szerző: horpad

Földi környezetünkben folyékony ví­z vesz körül bennünket, kihasználva a lehetőségek adta 0-100°C közötti hőmérséklet-tartományt, de még ezen kí­vül is naponta ingázik a három féle halmazállapot között. - A ví­z a négy őselem egyike, a Ví­z maga az élet… De vajon mi a helyzet a szomszédban, kistesóéknál a Marson?

A tömegével arányos ví­zmennyiség ott is megtalálható, csak sajnos szinte a teljes készlet tartósan jégbe fagyva ott lapul néhány cm-rel a felszí­n alatt.

A ví­z halmazát ugyanis mindenkor a légköri nyomás és a hőmérséklet konszenzusa dönti el a forráspont önkényes megváltoztatásával. A folyamatot az alábbi ví­zgőz állapotábra (a köztudatban inkább fázisdiagram) szemlélteti, beszűkí­tve a Mars felszí­nét jellemző értékekre. A folyékony halmazállapot a piros sávos mezőre korlátozódik.

A sárga belejaví­tásért az én kezemet kell elverni ; a Gale-kráter lehetőségeit próbáltam illusztrálni általa. Ugyanis a 14 mbar légnyomás legfeljebb a Hellas medence aljában realizálódik, és ott is csak a nyári hónapokban.

Látható, hogy 5°C fölött a ví­z heves forrásba kezd, és már csak mint gőz (vapor) van jelen a vörös bolygó felszí­nén.

Az alábbi napijelentés viszonylag friss, a Curiosity által mért főbb meteorológiai adatokat tartalmazza. A hőmérséklet egy 70 C°-os mezőben csúszkál oda és vissza, ez átlagolva óránkénti 6 C°-os lehűlést, vagy felmelegedést jelent.

Tehát a hőmérséklet csak rövid ideig tartózkodik abban a tartományban, amit a folyékony halmazállapot magának megkövetel...

Mindezek ellenére azért időnként találunk átmeneti kiolvadást jelző nyomokat, melyek maradandó sötét foltként mutatják meg magukat a felszí­nen. Már egy ilyen folt megtalálása is sikerélménynek számí­t.

- í‰s most lássuk, mi a helyzet nagyobb mélységekben, találhatunk-e ott vizet folyékony halmazállapotban. Hisz a Földön minél mélyebbre ásunk, annál nagyobb a forróság…
De sajnos a marsi műholdak ezt az illúziót is hamar szétoszlatták. Ha folyamatosan mélyebbre toljuk a hőmérőt a Mars talajában, akkor az alábbi diagram fog összeállni.



Azt szokták mondani, a remény hal meg utoljára… í‰s hogy minden nagykapu mellé szoktak épí­teni egy kiskaput… A 0°-os fagyáspont jóval mélyebbre lenyomható, és ezzel a folyékony halmazállapot mozgásterét is tágí­tani lehet, amennyiben sóoldatot készí­tünk, vagy pedig fagyálló adalékot keverünk a ví­zhez.
Csak sajnos eddig még nem tapasztaltam, hogy a marsiak éltek volna ezzel a lehetőséggel…

(paramoral)

Búvárok térnek vissza Antiküthéra szigetére, amely arról nevezetes, hogy itt találták meg az antiküthérai szerkezetként ismert, több ezer éves antik számológépet. A szakemberek szerint a lelőhely még több kincset rejthet. Az ókori görögök számológépe, az antiküthérai szerkezet a feltételezések szerint azért készült, hogy a Nap, a Hold és a bolygók mozgását előre jelezze. Az i.e. 150-100-ra datálható "számí­tógépet" a Küthéra és Kréta között lévő Antiküthéra szigeténél elsüllyedt római hajó kincsei között találták meg szivacshalászok még 1902-ben.

Ez volt egyébként az első alkalom, hogy egy tengeri hajóroncsot régészek tanulmányoztak. A projekt azonban még mindig tart: ebben a hónapban búvárrégészek térnek vissza a helyszí­nre, hogy még többet megtudjanak a rejtélyes ókori szerkezetről, s talán hogy újabb kincsekkel gazdagodjanak.

1978-ban a mélytengeri régészettel foglakozó Jacques Cousteau néhány napot töltött a roncs helyszí­nén, ahol több apró leletet hoztak felszí­nre; többek között ekkor sikerült megtudni, hogy a hajó valószí­nűleg Kis-Ázsiából érkezett, s i.e. 70-60 között süllyedt el.

Azóta viszont senki nem volt a tengerfenéken. Több év tárgyalás után Brendan Foley tengeri régésznek sikerült megállapodnia a görög hatóságokkal, hogy a massachusettsi Woods Hole Oceanographic Institution búvárai merüléseket végezzenek a helyszí­nen. A kutatók remélik, hogy a három hétre tervezett projekt során sikerül megállapí­taniuk a hajó eredetét, s újabb darabok kerülnek elő a kétezer éves számológépből.

Az antiküthérai szerkezet több mint 30, kézzel készí­tett, bronz fogaskerékből és tárcsából áll, amely előre jelezte a Nap, a Hold, valamint az öt bolygószomszédunk mozgását. A naptár tárcsái mozgathatóak, hogy a napév megfelelő negyedévéhez lehessen igazí­tani. A fogaskerekek óramutató karokat mozgattak az előlap felett. A 2100 éves szerkezet segí­tségével jövőbeli vagy múltbéli dátumok megadása után a Vénusz-átvonulást is ki lehetett számolni.

A kutatók szerint a mechanikai csoda valószí­nűleg Korinthoszban készült, a matematikus és fizikus Archimédész (i.e. 287-212) tervei alapján. Az ókori zseninek köszönhetőek egyébként azon hadi felszerelések megálmodása is, amelyek lehetővé tették a szirakúzai görögöknek, hogy a Szicí­lia földjére lépő római seregeknek közel két évig ellenálljanak. Más elméletek szerint viszont Poszeidóniosz görög sztoikus készí­thette az antiküthérái szerkezetet.



A bronzból készült és fatokban elhelyezett szerkezeten több ezer í­rásjel és egyéb szimbólum található. Az elülső lemezen lévő tárcsa a görög és az egyiptomi naptárt mutatta, a hátul lévők segí­tségével pedig a Hold mozgásait, s fogyatkozásainak idejét lehetett kiszámí­tani. A szakemberek mindezt az után tudták meg, hogy CT-vel és röntgensugarral is megvizsgálták az antik számí­tógépet.

A 2006-ban indult Antikythera Mechanism Research Project kutatói számí­tógépes tomográf segí­tségével megállapí­tották, hogy a tenger fenekén megtalált szerkezetdarabok egykor tényleg egy ókori számológép részei lehettek. Mike Edmunds véleménye szerint a találmány elképesztő precizitással működött. Csak egy példát kiemelve: a szerkezet azt is figyelembe vette a bolygómozgások előrejelzésénél, hogy a Hold ellipszispályája miatt néha gyorsabban mozog az égbolton.


forrás:/mult-kor/

kapcsolódó: Ókori számí­tógép? - az Antikythera Katt ide!
Kétezer éves számí­tógép az ókori Görögországból Katt ide!

szerző: KMJ

A tőzsde újra össze fog omlani, vagyis a munkanélküliség az egekbe szökne, éhí­nség, nehézségek várhatóak, amire kézenfekvően a rendőrséget és a katonaságot alkalmaznák segí­tség gyanánt, ez természetesen csak erőlködése lenne a hanyatló rendszernek.

Aztán jönnének a napkitörések, amik szétzúzzák az elektromos rendszert. Ennek következményeképpen az emberek végleg elidegenednének a mindennapos robottól, helyette magukra, egymásra és a természetre figyelnének-hagyatkoznának, és nem az állam megszorí­tásaira. Ebből adódóan új kapuk nyí­lnának meg.
Ezzel az áldással valószí­nűleg hatványozódna a szabadság, a jóllét, és az alternatí­v gondolkodások elterjedése és még ki tudja milyen dolgok kerülnének napvilágra.
Nos, ha nem is lesz í­gy, legalább leí­rhattam a karácsonyi kí­vánságaimat.

(paramoral)

Európai csillagászok különös spirális mintát fedeztek fel egy fejlődése vége felé járó csillagot, az R Sculptoris nevű vörös óriást körülvevő gázban. A spirális szerkezetet egy eddig láthatatlan kí­sérőcsillag okozhatja.

A Szobrász (Sculptor) csillagképben található csillag, az R Sculptoris az élete vége felé járó égitest. Az ehhez hasonló csillagok általában viszonylag alacsony hőmérsékletű vörös óriások. Kicsiny, szénből és oxigénből álló magjukat hélium- és hidrogénégető héjak veszik körül, legkí­vül pedig kiterjedt légkör található, benne erős konvekciós áramlással. Ilyenné csillaggá fejlődik majd a Napunk is néhány milliárd év múlva.

Fiatal korában 0,8 és 8 naptömeg között lehetett az R Sculptoris tömege, ám öregkorában heves csillagszél formájában jelentős mennyiségű gázt veszí­tett. Az ilyen vörös óriásokat körülvevő héj általában gázból és porszemcsékből áll.

Az Atacama-sivatagban még csak részlegesen működő ALMA rádiótávcső-rendszerrel részletesen feltérképezték az R Sculptorisról egykor ledobott gáz eloszlását, és egy korábban nem látott, spirális szerkezetet fedeztek fel

A porszemcsék a távoli infravörös és a milliméteres hullámhosszak közötti tartományban kibocsátott sugárzásuk alapján mutathatók ki. Ugyanakkor a milliméteres hullámhosszakon a szén-monoxid (CO) molekulák sugárzása a ledobott gáz részletes feltérképezését teszi lehetővé.

Az R Sculptorist legújabban a chilei Atacama-sivatagban kiépülő nemzetközi rádiótávcső-rendszerrel figyelték meg. Az Atacama Large Millimerter/submillimeter Array (ALMA) európai közreműködője az Európai Déli Obszervatóriumok (ESO), a rendszert több észak-amerikai és távol-keleti intézménnyel és szervezettel közösen működtetik. Bár a rendszer hivatalos avatása és végleges üzembe helyezése csak 2013 márciusában lesz, az észlelések már 2011 végén megkezdődtek.

Az R Sculptorist más műszerekkel már korábban is megfigyelték a szubmilliméteres tartományban, azokkal azonban csak magát a szferikus héjat sikerült megfigyelni a csillag körül, annak spirális szerkezetét nem. Az ALMA segí­tségével most 345 GHz frekvencián, 1,3" felbontással tudták megvizsgálni a csillagot körülvevő gázburok szerkezetét.



A megfigyelések eredményét hidrodinamikai szimulációkkal kombinálva arra a következtetésre jutottak, hogy az R Sculptoris kettőscsillag. A főcsillagon mintegy 1800 évvel ezelőtt kb. 200 évig tartó, heves anyagkidobás következett be, amelynek során 14,3 km/s sebességgel 3 x 10-3 naptömegű gáz dobódott ki. (Ezek a termikus eredetű, lökésszerű anyagkidobódások az R Sculptorishoz hasonló tí­pusú csillagok esetében 10-50 ezer évente következnek be.) Ez azt jelenti, hogy ebben az időszakban a gázkiáramlás üteme mintegy 30-szorosa volt a termikus lökés előttinek. [í–sszehasonlí­tásképpen: a Nap a folyamatosan kiáramló napszél következtében évente (2-3)í—10-14 naptömegű anyagot veszí­t, ami 200 év alatt (4-6) x 10-12 naptömeg. Az R Scl tömegvesztésének üteme a termikus lökés idején ezt 500 milliószorosan múlta felül.] A csillagot körülvevő legkülső, gömbszimmetrikus héj sugara 18,5".

A gáz spirális szerkezete a modellszámí­tásokkal teljes összhangban egy kí­sérőcsillag jelenlétére utal. Sikerült megállapí­tani, hogy a két csillag távolsága 60 csillagászati egység (cse), vagyis annyi, mint a Neptunusz pályájának átmérője. A rendszer teljes tömege 2 naptömeg, a két csillag egymás körüli keringési ideje 350 év.

Mint a kutatás egyik vezetője és az eredményről beszámoló cikk egyik szerzője, Matthias Maercker (ESO és Bonni Egyetem Argelander Csillagászati Intézete) elmondta, már korábban is sikerült megfigyelni hasonló csillagokat, de az észlelések nagy szögfelbontásának köszönhetően most első í­zben tudták a csillag által kidobott gázban a láthatatlan kí­sérőcsillag jelenlétére utaló spirális szerkezetet azonosí­tani. Az R Sculptoris esetében is észlelték korábban a külső héjon belül elhelyezkedő anyagot, de csak kisebb csomókként, a rosszabb felbontású észlelések eredményeképpen nem rajzolódott ki a spirális szerkezet.

Hasonló spirális szerkezetet a NASA/ESA Hubble-űrtávcsövével (HST) is találtak már az LL Pegasi nevű csillag körül, de abban az esetben a csillagot körülvevő gázhéj nélkül. A HST-vel azonban csak kétdimenziós kép készült a por eloszlásáról, ezzel szemben az ALMA segí­tségével a gáz teljes térbeli eloszlása is feltérképezhető volt, mert az ALMA a CO molekulák emisszióját észleli. A kutatók egyike felhí­vta a figyelmet arra, hogy amikor az ALMA rendszerrel az R Sculptoris megfigyelését végezték, akkor a rendszer rádiótávcsöveinek még a fele sem volt a helyén. "Izgalmas elgondolni, milyen teljesí­tményre lesz képes az ALMA, ha 2013-ban befejeződik az épí­tése" - mondta Wouter Vlemmings (Chalmers Műszaki Egyetem, Svédország).



Az R Sculptorishoz hasonló vörös óriás csillagok éppen jelentős anyagkidobásuk miatt fontosak a csillagászok számára. Ezek a csillagok ugyanis jelentős mértékben gyarapí­tják a csillagköz gázt és port, amely azután nyersanyagként szolgál a csillagok későbbi generációjának (és esetleg bolygóiknak) a létrejöttéhez.

forrás:/origo/

szerző:í–tvös Zoltán

Egy brit és egy japán kutatóé lett a 2012-es orvosi Nobel-dí­j. John B. Gurdon és Jamanaka Sinja egyenlő arányban osztozik a nyolcmillió svéd koronás dí­jban. A két kutató a klónozásért, illetve az emberi őssejteknek a felnőtt szervezet már differenciálódott sejtjeiből való visszaprogramozásáért kapta az elismerést. (A visszaprogramozott sejteket indukált pluripotens [iPSC] őssejteknek nevezik.)

Az Oxford Egyetemen dolgozó John B. Gurdon 1962-ben fedezte fel, hogy a sejtek specializálódása, „egyedfejlődése” visszafordí­tható. Immár klasszikus kí­sérletében egy békapetesejt sejtmagját egy érett testi sejt magjával helyettesí­tette. Ebből a módosí­tott petesejtből normális ebihal fejlődött ki, s az érett sejt DNS-e minden olyan információval rendelkezett, amelyre a béka valamennyi sejtjének kifejlődéséhez szükség volt.

Az idén 79 éves, klónozóként és őssejtkutatóként egyaránt elismert Gurdon eljárása alapján hozta létre az angol Ian Wilmut is az első klónozott bárányt, a világhí­rű Dollyt.

Gurdon abban az évben érte el tudományos áttörését, amikor megszületett a másik idei Nobel-dí­jas, az 50 éves japán Jamanaka Sinja. A japán kutató 2006-ban fedezte fel, hogy az egér szöveti sejtjeit miként lehet visszaprogramozni őssejtekké, majd ugyanezt a módszert sikerrel alkalmazta emberi sejteknél is. Néhány gén bejuttatásával érett bőrsejtekből indukált pluripotens őssejteket (iPSC) alkotott.

2007 után már másodszor adtak őssejtekkel kapcsolatos kutatásokért Nobel-dí­jat – öt éve az embrionális őssejtekkel kapcsolatos eredményeket ismerték el. De miért fontosak az őssejtek és mire használhatók?

Az emberben különböző érettségű és különböző feladatokat ellátó őssejtek találhatók. Közös tulajdonságuk, hogy osztódásuk során önmagukhoz hasonló újabb őssejtek létrehozásán túl különféle testi sejteket is képeznek. Működésük tehát duplán hasznos: önmaguk megújí­tásán túl a szervezetet is ellátják különféle „elkötelezett” utódsejtekkel, amivel szöveteink folyamatos megújulását teszik lehetővé.

Az embrionális fejlődés úgynevezett hólyagcsí­ra állapotában lévő sejtjekből hozhatók létre az embrionális őssejtvonalak. Az ilyen őssejtekből már nem keletkezhet önálló élőlény, viszont valamennyi testi sejtünk kialakulhat belőlük. Az első humán embrionális (HuES) őssejtvonalat 1998-ban hozták létre. A kutatásban használt HuES-vonalakat mesterséges megtermékenyí­tésből visszamaradt, megsemmisí­tésre szánt embriókból hozták létre, ami etikai problémákat vetett fel.

JAMANAKA SINJA 1962-ben született Oszakában, orvosi diplomáját a Kobei Egyetemen 1987-ben szerezte, doktorátusát 1993-ban az Oszakai Egyetemen védte meg. Jelenleg a Kiotói Egyetem professzora. 2009-ben a két kutató együtt nyerte el a Nobel-dí­j előszobájaként emlegetett Lasker-dí­jat az őssejtkutatás területén elért eredményeiért.

Jamanaka módszerével a felnőtt szervezet már differenciálódott sejtjét – például bőrsejtet – őssejtállapotba programozták vissza. Ilyenkor úgynevezett indukált pluripotens őssejt (iPSC) keletkezik.

Sarkadi Balázs őssejtkutató szerint az iPSC esetében nincsenek a HuES sejtekkel kapcsolatos etikai problémák, ráadásul az ilyen őssejtek az emberi fejlődés embrionális szakaszának modellezésére, illetve a sejtterápiás kutatások számára is sejtforrásként szolgálnak. Beteg emberektől nyert őssejtek segí­tségével betegséget hordozó élő szöveteket hozhatnak létre, amelyeken gyógyszereket próbálhatnak ki.

JOHN B. GURDON 1933-ban született Nagy-Britanniában, doktorátusát 1960-ban Oxfordban szerezte, utána az amerikai Caltechen (Kaliforniai Műszaki Egyetem) kutatott, majd a Cambridge-i Egyetemre tért vissza. Az 1995-ben lovaggá ütött kutató jelenleg a róla elnevezett cambridge-i Gurdon Intézetnél tevékenykedik.

Az indoklás szerint a dí­jazottak munkája megváltoztatta a sejtek specializálódásáról alkotott képet. A sejtek érési folyamatát korábban véglegesnek, visszafordí­thatatlannak hitték – ma már tudjuk, hogy az érett sejtnek nem kell feltétlenül örökre az elért specializálódott állapotban maradnia.

A két dí­jazottnak köszönhetően újraí­rták a tankönyveket, és új kutatási területek nyí­ltak meg.

Az emberi sejtek újraprogramozásával a kutatók új lehetőségeket hoztak létre a betegségek tanulmányozására, valamint a diagnosztikai és terápiás módszerek fejlesztésére.

forrás:/nol.hu/