szerző: nordi

Igy évvége táján mi is megállunk egy pillanatra .Visszanézünk, hogy mit csináltunk jól 2013 –ban, mit rontottunk el, esetleg mit csinálhatnánk jobban/másképp az új évben? Természetesen ahhoz, hogy az oldal jobb/érdekesebb legyen szükség van az olvasók segitségére is , hogy irásaikkal , véleményükkel és javaslataikkal segitsék a munkákat.

Na de térjünk a lényegre: Az oldal továbbra is moderálatlan és reklámmentes marad. Nincs szponzor, nincs nincs elkötelezettség, nincs sértődés. Nincs off topik, mindenki bátran irhatja a véleményét, elképzeléseit az oldalon lévő témákról. Szabályzat még nincs, de már negyedik éve dolgozom rajta, (már 24 fejezet kész is van… a bevezetőből) ahogy kész lesz rögvest érvénybe lép

A változtatásokról: Mivel a négy év alatt kb 5000 cikk lett feltöltve a főoldalra és majdnem annyi a topikokba is, az oldal betöltése kezdett nehézkessé válni, (főleg a gyengébb gépeken) ezért a jelenlegi oldalt lezárjuk , de a főmenűből az “archiv” menűpontra kattintva, továbbra is teljes terjedelmében elérhetö marad.

Az új oldal egyszerűbb és áttekinthetőbb lesz,. lényegesen kevesebb témával és topikkal a fórumokban.. A főoldal kategóriákból is ritkitunk, de a cikkek aránya (tudomány, altrenativ energiák, ezotéria, ufók, csillagászat) nagyjából megmarad (talán az ezós cikkeket jobban szűrjuk majd ) és elképzeléseink szerint, több lesz a rövid próza és humor…

Az új paramoral a szemetek előtt folyamatosan alakul majd át, az új évet már valószinűleg az új formátumban kezdjük, de nem kell újra regisztrálni és reméljük a változás fennakadás nélkül és fájdalommentesen fog lezajlani ahogy azt Ofélia a jótündér számtalanszor megüzente. Ha mégsem akkor tudjátok, hogy az a háttérhatalom láncos kutyáinak és aknamunkájuknak köszönhető.

Ez az irás kiemelt marad az átalakulás befejezéséig és a cikk alján a hozzászólásokba irjátok meg a véleményeiteket és a javaslataitokat, mert csak együtt tehetjük jobbá és érdekesebbé az oldalt... ja, igen nordi vagyok a lótündér és nagyon szeretlek benneteket...

(paramoral)

Eseményekben gazdag esztendőn vagyunk túl, de vajon mi vár ránk idén a tudományos területeken? A New Scientist segítségével végig futunk 2014 legjelentősebbnek ígérkező mérföldkövein.
2013-at az ISON üstökössel búcsúztattuk, 2014-ben azonban még nagyobb szerepet játszanak majd az üstökösök a tudomány világában, idén kezdi ugyanis meg munkáját az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondája a Csurjumov-Geraszimenko üstökös körül, aminek egy egysége a felszínre is leszáll.

A Rosetta már veterán űrutazónak számít, 2004 márciusában indult el bolygónkról, az elmúlt évtizedet főként a Nap körül keringve töltötte, 2011 óta pedig egyfajta virtuális zombiként utazik, csupán annyi energiát használva fel, amivel számítógépes agyát életben tartja. Az ébresztő órát január 20-ra húzták fel az ESA mérnökei, a találkozó májusra van időzítve.

Eddig egyetlen űreszközünk sem állt pályára üstökös körül. A legizgalmasabbnak a november ígérkezik, amikor a Philae robot-leszállóegység lecsatlakozva a Rosettáról elsőként kísérel meg leszállást egy mélyűrbeli objektumon. Sikeres landolás után a robot megcsáklyázva az üstökös megkapaszkodik a felszínén, majd ásni kezd. A kinyert mintákat fedélzeti laboratóriumában elemzi, az eredményeket pedig visszasugározza a Földre.

Az üstökösök konzerválták a Naprendszer születésekor visszamaradt anyagokat, vizet is tartalmaznak, vegytanuk különösen érdekes lehet saját óceánjainkkal történő összehasonlítás céljából.

Eközben az emberi űrrepülés is újabb lépéseket tehet régi fényének visszanyerése felé.

Az idén két emberi repülésre alkalmas űrhajó is szárnypróbálgatásokba kezd. Szeptemberben a NASA rég várt Orion kapszulája 4 órás kirándulást tesz a Föld körül. Az Apollo kapszulákat idéző Oriont hosszú távú emberi expedíciókra tervezték, az idei teszt a repülési és a visszatérési képességeit teszi majd próbára a Mars-utazásra is szánt űrjárműnek, ami a tervek szerint 2021-ben először a Holdat látogatja meg, fedélzetén űrhajósokkal, majd egy aszteroida következik, és ezek után jöhet a Mars.

Ugyancsak az idén debütál a SpaceX Falcon Heavy rakétája, ami 13.200 kilogramm súlyú rakományt képes elindítani a Mars irányába, ezzel megszerezheti a legerősebb szolgálatba állított rakéta címet, bár ez a teljesítmény sem lenne elegendő, hogy egyetlen fellövéssel elindítson a Mars felé egy komplett legénységet felszereléssel együtt, de több fordulóban már megoldható lenne a feladat. Egy másik rakéta, a NASA SLS (Space Launch Vehicle) is idén kezdi meg tesztjeit, ez azonban még nem fog eljutni a kilövési stádiumba 2014-ben.

Az űrkutatás mellett a genetika területe is izgalmasnak ígérkezik, elkészülhet az első egymillió éves genom. A jelenlegi legidősebb szekvenált állati genom 700.000 éves, egy észak-nyugat Kanadában talált ló kövületeiből származik. Hogy pontosan melyik őstörténeti lény génállományát sikerül majd megkaparintani, még nem tudjuk, a legnagyobb fogás talán a Homo erectus lenne, ami 2 millió évvel ezelőtt jelent meg.

Egészen mostanáig egy egymillió éves előember-genom megkaparintása elég körülményesnek tűnt. A DNS a hideg területeken konzerválódik a legjobban, az emberek azonban - érthető okokból - elkerülték ezeket a helyeket. 2013 decemberében azonban napvilágot látott egy 400.000 éves mitokondriális genom, amit egy spanyol barlangban talált korai ember maradványaiból nyertek ki, vagyis a DNS a melegebb évöveken is konzerválódhat, amennyiben a körülmények megfelelőek, nyilatkozott David Reich, a Harvard genetikusa.

Mindazonáltal nem az előember az egyetlen esélyes. A tudósok igen széles körben kísérleteznek a génállományok szekvenálásával, például megpróbálják rekonstruálni a bubópestist előidéző Yersinia pestis evolúcióját, de akár a mamutok, ősi pingvinek és más mikrobák is elhódíthatják a pálmát. Ezzel együtt a Jurassic Parkban felvázolt dinoszaurusz klónozás a jövőben is megmaradni látszik a sci-fik világában, 65 millió év ugyanis túl hosszú idő a DNS töredékek túléléséhez.

Az idén egy másik felderítetlen világba is eljuthatunk, itt saját bolygónkon. Tavaly egy orosz csapatnak sikerült lefúrnia a 4 kilométer vastag jégtakaró alatt pihenő Vosztok-tóhoz. A felszínre hozott mintákban DNS-eket találtak, melyeknek jelenleg is folyik az elemzése, hogy megállapítsák létezik-e élet a tóban. Idén felfedezhetjük, mi rejtőzik a mélyben, bár a fúró szennyeződése továbbra is kérdéses.
Ha találnak életet, akkor az nagy valószínűséggel egysejtű organizmusokat, baktériumokat takarhat, ezeknek van ugyanis jelen ismereteink szerint a legnagyobb esélyük a szélsőséges körülmények túlélésére. Ehhez persze ennek a hipotetikus életnek képesnek kellett lennie 15 millió éven át szaporodni egy nagy nyomású környezetben, napfény nélkül, jeges körülmények között és teljes elzártságban, tehát ez a kaland ígérkezik az élet alkalmazkodóképessége legnagyobb próbájának.

Az idén márciusban érkezik az IPCC (Kormányközi Éghajlat változási Bizottság) újabb jelentése, ami a globális éghajlat változási trendek élőhelyeinkre gyakorolt hatását fogja felvázolni. A jelentés előzetesei szerint súlyosbodni fognak az aszályok Dél-Európában, a Közel-Keleten, az USA dél-nyugati államaiban. Ezzel szemben az északabbi területeken, például Skandináviában és Kanadában több csapadék, eső és hó várható. A többi területen egyre nehezebb jóslatokba bocsátkozni, több éghajlati modell létezik, melyek ellentmondanak egymásnak, különösen igaz ez Ázsiára és Afrikára.

Ha klímaváltozásnál tartunk, érdemes szólnunk az alternatív üzemanyagokról is. Tudták, hogy az Empire State Building tornyát eredetileg hidrogénnel feltöltött léghajók kikötőjének szánták? Ez akkor túl veszélyesnek bizonyult, a Hindenburg 1937-es halálos tüze után a hidrogén dicsősége jó időre leáldozott. A legkönnyebb elem azonban újra visszatérőben van, érkezik ugyanis az első tömeggyártású hidrogénnel hajtott gépjármű.

Míg a léghajók felhajtóerőt nyertek a hidrogéntől, a Hyundai Tucson Fuel Cell elektromossággá alakítja. Üzemanyagcellája a jármű tartályába töltött hidrogént a levegő oxigénjével kombinálva elektromos reakciót hoz létre, ami áramot termel a Tucson elektromos motorjainak. A folyamat egyetlen mellékterméke a víz. A jelenlegi elektromos autókkal szemben a hidrogénüzemű jármű feltöltése csupán pár perc és egy "tankkal" 480 kilométert tud megtenni, akár óránkénti 160 kilométeres sebességgel. 2015-ben a Honda és a Toyota is követi a Hyundait. Többekben felderenghet a BMW 2006-os próbálkozása, azok a járművek folyékony hidrogént égettek, ez azonban nem bizonyult hatékonynak és soha nem is került tömeggyártásba.

Ami a kommunikációs technológiákat illeti, az NSA (Nemzet Biztonsági Ügynökség) lehallgatási botrányának hatására az idén felgyorsulhatnak az online személyes adatok védelmére irányuló folyamatok. Néhány héttel az NSA tevékenységének felfedését követően például ugrásszerűen megnőtt a DuckDuckGo keresőmotor használata, ami azt ígéri, hogy nem gyűjti a felhasználók személyes információit. Emellett megkezdődhet az internet töredezettsége. Egyes nemzetek, mint Brazília és Németország fontolóra vette az internet routolásának saját földrajzi határain belül tartását, ami akadozásokhoz vezethet a nemzetközi adatforgalomban.

2014-ben érkezik a nagyközönség számára a Google Glass, ami egészen új távlatokat nyithat az alkalmazások körében is, túlmutatva az átlagot célzó applikációkon, melyek újabb lépést jelentenek majd a személyre szabott reklámozásban is. A Glass korai változatainak tesztelését célzó Explorer program szerint például a speciális szemüveget viselő sebész megoszthatja az operációk során általa látottakat az orvostanhallgatókkal, vagy figyelemmel kísérhető a cukorbetegséggel küzdők táplálkozása, jelezve, ha túl magas szénhidráttartalmú élelmiszert akarnának bevinni a szervezetükbe. A kritikusok szerint a szemüveg kamerája újabb arcul csapása lesz a magánéletnek, tönkre téve a társadalmi érintkezéseket. Az azonban tény, hogy a Glass és versenytársainak idei megjelenésére emberek milliói várnak, így hamarosan egészen másként fogjuk látni a világot.

Angliában az idén megszülethet az első három-szülős csecsemő. Az eljárás lehetővé tenné a születéskori rendellenességeket okozó mitokondriális mutációk megszüntetését. A mitokondrium, a sejtek energiagenerátora saját DNS-sel rendelkezik, és az anyától öröklődik. A kutatások szerint a hibás DNS átadása megelőzhető, ha egy donor petesejt egészséges mitokondriális DNS-ét használják, megtartva az eredeti anya sejtmagját. Az eljárást eddig csak majmoknál végezték el, az eredmények azonban több mint biztatóak, emberek esetében azonban még nem engedélyezték.
Ez változhat 2014-ben, az Egyesült Királyságban a parlament júliusban szavazásra bocsátja az engedélyeztetést, ami akár még az idén törvénybe is foglaltattatik. A téma az Egyesült Államokban is napirenden van, az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) februárban vitatja meg a kérdést.

Az idén sporttéren is jelentős eseményhez érkezünk a brazíliai labdarúgó világbajnoksággal, ahol az első kezdőrúgásnak tudományos vonulata is lesz. Ha minden a tervek szerint alakul egy deréktól lefelé lebénult tizenéves végzi el a világ legfejlettebb gondolatirányítású külső váza, exoskeletonja segítségével. Az esemény a paralízis ellen küzdő nemzetközi együttműködés, a Walk Again Projekt csúcspontja lehet. Exoskeletonjuk a test alsó felét támogatja, amit az agytevékenység sémáival irányítanak, melyek a fejbőrön, vagy magában az agyban elhelyezett elektródákon keresztül, vezeték nélkül jutnak el a vázhoz. A mozgás önmagában nem elég a járás természetes érzetének visszaadásához, ez egy rendkívül összetett feladat, amit számos szenzor beépítésével próbálnak elérni, melyek információkat adnak az érintésről, a hőmérsékletről visszacsatolva a viselő felé.

forrás:/sg.hu/

szerző:Koncz Akela

Máról holnapra búcsút intünk a 2013-as régi esztendőnek s üdvözöljük a 2014-es új évet. Minden egy pillanat alatt változik, a múlt folyamatosan felfalja a jelent, a jövő fonala az életünkben így egyre csak fogy, azonban ez jelzi a haladást is, ami a fejlődés záloga.

A jelen csapdájában leledzünk, ám nem negatív történés ez, gondolj csak bele! Így nyer értelmet az elmúlás, végtére is az életünk tava bár fokozatosan elpárolog, de nem tűnik el nyomtalanul, hiszen a létezés egén átalakul felhővé s ez szolgál majd esőként - a Nap fényével együtt - az élet állandó megújulására.

A jelen éppen ezért óriási hatalommal bír, mérhetetlen erő lakozik benne, minden egyes pillanata egy-egy kozmikus Ősrobbanás, nagyobb energia rejlik benne, mint a legnagyobb, leghevesebb kvazárokban. Nem csak ezek miatt, mint a termodinamika második főtétele, - az entrópia - a megmaradási tételek, az okság egyetemes elve, vagy a kvantumfizikai axiómák, hanem mert a jelen egy kis töredékszikrájában benne van az egész Mindenség s összefügg az összes kis apró végtelennyi töredékszikrával. Érezd át ezt a súlyt s méretet, minden egyes pillanat egy-egy Univerzum, így hálóz be bennünket a Multiverzum végeláthatatlan szálrendszere. Az idő rendkívül komplex fogalom, ez így is van jól, legyen is beazonosíthatatlanul relatív. Ez hassa át minden atomrészecskéjéig, a változás állandó rezgése, folyamatos nyüzsgése.

Felfedezni egy pillanatot pompás érzés s bizony az önmeghaladás, a fejlődés sarokköve a szogorúan megállás nélküli tanulás képessége. Csodálatosabb a tanulás, mint hiszed. A tudomány az élet s a létezés érzelmét fedte fel előttünk. Reajöttünk, hogy azok a molekulák, amelyek a testünket alkotják s azok az atomok, amik a molekulákban honolnak, mind a csillagokból származnak, haláltusájuk után ezek az anyagok kirobbantak a galaxisba s létrehozták a kémai életet, így történt minden mozzanat.

Ez azt jelenti, hogy biológiailag mind kapcsolatban állunk egymással s kémiailag kapcsolatban állunk a Földdel s az Univerzummal. Ez nagyszerű s csodálatos. Meg vagyok elégedve a világgal, nem vagyunk jobbak a Világegyetemnél, a részei vagyunk.

Az Univerzumban vagyunk s az Univerzum bennünk van. Miáltalunk él. Igyekezzünk élni a kis életünket, miközben a bolygónk a Nap körül kering s a Naprendszerünk a galaxisunk központi magja körül lejt kecses kozmikus táncot, mint a Mindenség egyik fogaskereke. Soha ne feledjünk felnézni az égre, hiszen annyi mindent láthatunk s annyi mindenre jöhetünk még reá. Egyetlen gondolatodban, egyetlen pillanatodban ott lehet az egész Univerzum. Fejlődj.

(paramoral)

szerző: Olga Zakutnyaja

December 28-án a három műholdat szállító Szojuz-2.1v új könnyű hordozórakéta indításával befejeződött Oroszország „rakétaindítási” űréve. A 2013. esztendő nagyon intenzívnek bizonyult, elég utalni itt a Mars-kutatási projekt keretében az Európai Űrügynökséggel (ESA) folytatott együttműködés beindítására, a GLONASSZ három műholdját szállító Proton balsikerű indítására és az orosz űrkutatási ágazat reformjára.

Nagy jelentőségű esemény volt az ExoMarsprojektről született – és régóta várt –egyezmény aláírása a Roszkoszmosz és az ESA között márciusban. Mondható, hogy ez az egyezmény megszabja Oroszország bolygókutatási programja marsi részét egészen 2020-ig. Ezek szerint Oroszország az ExoMars projekt teljes jogú résztvevőjévé válik, vagyis nem csupán hordozórakétákat bocsát az ESA rendelkezésére a szondák világűrbe juttatásához, hanem tudományos kutató berendezést is felszerelhet és hozzáférhet a tudományos adatokhoz.

A bolygókutatási program másik – Holddal kapcsolatos része – szintén az ESA részvételével valósulhat meg, hiszen az Európai Űrügynökség érdeklődést tanúsított az Oroszországgal közös projekt iránt. Egyelőre csupán szándék kinyilvánításáról van szó, de a tendencia optimizmust sugall.

Jó hír a Szpektr-R obszervatórium, amely immár két éve működik az űrben. Az idén befejezéshez ért a korai tudományos megfigyelések programja és beindult a tudományos kulcsprogram, amelyben a világ minden tájáról részt vesznek kutatók. Folytatja Föld körüli pályán működését a Csibisz-M akadémiai mikroszputnyik, amely a villámlást, mennydörgést figyeli meg az űrből.

Azonban a Marsról kapott hírek, visszhangjukat tekintve, alulmaradnak az „űrkutatási klub” újabb tagországaiból – Kínából, Indiából, Japánból, Iránból, Dél-Koreából – kapott hírek mögött. Kína a soros pilótavezérlésű űrhajó mellett az űrbe szondát lőtt fel, amely aztán leszállt a Holdra. Az indiai bolygóközi apparátus útban van a Mars felé. Japán asztrofizikai obszervatóriumot lőtt fel az űrbe a felújított Epsilon hordozórakétával. Irán élőlényt – majmot – lőtt fel szuborbitális pályára, Dél-Korea pedig először indított az űrbe műholdat hazai hordozórakétával.

Azonban mégis a Cseljabinszk környékén a Földre lezuhant meteorit vált a 2013. esztendő jelképévé, hiszen az egyértelműen jelezte az emberiségnek, hogy a világűr nem oly távol van tőlünk. Szerencsére sikerült elkerülni az áldozatokat, bár a meteorkő jelentős anyagi kárt okozott. A cseljabinszki meteoritról rengeteg publikáció született: szakemberek és laikusok egyaránt az égitest tömegét, méreteit és egyéb paramétereit illetően fogalmaztak meg becsléseket a rendelkezésükre álló videofelvételek és fényképek alapján. Az űrügynökségek pedig egyre hevesebben beszélnek a potenciális veszélyt jelentő égitestek megfigyelésének fontosságáról.

forrás:/ruvr.ru/

forditotta: Tom Fodor

Itt vagyok, Ofélia vagyok, áldásomat küldöm felétek. Bármit is szeretnétek csinálni, áldásomat adom rá. Bármi is vonz benneteket az elérhető számotokra. Lényegtelen milyennek tűnik, azért van jelen, hogy szolgáljon benneteket. Az érdeklődési területeitek, a vágyaitok egy bizonyos irányba húznak benneteket. Lehet úgy gondoljátok az, ami felé tartotok nem szolgál benneteket, biztosíthatlak benneteket, hogy mindig szolgál.

Mindig bízhattok a megérzéseitekben és a cselekvésre sarkaló vágyaitokban. Olyan részetekből érkeznek, amely pontosan érti milyennek kell lennetek, hogy az a teljes lények lehessetek, akik vagytok is. Igaz, hogy ehhez semmit sem kell tennetek, de az is igaz, hogy bizonyos események, helyzetek és emberek elősegítik ezt a tudást.

Így tehát, amikor úgy érzitek bizonyos dolog, személy vagy tapasztalat teljessé tesz benneteket, akkor biztosak lehettek abban, hogy ezek a tapasztalatok vissza fognak vezetni ahhoz a tudáshoz, hogy ti teljesek/egészek vagytok.

Így tehát nem ártotok magatoknak, ha ezeket az impulzusokat követitek, eldönthetitek azt is, hogy hogyan teszitek ezt.

Eldönthetitek milyen hozzáállásotok lesz, amint kibontjátok ezeket a vágyakat. Eldönthetitek pontosan hogyan szeretnétek megtapasztalni azt, ami vonz benneteket.

Legyetek hajlandóak megtenni az első lépéseket, attól függetlenül, hogy nem tudjátok merre is vezetnek pontosan, mindezt tegyétek annak a tudatában, hogy mindig visszafelé haladtok önmagatokhoz, a valódi természetetekhez.
Oly sok segítség és támasz kísér benneteket az életetek során, oly sok segítő és jóakaró kísér. Ha odafigyeltek, hallhatjátok és
érezhetitek őket, érezhetitek a jelenlétüket, meghallhatjátok az útmutatásaikat.

Egy csodálatos utazáson vesztek részt, ez a ti utatok. Lényegtelen milyen idegennek is tűnhet az út, lényegtelen mennyi ember fog arra figyelmeztetni, hogy ne tegyetek meg bizonyos dolgokat, ők nem a ti utatokat járják és nem tudhatják.

Egyesüljetek a vágyaitokkal, azáltal, hogy oda helyezitek magatokat, ahol azok vannak. Lazuljatok el, legyetek gondtalanok és éljétek a teljes életeteket. Legyetek jelen bármit is tesztek és ez mindig előnyötökre fog válni. Szeretetem áradjon felétek, itt Ofélia.( D.Scranton: Ofélia a tündér)

forrás:/facebook/

szerző: Sipos Géza

Akkor lehet teljesen elektromossá tenni a közlekedést és áttérni a megújuló energiára, ha az akkumulátoraink kapacitása legalább megkétszereződik. 2013-ban a lítium-levegő akkukról érkeztek a legjobb hírek, de az akkumulátortechnológiában csak fájdalmasan kis lépésekkel megy a fejlesztés, mert olyan sok a megoldandó probléma.
Elege van abból, hogy a laptopja három-négy óra után lemerül, noha a termékleírás szerint az akkunak ki kellett volna bírni egy munkanapot? Szeretne olyan elektromos autót, amivel töltés nélkül eljuthat Budapestről Prágába? A kérdés úgy hangzik, mintha a fejlett országokban élő gazdag fogyasztók problémája lenne, pedig nagyobb kapacitású akkumulátorokra szerte a világon szükség lenne ahhoz, hogy több napelem és szélerőmű kapcsolódhasson az áramelosztó hálózatra, és az áruszállítást is elektromos kamionokkal lehessen megoldani.

Jelenleg lítiumion-akkumulátorokat használunk mobiltelefonokban és elektromos autókban egyaránt, ez a technológia viszont fizikai és kémiai okok miatt már nem sokáig fejleszthető tovább, nagy áttörésre itt nem lehet számítani. Helyettesítése érdekében számos kutatás folyik, 2013-ban az úgynevezett lítium-levegő akkumulátorokkal sikerült – egyelőre csak laboratóriumban – előrelépni.

A lítium azért ideális alapanyag, mert égése (oxidációja) rengeteg, a benzinével összemérhető mennyiségű energiát szabadít fel. Ám reakcióképessége miatt nehéz kordában tartani, így a lítium-levegő akkut is óvni kell a víztől, mert felrobbanhat. Lítiummal viszonylag bőven el vagyunk látva, 12–39 millió tonna bányászható ki a különböző geológiai felmérések szerint, és a készletek körülbelül száz évre elegendők.

Kísérleti lítium-levegő akkumulátor az MIT elektrokémiai laboratóriumában Forrás: MIT/Patrick Gillooly

Hogyan működik? Az akkumulátorokban a két elektróda, az anód és a katód között zajló kémiai reakció váltja ki az elektromos töltéssel rendelkező részecskék, az ionok áramlását egy speciális, elektrolitnak nevezett oldatban. Lítium-levegő akkumulátorokkal azért folynak kísérletek már az 1970-es évek óta, mert ha a két reagens közül az egyik, a katód szerepét a levegő oxigénje tölti be, akkor egységnyi területen sokkal több fér el az anódból (ami a lítium).

Emiatt a lítium-levegő akku tömege jóval alacsonyabb lehet, mint a lítium-ion változaté, így az energiasűrűsége három-hatszorosa az utóbbiénak. Az arányszám azt jelzi, hogy egy adott tömegű vagy térfogatú forrás mennyi energiát tárol, a minél nagyobb érték a kedvező. A lítium-ion akkumulátorok energiasűrűsége 120–350 wattóra/kilogramm (kísérleti változatokban már elértek 418 Wh/kg energiasűrűséget is). Ehhez képest a lítium-levegő megoldás energiasűrűsége elméletileg 1300–1400 Wh/kg.

Összehasonlításként a benzin energiasűrűsége 12 000–12 700 Wh/kg, ebből viszont egy Otto-motorral hajtott autóban 1700–1800 Wh/kg jut el a kerekekig. A belső égésű motorok hatékonysága eleve csak 20–25 százalékos, az energia többsége csak a motorblokkot fűti, távozik a forró kipufogógázokkal, elvész a hajtásláncban. Igaz, hogy a lítium-levegő akku energiasűrűsége kisebb, de ha egy ilyet szerelünk egy elektromos autóba, az elektromotor 78-92 százalékos hatékonysága miatt hasonlóan jól járunk, mint a benzinnel.

Jelentős lökést adna az elektromos autók terjedésének, ha a hatótávolságukat 500 kilométerre lehetne növelni (a legjobban teljesítő Tesla Model S 426 kilométert bír egy feltöltéssel, a drágábbik, 85 kW-os akkucsomaggal szerelve). Ezt a hatótávolságot akkor lehet elérni, ha a kereskedelmi forgalomban kapható akkuk energiasűrűsége átlépné a 700 Wh/kg szintet. A nagy kapacitású akkukat arra is használhatnánk, hogy szélcsend idejére, éjszakára tároljuk a szélturbinákkal, napelemekkel termelt áramot. Ez a technológiai nehézségek ellenére jóval inkább megvalósíthatónak tűnik egy fém-levegő akkumulátorral, mint a lassan a fejleszthetősége határaira érő lítiumion-megoldással.

Számos megoldandó probléma van a sorozatgyártás előtt

Meglehetősen nehéz tartósan működő lítium-levegő akkut gyártani. A lítium oxidációjával energia szabadul fel lítium-oxid képződése mellett (4Li+O2 → 2Li2O).
Amikor újratöltjük az akkut, az oxidból ismét fém keletkezik, eközben viszont mellékreakciók is fellépnek. A legtöbb akkuban szénelektródát használnak, így a lítium ezzel is reakcióba lép, és lítium-karbonát is képződik, ez az anyag pedig nem alakul vissza a töltés során. Így az akkuban minden töltési-kisütési ciklus során elvész valamennyi a lítiumból.

Miért fontos ez? Ha egy laptop akkujában csupán az anód 0,1 százaléka vész el minden töltési-kisütési ciklus során, 700 ciklussal számolva két év alatt már a felére csökken a kapacitás, aminek nem örülne a felhasználó. Összehasonlításként egy átlagos lítium-ion akku kapacitása 600–1000 ciklus után csökken az eredeti szint 80 százalékára.
A lítium-levegő akkumulátoroknál még százalékokban – és nem tized- vagy századszázalékokban – mérik az anódot érő veszteséget. Ez tehát a legfontosabb probléma, amit meg kell oldani, hogy az eszköz gyakorlatban is használható legyen.

A pénzérme mutatja, milyen kicsi a lítium-levegő akku. A csöveken áramlik be és ki a levegő Forrás: MIT/Patrick Gillooly

A skóciai St. Andrews egyetem kutatói két megoldást próbáltak ki. A szénelektródát előbb aranyra, majd titán-karbidra cserélték, és egy szerves vegyületet, dimetil-szulfoxidot (DMSO) használtak elektrolitoldatként. A titán-karbid jó töltéshordozó és stabil anyag, és persze olcsóbb, mint az arany, a DMSO molekuláiban pedig csak két szénatom van, így tehát kevesebb lítium-karbonát keletkezik a mellékreakciók során. A kísérleti lítium-levegő akkumulátor kapacitása több mint 98 százalék maradt száz töltési-kisülési ciklus után.

A lítium-levegő akkuk másik problémája éppen a kedvező energiasűrűségből ered. Ha az egységben megduplázzuk az anód mennyiségét, megnő a töltési idő, továbbá az elektródát nagy kémiai terhelésnek vetjük alá, emiatt pedig bosszantóan lecsökken az elérhető töltési ciklusok száma. Minél több lítiumot zsúfolunk az akkuba, annál nagyobb felületet kell biztosítanunk azért, hogy a reakciók gyorsan végbemenjenek. Erre a nanoszálak jelenti a megoldást, ezek viszont olyan aprók, hogy alig létezik rá olyan hagyományos technológia, amellyel le lehet őket gyártani.

A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) biomérnök és elektrokémikus kutatói egy M13 nevű vírust használtak fel arra, hogy lítiumatomokból hozzanak létre egy ágas-bogas, szövetszerű struktúrát. Ennek a felülete kellően nagy a reakcióképződéshez, ami azt jelenti, hogy az akkut gyorsabban lehet tölteni és lemeríteni, a szövetszerű szerkezet emellett ellenállóbb is a fizikai behatásokkal szemben. A vírus úgy is módosítható, hogy kis mennyiségű palládiumot építsen a hálóba, ami katalizálja a kémiai reakciókat, és nő az elektromos vezetőképesség. A kutatók ötven töltési-kisütési cikluson át végeztek teszteket az akkumulátorral.

Itt a cink-levegő technológia

Ötven-száz ciklus viszont kevés még a gyakorlati alkalmazáshoz. Ha a laborban már több ezer feltöltési-kisütési cikluson át megfelelően működik az akku, akkor érdemes elkészíteni a sorozatgyártásra érett prototípust.
Jelenleg egy másik fém-levegő akkumulátor, a cink-oxigén megoldás áll közelebb a széles körű elterjedéshez, de méretei miatt előbb az energiaszektorban, nem a szórakoztató elektronikai eszközökben.

A Berkeley Nemzeti Laboratóriumban fotoelektron-spektroszkópiával vizsgálják, hogy pontosan milyen reakciók mennek végbe egy lítium-levegő akkumulátorban Forrás: MIT/Patrick Gillooly

Ez a típus azért előnyös, mert a cink szobahőmérsékleten jóval kisebb aktivitású fém, mint a vízzel azonnal kölcsönhatásba lépő lítium. A cinket biztonságosabb tárolni, olcsóbb, és még több van belőle világszerte; az akkuban végbemenő reakciónak pedig ártalmatlan cink-oxid a mellékterméke, amelyet babahintőpornak használnak. Energiasűrűsége 400–500 Wh/kg, ami kedvezőbb a lítiumionénál, de gyengébb, mint a lítium-levegőé. Nem újratölthető változatban régóta használják például vasúti jelzőberendezések, hallókészülékek áramellátására.

Van-e belőle újratölthető változat? Igen, egy amerikai cég, az Eos Energy Storage teszteli július óta saját fejlesztésű cinkakkuját a Con Edison, az Enel és a GDF Suez áramszolgáltató vállalatokkal együttműködve az USA-ban. Az akku prototípusa akkora, mint egy fél hűtőszekrény, és arra tervezték, hogy a fogyasztási csúcsidőszakokban adja le az áramot. A beszerelés és a működtetés ára 160 dollár kilowattóránként, mondja az Eos vezérigazgatója, Michael Oster, vagyis egységnyi villanyáramra számítva olcsóbb a beruházás, mint gázerőművet építeni. Az Eos tervei szerint a sorozatgyártott egységek körülbelül akkorák lesznek, mint egy szabványos konténer.

forrás:/ ALS/ Eva Mutoro, Ethan Crumlin/