Magyarországot szí­nlelt kibertámadás éri majd a NATO egyik novemberi gyakorlatán - közölte a Kommerszant cí­mű orosz lap. A teszt forgatókönyve szerint a NATO egyik szállí­tó gépe is lezuhan Magyarországon, a támadás pedig polgári és katonai áldozatokat is követel.

A Cyber Coalition 2012 elnevezésű hadgyakorlat forgatókönyve szerint két NATO-tagállamot, Magyarországot és í‰sztországot november 13. és 16. között nagyszabású kibertámadás érné - értesült az orosz politikai-gazdasági lap.

A novemberi NATO-gyakorlat elképzelt agresszora egy afrikai ország, amelynek hackerei egy számí­tógépes ví­russal megzavarják a NATO egyik katonai szállí­tó repülőgépének a fedélzeti műszereit, amely emiatt lezuhan Magyarország területén.

A támadás katonai és polgári áldozatokat követel, és ezzel egy időben a hackerek megbéní­tják í‰sztország létfontosságú infrastrukturális létesí­tményeit. A NATO rendkí­vüli ülésén ezért arról döntenek, hogy a kibertámadás okozta károk megalapozzák a Washingtoni szerződés kollektí­v védelemről szóló 5. paragrafusának alkalmazását - í­rja a Kommerszant.

A jól értesültnek számí­tó orosz lap NATO-forrásokból úgy tudja, hogy a szövetség egyébként lehetséges kibertéragresszorként Oroszországot, Kí­nát és Iránt tartja a legveszélyesebbnek.

Az újság utal rá, hogy az Egyesült íllamokban hozzáfogtak a támadó jellegű, úgynevezett kiberfegyverek előállí­tásához a fent emlí­tett országokkal vagy más államokkal való esetleges összetűzésre felkészülve.

A napokban Leon Panetta amerikai védelmi miniszter először figyelmeztetett: "hatékony megelőző intézkedéseket" tesznek, amennyiben az Egyesült íllamok nemzetbiztonságát érintő komoly kiberveszélyről szereznének tudomást.

A Kommerszant szerint Moszkva sem marad le a kiberháború lehetőségére való készülődésben. Különösen azóta, hogy januárban Nyikolaj Makarov vezérkari főnök kijelentette: Oroszországnak készen kell állnia a kiberháborúra.

A lap úgy tudja, hogy a napokban az orosz védelmi minisztérium pályázatot hirdetett meg "információs biztonsági kutatásokra". A tárcát egyebek között az antiví­rusrendszerek megkerülésének módszerei és eszközei, a hálózati védelmi rendszerek, továbbá az operációs rendszerek védelme érdeklik.

A pályázaton olyan orosz állampolgárok részvételét várják, akik "képességgel rendelkeznek és belső ösztönzést éreznek az Orosz Föderáció érdekében végzendő tudományos-műszaki feladatok elvégzésére". A Kommerszant megjegyzi: pontosan í­gy keresi a Pentagon is a tehetséges hackereket az Egyesült íllamokban.

Valerij Jascsenko, a moszkvai Lomonoszov állami egyetem Információs Biztonsági Intézetének igazgatóhelyettese elmondta, hogy Washington és Moszkva a kiberháborúra készülődés közepette annak megelőzését szolgáló, bizalomerősí­tő intézkedéseket dolgoz ki.

fotrrás:/hvg.hu/MTI/

szerző:Braun Éva

Ezen az óra átállí­táson filózok. Tegnap láttam egy felhí­vást, miszerint tiltakozzunk az óra átállí­tás miatt. De kérdem én, miért éppen most, amikor az idő hónap végén visszakerül eredeti, normális állapotába. Miért nem tavasszal tiltakoznak?

Amikor is erőszakosan, valami hülye régi döntésre önhatalmúlag megváltoztatják az időt. A nap persze nem sokat törődik ezzel, hiszen ugyan úgy kel és nyugszik, mint mindig. A bennünk levő biológiai óra sem változik parancsra. Kegyetlenül nehéz most ötkor kelni, tudva, hogy eredetileg csak négy óra van és a szervezet aludni akar.

Ez keményen meghatározza a napot, fáradtak, ingerlékenyek vagyunk és úgy érezzük, soha nem tudjuk kipihenni magunkat. Civilizáció ide, vagy oda, mégis csak a nap , a világosság határozza meg életünket, cselekedeteinket, vagyis akkor vagyunk egészségesek, ha inkább ezt követjük, nagyjából.

Szervezetünkben is óraszerűen meg van határozva, hogy mikor melyik szervünket méregtelení­ti, agyunkból kiejti a felesleges értéktelen dolgokat. Optimális az lenne, ha a nappal kelnénk és amikor sötétedik, pihennénk mi is.

Tudom, ez szinte megoldhatatlan mai mesterséges, rohanó világunkban, de attól még í­gy van. Azért néha mégis érdemes kipróbálni, csodálatos élmény, hisz energikusnak, boldognak érezzük magunkat. Legalább nyaralásnál, pihenőnapokon érdemes belekóstolni.

Az is eszembe jutott, hogy generációk nőttek fel már az első óra átállí­tás óta, í­gy elképzelhető, hogy nem is tudják, melyik az eredeti idő, csak azt, hogy van nyári, meg téli....Most, hónap végén kapjuk vissza, az elvett egy órát, í­gy visszakerül eredeti állapotába.

forrás:/facebook/

Felix Baumgartner vasárnap 39 kilométer magasból vetette le magát egy héliumballonra erősí­tett kapszulából. A felszí­ntől távolodva a gravitáció csökken, de még egy 350 kilométer magasan lévő űrliftről is bőven le lehet zuhanni a földre. Hol van az a magasság, ahonnan az ember esés helyett elsodródna?

Mekkora magasságból lehet leugrani az elsodródás veszélye nélkül?

Ballon 40 kilométernél magasabbra aligha tud szállni, de az űrlift elvileg megvalósí­tható. Ha pedig magaslat van, akkor onnan leugró is akad előbb-utóbb. Az űrállomás itt nem játszik, mert onnan ki lehet ugyan ugrani, de attól még orbitális pályán marad az ember - ez pedig az "elsodródás" extrém esete. Egy földfelszí­nhez rögzí­tett, de ugyancsak 350 kilométer magasságban levő "nem orbitális űrállomás" már elhagyható kiugrással, és a földet érés is garantált, ezért bizonyára tilos lesz tárgyakat leejteni onnan. A felszí­ntől körülbelül három földsugárnyira, azaz 20 ezer kilométerre volna az a hely az űrliften, mely felett a kitett, elengedett tárgyak űrszemétté válnának és nem meteorrá. Az utóbbi esetben az érkezési sebesség az első (7,9 km/sec) és a második (11,1 km/sec) kozmikus sebesség közötti.

Miért volt szükség szkafanderre?

Egyes hí­radásokkal ellentétben nem elsősorban az erős sugárzás és a felső légkör kémiája miatt.

A vákuum és a hideg ellen kellett védekezni. A légkör nyomása 39 kilométeres magasságban kétszázada a felszí­ninek, ami azt kibí­rja, az már magát a világűrt is elviseli. Nincs is ott aktí­v élet, az ember is csak átutazóként fordul elő, méghozzá a mostani esetnél alaposabban "felöltözve".

Túllépte-e a bátor skydiver a hangsebességet, és ha igen, akkor hogy élte túl?



Bár másodperces felbontású sebességdiagramot nem közöltek, a hivatalos sebességrekordnál azért többet tudunk. Az ugrásról közzétett videón vannak ugyan becsült sebességértékek, de azok kisebbek a ténylegesnél. 36 kilométeres szabadesés 260 másodperc alatt 500 kilométer/óra átlagsebességnek felel meg, de a csúcssebesség ennek több mint két és félszerese volt, amit már az ugrás első percében elért és 15 másodpercig tartott Baumgartner. Innen a sebesség az egyre sűrűbb légrétegekbe lépve csökkent. Légkör, azaz fékeződés nélkül 90 másodpercig tartott volna az esés.

A hangsebesség átlépése inkább lélektani, mint fizikai szempontból fontos. Baumgartner nem érzékelte ezt a határt, és a Mach-kúp kialakulása a megfigyelők számára sem volt látványos, bár azzá tehették volna. Hangrobbanás bizonyára volt, de nem Baumgartner számára, más meg nem volt a közelben.
Többen aggódtak még, hogy a szuperszonikus utazás kalapácsként verné szét az ejtőernyőst, de ők a lamináris-turbulens átmenetet keverték a hangsebesség átlépésével. A levegő áramlása a rekorder számára már jóval a hangsebesség elérése előtt turbulens volt, Kármán-féle örvénysorokkal, de ezúttal nem ez volt az érdekes.
Baumgartner úgy nyilatkozott, hogy a nagy sebesség a viszonyí­tási pontok hiánya miatt nem érezhető. A lökéshullám sem "lök", hanem beburkol ebben az esetben.

Hány g hatott az ugróra?

Ezt a kérdést pontosí­tani kell, mert számunkra inkább az érdekes, hogy mindebből mennyit érzett a zuhanó.

Az ugrás első másodpercei kvázi súlytalanságban teltek el, a második perc végén azonban már 25 százalékkal érezte nehezebbnek magát a szokásosnál a merész vállalkozó, azaz a súlytalanságot "túlsúlyosság" váltotta fel.

Elájult-e Baumgartner a kí­sérlet során?

Az erre vonatkozó hí­rek ellentmondásosak. A megterhelés - 1,25 g, mint láttuk - nem volt túl nagy, a pörgés viszont okozhatott meglepetéseket. Maga a sportoló úgy nyilatkozott, hogy néhány másodpercre talán elveszí­tette eszméletét a pörgés miatt.

forrás:/origo/

Első alkalommal forgattak fikciós filmet a Déli-sarkvidéken. A film teljes stábját az itt dolgozó brit kutatók alkották.

Egy skót mászóoktató-dokumentumfilmes, Kirk Watson rendezte az első Antarktiszon forgatott, kitalált történetű filmet, amelynek forgatókönyvét egy londoni orvos í­rta, a stábot pedig a British Arctic Survey kutatói, tengerbiológusok, geológusok és mérnökök alkották.

A téli hónapokban a kontinensen rettentő hideg és sötétség uralkodik, és a brit kutatóbázison tartózkodó szakemberek többek között faragással és fotózással ütik el az időt. Ekkora találta ki Watson, hogy egy filmet kellene forgatni a bázison.

Watson elmondta, hogy a stábnak komolyan meg kellett küzdenie a hideggel, a halottat játszó szereplőknek például kifejezetten nehéz dolguk volt, hogy ne vacogjanak a hóban fekve. A forgatás során több szí­nész enyhén kihűlt, de Watson szerint a sarkvidéken eltöltött időszak alatt ehhez már hozzászoktak.



A South of Sanity cí­mű filmben 14 kutatót az antarktiszi Routledge kutatóbázison hagynak a téli hónapokra. A sötétségben töltött időszak alatt megszakad a kapcsolatuk a külvilággal, és a kutatókat egyesével lemészárolja valaki, a tavasszal visszatérő mentőcsapat már csak holttesteket talál. A filmet október 31-én mutatják be az Egyesült íllamokban.

forrás:/origo/

A hagyományos módszerek mellett a legújabb régészeti metódusokkal, í­gy például biotechnológiai eszközökkel felszerelkezve indulnak a régészek jövőre Törökország nyugati felébe, hogy folytassák Trója feltárását.

„A célunk az, hogy a mostaninál még többet megtudjunk Trójáról” – adott kézenfekvő választ a jövőre induló legújabb ásatási szezon célkitűzésével kapcsolatban William Aylward, a Wisconsin-Madison Egyetem professzora, kutatásvezető. „Trója gazdag régészeti leletekben. Ha egy közelebbi pillantást vetünk az új tudományos eszközök segí­tségével az ókori földrajzi és kulturális környezetre, sokat elmondhatunk eme világörökségi helyszí­n történelméről” – fűzte hozzá.

Trója (a mai Hiszarlik) régészeti kutatása ugyan már a 19. században, Heinrich Schliemann vezetésével megkezdődött, de eddig csak a település területének egyötödét sikerült feltárni.

Az ősi település több rétegből áll, a korai bronzkortól (i.e. 3. évezred) a római időkig (i.e. 1. század) legalább kilenc város (Trója IX) osztozkodott területén, a romok pedig 15 méter magasan gyűltek össze. Azt még nem sikerült kiderí­teni, hogy ezek közül melyik volt a Homérosz Iliászában emlí­tett Trója, de sokak egybehangzó álláspontja szerint a Trója VII ihlette meg a mí­toszt, amely az i.e. 13-10. századra datálódik, miközben az ókori Görögországgal foglalkozó történészek is az i.e. 14-12. századra teszik a háború idejét.

A Törökország területén fekvő egykori antik város délkeleti részén 2008 nyarán fedeztek fel egy késő bronzkori védelmi árokhoz vezető átjárót. Később folytatták ennek feltárását, és a talált csontvázak alapján a közelben temetkezési hely után kutattak. 2009-ben a tübingeni régészek egy kettős sí­rt fedeztek fel, benne egy férfi és egy nő földi maradványaival. A pár időszámí­tás előtt 2000 és 1800 között élt – mondta el Ernst Pernicka, az egyik korábbi ásatást végző tübingeni kutatócsoport vezetője. A régészek a jövőben többek között azt is tisztázni szeretnék, hogy a védelmi árkot délkelet felől is cölöpsor biztosí­totta-e.



A trójai háború legendás, központi szerepet játszó városának feltárása igazi régészeti kihí­vást jelent, hiszen a várost tí­zszer rombolták le és épí­tették újjá. Bár a tudósok egy kis csoportja mindmáig kétségbe vonja a helyszí­nt, Ernst Pernicka szerint semmi sem kérdőjelezi meg, hogy e nyugat-anatóliai térségben történtek a homéroszi eposz eseményei. A következő ásatási idény 2013 nyarán várható, amely a törökországi í‡anakkale Onsekiz Mart Egyetem támogatásával valósul meg, s ekkor többek között azt fogják kutatni, hogy mit ettek a trójaiak, de állati és embercsontok genetikai vizsgálatára is sor kerülhet.

forrás:/mult-kor/