2012. okt.
17
17
Viharistent tisztelhettek Stonehenge-benKategória: Maradjunk a Földön - Közzétette: fulldragon
Szabad szemmel nem látható, 72 új ábrát azonosítottak a kutatók Stonehenge hatalmas kövein. Elképzelhető, hogy a kőkorban a napkultusz miatt emelt építményben a bronzkoriak egy viharistent is tiszteltek.
Lézervizsgálatok kiderítették, hogy a korai bronzkorban a Stonehenge öt hatalmas kőtömbjébe ábrákat, képeket véstek az akkori művészek. így a kultikus angliai helyszín a történelem előtt korok képzőművészeti galériájának is tekinthető. A képek a korábbi, kőkori napkultusz után egy bronzkori viharisten tiszteletét fejezhették ki. Bár a napfordulók ünneplése a bronzkorban is megmaradhatott a legfrissebb elméletek szerint.
A korábbi 46 után újabb 72 véset
Az alapos lézeres átvizsgálás nyomán összesen 72 vésetet találtak a kutatók öt kőtömbön. Stonehenge hosszú története a késői kőkortól a bronzkorig ível - így a mostani felfedezés egy a mai korhoz viszonylag közelebbi fejleményre derített fényt.
A frissen felfedezett vésetek szabad szemmel nem láthatóak, csak a lézerszkennelésnek köszönhető, hogy pontok milliárdjainak "mikrotopográfiai" vizsgálatával sikerült azonosítani ezeket a korai alkotásokat. A kutatók a Stonehenge-ben megmaradt 83 követ vizsgálták át, és 850 gigabájtnyi információt dolgoztak fel, míg végül azonosították a véseteket.
Az angol régészeti és kulturális örökség védelmével foglalkozó hivatal - az English Heritage - megbízásából végzett vizsgálatok megállapították, hogy a képeket 1-3 milliméternyi felületi réteg eltávolításával készítették. A ma már megkopott, sötétebb színű köveket vésték ki a bronzkori művészek. (A bronzkorban viszont ezek még világos színűek voltak, kevésbé viselte meg őket az időjárás, így a vésetek is jobban látszottak rajtuk.) A 72 ábra közül 71 bronzkori baltafejeket örökített meg, a hetvenkettediken viszont egy bronzkori tőrt ábrázol.
A lézervizsgálat előtt 46 másik vésetet ismertek, vagy legalábbis feltételeztek Stonehenge-ben. Ezek is baltafejeket és tőröket ábrázoltak, és szabad szemmel vették észre, főleg az 1950-es években. A korábbi vésetek létezését most a lézerszkennelés is megerősítette, sőt újabb részletek derültek ki ezekről is.
Egy viharistent tisztelhettek
A mostani felfedezések révén a kutatók abban bíznak, hogy jobban megértik a történelem előtti templom életét. A megalit kultúra ezen emlékét valamikor a Kr. e. 3. évezred közepén emelhették egy akkor még inkább kőkori kultúra képviselői. Stonehenge elsősorban egy "szoláris templom", azaz egy napkultusszal összefüggő építmény volt, amely a téli és a nyári napfordulóknak megfelelően volt tájolva. Ez a kőkori nép egy idő után letűnt, de a későbbi korokban Dél-Anglia más kultúrájú lakói újra használatba vették Stonehenge-et. Erre az időszakra derült most fény az újabb ábrák felfedezésével.
A bronzkori népesség Kr. e. 1800-1500 táján új kultuszokat honosított meg, például monumentális síremlékeket állított. Stonehenge körül köröket alkottak és rituális lyukakat ástak. (A Stonehenge körüli nagyobb árok viszont alighanem korábbi, azt még a kőkoriak mélyítették ki.) A vésett baltafejek, illetve tőrök azokra a bronzkoriakra volt jellemző, akik a köröket és lyukakat ásták. így a feltételezések szerint valamiféle változás történhetett Stonehenge kultuszában is.
A Stonehenge szerkezete
A baltafej az indoeurópai hitvilágban sokszor összekapcsolódik valamiféle viharisten kultuszával. Az európai folklórban fennmaradt hiedelmek a felfelé néző baltaélnek mágikus erőt tulajdonítottak. Ilyen talizmánt hordtak a termények és az emberek megóvására, a villámlás és a viharok kárainak elkerülésére.
Stonehenge-ben is mindegyik baltaél felfelé, az ég felé irányul, ugyanakkor a tőrök lefelé mutatnak. A vésett ábrák döntő többsége ezért valamiféle fogadalmi felajánlás lehetett, amelyek a viharistennek szóltak, alighanem a termés védelmét szolgálva.
A vésetek nagy része az adott korban felállított síremlékek felé néz vagy Stonehenge középpontja felé irányul. E gyes ritka britanniai régészeti leletek szerint a baltafejnek és a tőrnek a halotti kultuszokhoz is köze lehetett.
A napforduló továbbra is fontos maradt
Az új adatok alapján a prehisztorikus templom úgy készült, hogy azt északkelet felől kellett megközelíteni. Valószínűleg egy körmenetszerű felvonulás végén ilyen irányból érkeztek az építményhez a kultuszt ápolók. Az északkeleti tájolás és a körmenetek is összefügghettek a napfordulókkal. A körmeneteket valószínűleg a téli és a nyári napforduló idején tarthatták.
Az egész konstrukció látványát a téli napfordulóra, az akkori naplementére komponálták, sőt a kutatók most azt feltételezik, hogy Stonehenge-nek a túlsó, délnyugati oldala is kiépített volt, csak később megpróbálták azt lerombolni. (Korábban azt hitték a kutatók, hogy a délnyugati oldala sosem készült el az építménynek.)
A lézervizsgálatok azt is kiderítették, hogy a kövek két különböző megmunkálási típussal készültek a kőkori műhelyekben. így Stonehenge nagykörének tömbjei másképpen készültek, mint az úgynevezett nagykörön belüli hármaskövek, trilitek (három tömbből összetett, két álló és egy fektetett tömbből összerakott) együttesek. Az is kiderült, hogy ez a kétféle típus - a korábbi feltételezésekkel szemben - nem egyidőben készült: a trilitek kicsit korábbiak, mint a nagykör kövei.
forrás:/origo/
Lézervizsgálatok kiderítették, hogy a korai bronzkorban a Stonehenge öt hatalmas kőtömbjébe ábrákat, képeket véstek az akkori művészek. így a kultikus angliai helyszín a történelem előtt korok képzőművészeti galériájának is tekinthető. A képek a korábbi, kőkori napkultusz után egy bronzkori viharisten tiszteletét fejezhették ki. Bár a napfordulók ünneplése a bronzkorban is megmaradhatott a legfrissebb elméletek szerint.A korábbi 46 után újabb 72 véset
Az alapos lézeres átvizsgálás nyomán összesen 72 vésetet találtak a kutatók öt kőtömbön. Stonehenge hosszú története a késői kőkortól a bronzkorig ível - így a mostani felfedezés egy a mai korhoz viszonylag közelebbi fejleményre derített fényt.
A frissen felfedezett vésetek szabad szemmel nem láthatóak, csak a lézerszkennelésnek köszönhető, hogy pontok milliárdjainak "mikrotopográfiai" vizsgálatával sikerült azonosítani ezeket a korai alkotásokat. A kutatók a Stonehenge-ben megmaradt 83 követ vizsgálták át, és 850 gigabájtnyi információt dolgoztak fel, míg végül azonosították a véseteket.
Az angol régészeti és kulturális örökség védelmével foglalkozó hivatal - az English Heritage - megbízásából végzett vizsgálatok megállapították, hogy a képeket 1-3 milliméternyi felületi réteg eltávolításával készítették. A ma már megkopott, sötétebb színű köveket vésték ki a bronzkori művészek. (A bronzkorban viszont ezek még világos színűek voltak, kevésbé viselte meg őket az időjárás, így a vésetek is jobban látszottak rajtuk.) A 72 ábra közül 71 bronzkori baltafejeket örökített meg, a hetvenkettediken viszont egy bronzkori tőrt ábrázol.
A lézervizsgálat előtt 46 másik vésetet ismertek, vagy legalábbis feltételeztek Stonehenge-ben. Ezek is baltafejeket és tőröket ábrázoltak, és szabad szemmel vették észre, főleg az 1950-es években. A korábbi vésetek létezését most a lézerszkennelés is megerősítette, sőt újabb részletek derültek ki ezekről is.
Egy viharistent tisztelhettek
A mostani felfedezések révén a kutatók abban bíznak, hogy jobban megértik a történelem előtti templom életét. A megalit kultúra ezen emlékét valamikor a Kr. e. 3. évezred közepén emelhették egy akkor még inkább kőkori kultúra képviselői. Stonehenge elsősorban egy "szoláris templom", azaz egy napkultusszal összefüggő építmény volt, amely a téli és a nyári napfordulóknak megfelelően volt tájolva. Ez a kőkori nép egy idő után letűnt, de a későbbi korokban Dél-Anglia más kultúrájú lakói újra használatba vették Stonehenge-et. Erre az időszakra derült most fény az újabb ábrák felfedezésével. A bronzkori népesség Kr. e. 1800-1500 táján új kultuszokat honosított meg, például monumentális síremlékeket állított. Stonehenge körül köröket alkottak és rituális lyukakat ástak. (A Stonehenge körüli nagyobb árok viszont alighanem korábbi, azt még a kőkoriak mélyítették ki.) A vésett baltafejek, illetve tőrök azokra a bronzkoriakra volt jellemző, akik a köröket és lyukakat ásták. így a feltételezések szerint valamiféle változás történhetett Stonehenge kultuszában is.
A Stonehenge szerkezete
A baltafej az indoeurópai hitvilágban sokszor összekapcsolódik valamiféle viharisten kultuszával. Az európai folklórban fennmaradt hiedelmek a felfelé néző baltaélnek mágikus erőt tulajdonítottak. Ilyen talizmánt hordtak a termények és az emberek megóvására, a villámlás és a viharok kárainak elkerülésére.
Stonehenge-ben is mindegyik baltaél felfelé, az ég felé irányul, ugyanakkor a tőrök lefelé mutatnak. A vésett ábrák döntő többsége ezért valamiféle fogadalmi felajánlás lehetett, amelyek a viharistennek szóltak, alighanem a termés védelmét szolgálva.
A vésetek nagy része az adott korban felállított síremlékek felé néz vagy Stonehenge középpontja felé irányul. E gyes ritka britanniai régészeti leletek szerint a baltafejnek és a tőrnek a halotti kultuszokhoz is köze lehetett.
A napforduló továbbra is fontos maradt
Az új adatok alapján a prehisztorikus templom úgy készült, hogy azt északkelet felől kellett megközelíteni. Valószínűleg egy körmenetszerű felvonulás végén ilyen irányból érkeztek az építményhez a kultuszt ápolók. Az északkeleti tájolás és a körmenetek is összefügghettek a napfordulókkal. A körmeneteket valószínűleg a téli és a nyári napforduló idején tarthatták.
Egy hármaskő (trilit)
Az egész konstrukció látványát a téli napfordulóra, az akkori naplementére komponálták, sőt a kutatók most azt feltételezik, hogy Stonehenge-nek a túlsó, délnyugati oldala is kiépített volt, csak később megpróbálták azt lerombolni. (Korábban azt hitték a kutatók, hogy a délnyugati oldala sosem készült el az építménynek.)
A lézervizsgálatok azt is kiderítették, hogy a kövek két különböző megmunkálási típussal készültek a kőkori műhelyekben. így Stonehenge nagykörének tömbjei másképpen készültek, mint az úgynevezett nagykörön belüli hármaskövek, trilitek (három tömbből összetett, két álló és egy fektetett tömbből összerakott) együttesek. Az is kiderült, hogy ez a kétféle típus - a korábbi feltételezésekkel szemben - nem egyidőben készült: a trilitek kicsit korábbiak, mint a nagykör kövei.
forrás:/origo/
| Oszd meg: |  |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Ezt a kristályt tartó két kéz is jelképezi. Maga a kristály azt a tisztaságot ábrázolja, mely a kettősségeken való túljutásból ered. A Belső Hang játékos is lehet; olyan, mint az élet vizében táncoló két delfin - először az érzelmek mélységeibe merül, majd újra felbukkan, hogy aztán az ég felé szárnyalhasson. Ahogy azt a központi alak kimonóján látható zöld levelek jelképezik, a földön és a növekvő holdkoronán keresztül a Belső Hang a kozmosszal kerül kapcsolatba. 
"A felperes ... aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a kísérletek úgynevezett fekete lyukakat hoznak létre, amelyek minden földi élet megsemmisülését okozzák" - fogalmazott a törvényszék. Megállapították azonban, hogy a CERN (Európai Nukleáris Kutatási Szervezet) biztonsági jelentései kizárnak mindenfajta veszélyt. "Nincs kézzelfogható bizonyíték ezen biztonsági jelentések igazságtartalmának megkérdőjelezésére, és meggyőző bizonyíték sem került a birtokunkba" - tették hozzá.
