Az életenergiánk a körülöttünk lévő világból, univerzumból táplálkozik. Ha lemerülünk, feltöltődhetünk. Miért fontos ez?
Mi történik, ha alacsony az energiaszintünk? - betegségek jelennek meg az életünkben - hajlamosak vagyunk a negatí­v gondolatokra (mérgelődünk, kiabálunk, összeveszünk gyerekeinkkel, vagy párunkkal, depressziósak leszünk, vagy esetleg beköltözik lelkünkbe a félelem.) - alacsony energiaszinten az alacsony energiaszintű, ún. balszerencsés eseményeket vonzzuk be (baleset, eredménytelen munka, hazug barát, bí­rósági perek, elromló technikai eszközök, félelem, magány, stb) - szegénység, pénzhiány, anyagi veszteségek. Bizony, bizony!

Ezeket a nehézségeket nem az igazságtalan élet, a gonosz emberek , vagy a politikai döntések róják ránk! "- Persze, erről is én tehetek!"- mordulsz fel. Nem, nem erről van szó! A rossz dolgok megjelenése az életünkben nem tőlünk függetlenül történik.

Mi vonzzuk be őket az alacsony és zavaros rezgéseinkkel. Ebben az a jó, hogy tehetünk ellene! Nem vagyunk másoknak kiszolgáltatva! Figyeld meg, ha emelsz az energiaszinteden, a balszerencse, a pénzhiány, a betegségek szépen megszűnnek és megjelennek a jó dolgok körülötted.

Tehát nagyon fontos figyelni az életenergiára. Könnyű dolgunk van, mert ez az energia folyamatosan itt van körülöttünk, mindig van lehetőség feltöltődni. MINDIG?

A Komikus Energia változó intenzitással ér bennünket

Az ősi kultúrák (kelták, egyiptomiak, sumérok, maják, indiaiak) tudtak az univerzális energiáról és annak törvényszerűségeiről, viselkedéséről! Meg is próbálták ránk hagyni ezt a tudást, csak mi nem értettük! Ha megfejtjük üzenetüket, az is kiderül, hogy 2012 nem a világvége, nem az Utolsó Itélet napja, nem is varázsol át bennünket más dimenzióba, mégis az egyik legjelentősebb dátum az életünkben! Több ősi nép beavatott papjai, tudósai ismerték a föld és a bolygók mozgását. Felfigyeltek a precesszió jelenségére.

ők akkor annyit észleltek, hogy egy földi megfigyelési pontból 2160 évente a tavaszi napéjegyenlőség idején (márc.21.) a nap felkelése előtti pillanatban más-más csillagkép van az égen. Most a Ví­zöntőben kel fel a Nap, ezért mondjuk, hogy a Ví­zöntő kora következik. Ez kb. 2160 évig még í­gy marad, közben a csillagos égbolt lassan "elmozdul", és a tavaszponton felkelő nap elé "beúszik" a Bak csillagkép.

Ma már tudjuk, hogy igazából nem az ég fordul el, hanem a Föld mozgása okozza ezt a jelenséget. A Föld tengelye nem merőleges a bolygónk keringési sí­kjára, ezért a bolygónk a búgócsigához hasonlóan "billeg" kissé. Ha a Föld tengelyét képzeletben meghosszabbí­tanánk és kijelölnénk egy pontot az égen, azt tapasztalnánk, hogy lassan kimozdul ebből a pontból, egy kis kört tesz meg, és kb. 25.920 év múlva jut vissza újra a megjelölt pontba.

Ezt a jelenséget hí­vják a csillagászok a földtengely precessziós mozgásának. Ez alatt a nagy világciklus alatt a Zodiákus mind a 12 csillagjegye körbefordul a tavaszpont előtt. Csak úgy zárójelben jegyzem meg: hogyan tudtak 26.000 éves megfigyeléseket végezni az általunk 5-6.000 évesnek tartott ősi kultúrák? Mi köze mindennek a kozmikus energiához és 2012-höz?

A Védák és a Yugatan

Az indiaiak ősi, szent könyve, a Védák. Szanszkrit nyelven í­ródott, keletkezését i.e. 6.000 körüli időkre teszik. A Védák, jelenlegi ismereteink szerint, az emberiség legősibb dokumentuma. Figyelemreméltó taní­tás található benne a világkorszakokról. A szent könyv azt mondja, hogy az egész naprendszerünk a galaxis középpontja körül kering, ahonnan éltető energia áramlik folyamatosan az egész univerzumba, bolygónkra is. Ez az energia "szerintük" Brahma, a Teremtő, az Atya. Minden és mindenki az általa kiáramoltatott energiának köszönheti létét.

A Nap, és vele együtt a bolygók ahogy járják égi útjukat hol közelebb, hol távolabb kerülnek ettől az energiaforrástól. Eszerint változó mértékben éri földünket a teremtő erő kisugárzása. A Naprendszer több mint 25.000 év alatt tesz meg egy teljes kört, - állí­tja a szent könyv - ami két kb.12.000 éves periódusra osztható. Aszerint, hogy közeledünk a Forráshoz, vagy távolodunk tőle, beszélünk felszálló és leszálló ágról. A felszálló és a leszálló ág is 4-4 yugából, korszakból áll: Kali-Yuga, Dvápara-Yuga, Treta-Yuga, Satya-Yuga. Amikor távolodunk a központi energiától az emberi tudatosság is lassú hanyatlásba kezd.

Az érzékszerveink észlelési tartománya beszűkül, a világ egyre kisebb szeletére mondjuk, hogy ez a megtapasztalható valóság. Az emberi agy bizonyos részei inaktí­vvá válnak. Csökken az életkor, gyakoribbá válnak a betegségek, járványok és háborúk pusztí­tanak. Az ember az állatiasság szintjén vegetál, valahol a Maslow-i piramis legalján.

Az ősi indiai szöveg yugákra lebontva vezeti le ennek a változásnak a lépéseit. A Védák alapján kiszámí­tható, hogy a leszálló ág mélypontja az általunk "sötét középkornak" nevezett időszakra esett. Igaz lehet, gondolj csak a boszorkányégetésekre, vallásháborúkra, hatalmas járványokra, az általános tudatlanságra!

Szomorú, hogy mindezen negatí­v és pusztí­tó dolgok gerjesztésében központi szerepet játszott a római katolikus egyház, "isten nevében". Amikor újra közeledni kezdünk a teremtő energia forrása felé, megkezdődik az ember szellemi emelkedése. Gondoljunk csak mindarra, ami a középkor óta történt! Találmányok születnek, felfedeztük az érzékszerveink által jelenleg észlelt tartomány fizikai, kémiai törvényszerűségeit. Elektromos áram, repülőgépek, számí­tógép, űrrepülés, stb.

Sőt a határtudományok, "parajelenségek" területén is szaporodnak a felfedezések. Nőtt az átlagéletkor, megfékeztünk néhány járványt. A technikai, műszaki találmányok terén kétségkí­vül nagyot alkotott az emberiség. (Sokan szidják ezt a túlzott technikai fejlődést, mert szennyezzük vele környezetünket, elkényelmesí­tjük magunkat. Pedig ez az irány nem zsákutca! Nagyban hozzájárul az emberi tudat fejlődéséhez, kitágulásához, agyunk szunnyadó részeinek aktiválásához. Erről majd egy következő hí­rlevélben.) A Ví­zöntő korral kezdetét veszi egy új korszak, amikor az univerzális energia intenzí­vebben kezd érni bennünket, és megkezdődhet az emberiség szellemi, spirituális felemelkedése. (Hogy ez mit jelent konkrétan, arról majd egy következő í­rásomban Avatarrá válhatunk? cí­mmel.)

Ví­zöntő kor
Mikor is köszöntött be? Ez valóban jó kérdés! A Ví­zöntő kor kezdetéről ugyanis zajlik a vita. Van aki azt állí­tja, már benne vagyunk, van, aki azt, hogy még nem. Nem egyértelmű eldönteni, hogy az égen látható csillagképek "háza" mettől meddig terjed. Nincs bekeretezve egy vonallal az égen, hogy eddig tartott a Halak, most már a Ví­zöntőben vagy! A legvalószí­nűbb számí­tás szerint valamikor 2010-től mondhatjuk, hogy beléptünk az új korba.

Foton öv
Tudósaink is kezdik érzékelni a világegyetemben áramló energiákat, amiknek létét az ősi szent í­rások már több ezer éve hirdetik. Fizikusaink felfedeztek egy energiasávot a világegyetemben, amely számukra eddig ismeretlen rezgésekből, energiahullámokból áll. A sáv egyik összetevője fényként viselkedik, ezt tudják mérni. Ezért is hí­vják Foton övnek.

Különböző hí­reket olvashatunk arról, hogy mikortól és meddig tartózkodik benne bolygónk. Kb. 2000 óta folyamatosan benne vagyunk és még kb. 4000 évig benne leszünk. Ez az energiazuhatag már "Brahma" kisugárzása lenne a galaktikus középpontból? Mindenesetre többen a Foton övnek tudják be, hogy az emberi elme egyre zaklatottabb mindenhol a világon. Nő a feszültség, gyorsul az idő és vele próbálunk gyorsulni mi is, de összevissza zakatolunk, mint egy kiöregedett járgány!

Ugyanakkor szédületes iramra váltott a szellemi kibontakozás, és a spirituális képességek feléledése. Mindenki vár valamire. Egyébként ha már í­gy állunk, várjunk valami jóra! Nemde?! Ne világvégére, hanem egy új, gyönyörű kor eljövetelére.

Hallottál már az "önmegvalósí­tó jóslat" jelenségéről? Ha túl sokan gondolunk arra, hogy katasztrófák köszöntenek a Földre, a végén még úgy is lesz! 2012 Tehát mi van akkor 2012-vel? A maja naptár egyik időszámí­tási ciklusa zárul 2012.dec.21-én. Ennyi volt az eredeti felfedezés, semmi több. A maják ősi iratai soha nem állí­tották, hogy vége lesz a világnak! Annyit csak: vége lesz egy korszaknak. Mint amikor történelemből tanultuk, hogy 1492-vel, Amerika felfedezésével véget ért a Középkor, és elkezdődött az újkor. És akkor kihalt az emberiség? Vagy dimenziót váltott? Nem úgy tűnik! A maják lezártak egy korszakot. Az összes többi rémhí­rt a találékony és unatkozó modern ember akasztotta rá a bűvös dátumra. Valamit azért fontos megvizsgálni: miért ehhez a dátumhoz kötik a maják egy új korszak kezdetét? Ennek oka kell, hogy legyen.

A mi történelmi korszakhatáraink "mondvacsináltak", a történészek utólagos megegyezésével lettek kikiáltva, de az ősi, természeti népek nem í­gy gondolkodtak. Az ő hitvilágukat és vele együtt a naptárrendszerüket is a valós természeti és kozmikus történések határozták meg.

A maják tudtak a nagy, 25.000 éves energiaciklusról. Ahogyan tudtak róla az ősi sumérek, egyiptomiak, kí­naiak, japánok, észak- és dél-amerikai indiánok. (Erről bővebben a "Szfinx üzenete és 2012-ahogyan még sosem hallottál róla" c. cikkemben, a Hihetetlen! Magazin júl. vagy aug. számában. Megjelenés után a honlapomra is felkerül.) A maják a Ví­zöntő korral beköszöntő energetikai változást jelölték ezzel a dátummal. Tehát 2012-vel kezdetét veszi egy új, reményteljes korszak, amelynek során szédületes fejlődésbe kezd az emberiség!

Ez a kor kb. 12.000 évig fog tartani. Szerencsénk van, hogy egy ilyen gyönyörű időszakban élünk! A 12.000 éves felszálló ág alatt ki hamarabb, ki később eléri, hogy felragyogjon igazi, teljes emberi lénye és boldog, teljes élete legyen! úgyhogy ne vásároljatok fel túlélő csomagokat, nem kell atombiztos bunkereket épí­teni, sajnos fizetnünk kell tovább a felvett hiteleinket, nyugodtan képezzük át- vagy tovább magunkat, kezdjünk hosszabb távú épí­tkezésekbe, vagy megtakarí­tásokba.

Amit viszont tennünk kell: emelni az energiaszintünket! Miért? Mert az a világ, amiben élünk szintén emeli az energiáját, ütemet vált! Lovagoltál már? Tudod milyen az, amikor a ló kényelmes lépegetésről ügetésre vált? Az a lovas, aki nem tudja felvenni a ritmust, összevissza zötyög, és fárasztó és küzdelmes lesz számára a lovon maradni. Viszont annak, aki megtanul ügetni, fantasztikus élményben lesz része, és szédületes iramban halad a célja felé.

forrás:/auranka/

Ha érdekel, hogy lehetne-e élet a Titanon, létezhet-e szőkí­tő- peroxid-alapú élet, vannak-e magyar vonatkozásai is a földön kí­vüli élet kutatásának mindenféle ufókutató és tudományosan nem megalapozott sallang nélkül, ez a könyv neked való Van-e élet a Földön kí­vül? Létezhetnek-e földön kí­vüli fosszí­liák a meteoritokban? Mely exobolygókon alakulhat ki a földihez hasonló élet? E kérdéseket járja körül Kereszturi Ákos, Asztrobiológia cí­mű munkája.

Van-e élet a Földön kí­vül? Utazhatnak-e élőlények meteoritokban a bolygók között? Hány helyen lehet még élet a Világegyetemben, és mely exobolygók az ideálisak erre? Az asztrobiológiai kutatások a Földön kí­vüli élet lehetőségét vizsgálják, és saját eredetünk megértésében is segí­tenek. A könyv az új tudományterület friss eredményeit foglalja össze, hátteret és útmutatót adva az olvasó kezébe, amivel a gyorsan bővülő ismeretek és hí­rek között is tájékozódhat.

A kötet az asztrobiológia területeinek megismeréséhez nyújt általános útmutatót. Célja a legtöbb fontos témakör áttekintése, hogy az olvasó minél teljesebb képet kapjon arról, milyen alapja is van, illetve hol tart a Földön kí­vüli élet lehetőségének vizsgálata és keresése napjainkban.

A kiadvány a benne szereplő 75 ábra, 14 táblázat és részletes tárgymutató révén hasznos kézikönyv lehet, amely éveken keresztül segí­t a Földön kí­vüli élet lehetőségével kapcsolatos hí­rek között tájékozódni, háttérismeretet biztosí­tani az érdeklődő olvasónak. Az alábbiakban a tartalomjegyzékből néhány kiragadott fejezetcí­m olvasható, amely bepillantást nyújt a könyvben tárgyalt témakörökbe:

forrás: /MCSE/

Ha rá akarsz döbbenni, milyen zűrzavarban élünk, elég visszahallgatni egy olyan magnót, amely véletlenül fölvette mindazt az üres fecsegést, ami egy társaságban elhangzott, vagy éppenséggel azt, amit a barátoddal beszéltél.

Zaklatott félmondatok, elnyelt szavak, félig kimondott gondolatok, közbekiáltások, hamis nevetések; mindenki a magáét akarta mondani, de a másik nem hallgatta meg, s ezért vagy túlkiabálta hangerővel, erőszakkal lehengerelte a társait, vagy kifulladtan elhallgatott, s ha időnként mégis megszólalt, csakis azért tette, hogy hallgatása ne legyen feltűnő, ne érezzék azt, hogy nem figyel senkire.

Saját hangod a leghamisabb: utólag hallod, hogy szerepet játszottál, alakoskodtál, félrebeszéltél, nem figyeltél másokra. Ha nevettél is, nem szí­vből, és még véletlenül se mondtad azt, amit valóban gondoltál. És ami a hangfelvételen bizonyára hiányozni fog, az a csönd.
Félünk a csöndtől, mert üres. Van sűrű, jelentőségteljes csönd is, de a mi csöndjeink sivárak és nyugtalaní­tók: riasztó fekete lyukak, halott csöndek, melyeket gyorsan túlharsogunk, nehogy lelepleződjön az igazság, hogy semmi közünk egymáshoz.
Mindenki önmagát szeretné mondani, s hamarosan rádöbben, hogy nem hallgatják meg.

Senki nem kí­váncsi rá - ahogy ő sem kí­váncsi senkire. S amikor valaki mégis átveszi a szót, szinte hallani, hogy közben mindenkinek a saját gondolatai járnak a fejében, fél füllel kifelé hallgat, de közben néma gondolatait mondja befelé; regényt lehetne í­rni azokból a gondolatokból, melyek olyankor kavarogtak bennünk, amikor valaki éppen beszélt hozzánk, s elmondta életének talán legnagyobb baját.

Azért í­rom, hogy "talán", mert fontos dolgokról ritkán beszélünk. Nehezen jön ki belőlünk, és ritkán, mert tudjuk, hogy nem érdekel senkit. .. Beszélgetéseink felszínesek, szétszórtak, s hamar kimerülünk tőlük.
De ha mégis valaki erőt vesz is magán, s el akarja mondani, ami a lelkét nyomja, órák telnek el, amí­g a lényegre tér.
A lényeget ugyanis gyakorta ő sem tudja, vagy nem akarja tudni, s ezért legfőbb célja nem az, hogy végre valaki megértse, hanem hogy megszabaduljon attól a feszültségtől, ami a lelkét nyomja.
Ha rászántad magad a figyelemre, készülj fel rá, hogy ez roppant időrabló áldozat: az elfulladt lelkekből árad az évek óta fölhalmozott érzések és gondolatok mérhetetlen tömege.

Mintha el nem olvasott levelek ezreit zúdí­taná rád: ömlik, ömlik a szó, nemcsak a baj, hanem annak legkisebb részlete is, az is, ami normális körülmények között elhanyagolható és teljesen lényegtelen. A "végre szóhoz juthatok én is!" kirobbanó szabadságában egy egész életregény ömlik eléd; kiszabadul a szellem a palackból, s most elmondja, elújságolja , elpanaszolja végre mindazt, amiről eddig hallgatott, mert nem figyelt rá senki. Gyakran csak az a fontos, hogy beszélhessen.

Elég, ha csak bólogatsz. Végre kijön belőle minden, megszabadul a feszültségtől, s hálás lesz, pedig nem szóltál semmit.
Vannak trükkös "álfigyelők", ezek csak hümmögnek ilyenkor, bólogatnak, s közben egésze máson jár az eszük.
A beszélő ember magánya és kétségbeesése néha olyan nagy, hogy nem is fontos neki, hogy valóban figyelj rá. Elég, ha csak hallgatod. elég, ha csak csöndben vagy, s úgy teszel, mintha hallgatnád. Kimondatlanul belemegy a szánalmas megalkuvásba: nem kell, hogy figyelj rá, csak hallgasd végig. Csak ne szólj bele! Az se baj, ha közben egy picikét elszunyókálsz.

Ilyenkor az történik, hogy elmondja végtelen hosszú monológját, melyet még azzal sem tudsz megtörni, ha finoman jelzed, hogy szükségre kell menned. csak mondja, mondja a magáét, s amikor belefárad - jóval később, mint te -, anélkül hogy szólnál egy szót, felelnél vagy mondanál neki valamit, váratlanul elköszön és lemegy.

És nemsokára meglepve hallod vissza valakitől: úgy érezte, hogy "nagyon jót beszélgettetek". Hogy "régóta nem beszélgetett valakivel ilyen bensőségesen".

/Részlet Müller Péter, Titkos taní­tások cí­mű könyvéből/