+ A | - a | Visszaállít
2010. okt.
15
  A csodálatos piramis - erő
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: Ernő
szerző: Peety

Időről időre felbukkan a piramisok rejtélye. Oroszországban Alexander Golod gyakorlati példákkal bizonyí­totta, hogy a piramisok a mai fizikai tudásunk számára még megmagyarázhatatlan jelenségeket produkálnak. Befolyásolják a tárgyak és élőlények kristályos szerkezetét.

Az elektromosságot nem vezető anyagokból készült négyszöglap alapú piramisokat (gúlákat) acél műszerek vágó-élének megőrzésére, szerves anyagok kiszárí­tására, mumifikálására és növények növekedési sebességének fokozására lehet felhasználni. Hogy ez miként lehetséges? Mert érvényesül a piramis-effektus.
í‰s nemcsak azok állí­tják, akik hisznek a piramisok mágikus erejében, hanem azok a szkeptikus tudósok is kénytelenek belátni, hogy „működik”, akik épp az ellenkezőjét akarták bebizonyí­tani.

A piramis ereje

A kutatók felfedezték, hogy a négyszögalapú piramis valóban kiszárí­tja a szerves anyagokat, és a finom kristályos szerkezeteket is. A fémek és fémötvözetek alapjában véve kristályos szerkezetűek. Karel Drbal rádiótechnikus 1949. november 4-én szabadalmat nyújtott be a cseh szabadalmi hivatalnál – az általa készí­tett piramis formájú borotvaélezőre. Tí­z év múlva 1959. augusztus 15-én meg is kapta a szabadalmat, miután sikerült bebizonyí­tania, hogy a piramis valóban megőrzi a borotvapenge élét.

Az 1980-ban, illetve 81-ben megjelent Piramiserő I. és Piramiserő II. cí­mű könyvben több piramiskí­sérletről számolt be nyolc elismert kutató. A vizsgálatok a borsó- és babhajtások fokozott növekedésére, a nyers hús jobb tartósí­tására, a torokbaktériumok és az élesztőcsí­rák csökkent szaporodási rátájára terjedtek ki, egy négyszögalapú piramis szerkezet alatt.

Oroszországban is kí­sérleteztek a piramis-erővel. A piramis belsejében mí­nusz 40 fokot mértek, ennek ellenére a ví­z még folyékony állapotban maradt. Egyetlen ütésre a ví­z láncreakciószerűen kikristályosodott és megfagyott. A piramisban tárolt magvak az elvetést követően kétszer annyi termést hoztak, az olajos magvak olajtartalma jóval magasabb, a piramisban tartózkodó emberek ellenálló képessége a betegségekkel szemben nagyobb lett.

A környéken működő radarállomás a piramis csúcsa fölött két kilométer magas és 500 méter széles kiterjedésű ionizált légoszlopot mért és rögzí­tett.
E kedvező tapasztalatok alapján a mezőgazdasági minisztérium elrendelte a vetőmagvak piramisban történő tárolását.

Az ókori tudósok ugyanolyan nagy érdeklődéssel figyelték a piramisokat, mint ma, azzal a különbséggel, hogy akkor még rendelkezésre álltak az alexandriai könyvtár papirusz tekercsei, amikből a piramisok tudása, alaptechnikája megfejthető volt. Görög-, perzsa-, bizánci és a római birodalom vajon miért nem épí­tett a piramisokhoz hasonló épí­tményeket, miért csak a majáknál, illetve Peruban és a brazil őserdőben találhatóak. A válasz nem egyértelmű. Nagyon sok kultúra épí­tészetében találhatunk hasonló csúcsszögű épí­tményeket, mint a piramisok, csak amí­g azoknak négy oldalélük van az égtájaknak megfelelően elrendezve, addig a kúpoknak, kupoláknak köralapú a talapzatuk. Hippokratész kútja Kos szigetén hasonlóképpen megfelel a piramisok arányainak. Az eredeti kút tetején létezett még egy csúcs, amely a végleges magasságot megadta az épí­tménynek. A kút kifolyó nyí­lása egyharmados magasságban helyezkedik el a kupola teljes magasságához képest. A most is még megtalálható épí­tményben a piramisokban hasonló pozití­v sugárzás mérhető.

Hol van az igazság?

Miért van az, hogy a piramis sí­rkamráiból eltávolí­tott szarkofágok (pl. Londonba szállí­tva) egy-két hónap alatt teljesen szétporladnak? A tudósok a szennyezett levegőre és a vizsgálati vegyszerekre gyanakodtak. Az igazság valahol máshol van.

Az élő sejteket, fehérjéket, enzimeket, szöveteket ví­zburok veszi körül, mely szerkezetileg teljesen más tulajdonságokat mutat kémiailag, fizikailag, mint az a köztudatban előforduló ví­zről elterjedt. Ez a ví­z leginkább szerkezetileg a jégre hasonlí­t. Az oxigén molekulákat hidrogénhidak kötik össze, kémiailag a rendezett ví­zszerkezetben egy oxigénhez három hidrogén tartozik (H3O). Ez a térszerkezet hasonlí­tható leginkább a piramisok szerkezetéhez. „Ahogy fenn, úgy lent” – tartották az ókori bölcsek. A világmindenségről, a teremtésről alkotott elképzelések egyidősek az emberi gondolkodással.

Thalész a világ alap épí­tőkövének tartotta a vizet, melynek térszerkezete különböző lehet.

Különféle térszerkezetek alakulnak ki az élő sejtek körül is. Az ilyen ví­zközösségek 10-70 ví­zmolekulát tartalmaznak, és folyamatosan újabb rendezett ví­zklaszterek jönnek létre. A rendezett ví­z dielektromos állandója is nagyon megváltozik. Bizonyos határig képes fenntartani saját belső mágneses pólusait.

A rendezett ví­z nem nyeli el a töltéseket, hanem felületén töltésátadásra képes. A sejtek közötti kommunikációk elektromos jeleit továbbí­tja. Ha sérül a rendezett ví­z struktúrája, sérül a sejtek kommunikációja – ilyenkor fordul elő leginkább a sejtburjánzás.

Ezekre a „jégszerű” rendezett ví­ztartományokra az élő sejtek körül a hatvanas években figyeltek fel a kutatók.

Rezonanciagenerátor

A ví­z térszerkezete mint rezonancia-szerkezet működik. A világűrben lejátszódó esemény rengésbe hozza az elektromágneses hullámokat. Ezek átszelik az űrt és hasonló vibrációt keltenek a Földön. Rezonanciába lépnek egy olyan geometriai szerkezettel, amelynek alapfrekvenciája megegyezik a kibocsátó rezgéskeltővel.

Az ilyen rezonanciába hozott geometriai rendszerek először befogadók, rezgés elnyelők (jin tulajdonságúak), majd a rezonáló teret kitöltve energiamaximumokat elérve mint rezonancia generátorok kezdenek el működni (jang tulajdonságúak).

A piramisoknál hasonló felfedezéseket tettek.

Jakab István szerint a ví­z térszerkezete segí­tségével képes a teremtés üzenetének regéseit felfogni. A ví­z térmemóriája végtelen, talán nem véletlen, hogy agyunk 90 százaléka ví­z. A ví­znek nagyon „rossz” tulajdonsága, hogy élete folyamán bármilyen élő és élettelen anyaggal, elektromágneses rezgéssel, kémiai reakcióval találkozik, az lenyomatként ott marad az „emlékében”. Erre az emlékezésre csak a rendezett ví­z képes. Ezt a vizet addig tekintjük élő ví­znek, amí­g az életre jellemző rezgésekkel, rezonancia képességgel rendelkezik.

Születéskor, amikor az anya testét elhagyja a gyermek, kapcsolatba kerül a kozmikus világmindenség rezgéseivel. Ez az első találkozás meghatározó lesz egész életén át. Erről szól az asztrológia. A halál a rezonanciaképesség elvesztése, az ember vagy az élőlény nem képes a kozmikus energiák felvételére, tehát nem jut energiához és információhoz.
A rendezett ví­z csak az életet szereti, és a rezonanciaképesség elvesztésével azonnal elindul a szervezett élet bomlása.

Mi történik a piramisokban?

Geometriai szerkezete – akárcsak a ví­z térszerkezete – rezonanciaképes a kozmoszból érkező jelekre. A ví­z az élethez kötődik. A halál beállta után erős oxidáció kí­séretében elhagyja a testet. Természetesen az információt közlő vezérlő funkcióját elveszti, melyet átvesz helyette a piramis. A piramis képes energiával és információval ellátni a sejteket, szöveteket, ezáltal volt elérhető, hogy több ezer évig mumifikálódott a piramisban nyugvó test.

A piramisok feltárásakor előkerült négyezer éves gabonaszemeket elvetették, és ezek kikeltek, fittyet hányva az időnek. Folyamatosan megkapták az élethez szükséges információt.


Felhasznált irodalom:
Jakab István – A teremtés titkai
G. Harry Stine – A mozgató gondolat
Prof. dr. Szász András: Ví­z és élet
Harald W. tietze: Ví­zgyógyászat
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák