2012. máj.
17
17
Kategória: Ezotéria és hasonlók - Közzétette: fulldragon
szerző: Éles Csilla-Asajah Spiritiszta
A totem az az állat, olykor növény vagy tárgy, amelynek a primitív népeknél egy-egy nemzetség, törzs hagyományaiban kiemelkedő szerepe van; a nemzetség, a törzs vagy az egyén gyakran őseként tiszteli.
Maga a szó indián eredetű, az ototeman kifejezésből ered, jelentése, testvéri kapcsolat. Az odzsibve indiánoknál a szó jelentése nemzetség, ami arra a természetfeletti rokonságra utal, amely a törzs és a totem között van. A totem tiszteletével szoros összefüggésben áll az ősök - vallási illetve mágikus eszmékkel és szokásokkal átitatott - kultusza, a benne való hit öröklődik, és egy életre szólóan megmarad. A totemeket csaknem mindig tabuk védik, amelyek gyakorta egymással elválaszthatatlanul összefonódtak. Sok esetben a totemet el kell kerülni, csak rítus alkalmával szabad a vele való érintkezés.
A totemről kezdetben azt hitték az antropológusok, hogy olyan tárgy, amelyet a primitív emberek őseikként tiszteltek. A totem azonban lehet valamilyen élő lény vagy élettelen tárgy, elképzelhető a totem vadállatként, vagy ehető növényi élelemként, de kőként, sziklaként is.A totemek eredetéről, cselekvéseikkel kapcsolatban mondák maradtak fenn. Az ausztrál bennszülöttek egyes csoportjai, totemősöktől származtatják magukat, de nem derült ki, hogy azok emberek vagy állatok voltak. Ezek a lények, miután eltűntek, nyomukban sziklák, kövek maradtak, és ahol ezek az ősök jártak, idővel szent hellyé váltak a bennszülöttek számára.
A pápuák számos totemhőse közül a tengeri sas és ember felesége, éjjelenként disznóvá változtak; a kígyó fiának fejéből nőtt ki az első kókuszpálma, lányának testéből nyílvesszőket készítettek; gólya totemhősűket nem sikerült megsütni parázson. A bal oldali kolibri jelentésű Vicilopocstli megígérte az aztékoknak, hogy elviszi őket egy olyan vidékre, ahol kiválasztott népként élhetnek. Kecalkoatl, a közép-amerikaiak teremtő istene, a tollas kígyó, hangyává változva bejut a hangyabolyba, hogy kilopja onnan a kukoricamagokat, és odaadja az embereknek.
Az ókori Kínából, Egyiptomból és Görögországból sokféle totemmítosz maradt fenn. A kínaiak totemállata a fecske, de totemhit lelhető fel Jao császár és Lao-ce születése körül, a császár anyja a vörös sárkánytól esett teherbe, Lao-ce anyja meg egy hullócsillagtól. A görögök totemhiedelmeit őrzik például a Mürmidónok, a hangyák, a thesszáliai akháj törzs; a félig kígyó, félig ember Kekropsz,
Athén földből született első királya; a vad Kentaurok, vagy a lófejű asszony, a földanya Démétér. Az Athénét és Aszklépioszt útjaikon kísérő bagoly és a kígyó ugyancsak totemállatok. Róma városát alapító Romulust és Rémust szoptató anyafarkas, vagy például a szeplőtelen fogantatás is totemként fogható fel. A keresztények körében megjelenő isten báránya vagy a szentlelket megtestesítő galamb szintén totem.
A fából faragott, földbe ásott, festett totemoszlopok sokfélék lehetnek, ismertek emlék- és címeres oszlopok, sírjelző- és temetkezési oszlopok valamint tetőszerkezetet tartó ház-, kapu- és üdvözlő oszlopok. Utalhatnak gazdát cserélő házra, vízparton pedig a vízpart tulajdonosára. A temetkezési oszlop, az elhunyt földi maradványait jelzi. Csúfolódó oszlopot állítanak a fiaskót szenvedett, felsült embernek.
Ezeket a totemoszlopokat elsősorban az Amerika északi, észak-nyugati részén élő indiánok készítik. A totemoszlopokat szimbolikus állatokkal és szellemekkel díszítik, vannak családi legendákat elmesélő oszlopok, a csúfolódó oszlopokra pedig egy fejjel lefelé néző fejet tesznek
forrás:/facebook/
A totem az az állat, olykor növény vagy tárgy, amelynek a primitív népeknél egy-egy nemzetség, törzs hagyományaiban kiemelkedő szerepe van; a nemzetség, a törzs vagy az egyén gyakran őseként tiszteli.
Maga a szó indián eredetű, az ototeman kifejezésből ered, jelentése, testvéri kapcsolat. Az odzsibve indiánoknál a szó jelentése nemzetség, ami arra a természetfeletti rokonságra utal, amely a törzs és a totem között van. A totem tiszteletével szoros összefüggésben áll az ősök - vallási illetve mágikus eszmékkel és szokásokkal átitatott - kultusza, a benne való hit öröklődik, és egy életre szólóan megmarad. A totemeket csaknem mindig tabuk védik, amelyek gyakorta egymással elválaszthatatlanul összefonódtak. Sok esetben a totemet el kell kerülni, csak rítus alkalmával szabad a vele való érintkezés.
A totemről kezdetben azt hitték az antropológusok, hogy olyan tárgy, amelyet a primitív emberek őseikként tiszteltek. A totem azonban lehet valamilyen élő lény vagy élettelen tárgy, elképzelhető a totem vadállatként, vagy ehető növényi élelemként, de kőként, sziklaként is.A totemek eredetéről, cselekvéseikkel kapcsolatban mondák maradtak fenn. Az ausztrál bennszülöttek egyes csoportjai, totemősöktől származtatják magukat, de nem derült ki, hogy azok emberek vagy állatok voltak. Ezek a lények, miután eltűntek, nyomukban sziklák, kövek maradtak, és ahol ezek az ősök jártak, idővel szent hellyé váltak a bennszülöttek számára.
A pápuák számos totemhőse közül a tengeri sas és ember felesége, éjjelenként disznóvá változtak; a kígyó fiának fejéből nőtt ki az első kókuszpálma, lányának testéből nyílvesszőket készítettek; gólya totemhősűket nem sikerült megsütni parázson. A bal oldali kolibri jelentésű Vicilopocstli megígérte az aztékoknak, hogy elviszi őket egy olyan vidékre, ahol kiválasztott népként élhetnek. Kecalkoatl, a közép-amerikaiak teremtő istene, a tollas kígyó, hangyává változva bejut a hangyabolyba, hogy kilopja onnan a kukoricamagokat, és odaadja az embereknek.
Az ókori Kínából, Egyiptomból és Görögországból sokféle totemmítosz maradt fenn. A kínaiak totemállata a fecske, de totemhit lelhető fel Jao császár és Lao-ce születése körül, a császár anyja a vörös sárkánytól esett teherbe, Lao-ce anyja meg egy hullócsillagtól. A görögök totemhiedelmeit őrzik például a Mürmidónok, a hangyák, a thesszáliai akháj törzs; a félig kígyó, félig ember Kekropsz,
Athén földből született első királya; a vad Kentaurok, vagy a lófejű asszony, a földanya Démétér. Az Athénét és Aszklépioszt útjaikon kísérő bagoly és a kígyó ugyancsak totemállatok. Róma városát alapító Romulust és Rémust szoptató anyafarkas, vagy például a szeplőtelen fogantatás is totemként fogható fel. A keresztények körében megjelenő isten báránya vagy a szentlelket megtestesítő galamb szintén totem.
A fából faragott, földbe ásott, festett totemoszlopok sokfélék lehetnek, ismertek emlék- és címeres oszlopok, sírjelző- és temetkezési oszlopok valamint tetőszerkezetet tartó ház-, kapu- és üdvözlő oszlopok. Utalhatnak gazdát cserélő házra, vízparton pedig a vízpart tulajdonosára. A temetkezési oszlop, az elhunyt földi maradványait jelzi. Csúfolódó oszlopot állítanak a fiaskót szenvedett, felsült embernek.
Ezeket a totemoszlopokat elsősorban az Amerika északi, észak-nyugati részén élő indiánok készítik. A totemoszlopokat szimbolikus állatokkal és szellemekkel díszítik, vannak családi legendákat elmesélő oszlopok, a csúfolódó oszlopokra pedig egy fejjel lefelé néző fejet tesznek
forrás:/facebook/