabbra emberemÂlékezet óta mindig földrengésmentes volt a dombos-hegyes vidék és a hegytetőkön soha nem volt áradás. így könnyebben elkerülhetjük a gyakori özönvizeket. - Tenisur igen okosan megvilágította helyzetünket - mondta oktatólag Sikila Âutódainak mindig előre kell haladni a korszakváltozásokkal! Társföldünk beavatottÂjai a nagy távolságok ellenére meg tudták állapítani a Holdnak a Földünkhöz való csapódását. Abban is igaza volt, hogy az í‰letfa fejlődés, valamint az öröklődés folyÂtán semmi új dolog nem történhet, ami Kaltes-asszony Birodalmában, vagy pedig Ataiszban már egyszer meg ne történt volna. - Aranyos nászasszonyunk, magyarázd meg most utólag a minden beavatott által lerótt 432.000-es számot, mert a megbeszélések után azt mindenki másféleképpen gondolta. Másnap már olyan dolgokat magyaráztak ébredés után az alacsonyabb foÂkozatú beavatottak, hogy szerintem már senki sem emlékszik a lényegre. Mondd el nekünk, hogy mit róttál le a nippuri-deákok segítségével! - Tudjátok, a legrégebbi időkben az emberek sokat éheztek és boldogok voltak, amikor egy-egy tarajos-agyaras nagyvadat elejtettek. Ilyenkor a vadászcsoport napoÂkig ette a nagyvadat. Magasan járt a nap, amikor az asszony-népek némileg megpuÂhították forró-köveik segítségével a vízben főtt húsdarabokat, vagy pedig megsütötÂték azokat. Egész nap aztán holtra ették magukat és jóllakottan aludtak el. Ezen szoÂkásuk aztán az í‰gből jött emberek magasabb tudásával megváltozott, de ők minden evést továbbra is egy évnek számítottak. Uruk birodalmának bősége már többszöri étkezést biztosított. Sokan az ötszöri étkezés során a különböző, változatos fogásokat nevezték el evési-évnek, s így a deák rovásokban magas élet-éveket róttak le. Ezért volt szükség arra, hogy Esthon-Bothon birodalmában egy évnek elkezdték számolni a Nílus áradásait: Ibos napjától az Iboska napjáig, Ordosz térségében pedig egyik Medvetor havától a másik Medvetor haváig. Amíg Ordosz és Hunor vidéke ragaszkoÂdott a csillagok járása szerinti névadáshoz és törzsenként új Féran névadókat rótt le, addig Uruk birodalma ettől eltéréseket engedélyezett és férfi vagy nő, esetleg feleség uralom szerint minden család maga adta meg az újszülöttek neveit. Legérdekesebbek Tenisur búcsúszavai voltak: - Nálunk is gyorsan fejlődik a tudás, s mi mindent el fogunk követni, hogy JoliÂ-Tórem Földjét újabb nagy csapás ne érje, de a nagy Mindenségben váratlan eseméÂnyek előfordulhatnak! Mivel mind Sikila, mind Pilis látása gyengült, Sikila fia, Tardos vállalta, hogy a Vanisten 8-as Féranját és Uruk híres 18-as Féranját megörökíti. Ugyanis Magyarka Egyisten hívői az uruki Féran Magyarkára való kiterjesztését elfogadták. Amikor a Hold-csapódás megtörtént, 215, majd 113 és 11 évvel hamarabb Kaltesiek érkeztek Ménes későbbi birodalmába, ahová a korábban érkezett beavatotÂtak ezen három alkalommal is összejöttek és Joli-Tórem földjének beavatottjait érteÂsítették egy új jégkorszak kezdetéről. Ekkor eldöntötték, hogy minden száz, csillagok járása szerinti évben, a Nílus áradása alatti időben a legalkalmasabb helyen összejönÂnek és megtárgyalják a várható eseményeket. Ezen megbeszéléseket minden 100 évÂben megismételték. Agyaglapos jegyzeteiket a Szövetség Ládájában helyezték el és ebből a késői utódok tanultak. Ezen eseményeket mindig a Nagyszala papjai végezÂték és a 100 évenként az Ibos szentély papjai hívták össze a mindenkori Nagyszalát. A 24 Hun Törzsszövetség Vanisten Féranját Ordoszól hozta el Sikila. A változtatÂható uruki Féran felét Tardos fejedelmi ifjú jegyezte le a tardosi Féranban, amely nem a csillagok járása szerint lett leróva és az úristen hívőknek csupán a Melegvizek Birodalmára vonatkozó neveit tartalmazta. Dömös és menyasszonya, Gizella ezen tardosi Féranról és a Vanisten Féranról agyaglapos másolatokat készítettek. így mind Tardoson, mind Pilisen a beavatottak Kegyhelyén volt egy 8-as és egy 4-es változtatÂható Féran, amelyet gyakran kiegészítettek. A 70. medvetoros évben (Kr. e. 3970-ben) Tenisur javaslatára eldöntötték, hogy a 100 évenkénti Nagyszala az ataiszi törzsek bármelyik birodalmában összehívható. A Havaruti Nagyszaláról lejegyzett Szala-rovásokat mind Tardoson, mind Pilisben elÂhelyezték a beavatottak Szentélyében. Ezen Szentélyek megépítése feljogosította a Melegvizek Birodalma lakóit, hogy kéÂsőbbi időpontban összehívhassák a sorsdöntő, 24 Hun Törzsszövetségi Nagyszalát. Azonban a 24 Hun Törzsszövetség azért volt a törzsek szövetsége, hogy akár 24 véleményű is lehetett. Pilis fia, Dömös, Gizella menyasszonyával úgy döntött: legÂjobb lenne a 365, avagy 4 évenként a 366 napos évet további tárkány napokkal, az ordoszi Féran titkos jegyzetei alapján kiegészíteni. így alkották meg a Pilis-Férant emlékeztetőül. | ||
Vissza az elejére | | ||