:: Fórumok :: Rejtélyek, Eltünt világok :: Vicus cikkek
 
<< Előző téma | Következő téma >>
Amerikai joghallgató fedezett fel egy ritka csillagot
Moderátorok: nordi, fulldragon, Ernő, horpad, Róza
Szerző Üzenet
Vicus
k máj 22 2012, 11:44
Regisztrált tag #153
Regisztrált: szo márc 26 2011, 07:15
Üzenetek: 262
Szerző: Kovács József

A Notre Dame University egyik joghallgatója egy ritka tí­pus, a Wolf-Rayet csillagok új
képviselőjét fedezte fel. A megerősí­tő spektroszkópiai méréseket részben Vinkó József,
az SZTE docense végezte a 9 méteres HET teleszkóppal.


A világon sok-sok egyetemista és főiskolás tágí­tja a tanulmányai elvégzéséhez szükséges
anyagi kereteit éjszakai munka vállalásával, í­gy tesznek az amerikai Notre Dame University
jogi fakultásának diákjai is. Az ilyen munkák azonban a legritkább esetben vezetnek új felfe-
dezéshez. Nem úgy Colin Littlefield esetében, aki az egyetem obszervatóriumában vállalt
éjszakai (észlelői) munkát, melynek eredménye egy ritka csillagtí­pus, a Wolf-Rayet csillagok
új képviselőjének felfedezése lett, melyet a WR142b jelzéssel láttak el. Valószí­nűleg az is
ritkaságszámba megy, hogy egy, a világ vezető csillagászati szakfolyóiratába közlésre elfoga-
dott cikknek első szerzője a BSc fokozatát politikatudományból szerezte, jelenleg pedig a
Notre Dame Law School hallgatója.

A mintegy négyszáz milliárd csillagot tartalmazó Tejútrendszerben négyszáznál alig több
Wolf-Rayet csillagot ismerünk. A tí­pust Charles Wolf és Georges Rayet után nevezték el, akik
1867-ben a csoport első három tagját azonosí­tották a Cygnus csillagképben. A WR csillagok
20-100 naptömegnyi objektumként kezdik életüket, emiatt rendkí­vül gyorsan felélik nukleáris
üzemanyagukat és rövid pályafutásukat szupernóvaként fejezik be, egy neutroncsillagot vagy
fekete lyukat hátrahagyva. Ebben az értelemben a WR csillagok ketyegő időzí­tett bombák, hi-
szen legtöbbjük gyakorlatilag bármikor felrobbanhat. A legnagyobb tömegű és legfényesebb
ismert csillagok közül azzal is kitűnnek, hogy mintegy utolsó lehelletként csillagszél formájá-
ban jelentős mennyiségű anyagot fújnak ki a környező térrészbe - évente akár több földtömeg-
nyit is -, ez az anyag pedig jellegzetes köd formájában veszi körül őket.


Az ESO VLT távcsőegyüttesének UT1 teleszkópján üzemelő FORS1 műszer felvétele az egyik legismertebb, WR124 katalógusjelű Wolf-Rayet csillagról és a körülötte található M1-67 jelű ködről.
[Cédric Foellmi (ESO)]

Littlefieldet már általános iskolás kora óta érdekelte a csillagászat, ezért az egyetemi obszer-
vatóriumban 2008 óta a diáktársak csillagászati tanulmányaihoz kapcsolódó észlelési gyakor-
latokban segédkezett, emellett azonban saját kutatási projektbe is kezdett. Tavaly júliusban
éppen a V503 Cygni kataklizmikus változó kitörését monitorozta az obszervatórium 28 cm-es
Schmidt-Cassegrain teleszkópjára szerelt SBIG CCD kamerával, amikor észrevette, hogy egy
másik közeli csillag is váratlan fényességváltozásokat mutat. Az ugyanerre a távcsőre szerelt
kis felbontású 'Star Analyser' spektrográffal rögzí­tett első szí­nképek alapján a csillag spektrumát
a többszörösen ionizált hélium és nitrogén erős emissziós vonalai dominálták, ami magas hőmér-
sékletet és a WR csillagokra jellemző kémiai összetételt jelzett, ez pedig Littlefield elmondása
szerint elegendő volt arra, hogy a nagy teleszkópokhoz hozzáférő profi csillagászok figyelmét is
felkeltse.


8,28 μm-es MSX (Midcourse Space Experiment) felvétel a WR142b kétfokos környezetéről. A csillag pozí­ciója a kép közepén van.
[NASA/IPAC Infrared Science Archive]

A felfedezést megerősí­tő spektroszkópiai mérések a 8,4 méteres LBT (Large Binocular Teles-
cope, Mt. Graham, Arizona) és a 9 méteres HET (Hobby-Eberly Telescope. Mt. Fowlkes, Texas)
teleszkópokkal készültek, utóbbi szí­nképeket Dr. Vinkó József, a Szegedi Tudományegyetem
docense, a hazai szupernóva-vizsgálatok vezető kutatója rögzí­tette. Ezek a spektrumok nem csak
azt erősí­tették meg, hogy Littlefield csillaga valóban egy eddig ismeretlen Wolf-Rayet csillag, de
az is kiderült belőlük, hogy ha a WR142b-t nem takarnák intersztelláris porfelhők, akkor szabad
szemmel is látható lenne. Ha pedig majd egyszer szupernóvaként felrobban, Littlefield szerint
átmenetileg az éjszakai égbolt egyik legfényesebb objektuma lesz.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal c. folyóiratban fog megjelenni.

forrás: hí­rek, csillagászat
Vissza az elejére
 

Ugrás:     Vissza az elejére

Téma átvétele: rss 0.92 Téma átvétele: rss 2.0 Téma átvétele: RDF
Powered by e107 Forum System