Meglepetést okozott a Curiosity marsjáró által megvizsgált első marsi kőzet: a tudósok szerint hasonlóságot mutat a Földön található ritka vulkáni kőzettel.

A Mars-járó két hete vizsgált meg egy focilabda nagyságú, piramis alakú képződményt. Többek között lézeres kémiai távérzékelő- és mikrofényképezőgéppel is "bombázta", amely az elpárolgó részecskékből állapí­totta meg a kőzet kémiai összetételét. A teszt meglepő eredményre vezetett. A vártnál több nátriumot és káliumot mértek az elemzéskor, viszont hiányzott belőle a vas és a magnézium - közölték csütörtökön a Mars-program tudósai, akik a korábbi Mars-expedí­ciók során megvizsgált kőzetekhez hasonló összetételre számí­tottak.

"úgy tűnik, egy új kőzetfajtára bukkantunk" - mondta el Ralf Gellert, az ontariói Guelph Egyetemről. Mint a Curiosity-programban részt vevő kollégái kifejtették, a képződmény nem a marsi kőzetekhez, hanem inkább olyan ritka földi vulkanikus kőzetekhez hasonlí­t, mint amilyeneket Hawaiin lehet találni. Ezek a kőzetek magas nyomáson, mélyen a földfelszí­n alatt formálódtak, és valaha vizet tartalmaztak.

A képen a vörös pettyek mutatják azokat a területeket, ahol a ChemCam készülék lézerrel vizsgálódott szeptember 21-én és szeptember 24-én. A kerek fekete és fehér képeket a ChemCam készí­tette a lézer vájta furatokat keresve. A lila körök azokat a területeket mutatják, ahol az alfa-részecske röntgenspektrométer próbálgatta látószögét (Fotó: NASA/JPL-Caltech/MSSS)

A NASA bolygókutató részlege, a Jet Propulsion Laboratory a közelmúltban elhunyt mérnöke után Jake Matijevic-sziklának nevezte el képződményt, amelynek keletkezési idejét még nem tudták megállapí­tani.

A hatkerekű, radioizotópos termoelektromos generátorral működő Curiosity - hivatalos nevén Marsi Tudományos Laboratórium - augusztus 6-án landolt a Vörös Bolygón. A 2,5 milliárd dolláros összköltségű, csaknem két földi évre tervezett program célja, hogy kiderí­tsék: létezhettek-e valamikor a Marson mikrobiális életformák kifejlődését lehetővé tévő feltételek.

A Curiosity jelenleg a Glenelg-pont felé tart, amely körülbelül 400 méterre van a landolás helyétől. Ott végzi el az első fúrásokat és mintavételeket. A Mars-járó végső úti célja a Gale-kráterben magasodó öt kilométeres, réteges szerkezetű Aeolis-hegy.

forrás:/richpoi/

kapcsolódó: Horpad véleménye a szikladarabról Katt ide!

Nem érzett semmit a hangsebesség átlépésekor Felix Baumgartner. A pilóta a tervezettnél magasabbról ugrott, és több mint 1300 kilométer/órás sebességgel zuhant.

1342,8 kilométer/órás sebességet (Mach 1,24) ért el, vagyis átlépte a hangsebességet Felix Baumgartner a vasárnapi csúcsdöntés során, mondta el az ugrást követő sajtótájékoztatón Brian Utley, az ugrás rekordjait hitelesí­tő nemzetközi légisport szövetség (FAI) képviselője.

A pilóta 39 045 méter magasról ugrott, és 36 529 métert zuhant 4 perc 20 másodperc alatt.

"Néha igazán magasra fel kell jutnod ahhoz, hogy rájöjj, milyen kicsi is vagy" - ezeket a szavakat mondta Felix Baumgartner, mielőtt 39 kilométeres magasságból kivetette magát a kapszulából.

A pilóta azt mondta, hogy a kapszula peremén állva nem gondolt a rekordokra, csak arra, hogy nem szeretne ott fent egyedül meghalni, és hogy nagyon szeretne élve visszajutni a földre.

Az elrugaszkodást követő pillanatokban jól indult az ugrás, ám Baumgartner hamarosan pörögni kezdett, maga sem tudja, miért. A szkafander miatt nem érzékelte a levegőt, ahhoz hasonlí­totta az érzést, mintha valaki a ví­z érintése nélkül próbálna úszni.

Volt egy ernyője, amivel megállí­thatta volna a pörgést, de akkor le kellett volna mondani a rekordról, ezért inkább megpróbálta stabilizálni a helyzetét, és szerencsével járt.



Baumgartner nem tudja, mikor lépte át a hangsebességet, mert a speciális ruha miatt nem érzett semmit. Számára a legizgalmasabb pillanat az volt, amikor kiállt a kapszula peremére, a legszebb pedig, amikor a landolást követően meglátta kollégája és barátja, Mike Todd arcát, aki úgy mosolygott rá, mint egy kisgyerek.

forrás:/origo/

Korábban is előfordult már, hogy valamilyen tengeri állat maradványát sodorta ki a hullámverés, ám egy kislabda méretű szemet még sose dobott partra a tenger. A szakemberek í­gy most azt tanulmányozzák, hogy miféle állattól származhat az az óriási kék szem, amit egy férfi talált szerdán a Pompano Beach-en – í­rja a Foxnews. .
A megtaláló azt mondta, hogy az óriási szem messziről kirí­tt a cigarettacsikkek és a tengerifű közül, amit általában a dagályzónában a parton találni. "Nagyon friss volt, vérzett is, amikor betettem a szatyorba – mondta, aki ezután hí­vta a rendőrséget, akik jég közé tették a szemet, hogy azt Floridai Hal- és Vadbiológiai Kutatóintézetben megvizsgálhassák. Az intézet szóvivője elmondta: a szem nyilvánvalóan valami tengeri állattól származik, elképzelhető, hogy egy óriás tintahal, egy bálna, vagy egy különösen nagy méretű hal szeme, í­rja az Index.

Charles Messing, az új Skóciai Egyetem oceanográfiai központjából a hí­r alapján előbb tintahalra tippelt, azonban a kép alapján úgy gondolja, hogy a legvalószí­nűbb, hogy egy kardhal szeméről van szó.

Hasonlóan látja Heather Bracken-Grissom asszisztens biológus a Miami Egyetemről, aki szerint vagy tintahalé vagy kardhalé a szem. A szakember elmondta, hogy a kollégáit lázba hozta az internetre feltöltött kép az óriás szemről és azóta is azt vitatják, hogy milyen lényé lehetett.

A mélytengerben élő óriás tintahal szeme nagyon hasonlí­t a képen lévő szemre, kékes és a pupilla alakja is megegyezik, továbbá könnyen eltávolí­tható a testtől.

forrás:/168ora/

Einsteint is igazolhatja a galaxisunk központi szupermasszí­v fekete lyuka körüli két olyan csillag, melyek keringési ideje 20 év alatt van.

S bár galaxisunk középpontjának közelében természetesen számos csillag kering, a tudósok figyelmét kettő ragadta meg: az egyik az S0-102 katalógusjelű, amely mindössze 11,5 év alatt kerüli meg a fekete lyukat, a másik az S0-2, amelynek 16 évre van szüksége. Ez nagyon rövid időnek számí­t, tekintettel arra, hogy a régióban egy átlagos csillagnak 60 évre van szüksége egy teljes kerüléshez.

A keringési idők rövidségéből következik, hogy a két csillag nagyon közel van a szupermasszí­v fekete lyukhoz – annyira közel, hogy végre a gyakorlatban is megfigyelhetőek Einstein elgondolásai. Amennyiben a valóság „egyetért" a relativitáselmélettel, úgy a két csillag Földről érzékelt fényének el kell tolódnia a vörös vagy kék tartományba, ahogy azok közelebb kerülnek a fekete lyukhoz.

Bármi is legyen a végeredmény, a tudósok már annak is örülnek, hogy találtak két olyan csillagot, amelyik ennyire közel jár egy fekete lyukhoz.

MI AZ A SZUPERMASSZíV FEKETE LYUK?A szupermasszí­v – szupernagy tömegű – fekete lyukak a fekete lyukak legnehezebb ismert képviselői, tömegük százezer-tí­zmilliárd naptömeg között van.

A legtöbb – ha nem az összes – galaxis magjában ilyen égitest van. Közvetlenül még nem sikerült egyet sem megfigyelni.

Tömegükre a körülöttük keringő anyag – csillagok és csillagközi gáz – keringési sebességéből következtetnek.

Folyamatosan, de nagyon változó intenzitással nyelik el a körülöttük akkréciós korong formájában keringő anyagot.

Napjainkban a galaxisok magjában lévő szupermasszí­v fekete lyukak nagy része – í­gy Tejútrendszerünké – nyugalmi állapotban van, kevés anyag áramlik beléjük.

Ha a beáramló anyag mennyisége megnövekszik – például két galaxis ütközésekor –, az akkréciós korong felforrósodik, és az energiafelesleg egy részét elektromágneses sugárzás formájában bocsátja ki. Ilyenkor aktí­v galaxismagról beszélünk.

forrás:/hir24/