szerző: Szegő Iván Miklós

A Szent Kí­gyó úrnőként tisztelt királynő nagyobb tekintélynek örvendett a férjénél. A királynő sí­rjához számos áldozati tárgy, többek között emberi csontok vezették a kutatókat. A Kr. u. 7. századból származó leletekre bukkantak a régészek Guatemalában. Egy maja királynő sí­rját találták meg David Freidel, a St. Louis-i Washington Egyetem kutatója vezetésével. A sí­rkamrában kerámiákat és jáde-ékszereket is találtak. Még ennél is értékesebb talán, hogy egy kőbe vésett feliratra is rábukkantak, amely K'abel királynőre, El-Peru-Waka maja városállam kormányzójára utal.

Egy templom lépcsője közelében, a földfelszí­n alatt 11 méterrel találtak rá a királynő sí­rjára az archeológusok. Freidel szerint "K'abel nem volt hétköznapi ember", sí­rja arra utal, hogy még dinasztiája bukása után is tisztelték őt. K'abel legalább húsz évig (Kr. u. 672 és 692 között) uralkodott férjével, K'inich Bahlammal együtt. Ő volt a Waka Birodalom kormányzója, és a "Kaloomte" titulust is viselte, amely a "legfőbb harcosnak" járt. Freidel szerint í­gy a királynő nagyobb tekintélynek örvendett, mint férje, maga a király. Más néven a királynőt "Szent Kí­gyó úrnőként" is emlegették.




Ezt azonban más szakértők vitatják. Szerintük a királynő nem harcosságban (amit a Kaloomte melléknév jelezne) múlta felül a királyt, hanem rangban állt Waka királya felett. A királynő másik neve magyarázza meg a rejtélyt. A kí­gyó ugyanis a nevében az előkelő calakmuli (Calakmul a korban maja "szuperhatalomnak" számí­tott) királyi dinasztiához, a Kan dinasztiához tartozására, királyi származására utal. így tehát a Kaloomte is ezt a királyi eredetet jelzi e szakértők szerint a feleség elnevezésében.

Az azonban mindkét elmélet hí­vei szerint egyértelmű, hogy a királynő uralkodott a király felett is, hiszen a jóval erősebb városállamot, Calakmult képviselte Waka vidékén.

Töredékek vezettek a királynő nyomára

A maja királynő sí­rjához áldozati felajánlások vezették el a régészeket. Olivia Navarro-Farr, az egyik archeológus figyelt fel egy ősi maja épület környékén a kerámia figurák töredékeire, ékszerekre, sí­pokra, szerszámok darabjaira, egy halászok által használt horogra, illetve emberi csontszilánkokra, vésett kagylókra. Ezek a tárgyak egymás után, különböző régészeti rétegekben kerültek elő, mire a kutatók eljutottak 11 méteres mélységig, ahol a királynő sí­rja volt.

Természetesen az, hogy ennyi áldozati tárgy bukkant elő, egyre valószí­nűbbé tette a régészek számára, hogy valami fontosra találhatnak rá a mélyben. Idén tovább folytatták a korábbi kutatásaikat, és í­gy leltek rá a királynő sí­rjára. A mostani maja leletek jelentőségét az adja, hogy csak nagyon kevés olyan maja sí­r ismert, amelyben az eltemetett személyt sikerült azonosí­tani, hangsúlyozta a felfedezés kapcsán David Freidel.

A rendkí­vüli leletre Waka romvárosának egykori főterén találtak rá. A Wak birodalom fővárosa stratégiai fontosságú volt a maják által lakott terület déli részén, egy kelet-nyugati kereskedelmi útvonal mentén. Egy nagyobb és egy kisebb folyó találkozása közelében feküdt, főterén királyi paloták, magasba törő piramistemplomok és nagy közterületek voltak, a köznép lakóépületei mellett.

Istenként tisztelték őket

A maja városállamokat kormányzó királyokat és királynőket istenként tisztelték alattvalóik. Az úgynevezett maja klasszikus korban két helyi nagyhatalom, Tikal és Calakmul uralkodói küzdöttek egymással, nagyjából az 1. évezred közepe tájékán. Tikal több mint hatvan kilométerre keletre volt Wakától, Calakmul pedig több mint kilencven kilométerre északra feküdt innen. Egy forrás szerint Waka előbb Tikal szövetségese volt, aztán a 6. századtól megerősödött Calakmul befolyása a térségben, és a Kan (Kí­gyó) dinasztia uralma kiterjedt erre a vidékre is. K'abel úrnő is ekkoriban lépett szí­nre, mellékneve tehát nem véletlenül utal a Szent Kí­gyóra.

Egy másik lelet a sí­rból

A Wak dinasztia ugyanis, amely helyben uralkodott, szövetséget kötött a Kan dinasztiával, azaz Calakmullal. A Kan uralkodó ekkor, a hetedik század végén egy családtagját házasí­totta össze a behódolt Wak dinasztia uralkodójával, K'inich Bahlammal. Ekkor került K'abel hercegnő Calakmulból Wakába, vagyis a Szent Kí­gyó úrnő lett a Naparcú (Sugárzó) Jaguár felesége.

Egy kaliforniai régész, Geoffrey Braswell szerint - aki nem vett részt a guatemalai ásatásokban - a Kaloomte titulus az "átlagos" királyok hatalmánál is erősebb uralmi helyzetet jelzett a maják között. Aki ilyen cí­met viselt, azt más tulajdonságokkal is felruházták: új (vér)vonal alapí­tásával. K'abel úrnő esetében ez tulajdonképpen azt jelentette, hogy őt tekintették a jövendő királyok szülőanyjának.

Már csak alig két hónap, és december 21-én bekövetkezik a "maja világvége". Idén már többször beszámoltunk róla, hogy mindez csupán egy nagyobb maja naptári ciklus, egy 144 ezer napos úgynevezett baktun végét jelenti, de ettől még a számmisztikában és a világvégében hí­vők továbbra is foglalkoznak a kérdéssel.

forrás:/origo/

Egy alapos rendrakás és selejtezés sokkal többet adhat annál, minthogy megtaláljuk ismét normálisan tudunk közlekedni a lakásunkban. A rendetlenség, a túlzsúfoltság érzete miatt okozott frusztráció sok életenergiát felemészthet, vagyis ezek felszámolása rendkí­vül előnyösen hathat lelkiállapotunkra. Ráadásul egy alapos selejtezés során akár arra is lehetőségünk nyí­lik, hogy végleg lezárjunk magunkban életünk néhány fájó múltbéli fejezetét.

Elég megdöbbentő szám, de egy ember átlagosan mindössze az általa birtokolt tárgyak 20 százalékát használja rendszeresen. Másképpen fogalmazva ez azt jelenti, hogy a lakásunkban 80 százalékban hasznavehetetlen dolgok foglalják a helyet. A selejtezés és rendrakás sokat segí­thet ezen a helyzeten.

A munka nagyságával kapcsolatban azonban ne legyenek illúzióink. Kis erőfeszí­téssel csak akkor úszhatjuk meg, ha már eleve létezik egy jól strukturált rendszer, amelyben minden tárgynak megvan a helye. Ha azonban ezen a ponton már túlléptünk a tárgyak sokasága miatt, csak egy jól végiggondolt haditerv segí­tségével leszünk képesek kitartani a művelet végéig anélkül, hogy a legnagyobb felfordulás közepén kétségbeesett tétlenségbe süllyednénk.

í–kölszabályként megfogalmazható, hogy csupán egyetlen átlagos méretű ruhásszekrény áttekintéséhez, rendbe rakásához és kiselejtezéséhez legalább két órára van szükség. Mindezt figyelembe véve érdemes lélekben felkészülni az akcióra. Lehetőleg kapcsoljuk ki a legtöbb olyan zavaró tényezőt, ami a munkától elvonhatja a figyelmünket. A tárgyak rendszerezését pedig három kategória segí­tségével tegyük átláthatóvá.

Az első halmazba kerüljenek a mindenképpen megtartandó darabok. A másodikba azok, amelyek sorsáról még nem döntöttünk, ezeket a selejtezés után legfeljebb levisszük a pincébe, vagy más félreeső tárolóhelyiségbe. A harmadik kategóriába esnek azok, amelyektől biztosan meg akarunk szabadulni. A megszabadulás módja lehet elajándékozás, segélyszervezetnek adományozás vagy egyszerűen a kuka.



A rendrakás és selejtezés sikeres befejezése után ügyeljünk arra is, hogy a nagy erőfeszí­tés gyümölcsei ne vesszenek néhány héten belül kárba. A napi, „szinten tartó” rendrakási rutin körülbelül 20 perc elfoglaltságot jelent. Ebbe a szennyes ruhák, már nem olvasott könyvek, nem használt konyhai tárgyak elrakása fér nagyjából bele.

A tárgyak felhalmozódásának folyamata egész életünket végig kí­séri. A birtoklástól alapvetően azt várjuk, hogy az életünket gazdagí­tsa. Mivel azonban a minket körülvevő tárgyak hatásától nem tudjuk mentesí­teni az életünket, fontos arra ügyelni, hogy ezt a hatást kordában tartsuk, vagyis korlátozzuk a birtokolt tárgyak számát. Ez különösen azért lenne fontos, mert a gyűjtési szenvedély a jelek szerint minden korábbi mértéket meghalad jelenleg. Miközben egy átlag európainak 150 éve körülbelül 200 tárgy volt a birtokában, mára ez a szám 10 ezerre (!) nőtt. í‰s a fő baj az, hogy igazából még nem fejlődött ki az a stratégia, amivel ezt a túlburjánzást kezelni tudnánk.

A tárgyaktól való megválás ráadásul érzelmi életünk szempontjából is nagyon fontos lehet. Időnként rendkí­vül hasznos leltárt csinálni, és az érzelmileg kellemetlen múltbeli eseményekhez kötődő daraboktól megszabadulni. Ettől persze sokan visszariadnak, mert az elengedést veszteségként élik meg. A jelenünket és jövőnket gúzsba kötő emléktárgyaktól azonban tudatos döntés segí­tségével időnként meg kell válnunk.

forrás:/lakásfokusz/

Sikeresen összekapcsolódott a Dragon teherűrhajó a Nemzetközi Űrállomással (ISS) szerdán. Ezúttal fél tonnányi utánpótlást vitt a bázisra.

(SpaceX) Ez volt a SpaceX (Space Exploration Technologies Corp.) amerikai cég gyártotta magánűrhajó második útja, a májusi csak próbarepülés volt. Most mintegy 450 kilogramm rakományt vitt magával, amelyben élelem, ruhanemű, kí­sérletekhez használt anyagok és más dolgok, például vaní­lia-csokoládé jégkrém van egy hűtőben.
A vállalat összesen 12 ilyen útra szerződött az amerikai űrkutatási hivatallal 1,6 milliárd dollárért.

A Dragon október végén tér vissza a Földre az űrállomáson berakodott szállí­tmánnyal.

Forrás: MTI

Egy szibériai fiú kutyasétáltatás közben figyelt fel egy különös szagra, ami végül elvezette egy kifejezetten jó állapotban megmaradt felnőtt mamuthoz.

A Tajmir-félszigeten talált tetemet a 11 éves felfedezőről Zsényának (a Jevgenyij becézett formája) nevezték el azok a szentpétervári tudósok, akik nagyon óvatosan, majdnem egy héten át dolgoztak azon, hogy a mamutot kiszabadí­tsák a megfagyott sárból. A feltételezések szerint 16 évesen elhunyt állat 30 ezer évet töltött a föld alatt.

Ritkán találnak ilyen jó állapotban megmaradt felnőtt egyedet. (Fotó: BBC/AP)

A fél tonnás mamut nagyjából 2 méter magas volt, és a tudósok legnagyobb megelégedésére az ásatások során előkerültek fülei, egyik agyara, másfél méteres ormánya és méter hosszúságú pénisze is. S bár találtak már ennél jobb állapotban fennmaradt egyedet, az a mamut ennél sokkal fiatalabb volt.

Forrás: BBC/Hí­r24