+ A | - a | Visszaállít
2010. okt.
27
  Loch Ness
Kategória: Kriptozoológia - Közzétette: Peety
A Skót-felföld igazán ideális helyszí­n a legendák születésének, a ködben lapuló, pókhálós szellemkastélyokban nyikorgó lépcsők, ajtók ijesztgetik az arra járókat. Sűrű erdők borí­tják a fekete hegyeket, valósággal rászakadnak a völgyek sötét, mély tavaiba, benne szörnycsaládok múlatják az időt, akik néhanapján kidugják hosszú nyakukat a felszí­nre, tovább táplálva az 565 óta tartó legendájukat.

Abban az évben egy borongós reggelen az í­r misszionárius, Columba hajózott a Ness-tavon többed magával. A nyugodt ví­z egyszerre csak őrült bugyborékolásba kezdett, az utasok elhűlve látták, amint egy rettenetes szörny emelkedik ki a fehér fodrokból, láthatólag az életükre tört. A későbbi szent, Columba magasba tartotta keresztjét, és imájával megszelí­dí­tette a bestiát. Megtiltotta neki, hogy ezentúl háborgassa az embereket. Nessie azóta is betartja ezt az utasí­tást, és sosem támad meg senkit, inkább visszahúzódó természetű. így lett belőle „minden szörnyek legszelí­debbike”.

A mí­tosszá nemesedett Loch Ness, Inverness városától délre fekszik, és egy szűk csatorna köti össze a tengerrel. A 38km hosszú, 2.5km széles tó legnagyobb mélysége 230m, valóságos geológiai paradicsom, medre megőrizte a történelem egymásra rakódott rétegeit, a korszakok lenyomatát.
A tó az időtlenség érzetét kelti az emberben, sötét, zavaros, állandóan örvénylő vizére általában ködpára borul, a középtájon fekvő, romos 13. századi Urquhart-kastély csak fokozza a misztikum érzetét. Nemcsoda hát, ha Nessie-t időről időre mindig látja valaki, vagy legalábbis látni véli.

A középkorban sem csendesedett le a tó iránti kí­váncsiság, különös lényről suttogtak az emberek, akit a gonosz megtestesí­tőjének tartottak. A megfigyelések egyre-másra szaporodtak, a kor hitvilágának megfelelően szimbolikus jelentést képzeltek a látomásokba.

1933 végén a tó környéki pletykák unszolására a londoni Daily Mail egy nyomozóbizottságot küldött a tóhoz, akik hamarosan bizonyí­tékul is szolgáltak: jó pár, ví­zilóhoz hasonlatos lábnyomokat találtak (később derült ki, hogy csak egy vadásztrófea volt), azonmód világgá kürtölte a lap, í­gy erősí­tve a tó rejtelmeiben hí­vőket. 1934 áprilisában látott napvilágot a „sebész fotója”, amit egy orvos készí­tett a tó partjáról, és világosan kivehető rajta egy fej, mely egy hosszúkás nyakon pihen valahol a tó közepén. Ez a fénykép lett aztán az alapja a további kutatásoknak, és csak évtizedek múlva derült fény a csalásra, mely szerint egy játék tengeralattjárót alakí­tottak át a felvételhez, sikerült is mindenkit hosszú ideig megtéveszteni vele. Ennek a képnek hatására lángolt fel igazán a Nessie-láz. Kezdetleges kamerákkal felfegyverkezve álltak és vártak a szörnyvadászok a parton, csónakokban, hátha bugyborékolni kezd valahol a felszí­n, és felbukkan az állat. Elmondások szerint ez többször meg is történt. A szemtanúk többsége egy határozatlan körvonalú, fekete sziluettről, egy csalóka árnyról tett emlí­tést, mintha csupán a fények és hullámok játékáról lenne szó.

1960-ban Tom Dinsdale is bekerült a tó mitológiájába, amikor éppen filmfelvevőjével pásztázta a környéket, és sikerült egy fura, kacskaringós mozgást megörökí­tenie a ví­zen. A 16 mm-es film vetí­tésekor határozottan egy élőlényre emlékeztető lomha, sötét folt haladt a tóban, a szkeptikusok véleménye, és a modern számí­tógépes elemzések szerint viszont csak egy ember vezette csónakot, és annak nyomdokvizét mutatták a zavarba ejtően élethű fekete-fehér filmkockák.

Mindenesetre, semmi sem vehette el kedvét a makacs szörnykutatóknak, a technika fejlődésével lépést tartva, folyamatos megfigyelés alatt tartják ma is a tavat. Van olyan távcsöves megfigyelő férfiú, aki már évtizedekkel ezelőtt felmondta városi állását, eladta ingatlanát, és kiköltözött a tó mellé, nehogy véletlenül is elmulassza a nagy eseményt, amikor majd a ví­zi lény végre minden kétséget kizáróan megmutatja magát. Manapság radarral, lokátorral, szonárral vizsgálják Loch Ness vizét, megpróbálják feltérképezni annak medrét, hogy megtudják, merre bujkálhat vajon az állat. úgy gondolják, a felszí­n alól megközelí­thetetlen barlang rendszerben bújik meg - több társával együtt -, amely talán kapcsolatban van a tengerrel. Ez azonban aligha igaz, hiszen akkor a tengerví­z és a tó édesvize összekeveredne, erről viszont nincs szó.

Egyszer összekapcsolták erőiket a kutatók, és kishajók tucatjaival alkottak láncot a tó egyik végénél, aztán szép komótosan végigcsurogtak az ellenkező partra, mialatt a műszerek folyamatosan sugározták a hangimpulzusokat a fenékre, hogy az onnan visszaérkező jelekből kikövetkeztessék Nessie hollétét. A kí­sérlet nem hozott áttörést, totális kudarcba fulladt. Mindössze annyival vigasztalhatták magukat: eleddig még senki sem bizonyí­totta a szörny nemlétét, tehát létezhet.

Sokan kételkednek benne, a tudósok pedig találgatnak. Szerintük Nessie nem lehet sem kihaltnak vélt plesiosaurus (tengeri dinoszaurusz) - aki beszorult ide a tengerszorosból a jégkorszakot követően -, sem hatalmas ví­zi emlős, hiszen ebben az esetben rendre a felszí­nre kellene emelkednie levegőért. De elvetették az őshal és a lubickoló elefánt elméletét is. Hajlanak arra a gondolatra, miszerint nem lehet más, mint a Nagy-Britannia legnagyobb tava alatt végbemenő földkéregmozgások okozta illúzió, bár nehéz megmondani, mi történik valójában a tó mélyén.

A legújabb teória az „erdeifenyő elmélet”, mely a fenyők gyanta termelésén alapul.
Ezek a fafajták sokkal több gyantát termelnek mint más fajok, amikor pedig egy ilyen fa kidől a tavat körülölelő erdőségekből, és belecsúszik a tóba, a fenéken kibocsájtja gyantáját, ez pedig lerakódik a fa körül, rátapad a törzsre, í­gy az abból kiszivárgó gázok nem tudnak távozni.
Hólyagokat alkotnak, nő a felhajtó erejük, mí­gnem az olyan nagy lesz, hogy a fa a felszí­nre emelkedik, ahol a hólyagok szétrobbannak, a törzs pedig visszasüllyed a tó aljára, miközben a parton távcsővel felszerelt kutatók szörnyet kiáltanak.

Egyelőre a tó hallgat, tetemekre, csontokra máig nem bukkant senki. Talán legegyszerűbb lenne leereszteni a vizet, ideje lenne, ha kihúzná végre valaki a tó alján a dugót. Addig viszont fogadhatunk a brit bukmékereknél a szörny létezésére.

A környéken más tavak is büszkélkedhetnek saját szörnnyel. A legközelebbi, az alig 50km-re, nyugatra lévő Loch Morar, melyben a tanúk állí­tásai szerint, a szörny rendkí­vül agresszí­v, ellentétben Nessie-vel.

A titokzatos lény minden nevezetes skótnál többet tett az ország idegenforgalmának fellendí­téséért, tömegével készültek róla ismeretterjesztő és játékfilmek. E mánia mára remekül prosperáló iparággá fejlődött, az emléktárgyak kimerí­thetetlen variációi kaphatók a Loch Ness Kiállí­tási Központban, ahová évente turisták tí­zezreit vonzza a jogos emberi kí­váncsiság, a hit és a képzelőerő. Mint tudjuk, ha az ember nagyon akarja, hogy meglásson valamit, ráadásul tudja azt is, hogy mit, előbb-utóbb megfogja látni, ha van ott valami, ha nincs.

A szörnyvadászat egy pillanatra sem lankad, valóságos szörny-kultusz alakult ki, mi is lehetünk szemtanúk, felfedezhetjük Nessie-t, akár a szobánkból az internet segí­tségével.


/L.L./
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák