+ A | - a | Visszaállít
2011. okt.
19
  Nagy-Britannia eddigi legnagyobb római kori aranykincsét fedezhették fel
Kategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: fulldragon
Nagy-Britannia eddigi legnagyobb, több millió font értékű római kori aranyleletét fedezhette fel egy fémdetektorral dolgozó amatőr kincskereső.

A római kori aranyérmékre Anglia közép-nyugati részén - Worcestershire megyében - egy vaskori erődí­tmény maradványainál találtak rá. A szerencsés megtaláló kilétét nem hozták nyilvánosságra és a kincsről sem árultak el részleteket. Annyi bizonyos, hogy a worcestershire-i megyei vezetést és egy törvényszéki szakértőt is értesí­tették a leletről, annak lehetséges régészeti jelentősége miatt.

"Azon túl, hogy rendkí­vül értékesek is lehetnek, ezek az érmék mindenekelőtt történelmi emlékek, amelyek feltárhatják a múltat" - mondta Roger White, a Birminghami Egyetem római korral foglalkozó szakértője. "Brendon Hill nem volt római gócpont, közvetlenül két törzs települése között húzódott" - fejtette ki. A rómaiak alapí­totta közeli Worcester viszont a vas- és fémverés egyik központja volt.

A szakértő szerint több oka is lehetett annak, hogy elásták az aranyat. A nagy mennyiségű pénzérme elföldelése néha vallási rituáléra - az isteneknek tett felajánlásra - utalhat, de lehet, hogy egy bajba keveredett személy féltette pénzét, vagy egyszerűen el akarta rejteni azt a kötelező beolvasztás elől - olvasható a The Daily Telegraph cí­mű brit lap internetes kiadásában.

A fémdetektoros amatőr kincsvadászok 2009 óta várnak az újabb "nagy fogásra".

Akkor két szerencsés férfi a valaha előkerült legjelentősebb angolszász kincsleletet ásta ki a közép-angliai Staffordhsire grófság egyik mocsaras területén. A VII. századból származó kincs aranyból és ezüstből vert, sok esetben drágakőberakással dí­szí­tett katonai felszerelésekből állt.

Az öt kilogrammnyi arany tárgy és 2,5 kilogrammnyi ezüst lelet felfedezésével fejenként 1,6 millió font ütötte a megtalálók markát.

Később nagy méretű adománygyűjtő kampány révén sikerült elérni, hogy a staffordshire-i kincsleletet megtalálási helye közelében, két közép-angliai múzeumban helyezzék el.

forrás;/mti/
Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

+ A | - a | Visszaállít
2011. okt.
19
  Mikor lőhet a robot emberre a jövő háborúiban?
Kategória: Gondolatok, meglátások - Közzétette: fulldragon
szerzö:Pesthy Gábor

Az Egyesült íllamok hadseregében már ma is több ezer robotot vetnek be, a távirányí­tású repülőgépektől az aknamentesí­tőkön át a Csillagok háborújából ismert birodalmi lépegetőkre hasonlí­tó szállí­tóeszközökig. A robotika szinte követhetetlen gyorsasággal fejlődik, miközben a harci robotok felhasználásának etikai kérdései szinte teljesen kidolgozatlanok.

A puskaportól az atombombán át a robotokig a történelem tele van olyan pusztí­tó fegyvertechnológiákkal, amelyek megváltoztatták a háborús szabályokat. Katonai szakértők szerint a fő különbség napjainkban az a sebesség, amellyel a technológia megelőzi az etikai és politikai válaszokat.

A robotika kitűnően szemlélteti a technikai fejlődés és az etikai reakciók között tátongó szakadékot. Alig tí­z évvel ezelőtt az Egyesült íllamok és több más állam vezető politikusai még úgy álltak a robotok katonai felhasználásához, mintha az csak a tudományos-fantasztikus könyvekben és filmekben lenne lehetséges. 2003-ban az Egyesült íllamok például alig maroknyi pilóta nélküli légi eszközt használt az iraki invázióban. Jelenleg azonban több mint 7000 ember nélküli légi és 12 000 földi eszköz áll hadrendben az USA hadseregében. A további várható viharos fejlődést jelzi, hogy az amerikai légierő már több irányí­tót képez ki pilóta nélküli légi járművekhez, mint ahány vadász- és bombázópilótát együttesen.

Robotika és etika

í‰rdekes - és talán jellemző - módon a robotokkal foglalkozó első "törvényeket" nem a szakemberek, hanem a sci-fi egyik klasszikusa, Isaac Asimov fektette le. Asimov 1939-ben (19 évesen) megunta a vagy irreálisan nemes, vagy irreálisan gonosz robotokkal foglalkozó történeteket, és tudományos-fantasztikus történeteiben a robotokat pusztán olyan gépeknek tekintette, amelyeket - mint minden más gépet - megfelelő biztosí­tékokkal ellátva kí­sérelnek megépí­teni. Végül egy elbeszélésében 1942-ben megalkotta a robotika három alaptörvényét. Az azóta hí­ressé vált törvények a következők:

Első Törvény: a robot nem árthat embernek, még akaratlanul sem.

Második Törvény: a robotnak követnie kell az emberek utasí­tásait, kivéve az olyanokat, amelyek ellentétesek az Első Törvénnyel.

Harmadik Törvény: a robotnak egészen addig óvnia kell saját létét, amí­g ez a védekezés nem kerül összeütközésbe az Első vagy a Második Törvénnyel.

"Sokan a fenti törvényeket szeretnék általánosan elfogadtatni a robotokkal" - mondta az [origo]-nak Koleszár Béla, a Zrí­nyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem nemrég doktorált robottechnikai szakértője. "Az Asimov-féle robotikai törvények és a robotok katonai felhasználása között azonban áthidalhatatlan az ellentét. A robothadviselés szempontjaiból nézve ezek a törvények használhatatlanok, illetve csak bizonyos körülmények között lehetne őket alkalmazni, például békében, gyakorlatokon, úgynevezett alacsony intenzitású hadműveleteknél. A robothadviselés csak nagyon korlátozott lehetne, hiszen az emberek elleni tevékenységek - például a fegyverhasználat - eleve kizártak lennének" - mondja Koleszár.


MQ-1 Predator pilóta nélküli repülőgép

Jelenleg a robottechnika hadi alkalmazása meglehetősen szabályozatlan terület. Ezt használta ki például Barack Obama amerikai elnök, aki nemrég úgy érvelt, hogy azért nem volt szüksége kongresszusi jóváhagyásra a lí­biai katonai műveletekhez, mert ezeket pilóta nélküli légi eszközökkel - MQ-1 Predator és MQ-9 Reaper - hajtották végre. 2004 óta több mint 250 csapást mértek pilóta nélküli gépek feltételezett terrorista célpontokra Pakisztánban. Mivel ezeket a támadásokat zömmel a CIA és nem katonai robotrepülőgépek hajtották végre, az akciók felügyeletéről még kevesebbet tudunk.

Pedig a történelmi példák alapján alapvető változásokat hozhat, ha nem rendezik időben az adott technológiához kapcsolódó jogi és etikai kérdéseket. A hajókat megtámadó tengeralattjárók felhasználása valamikor szintén a sci-fi kategóriába tartozott. A technika "fair használatáról" addig folyt a vita, amí­g végül az Egyesült íllamok belépett az I. világháborúba, amelyből szuperhatalommként került ki. (Az USA hadba lépését közvetlenül az váltotta ki, hogy a németek "korlátlan tengeralattjáró-háborút" hirdettek, melynek során több amerikai kereskedelmi hajót elsüllyesztettek.)

"Roboterkölcsök" vs. emberi erkölcsök

Jelenleg még viszonylag kevés "intelligens", azaz önállóan tevé kenykedő robotot vetnek be katonai célokra. Ezek zöme nincs felfegyverezve, és főként felderí­tésre, aknakeresésre,szállí­tásra használják őket. Az erkölcsi-etikai problémák elsősorban a felfegyverzett robotok esetében jönnek elő. Például van-e joguk megvédeni magukat a robotoknak az emberi támadással szemben? Az amerikai légierőnek napjainkban az az álláspontja, hogy a pilóta nélküli kémrepülőgépeknek ugyanolyan joguk van fegyveresen megvédeni magukat, ha radarral becélozzák őket, mintha pilóta ülne rajtuk. De ez nem a a robotok, hanem az emberek (programozók vagy irányí­tók) döntése.



RQ-4 Global Hawk pilóta nélküli repülőgép

A robotok fejlesztői világszerte azt várják, hogy az igazán autonóm robot olyan ember által megalkotott szerkezet lesz, amely képes lesz különbséget tenni önmaga és az ember között, meg tudja különböztetni a "jót és a rosszat", és önfeláldozásra is képes lesz. A kutatók között abban is egyetétés van, hogy az ilyen robotokat nem lenne szabad emberek gyilkolására használni.

Jelenleg például a pilóta nélküli repülőgépek - légi robotok - között számon tartott BGM-109 Tomahawk cirkálórakéta a robotrepülők "csúcsragadozója". Az előzőek fényében azonban egy csúcsrobotnak nem volna szabad elsődlegesnek tekinteni az emberi élet kioltását (a célobjektum megsemmisí­tését). Koleszár szerint ezeket a szerkezeteket nem is lenne szabad "robotoknak" nevezni, hanem más szót kellene találni a megjelölésükre.

Koleszár úgy vélekedik doktori disszertációjában, hogy a robotok széleskörű alkalmazása előtt meg kellene határozni a morálisan szükséges, lehetséges és lehetetlen tevékenységeket is, valamint hogy mi a jogos, mi a jogtalan, esetleg törvénytelen parancs, amely kiadható a robotnak. Mindezt összhangba kell hozni az esetleges harci bevetésének céljaival.

Koleszár szerint a robotok alkalmazásának további fontos feltétele, hogy előre ki kell jelölni, mikor, hol, milyen körülmények között használhatók (például békeidőben a kisebb biztonságú robotrepülők kerüljék a lakott területeket). Veszélyesebb robotok esetében a zárt, katonai területeken kí­vüli használat csak háborúban engedélyezhető. Szabályozni kell, hogy a felfegyverzett robotok mikor rendelkezhetnek éles muní­cióval.
Végül, de nem utolsósorban, nem szabad elfelejteni, hogy a robot tetteiért mindig az alkalmazó a felelős, bármennyire is "intelligens" robotokról legyen szó a jövőben. Koleszár szerint a robotok alkalmazásának biztonsági láncában az ember a leggyengébb láncszem.

Milyen jogai lehetnek a robotoknak?

Az ilyen összetett kihí­vások felhí­vják a figyelmet a tudományterületek közötti megbeszélések szükségességére a technológiai kutatók és a gyártók, a fogyasztók és a felhasználók, a szabályozók és a politikusok, a társadalomtudósok és a filozófusok között. De az e területek közti határok átlépése még mindig nem könnyű.


Aknakereső-felderí­tő robot

A robotikában szembeszökő példa erre a széttagoltságra az a felmérés, amelyet pár éve az arlingtoni Association for Unmanned Vehicles Systems International szakemberei készí­tettek a terület 25 meghatározó politikai irányí­tójának megkérdezésével. A résztvevőknek feltették többek közt azt a kérdést, vajon látták-e előre, hogy az ember nélküli rendszerek folyamatos fejlesztése bármilyen társadalmi, etikai vagy morális problémát vet fel. A vezetők 60 százaléka egyszerű nemmel válaszolt.

Peter Warren Singer, a 21st Century Defense Initiative at the Brookings Institution igazgatója személyesen is megtapasztalta ezt a struccpolitikát, í­rja a Nature-ben megjelent cikkében. Egy vezető műszaki egyetem professzora dühös hangvételű emailt küldött neki egyik előadása után. Azon háborodott fel, hogy Singer "összezavarja" a diákjait azzal, hogy "arra kéri őket, gondolkodjanak el a munkájuk etikai vonatkozásain".


Aknakereső-robot

A robotika civil használata

A robotika civil használata sem problémamentes. Különösen azon robotok használata aggályos, amelyeket eredetileg katonai használatra fejlesztettek ki. A rendőrség több városban - például Miamiban - különleges engedélyt kapott, hogy ember nélküli légi felügyelő rendszereket üzemeltessen. Múlt tavasszal a kongresszus törvényt hozott, amely 2015-re megnyitja az amerikai civil légteret az ilyen berendezések szélesebb körű használata előtt. Ez a robotikai ipar robbanásszerű fejlődését vonja majd maga után, de egyúttal új kihí­vásokat jelentenek az olyan jogelvekkel szemben, amilyen például a magánélethez való jog. A rendőrségnek korábban bí­rói engedélyre volt szüksége ahhoz, hogy bekukucskáljanak a polgárok kerí­tésén. Most azonban megvan a technikájuk ahhoz, hogy ezt felülről tegyék egy egész város fölött. Egy bí­ró szerint ebben a helyzetben csak egy legfelsőbb bí­rósági döntés teremthet rendet. Pesszimistább álláspontok szerint lassan megvalósul Huxley ví­ziója a "szép új világról".

forrás:/origo/

Oszd meg:   Facebook MySpace Buzz Digg Delicious Reddit Twitter StumbleUpon

Hírkategóriák