szerzö:Pesthy Gábor

Az ember és a gerinces állatok jó része öt érzékkel fogja fel a környező világ eseményeit. Egy új tanulmány szerint azonban létezett egy olyan közös ős, amely rendelkezett egy hatodik érzékkel is.
Az emberek öt érzékkel (látás, hallás, szaglás, tapintás, í­zlelés) rendelkeznek. Néhány ví­zi gerincesnek, például cápáknak, rájáknak, angolnáknak azonban van egy különleges hatodik érzékük is: képesek érzékelni a ví­z gyenge elektromos mezejének változásait. Ezt a zsákmány betájolására, kommunikációra és tájékozódásra használják.

A Nature Communications legújabb számában megjelent, több mint 25 év munkáját felölelő tanulmány szerint a gerincesek nagy többsége - mintegy 30 000 szárazföldi állat (az embert is beleértve) és nagyjából ugyanennyi sugarasúszójú hal - olyan közös őstől származik, amelynek jól fejlett elektromos érzékelőrendszere volt.

Ez a körülbelül 500 millió évvel ezelőtt élt ős egy ragadozó tengeri hal lehetett, jó látással, fogakkal felfegyverzett állkapoccsal és a ví­z áramlását érzékelő oldalvonallal (amely a legtöbb mai halon is megtalálható).

A hozzávetőleg 65 000 ma élő gerinces zöme ennek az állatnak a leszármazottja - állí­tja Willy Bemis, a Cornell Egyetem ökológus és evolúciós biológus professzora, a cikk rangidős szerzője.

Kanalastok

A gerincesek törzsfáján több száz millió éve egy nagyobb szétválás történt. Az egyik fejlődési vonal a sugarasúszójú halakhoz (Actinopterygii), a másik pedig az izmosúszójú halakhoz (Sarcopterygii) vezetett. Ez utóbbiakból fejlődtek ki azután a szárazföldi gerincesek.

Egyes szárazföldi gerinceseknek, például a szalamandrák közé tartozó mexikói axolotlnak (Ambystoma mexicanum) a mai napig megmaradt az elektromos mezőt érzékelő képessége. Ezek az állatok ma a legjobb alanyok az érzékelőrendszer korai fejlődésének tanulmányozásához. A szárazföldi élettel kapcsolatos változások folyamán a hüllők, madarak és emlősök felé vezető vonalon lévő állatok elvesztették ezt a képességüket (és az oldalvonalat is).




Néhány sugarasúszójú halnál, í­gy a kanalastokféléknél és a tokhalaknál továbbra is megtalálhatók az elektroreceptorok a fej bőrében. Az észak-amerikai kanalastok (Polyodon spathula) megnyúlt arcorrában 70 000 ilyen érzékelő található, ezzel ez a faj a legkifinomultabb elektromos érzékkel rendelkező ma élő állat, mondja Bemis.

Eddig nem volt egyértelmű, hogy vajon a különböző csoportokba tartozó állatok elektromos érzékszervei evolúciós és fejlődéstani szempontból azonosak-e vagy sem. A most közölt vizsgálatok eredményei alapján azonban kiderült, hogy az axolotlnál (mely a szárazföldi állatok felé vezető evolúciós ág modellállata) és a kanalastoknál (amely a sugarasúszójú halak felé vezető ág modellje) pontosan ugyanolyan minta szerint, azonos embrionális szövetből alakulnak ki a receptorok a fejlődő bőrben. Ez megerősí­ti azt a feltételezést, hogy a két érzékelőrendszer azonos evolúciós eredetű. A kutatók most azon dolgoznak, hogy képet alkossanak arról, milyen lehetett e két fejlődési vonal közös őse, mondja Bemis.

forrás:/origo/

309 kép és több mint húsz kilométer. Egyetlen filmben hozta nyilvánosságra az amerikai űrhivatal az Opportunity marsjáró hároméves vándorlását. A Mars Exploration Rover programban az Egyesült íllamok 2003-ban marsjárókat küldött a Marsra, amelyek a Spirit és az Opportunity nevet kapták.A marsjárók a vörös bolygó ellenkező oldalain landoltak egy év múlva januárban. A néhány hónaposra tervezett missziót a NASA többször is meghosszabbí­totta.így történt, hogy az Opportunity a korábban vizsgált Victoria-kráter után 2008-ban az Endeavourt célozta meg. 2011 augusztusában pedig megérkezett céljához.Hogy az eltelt három esztendőt illően megünnepeljék, a NASA október 11-én rövidfilmet adott ki a szonda útjáról, melyben összegzi a marsjáró háromesztendős eredményes bolygókutató munkáját.A film hangjait az Opportunity alacsony frekvenciájú, majd ezerszeresére felerősí­tett adataiból vették kölcsön, í­gy a videó alatt végig az eredeti marsi talaj ropogása hallható.Az Endeavour a negyedik és egyben a legidősebb kráter, amelyet az Opportunity megvizsgál.A marsjáró-program természetesen nem az Opportunitynél ér véget. Novemberben indul a floridai Cape Canaveralből a Curiosity nevű jűrmű, amely azt vizsgálná, hogy létezhettek-e valamikor a Marson olyan feltételek, melyek lehetővé tették volna mikroszkopikus életformák kialakulását.Forrás: NASA

Az emberi agy igen hatékony a jövőre vonatkozó jó hí­rek feldolgozásában, állapí­tották meg brit kutatók. A szakemberek úgy vélik, ez lehet az egyik oka annak, hogy az optimisták még az ellentétes tények ismeretében is megőrzik pozití­v szemléletmódjukat, és egyesek képesek bármilyen negatí­v lehetőséget gyakorlatilag teljesen kizárni.

A Nature Neuroscience cí­mű szakfolyóiratban közzétett tanulmány szerzői szerint a derűlátásnak fontos egészségügyi előnye van. A University College London kutatói úgy találták, hogy a vizsgálatba bevont emberek 80 százaléka optimista volt még akkor is, ha nem í­gy cí­mkézte magát.

A tesztben részt vevő 14 embert először kikérdezték arról, hogy nyolcvan különböző esemény - például válás vagy rák - véleményük szerint mekkora valószí­nűséggel eshet meg velük.

A következő lépésben elmondták nekik, hogy a tapasztalatok alapján milyen valószí­nűséggel fordulnak elő ezek az esetek, és megkérték őket, hogy ezek ismeretében pontozzák újra saját esélyeiket. Az újraértékelés közben a résztvevők agyi aktivitását szkenneléssel követték a kutatók.

Amikor a hí­r - azaz a becslés, amelyet hallott az önkéntes - kedvező volt, akkor az agy hibafeldolgozásban közreműködő részének, azaz a frontális lebenynek az aktivitása jóval nagyobb volt. A kedvezőtlen információk hallatán a leginkább optimista embereknél volt a legkisebb a frontális lebeny aktivitása, és a legkevésbé derűlátóknál a legnagyobb. Ez azt jelenti, hogy az agy kiválasztja, milyen tényre figyel oda inkább.

Tali Sharot kutatásvezető egy példán keresztül mutatta meg az optimista és a borúlátóbb szemlélet között tapasztalt különbséget. A rák 30 százalékos valószí­nűséggel jelentkezhet valakinél élete során.

Amikor egy önkéntes eredetileg 40 százalékra tette saját magánál ennek kockázatát, majd megtudta a tapasztalati valószí­nűséget, akkor az újraértékelési körben jelentősen módosí­totta eredeti véleményét, 31 százalékra csökkentette a vélt kockázatát.

Ha azonban valaki eredetileg csak 10 százalék kockázatot feltételezett, a valós esély megismerése után csak igen kicsit változtatott eredeti jóslatán, alig növelte az elvárt kockázatot.

"A »dohányzás öl« üzenet nem működik azoknál, akik úgy vélik, hogy saját rákkockázatuk alacsony. A válások aránya 50 százalék, ám az emberek nem gondolják úgy, hogy ez rájuk is vonatkozik. Agyunkban egy igen alapvető elfogultság működik - magyarázta Sharot.

"A jelenség jó oldala, hogy felmérések szerint ritkábban fordulnak elő bizonyos betegségek, például szí­vroham vagy rák az optimistáknál, a rossz oldala azonban, hogy alulbecsülhetjük a kockázatokat" - mondta.

forrás:/mti/

szerzö: zádori

"Szuperforrásból tudjuk", hogy a Monty Python nem az ujjából szopta a Gyalog-galopp hí­res jelenetét. Emberevő nyulak valóban léteztek a középkorban, allegorikusan, persze.

"Az olyan szörnyekről, mint a gyilkos nyúl, kénytelen vagyok azt mondani, hogy ilyesmit egyetlen középkori történet sem tartalmaz" - jelentette ki magabiztosan William D. Padden elismert középkorász. Ehhez képest Z. Karvalics László információs társadalomkutatónak, aki búvárkodásáról a friss Kritikában számol be, - "nagyjából két-három nyugodt éjszakai órácska alatt" sikerült bebizonyí­tani, hogy a szaktekintély állí­tása merőben téves.

Merthogy a gyilkos nyúl alakja képi és történeti toposzként valóban létezett a középkorban, tehát nem is volt annyira eredeti az ötlet a Monty Pythontól, amikor a film egyik jelenetében a félelmetes bestiát, afféle korabeli terminátort fehér nyúl alakjában formázták meg, amit egyedül csak az antiochiai szent kézigránát pusztí­thatott el.

Nyulak nyúzzák áldozatukat egy krónikában. Tapsi hapsik

Z. Karvalics bizonyí­tékai meggyőzőek. Egy francia nyelvterületen 1350 táján másolt kéziratban például a miniatúrák egyikén meztelen férfi birkózik hatalmas nyúlragadozóval. Az allegória már akkoriban a gyávasághoz kapcsolódott. A Monty Python csapatából is volt, aki felfigyelt a Notre-Dame egyik faragványára, amelyen a gyáva lovag egy nyúl elől menekül, innen jött a filmbéli ötlet, a geg.

Chartres-i székesegyházban ma is egy középkori nyúldémon szobra riogatja a jámbor hí­veket. Szerzőnk még számos kultúr- és művészettörténeti, í­rásos és képi adalékkal szolgál a "gyilkos nyulakról". Akit bővebben érdekel, olvassa el í­rását.

A chartres-i nyúldémon. Fülhegyező
De ennél is izgalmasabb kérdés: hogyan lehetséges, hogy egy laikus kí­váncsiskodó órák alatt többre jut, mint egy magát évtizedek óta könyvtárakban pallérozó medievista? A magyarázat az internet. Merthogy ez a médium hatékonyan képes összekapcsolni a "könyvtárakban" elszórva létező, ott porosodó információkat, vagyis a heterogén forrásokat integrálni. Z. Karvalics szerint az intenzí­v könyvdigitalizációs programok és a művelődéstörténeti ismeretek épülőben lévő „kollektí­v rendező-pályaudvarai” teszik lehetővé, hogy az internet mind több témakörben tekinthető „szuperforrásnak”. Igy a Wikipedia is megbí­zható, termékeny kutatási forráshely lett, ami remekül használható az adatok rendezése közben, és megadja az „információs lökést”, ha azonnali magyarázatra van szükségünk - véli az információtudós. (Legalábbis világnyelveken - tesszük hozzá mi.)

Az internet emellett le is rövidí­ti a kutatást. Hisz korábban a szorgalmas, tisztességben megőszült tudós is csak nagy szerencsével, hosszú évek után járhatott volna sikerrel, mí­g most a keresési tapasztalat ezt néhány óra alatt egy laikus számára is lehetővé teszi.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezentúl iskolai tanulás helyett inkább a Google-kereső rutinjait kéne elsajátí­tanunk, mert a számí­tógép előbb-utóbb úgyis mindent kiás. "A műveltséget, a felkészültséget, a kontextusteremtő jártasságot, amelyek értelmet adnak az elemi találatoknak, vagy a forráskritikai érzéket nem lehet kiváltani puszta Google-varázslattal. Ha könyvekig eljutunk, nem árt angolul, franciául, latinul, németül érteni kicsinyt. Szerencsés valamennyi fogódzóval rendelkezni a kronológiában. í‰s persze célszerű soha nem elfelejteni, hogy az internet humán hálózat, amelyben a tudás hordozói továbbra is emberi agyak" - figyelmeztet Z. Karvalics László.


forrás:/hvg/