szerző: Balázs Richárd

Csillagászok szerint az ISON üstökösnek jó esélye van a jövő hónapban bekövetkező Nappal történő találkozójának túlélésére, hogy decemberben a hajnali égboltot ékesítse.

A Lowell Csillagvizsgáló és a SwRI kutatóinak numerikus szimulációs modellje szerint az üstökös elég nagy és sűrű a Nap melletti november végi elhaladás következtében ráháruló hő és árapályerők elviseléséhez. A perihéliumot, vagyis a Naptól számított legkisebb távolságot november 28-án éri el.
Az üstökös kevesebb, mint 1,2 millió kilométerre lesz szülőcsillagunk felszínétől, egy olyan közegben, ami sok üstökösnek jelentette a végállomást. Amikor az ISON másodpercenként 377 kilométeres sebességgel elhalad a Nap mellett 2700 Celsius fok feletti hőmérsékleteket fog megtapasztalni, ami képes elpárologtatni az üstökös jegét, a szélsőséges erőhatások pedig szét is szakíthatják.

Mindezek ellenére Matthew Knight, a Lowell kutató tudósa azt állítja, hogy az SwRI munkatársával, Kevin Walsh-sal elvégzett szimulációik szerit az ISON képes lesz kezelni a rá váró megpróbáltatásokat. Az ISON a "napsúroló" üstökösök osztályába tartozik, melyek a Naptól körülbelül egy fényévnyire elhelyezkedő Oort-felhőből kilökődve jutottak el a belső-Naprendszerbe.

Knight szerint az ISON magjának átmérője a becslések szerint 500 méter és 2 kilométer között lehet, ez pedig a sűrűségi becslésekkel együtt elegendő lehet a túléléshez.

Hasonló következtetésekre jutott a mérettel kapcsolatban Jian-Yang Li, az arizonai Tucsonban működő Bolygótudományi Intézet kutatója a Hubble űrtávcső észlelései alapján, ami azt jelenti, hogy az ISON a napsúroló üstökösök egy különleges példánya, ennek az osztálynak a tagjai ugyanis általában sokkal kisebbek.

A csillagászok három lehetséges forgatókönyvvel számolnak. Ezek szerint az ISON már az elhaladás során megsemmisülhet, de egyben is maradhat akár több hétig, mielőtt a találkozás során tapasztalt erők kifejtik teljes hatásukat, az üstökös széthullását eredményezve, illetve sértetlenül is megúszhatja az egész kalandot. Méreténél fogva a hőmérséklet nem is jelentene túl nagy kihívást, magyarázta Knight, a Nap gravitációja azonban már jóval keményebb diónak ígérkezik. "Amikor az ISON közel kerül a Naphoz, a gravitációs vonzás elnyújthatja, gyakorlatilag egy szivar alakot eredményezve" - mondta Knight. "Ha pedig nem elég erős az üstökös, több darabra hullhat szét"

Az ISON és más üstökösök megfigyeléseiből származó számítások alapján a tudósok elég sűrűnek ítélik az ISON-t az árapály hatások túlélésére. Egy másik fontos tényező az üstökös forgási iránya és sebessége. A retrográd, vagyis visszafelé forgó példányok jobban viselik a napközelpont hatásait az ellentétes irányú forgást végző társaiknál. A forgás sebességének növekedésével megnő a felszíni tömegvesztés is, ami szintén bekövetkezhet a Nap megközelítésekor, a nagy hő ugyanis gázsugarak kilövellését idézheti elő, az erőhatások pedig felgyorsíthatják az üstökös forgását. A szimulációk azonban erre sem adnak túl sok esélyt, így a jelek arra mutatnak, hogy viszontláthatjuk az üstököst a hajnali égbolton.


A megfigyeléshez a perihéliumot követő időszak, a december ígérkezik a legalkalmasabbnak, a legtöbb csillagász szerint az üstökös szabad szemmel is észlelhető lesz.

forrás:/sg.hu/

kapcsolódó: Két ismeretlen "objektum" kíséri az ISON üstököst? Katt ide!

szerző: Berta Dánielné – Spirituális és Életvezetési tanácsadó
illusztráció: Mezősi Gérné Aranka

„A szétválás megkezdődött…” Olvashatod azokban a jóslatokban, előrejelzésekben, amelyek a Föld és az emberiség jelenlegi és jövőbeli sorsáról szólnak. …. de mit jelent ez a szétválás?
Az emberek egyre nagyobb számban ébrednek és emelkednek fel tudatilag, lelkileg, közérzetükben és egészségtudatukban. Azonban a túlnyomó többség még mindig a régi sablonjaiba beleragadva telve van indulattal, haraggal, gyűlölettel és kilátástalanságot előre festő jövőképpel.

Adódik a kérdés: vajon ki, vagy mi kényszeríti egyik, vagy másik csoportot a választott irányba?
Bár sokan most a körülményekre mutogatnak, a válasz mégis nagyon egyszerű: csakis saját maga!

Az, hogy milyennek látjuk életünket, körülményeinket, csupán attól a szemüvegtől függ, amelyen keresztül nézzük a világot. A külvilág dolgai nem fognak megváltozni a kedvünkért, vagy erőlködésünktől. Sőt, itt is érvényes, hogy az erő ellenerőt szül! Egy dolog van, amin mindenki tud változtatni, ha igazán akar: a saját hozzáállásán. Minden elsőre negatívnak tűnő dolog magában hordoz egy új lehetőséget, melyet csak akkor veszünk észre, ha nyitottak vagyunk ezekre a lehetőségekre és nem megyünk el mellette értetlenül, kívülállóként, vagy akár elutasítóan.

Minden, ami a világban létrejött, az egy gondolat által jött létre. Ezt nevezzük teremtésnek. Mindannyian teremtünk egész életünk folyamán, de csakis mi döntjük el, hogy pozitív, vagy negatív dolgokat. Vagyis minden a gondolat minőségétől függ. Teremtésed következményét pedig TE magad éled meg, ezért érdemes elgondolkodnod rajta, kívánsz-e saját magad ellensége lenni?

Milyen a negatívan gondolkodó?

Folyton siránkozik, panaszkodik, bosszankodik, szorong, vagy irigykedik, állandóan a problémákra koncentrál, hangvétele pesszimista. Neki mindig van valamilyen kritikája mások személyét, vagy ötleteit illetően. Aggályos, akadékos, sőt esetleg kötekedő. Defenzív, mindig védekező és önigazoló álláspontra helyezkedik, halogat: szereti megvárni, mit cselekszenek mások, mielőtt ő tenne valamit. A cselekvést szereti elhárítani, kibújni a felelősség alól. Lépni vagy nem mer, vagy nem is akar.

Már annyira megszokta, hogy sajnáltassa magát, hogy ezért is fél a változástól. El sem tudja képzelni, hogy a dolgok jóra is tudnak fordulni, csak a rossz lehetőségét látja mindenben. Gyakori szóhasználatában a „ha esetleg…, ha lehetséges lenn, ...hátha, ...talán …”. A negatívan gondolkodó ember gyakran beteg, és ekkor szünet nélkül azt meséli mindenkinek, hol és mennyire fáj neki, hány orvosnál és vizsgálaton járt már! Elszívja mások energiáit, egyértelműen energiavámpírrá válik.

Milyen a pozitívan gondolkodó?

Optimista, derűs, barátságos, érdeklődő, jóakaratú. Soha nem panaszkodik, problémáját ő maga veszi kézbe és felelősséggel dolgozik a megoldásán. Hisz önmagában és képességeiben! Örül saját és mások legapróbb sikereinek is. Tudja, hogy nincs lehetetlen, hogy minden helyzetre van megoldás. Nem halogat, hanem időben cselekszik. Reális célokat tűz ki, amit ezért rendre el is ér. Bízik az isteni gondviselésben és tudja, hogy bármi történik vele, az a javára válik, tanulási folyamatát, fejlődését szolgálja. Fontos számára a belső fejlődése, lelki fényesedése, békéje. Bőven van energiája, amelyből táplál másokat is. Támogat, mindig ad, pozitív erőt áraszt, vonz, leköt, meggyőz saját hiteles tapasztalatai segítségével. Ezért „sikeres” ezért „szerencsés”.

Izgalmas felfedezés volt, amikor rájöttek, hogy a negatív gondolatok keletkezésénél az hypotalamusz adrenalint, míg a pozitívaknál dopamint termel. Azonban amíg az Adrenalin pusztítja az agysejteket, addig a Dopamin élvezetet, örömet stimulál, hogy motiválja a személyt bizonyos cselekedetek végrehajtására. Tehát fizikai szinten így igazolható a gondolkodás minőségének hatása. A hosszas adrenalin hatás ilyetén szintű eredményét pedig ezek után nem is kell magyarázni.

Azt is jó, ha tudod, hogy a negatív gondolatok mindig az EGÓ által sugalltak, míg a pozitívak a lélektől érkeznek, aki neked mindig jót akar és támogatja a fejlődésedet, hisz a lelked TE MAGAD vagy.

Sok kapcsolat megy tönkre mostanában pusztán amiatt, hogy a felek gondolkodása mintegy „szétcsúszik egymástól”. Egyikük emelkedik, míg másikuk süllyed. Ne feledd! A fejlődésben sosincs stagnálás: vagy fejlődsz, vagy csúszol lefelé – csupán az örökös változás biztos!



Te a szétválásban melyik csoporthoz kívánsz tartozni? Szeretnél irányt váltani, mert meguntad már a szenvedéseidet? Sosincs késő ehhez – tégy magadért, és rájössz, hogy van „földi Paradicsom”!

Lépések a pozitív gondolkodás felé:

- NE kritizálj senkit és NE elégedetlenkedj!
- Használd ritkábban ezeket a szavakat: NEM, … DE
- A problémákról helyezd át a figyelmedet a megoldásra!
- Dolgozd ki a megoldáshoz vezető utat lépésről lépésre és indulj is el rajta!
- Erősítsd az önbizalmadat pozitív megerősítésekkel és mondd el ezeket minden nap többször!
- „Nyomozd ki” kisebbrendűségi érzéseid, félelmeid, és megfelelési kényszered okait és tanuld meg őket kitisztítani a tudatalattidból!
- Tanulj, képezd magad spirituálisan! Minél többet tudsz, annál inkább pozitívan fogsz gondolkodni automatikusan!

Meglátod, eleinte nagyon megterhelő odafigyelni arra, hogy ezek szerint működj, aztán észreveszed, hogy már menet közben rájössz, hogy hibásak, és „visszaszívod”, átfogalmazod a mondataidat. Később véreddé válik és teljesen átformálódsz ezeknek megfelelően és életed pozitív változásai megerősítik benned, hogy minél messzebb haladj ezen az úton. ….és menj tovább, megéri.


forrás:/fenysziv/

A befizetendő összeg többszörösét gyűjtötték össze az erdélyi támogatók a marosvásárhelyi Lakó Péterfi Tündének, aki aprópénzben készül kifizetni a kétnyelvű piaci feliratok osztogatásáért kiszabott bírságot – derült ki szombaton, amikor segítőtársaival megszámolták a több mint egytonnányi aprópénzt.

Az anyanyelvhasználatot népszerűsítő civil aktivistára 1500 lejes bírságot szabott ki a helyi rendőrség, amiért magyar és román nyelvű árucímkéket osztogatott az eladóknak egy zöldségpiacon; keddig ennek felét kell kifizetnie. A rendőrség arra az önkormányzati határozatra hivatkozott, amely szerint Marosvásárhelyen csak hatósági engedéllyel lehet szórólapokat osztogatni, és a nő nem kért ilyen engedélyt.

Amikor Lakó Péterfi Tünde két hete a Facebookon bejelentette, hogy tiltakozásul aprópénzben fogja kifizetni a bírságot, Máramarostól Háromszékig egész Erdélyben gyűjteni kezdték számára az egy-, öt- és tízbanisokat az ügyével szolidaritást vállaló emberek. Az egyes településekről küldöttségek vitték Marosvásárhelyre az aprópénzes zsákokat.

Lakó Péterfi Tünde az MTI-nek elmondta, több mint ötven önkéntes segítségével öt órán keresztül számolták szombaton az aprópénzt: 8420 lej gyűlt össze, tehát a befizetendő összeg többszöröse megmarad a bírság törlesztése után. A legkisebb címletből, az egybanisból 840 kiló gyűlt össze.

“Levelek is érkeztek – ezeket majd közzéteszem – amiben elmondják az emberek, mennyire örülnek, hogy végre összefogtunk. Szatmárnémetiben székelymotívumos kincses ládikót készítettek, abban hozták el pénzt. Csíkszeredából fekete zsákokat kaptam, amire az volt ráírva: Magyarságunkért. Nagyon nagy szeretettel adták össze ezt a pénzt” – mesélte Lakó Péterfi Tünde.

Az MTI érdeklődésére elmondta, a közösségi portálon szerveződött Itthon vagyunk csoport tagjaival együtt döntenek arról, hogyan hasznosítják a bírságon felül összegyűlt összeget, de mindenképpen az anyanyelvhasználat támogatására fordítanák.



Arról is beszámolt: miután hiába várta a jegyzőkönyv kézbesítését, pénteken maga ment érte a rendőrségre, így ha két munkanapon belül, keddig kifizetni a büntetést, akkor a törvény szerint a bírság felét kell csak törleszteni.

“Felhívta az ügyvédem a rendőrséget, és azt mondták: kipostázták (a jegyzőkönyvet), de én nem akartam átvenni.” Hozzátette, hétfőn kifizeti a bírság felét, de mindenképpen bírósághoz fordul az ügyben, és visszaköveteli a pénzt.

forrás:/mti/ fotó:Boda L. Gergely-mti/

A szerző a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Orvosi Biológiai Intézetének igazgatója.
Fényképes illusztráció: Neményi Márton

Eddig úgy véltük, hogy intelligenciánk a technológiai fejlődés hatására egyre csak növekszik, a közelmúltban végzett kutatások azonban arra utalnak, hogy a vadászó-gyűjtögető életmódról a földművelésre való áttérés óta genetikailag fokozatosan butulunk.
Az embert az állatoktól elválasztó demarkációs vonalat az intelligenciánk húzza meg. Mi emberek képesek vagyunk szimbólumok segítségével kommunikálni, s megérteni hogyan működnek a világ dolgai, beleértve saját agyunkat. Az állatok időtlenek, mi azonban fel tudjuk fogni, hogy a személyes időnk egy szűk intervallumra szabott.

Az intelligencia természete

Intelligencia egy nem kellően definiált fogalom, rendszerint a problémák megértésének és megoldásának a képességet értjük alatta. Korábban a kiváló matematikai készséget tartották az intelligencia etalonjának. A mai ismereteink szerint azonban ez a sajátság egy intelligenciát mérő skála egyik végén helyezkedik el. A másik végletet a szociális miliőben való tájékozódási képesség alkotja. A szociális intelligencia az aritmetikai problémáktól jóval bonyolultabb komputációs feladatok elvégzésére alkalmas. Az Asperger szindrómás autisták példája azt sugallja, hogy az agy eredendően képes bonyolult számítási feladatok megoldására, normálisan azonban ez az adottságunk blokkolt, mivel a hétköznapi életben haszontalan.

A modern ember agya kőkorszaki, legalábbis a genetikai hátterét tekintve. Barlanglakó őseink túlélése és szaporodási sikere szempontjából teljesen mindegy volt, hogy például a törzs férfi és nő tagjait hányféle elméleti párba lehet állítani. A lényeget a realizált párkapcsolatok jelentették, ami – lévén az ember alapvetően monogám - a legjobb minőségű partner megszerzésének és a mások partnereivel való titkos légyottok megvalósításának képessége volt. Ehhez kiválóan kellett ismernünk a másik nem és a versenytársak szándékait és képességeit, valamint a saját helyünket a törzsi hierarchiában.

Öröklődés kontra környezet

Régi keletű az a vita, hogy az intelligenciánk kialakításában vajon genetikai vagy szociológiai tényezők játsszák a főszerepet. Ez az úgynevezett „nature versus nurture” vita nem csupán a tudomány elefántcsonttornyain belül zajlik, hanem különféle politikai ideológiák alapjául is szolgál. A rasszizmus genetikai alapú felsőbbrendűséget hirdet, melynek legfőbb tényezője rendszerint a feltételezett intelligenciabeli fölény annak a népcsoportnak a javára, melyhez a fajelmélet támogatója tartozik. A XX. század elejének eugenikai („fajnemesítés”) törvényei és a nácizmus e nézet extrém megnyilvánulásai. A szélsőbal teoretikusai a másik végletbe estek, tagadván az örökletes tényezők szerepét a viselkedés meghatározásában. Az örökbefogadáson és ikerkutatáson alapuló genetikai vizsgálatok megmutatták, hogy az intelligencia jelentős öröklődési komponenssel rendelkezik. Tegyük hozzá, hogy ez az arány kontextusfüggő. Egy a maitól radikálisan eltérő oktatási rendszer ugyanis alaposan növelhetné a környezeti komponens relatív arányát. Probléma-centrikus és motivációra épülő pedagógiával számottevően lehetne javítani az intelligenciánkat.

Gének és intelligencia

A modern molekuláris genetikai kutatások számos intelligenciára hatással lévő gént fedeztek fel. Becslések szerint a huszonkétezer emberi génből legalább 2-5000 játszik szerepet az intellektuális képességeink kialakításában. Ez a szám azonban valószínűleg alulbecsült, hiszen több olyan géndefektus is ismert, amely közvetett módon hat az intelligenciára, például egyes anyagcserében részvevő enzimek génjeinek mutációi az elbontatlan, s így felhalmozódó szubsztrátjaik toxikussága révén fejtik ki destruktív hatásukat.
A gének az agy alapszerkezetére, valamint motivációk és preferenciák kialakulására vonatkozó információkat hordoznak, s feltehetően nem közvetlen módon kódolják az intelligenciát. A környezet és a DNS nem egymástól független tényezők, az előbbi ugyanis a gének kifejeződésén keresztül hat. Így érnek össze a társadalmi és a genetikai hatások: mindkettő az úgynevezett epigenetikai tényezőkre hat. Az epigenetikai szabályozás a DNS és az azt burkoló hiszton fehérjék kémiai módosítása révén gyakorol hatást a génkifejeződésre. A modern emberi elme a társadalom terméke. Ha valamilyen módon képesek lennénk megfosztani az emberiséget a kultúrájától, majomként kezdhetnénk újra a történelmünket, s egyáltalán nem biztos, hogy a civilizáció irányába fejlődnénk. Habár, Noam Chomski nyelvész és Steven Pinker pszichológus szerint a kultúra alapjául szolgáló nyelvnek genetikai alapjai vannak. Valóban, létezik olyan gén (FoxP2), melynek mutációja negatívan befolyásolja az artikulációt és nyelvtani képességeket.

Kütyük, táplálkozás, műveltség és termékenység

Az úgynevezett Flynn-hatás szerint a XX. század harmincas éveitől kezdve tízévente hárommal növekszik az átlagos intelligenciánk, s emiatt állandóan korrigálni kell az IQ teszteket. A kutatók szerint e növekedést az egyre bonyolódó technológiai környezethez való folytonos alkalmazkodás okozza. E tendencia egyik következménye, hogy a tudás generációnkénti átadásának korábbi természetes folyamata megbomlott, ma az idősebb generációk nem csak a gyerekek elektronikus kütyüit képtelenek kezelni, hanem a fiatalok világát sem nagyon értik. Más kutatók szerint az átlagos IQ növekedésében fontos környezeti tényező a jobb táplálkozás és orvosi ellátás is. Egyes megfigyelések ellentmondanak a fentieknek, ugyanis az IQ történelem során való hanyatlásáról számolnak be.

Európai kutatók vizsgálatai szerint a Viktoriánus kor óta (Viktória brit királynő koráról beszélünk!) a vizuális stimulusokra való reagálási idő fokozatosan nőtt. Kérdés persze, hogy helyes-e a reakcióidőt az intelligencia mértékeként kezelni. Továbbá, számos tanulmány negatív korrelációt mutatott ki a nők intelligenciája és termékenysége között, ami azt jelenti, hogy az okos nők átlagosan kevesebb gyermeket hoznak a világra, mint a kevesebb ésszel megáldottak. A modern társadalmakban a tanulást és a művelődést kevésbé becsben tartó kultúrával rendelkező embercsoportok gyakran magasabb szaporodási rátával rendelkeznek, ami az átlagos intelligenciára további csökkentő hatással van. Most akkor egyre értelmesebbé válunk, vagy fokozatosan elbutulunk?

Genetikailag butulunk

Gerald Crabtree, a Stanford Egyetem munkatársa, mások által közölt nagyszámú emberi DNS-re vonatkozó adatokból azt a következtetést vonta le, hogy a vadászó-gyűjtögető életmódról a mezőgazdasági termelésre való átmenet óta az intelligencia genetikai tényezői fokozatosan romlanak. A kutató szerint e jelenség oka az, hogy míg a sikeres vadászat megkövetelte a magas intelligenciát, addig a mezőgazdasági termelésre való átállás elkényelmesítette az emberi elmét. Az agrárium által létrehozott terményfelesleg ugyanis jelentősen lecsökkentette a természetes szelekció hatását, s emiatt a káros mutációk – elsősorban az intelligenciát meghatározó gének mutációi – felhalmozódtak a populációnkban. A szerző szerint, az utóbbi háromezer évben mindannyiunk DNS-ében legalább kettő - öt olyan új mutáció keletkezett, amely negatív hatással van az intellektuális képességeinkre.

A szerző szerint az intelligenciával kapcsolatos egyedi gének mutációi nem kompenzálódnak más gének által, hanem megnyilvánulnak, más szavakkal, nem robusztus, hanem fragilis sajátságúak. A közelmúltban e témával kapcsolatban nagy vita alakult ki a Trends in Genetics nevű tekintélyes tudományos lapban. Van, aki szerint a természetes szelekció intenzitása, nem változott a kérdéses időszakban, mások szerint az IQ gének robusztus hatásúak, valamint az idegrendszerben kifejeződő gének nem sérülékenyebbek más géneknél. Egy nemrég közölt tanulmány azonban, melynek keretében 6516 észak-amerikai személy génjeit analizálták, megerősítette, hogy az emberi populáció mutációs terheltsége valóban lényegesen megnövekedett az utóbbi 5-10,000 évben, ami megegyezik a földművelési technológiák elterjedésének idejével.

Egy további fontos tényező, hogy míg a modern orvostudomány tevékenysége jótékony hatású az egyéni egészségre, addig a populációnk genetikai állományát kedvezőtlenül alakítja. A betegek életének megmentése, illetve életminőségének javítása ugyanis csökkenti a természetes szelekció hatását, ami az ártalmas mutációk, valamint az előnytelen génvariánsok és génkombinációk fennmaradási és elszaporodási esélyét növeli. A gyógyító tevékenységhez hasonlóan, a nyugati társadalmak által működtetett szociális ellátórendszerek is takaréklángra állítják a természetes szelekciót.

A modern gyógyászat és a szociális gondoskodás természetesen a humanizmus legkiválóbb megnyilvánulásai, de hosszútávon kedvezőtlen populáció genetikai következményekkel járnak. Ezt a problémát valamiképpen orvosolni kell majd a jövőben. Az eugenika nyilván nem lehet a megoldás. Marad tehát a genetikai beavatkozás. Jelenleg azonban a modern biológiai és orvosi technológiákkal szemben rendkívül erős a társadalmi ellenállás, melynek legfőbb forrása a tudatlanság.
Nyilvánvalóan előbb-utóbb el fog majd jönni az ember genetikai módosításának kora is. Először a genetikai-alapú betegségeket fogjuk majd kezelni csíravonal génterápiával (melynek eredményeként minden sejt tartalmazza a módosított DNS-t). Később sor kerülhet egyéb testi és mentális sajátságaink korrekciójára, beleértve az intelligenciánk javítását is. Addig is mit tehetünk? Az oktatási rendszerünk hatékonyabbá tételével kellene versenyt futnunk a genetikai tényezők fokozatos romlásával.

forrás:/hir24/