+ A | - a | Visszaállít
2011. szept.
24
  Még egy magyarázat a halálközeli élményekre
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: fulldragon
A halálközeli élményekről rengeteg beszámoló, vizsgálat és kutatási eredmény áll rendelkezésre, de még mindig nincs olyan elmélet, amelyet minden kutató elfogadna azok magyarázataként. A halálközeli élmények nemcsak a klinikai halál állapotában jelentkeznek - kiválthatják őket egyes műtéti altatószerek, bizonyos kábí­tószerek, de megtapasztalhatók akár meditációban is.


A klinikai halál állapotából visszatért emberek gyakran számolnak olyan érzésekről, hogy kiléptek a testükből, békesség öntötte el őket, egy sötét alagúton haladtak keresztül, amelynek végén fényesség várta őket. A jelenség biológiai háttere egyelőre nem ismert, pedig már számos elmélet született. A legújabb: német kutatók úgy vélik, hogy a halálközeli élmények kialakulásában jelentős szerepe lehet egy ingerületátvivő anyagnak, a szerotoninnak, mely többek között a hangulatszabályozással áll kapcsolatban - í­rja a New Scientist.

Alexander Wutzler kutatócsoportja a berlini Charité Orvosi Egyetemen ezt a feltevést állatkí­sérlettel tesztelte. Patkányoknál túladagolták az altatót, és úgy találták, hogy mire az állatok elpusztultak, agyukban háromszorosára nőtt a szerotonin szintje. Wutzler véleménye szerint a klinikai halál állapotában ugyanez történhet az emberi agyban is, és a megemelkedett szerotoninszint állhat a halálközeli élmények hátterében.

"Korábban nem vizsgálták ezt a kérdést, de megí­télésem szerint az eredmény gyakorlati jelentősége nem túl nagy. A szerotonin rendkí­vül sok élettani folyamatban vesz részt, például az alvás és az ébrenlét, a hangulat, az étvágy vagy a szexualitás szabályozásában.

Semmi meglepő nincs abban, hogy szerepet játszik egy olyan bonyolult folyamatban is, mint a halál. Ami a halálközeli élmények során az agyban történik, azt minden bizonnyal igen sok ingerületátvivő anyag együttesen idézi elő" - kommentálta az [origo]-nak a kutatás eredményét dr. Pilling János pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tanára, akinek egyik kutatási területe a halálközeli élmény.

A pszichiáter úgy látja, a berlini kutatócsoport ezzel a kí­sérlettel csupán annyit mutatott ki, hogy az altatószer túladagolásának hatására megnő az agyban a szerotonin mennyisége, azt viszont nem bizonyí­tották, hogy a szerotonin szerepet játszik a halálközeli élményekben. "Valószí­nűsí­thető, hogy szerepet játszik, de ez a kí­sérlet nem támasztja alá ezt a feltevést" - mondja.

Nincs egységes elmélet a halálközeli élmények biológiai hátteréről

A halálközeli élményekről rengeteg vizsgálat és kutatási eredmény áll rendelkezésre, újabb és újabb apró mozaikdarabkák kerülnek elő, de nincs olyan elmélet, amelyet minden kutató elfogadna - mondja Pilling.

Egy időben igen elterjedt volt az az elgondolás, hogy a halálközeli élmények oka az agy oxigénhiánya. "Ennek kí­sérleti alátámasztásaként önként jelentkezőkkel oxigénben szegény és szén-dioxidban gazdag levegőelegyet lélegeztettek be, és ezzel sikerült a halálközeli élmény egyes elemeit előidézni. Másokat viszont nem. A vizsgálatban részt vevők közül senki nem élt át például testenkí­vüliséget, ami a halálközeli élmény egyik gyakori összetevője. Továbbá valamennyien rendkí­vül álmosnak, kábultnak, tompának érezték magukat. Ezzel szemben a halálközeli élményt átélők valamennyien azt állí­tják, hogy kristálytiszta volt az érzékelésük, gondolkodásuk, tudatuk. Van egy másik probléma is ezzel az elmélettel, gyakran élnek át emberek halálközeli élményeket olyan helyzetben is, amikor bizonyí­thatóan nincsenek oxigénszegény állapotban, például műtétek során. Ezeket az ellentmondásokat azzal lehet feloldani, hogy a halálközeli élménynek sokféle elindí­tó tényezője lehet, viszont a folyamat nem fog lejátszódni, ha később újabb tényezők nem kapcsolódnak be" - mondja a pszichiáter.

A halántéklebenyben keletkezhetnek az élmények

Az 1990-es években született az az elképzelés, hogy az endopszichozin nevű molekula (polipeptid) jelentős szerepet játszik a halálközeli élményekben. Az elmélet szerint az endopszichozin az oxigénhiány hatására szabadul fel az agyban, és az a feladata, hogy megakadályozza az agykárosodást, ugyanakkor ingerli azokat a területeket, ahol megkötődik.

"Ma már inkább úgy gondoljuk, az oxigénhiány csupán az egyike azoknak a tényezőknek, amelyek elindí­thatják az endopszichozin felszabadulását. Az eredeti elképzelés egyébként egy véletlen felismerésnek köszönhető. Egy műtéti altatószer, a huszadik század közepén szintetizált ketamin hatására sokan élnek át halálközeli élményeket a nélkül, hogy klinikai halálban vagy oxigénhiányos állapotban lennének. így elkezdték kutatni, hogy a ketamin miként válthatja ki ezt a hatást. A válasz az, hogy van az agyban egy ingerületátvivő anyag, az endopszichozin, melynek szerkezete rendkí­vül hasonlí­t a ketaminéhoz, í­gy a ketamin egyszerűen becsapja az endopszichozin receptorát, és elindí­t bizonyos folyamatokat" - mondja Pilling.

"Ez után a kutatók azt kezdték vizsgálni, hogy hol kötődik meg a ketamin, és azt találták, hogy jelentős részben a halántéklebenyben. "Ez az agyterület már azóta gyanús volt a halálközeli élmény kutatóinak, hogy agyműtétek során véletlenül kiderült: az ingerlésével előidézhető a testenkí­vüliség élménye. úgy tűnik, a halálközeli élmény összetevőinek jelentős része a halántéklebenyben keletkezik, például az életút áttekintése is, mivel a halántéklebeny tárolja az emlékképek nagy részét. A halálközeli élmény más összetevői, például az eksztatikus boldogság érzése a limbikus rendszerhez kapcsolódik, ami az agy ősi területe, és nagy szerepe van az érzelmek szabályozásában. Többek között itt is vannak olyan receptorok, amelyek megkötik a ketamint és az endopszichozint" - mondja a pszichiáter.

A halálközeli élmények kutatása három megközelí­tésből (természettudományos, pszichés és spirituális) történhet, ma már egyre több kutató úgy véli, hogy a jelenséget komplexen érdemes vizsgálni.

A halálközeli élmény elemei

"A halál beálltát megállapí­tó ember szavainak hallása, békesség és fájdalommentesség érzete, a testből való kilépés élménye, a test körül zajló események látása, találkozás halott hozzátartozókkal, áthaladás egy sötét alagúton, fényhatás érzékelése, az életút áttekintése, annak az érzete, hogy vissza kell térni az életbe, az ettől való vonakodás, majd a visszatérés után az élmény kifejezésének nehézsége" - sorolja fel a halálközeli élmény leggyakoribb összetevőit egy régebbi cikkében dr. Pilling János pszichiáter.

A halálközeli élmények nemcsak a klinikai halál állapotában élhetők át, hanem kiválthatják őket egyes műtéti altatószerek, bizonyos kábí­tószerek, előidézheti őket a veszélyhelyzet észlelése, de megtapasztalhatók akár meditációban is.

forrás:/origo/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2011. szept.
24
  A 2,4 tonnás német teleszkóp is visszahull, és brutálisabb lesz
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: fulldragon
í‰pphogy visszaesett az UARS, máris fenyeget a következő műhold, amelyik szintén hí­vatlanul kéredzkedik vissza a Földre - ám ez súlyosabb és kiszámí­thatatlanabb lesz, mint az amerikai szatellit volt.

ROSAT A Földre visszahullott kiszolgált amerikai műhold szombat hajnalban Kanadától nyugatra, a Csendes-óceán felett hatolt át az atmoszférán, de továbbra sem tudja megmondani a NASA, hogy hol értek földet a széttört és levált darabok. ím az Upper Atmosphere Research Satellite (UARS) távérzékelő műhold esete nem egyedi.

Egy 2,4 tonnás német röntgen teleszkóp az előzetes kalkulációk szerint várhatóan október vége felé lép be az atmoszférába. Az igencsak masszí­v ROSAT - Röntgensatellit - szerkezetét a német űrkutatási hivatal, a DLR épí­tette, és a NASA lőtte fel 1990. június 1-jén egy Delta II rakétával. A műhold, melynek ötévnyi küldetést szántak, végül nyolc évig működött, 1999. február 12-éig.

A ROSAT útvonala A küldetéséhez nélkülözhetetlenek voltak speciális tükrei, ám hogy ezek sértetlenek maradjanak, egy pajzs-szerű felépí­tmény is szükségessé vált, mely a védelmet szolgálta. Ez azonban nagymértékben megnövelte a műhold tömegét, í­gy a visszahulló darabok is súlyosak lesznek, amelyek a ROSAT légkörbe érkezésekor keletkeznek.



A ROSAT weboldalán az olvasható, hogy a DLR számí­tásai szerint 30 különböző törmelékdarab, nagyjából 1,6 tonna össztömeggel érkezik a földre. Várhatóan a szatellit röntgen optikai rendszere, tükreivel és annak vázával - melynek egy része szénszállal megerősí­tett kompozitanyagból készült - lesz a ROSAT legnagyobb "visszatérő" darabja.



A naptevékenység ingadozása befolyásolja a ROSAT visszatérését. (Forrás: DLR) Mindenesetre a visszatérést sem megbecsülni, sem kontrollálni sem lehet, mivel a ROSAT jelenleg inaktí­v állapotban van, nem lehet irányí­tottan, az óceánba vezérelni. Mindazonáltal, a naptevékenység és a megviselt szatellit alakja hatással lesz a visszaesés útvonalára, egészen a természetes becsapódásig, amit késő októberre vagy kora novemberre várnak.

Ugyanúgy, mint az UARS esetében, ezt a műholdat is az USA stratégiai parancsnoksága kí­séri figyelemmel, de egyelőre nincs rajta a várólistán, mivel visszatérése teljesen bizonytalan.

forrás:/ma.hu/

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2011. szept.
24
  Véget ért a műhold-hisztéria: lejött az UARS
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: fulldragon
Egy live stream csatorna tanúsága szerint az Indiai-óceán fölött becsapódott a műhold, amelyre napok óta figyelt a világ. Egy megbí­zhatóbb NASA-közlés szerint Kanada fölött esett szét a műhold, amelynek darabjait helyi twitterezők is láthatták akár. Későb a NASA bejelentette "lent van a műhold".


Az eseményt egy live-stream csatorna közvetí­tette, egy térképen azt jelezték, mintha a műhold lezuhant volna, később vszont folytatták a közvetí­tést.

A NASA, az amerikai űrkutatási hivatal honlapján is sokáig csak feltételezések, hozzászólások voltak olvashatók az ügyről.

Egy frissebb Twitter-üzenet szerint, amely a NASA tweet-jei között volt olvasható, Kanada fölött hullhatott darabjaira a műhold. Az MTI szerint Kanadában néhányan esetleg a szétesőben lévő műhold darabjainak zuhanását is megfigyelhették.

Végül a NASA szombat délelőtt 10 óra előtt bejelentette, hogy "lent van a műhold", az UARS visszatért tehát a Földre.

Minthogy a műhold a feltételezett becsapódáskor éppen a Dél-sarkvidék felé tartott, í­gy az Indiai-óceán, illetve Antarktisz fölötti szétesés vagy a kanadai becsapódás nem zárja ki egymást: a szatellit ugyanis az Antarktisz után éppen Kanadát érte (volna) el.

forrás:/hvg/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2011. szept.
24
  Ezekben a pillanatokban csapódhatott be a műhold !
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: fulldragon
Közép-európai idő szerint szombaton hajnalban, 5 óra 45 perc és 6 óta 45 perc között csapódik be a Földbe egy kiszolgált amerikai műhold az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) legfrissebb számí­tásai szerint. Egy live stream csatorna tanúsága szerint be is csapódott a műhold 7 óra után pár perccel az Indiai-óceánba, azonban ezt semmilyen hivatalos forrás nem erősí­tette meg egyelőre.

A NASA továbbra sem tudja pontosan megmondani, hogy hol érnek földet azok a darabok, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy elégjenek a sűrű légkörben. A veszélyeztetett zónából azonban kikerült Kanada, í­gy a NASA most arra számí­t, hogy a roncsok egy széles sávban - Afrikában és Ausztráliában, valamint a Csendes-, az Atlanti- és az Indiai-óceánon - szóródnak szét.

Live stream-en, tehát gyakorlatilag élőben követni lehet a műhold pályáját egy internetes oldalon. Eszerint reggel hat óra 52 perckor Afrika, egészen pontosan Angola fölött járt a műhold. Később Namí­bia és a Dél-Afrikai Köztársaság irányában elhagyta a kontinenst és az Indiai-óceán fölött folytatta - a számí­tások szerint elég bizonytalan - útját az Antarktisz (Déli-sarkvidék) felé.

forrás:/hvg/

Ezután 7 óra után pár perccel a műhold becsapódott valószí­nűleg az Indiai-óceánba, legalábbis az élő közvetí­tés szerint. Egyelőre semmilyen forrás nem erősí­tette meg a becsapódást.

A bizonytalanságot az okozta, hogy a sűrű légkörben változott a műhold sebessége és mozgása, gyakorlatilag kiszámí­thatatlanná téve a becsapódás pontos idejének és helyszí­nének meghatározását. A NASA közép-európai idő szerint péntek este közölte, hogy megváltozott a műhold pályája, és lassabban ereszkedik.


Az UARS műhold 2005 óta már nem működik

Az űrben keringő tárgyakat figyelő más intézmények korábban eltérő időpontot adtak meg. Az Upper Atmosphere Research Satellite (UARS) távérzékelő műhold már 2005 óta nem üzemel. A műholdat 1991 szeptemberében a Discovery űrrepülőgép szállí­totta a világűrbe és állí­totta Föld körüli pályára. Az 10,7 méter hosszú, 4,5 méter széles és körülbelül 6 tonna tömegű amerikai tudományos műhold legnagyobb "visszatérő" darabja várhatóan 136 kilogramm, az összes törmeléké pedig nagyjából 500 kilogramm tömegű lesz. A többi elég a légkörben.

A hatóságok azt is ajánlják, hogy senki ne menjen húsz méternél közelebb egy esetleges roncsdarabhoz, mert mérgező gázok szabadulhatnak fel belőle.

A szakemberek azonban nem győzik hangsúlyozni: egy a 3200-hoz az esélye annak, hogy bárkit is megsebesí­tsen a becsapódó részelemek valamelyike.

A műhold feladata a földi felsőlégkör összetételének és a Napból érkező ultraibolya és látható fénysugárzásnak, valamint az ózonrétegnek a vizsgálata volt. A műhold küldetésének időtartamát a tervezők három évben adták meg, de hat műszere egészen 2005-ig működőképes maradt, í­gy a tervezett három évből 14 év és 91 nap lett. Miután befejezte tudományos küldetését a 600 kilométeres magasságban lévő munkapályájáról, jóval alacsonyabb parkolópályára szállí­tották le, és a végszakaszban 205-225 kilométeres magasságban keringett a Föld sűrű légkörébe belépni készülő műhold.

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2011. szept.
24
  Még mindig fenn az űrszonda
Kategória: Csillagászat, űrkutatás - Közzétette: fulldragon
Továbbra is a Föld körül kering az UARS amerikai űrszonda, amely jelenleg 120-125 km-es magasságban robog.

A NASA legújabb előrejelzése szerint az űrszonda közép-európai idő szerint reggel háromnegyed hat és este háromnegyed hét között zuhanhat vissza. Ebben az időben Kanada, Afrika, valamint valamelyik óceán felett lesz. Az amerikai űrhivatal szerint egyre kisebb az esélye, hogy lakott terület közelében érjen földet.


forrás:/nol/

azért a sok asztrálutazásra is képes telejósok közül felugorhatna valamelyik széjjelnézni hogy mi a szitu... a nasa biztos perkálna neki rendesen...(nordi)
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák