szerző: Frey Sándor

Elérkezett az első holdi éjszaka a kínai leszálló egység és a holdjáró számára. Mind a Csang'e-3 (Chang'e-3) szonda helyben maradó egysége, mind a Jütu (Yutu) rover felfüggesztette a működését a múlt héten, mivel állomáshelyükön beköszöntött a két héten át tartó holdi éjszaka.

A december 14-én végrehajtott sima leszállás óta ez az első alkalom, amikor a berendezéseket hibernálni kell. A műszerek a próbatételt természetesen napelemes energiatermelés nélkül kell kibírják. Az akár mínusz 180 °C-ot is megközelítő hidegben a fűtést a szondán és a roveren elhelyezett radioaktív plutóniumos egység biztosítja.

A leszállás egyébként nem pontosan ott, a Szivárvány-öböl (Sinus Iridum) térségében történt, ahol tervezték, hanem az előzetesen megjelölt helytől mintegy 160 km-re keletre, az Esők Tengere (Mare Imbrium), egy hatalmas megszilárdult lávasíkság belsejében.

A rover a leszállás és az önállósodás óta eltelt napokat azzal töltötte, hogy félkörben körbejárta és fényképezte a leszálló egységet, valamint elvégezte az egyébként meglehetősen egyhangú környezet első felmérését. Bekapcsolták és kipróbálták a tudományos műszereit, megmozgatták a robotkarját. December 16-20 között, amikor a legmagasabban járt a Nap és a legnagyobb volt a forróság, elővigyázatosságból pihentették. Az irányítók szerint a későbbiekben az ilyen dél körüli „szieszták” valószínűleg nem lesznek szükségesek.

A kínai sajtójelentések szerint a rover december 25-én, közép-európai idő szerint 22:23-kor kapcsolt hibernált állapotba. A tőle most 40 m-re levő, négy lábon álló, helyben maradó egység szintén aznap került alvó üzemmódba. Mindkét műszeregyüttes várhatóan január 12-én lesz újra aktív, hogy kihasználhassák a következő két hetes napsütötte időszakot. A földi irányítók reményei szerint a holdjáró állapota megengedi majd, hogy az eredetileg tervezett három hónapnál tovább is dolgozhassanak vele. (A leszálló egység névleges élettartama egy év.)

A Jütu holdjáró a leszálló egységről készített fotón, még napfényben. (Kép: SASTIND / CNSA / Xinhua)

A NASA Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) szondája is elrepült már a Csang'e-3 leszállóhelyének térsége fölött. Még nem vehető biztosra, hogy látszik-e majd valami érdekes rajtuk, mindenesetre a nagyfelbontású kamerával készített felvételeket elemzésük után hamarosan nyilvánosságra hozzák.

forrás:/urvilag/

kapcsolódó: Hol is ért Holdat a kínai holdszonda? Katt ide!

szerző: nordi

Azok számara akik nem követték a minden hónap végen rendszeresen feltöltött havi ufóészlelések videóit , most egy évvégi összefoglalóval kedveskedünk. Mert a paramorallal nem maradtok ki semmiből.

A várva várt “felfedés” még mindig várat magára, ugyanis az Intergalaktikus Konföderáció titkos tanácsa úgy döntött , hogy az emberiség még nem elég érett, hogy egy ilyen szupercivilizált közösség tagja lehessen.
Azonban ha végigfutunk a 2013-as év fontosabb eseményein akkor kénytelenek vagyunk belátni, hogy igazuk van, magas ez nekünk mint Romániának az eurozóna!



Na de nézzük a dolgok pozitiv oldalát. Nem csapodott belénk kisbolygó, nem volt világvége és úgy néz ki, hogy ezt az évet is túléltük valahogy. Pihenjük ki az év mepróbáltatásait, mert pár nap múlva kezdődik minden előről: újabb aszteroidákat fedeznek fel amelyek fenyegetik a Földet, Snowden újabb dokumentumokat szivárogtat ki a globális lehallgatásokról, a háttérhatalom láncoskutyái folytatják gyalázatos aknamunkájukat,az ufók rendüleletlenül cirkálnak a fejünk fölött,
Ofélia és Aisha pedig ellátnak bennünket a túléléshez szükséges jótanácsaikkal: “és ami a legfontosabb, ne felejtsetek el lélegezni, szeretlek benneteket ” Boldog Újévet !

(paramoral)

szerző: i.zsolt
képek: Schupler Levente

Te nem véletlenül vagy itt! A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni. Ez ad neked méltóságot: az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt. A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak, a Föld – a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad. Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd.”

Az élet, mintha feledékeny volna, folyton önmagát ismétli!
„Ha nem figyelsz oda, akkor tovább ismétli magát, tovább forog, mint egy kerék. Ezért hívják a buddhisták ezt az élet és halál kerekének – az idő kerekének. Úgy forog, mint egy kerék: a születést halál követi, a halált pedig születés; a szerelmet gyűlölet követi, a gyűlöletet pedig megint szerelem; a siker után kudarc jön, azután megint siker…

Csak figyeld meg! Elég, ha néhány napig valóban odafigyelsz, és feltűnik előtted az egész működési rendszer; a kerék működési rendszere. Egyik nap csodálatos reggelre ébredsz; nagyon boldognak és vidámnak érzed magad – egy másik napon pedig olyan tompa és lehangolt vagy, hogy azon töprengsz, hogyan végezz magaddal. Pedig előző nap még tele voltál élettel, boldogsággal, és mélységes hálát éreztél Isten iránt ezért a hangulatért. Most meg itt siránkozol, és nem látod értelmét annak, hogy tovább élj… És ez egyre csak így megy, és te nem veszed észre ezt a sablont. Amint meglátod a sablont, ki tudsz ugrani belőle!”

Ezer és egy veszély leselkedik az úton!
“A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni.

Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé – a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van. De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik. A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna – a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná “hová?” és “miért?” Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak.

Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá.”

Ha csendben várakozol, észre fogod venni, hogy valami mélyen legbelül ott növekszik benned…
“Mi elfelejtettük, hogyan kell várakozni; és ez szinte tragédia. Az egyik legértékesebb kincsünk a várakozás képessége; kivárni a megfelelő pillanatot. Az egész természet mindig a megfelelő pillanatra vár. Még a fák is: tudják, mikor van itt a virágzás ideje, és tudják, mikor kell elbúcsúzni a levelektől és csupaszon állni az ég alatt. Ők csupaszságukban is gyönyörűek… amint mély bizalommal várják az új levelek növekedését, az újraszülető lombkoronájukat. Mi azonban elfelejtettük, hogyan kell várni – mi mindent azonnal akarunk. Ez óriási veszteség az emberiség számára…

Ha csendben várakozol, észre fogod venni, hogy valami mélyen legbelül ott növekszik benned – a te valódi lényed. Egy nap akkorára nő majd, hogy lángra lobban, és akkor az egész személyiséged elhamvad: új ember lesz belőled. És csak ez az új ember tudja, hogy mi az az ünneplés, csak ez az új ember ismeri az élet örök nektárját.”

Ha egy kicsit bolond vagy és egy kicsit bölcs, az jó!

“Az élet egy pillanat, amit ünnepelni és élvezni kell. Tedd mulatsággá, ünnepeld, és akkor beléphetsz az igazi templomba. A templom nem a lógó orrúaknak való; soha nem is volt az. Figyeld meg az életet: látsz valahol szomorúságot? Láttál már valaha depressziós fát? Vagy láttál már valaha szorongó madarat? Vagy idegbeteg állatot? Ugye nem? Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol…

Mégpedig azért tévedt el, mert rendkívül bölcsnek és okosnak hiszi magát. A te betegséged az okosságod. Ne légy olyan bölcs. Mindig tudd, hogy hol a határ, ne ess végletekbe. Ha egy kicsit bolond vagy és egy kicsit bölcs, az jó – mert e kettő megfelelő arányú kombinációjából lesz a Buddha…”

forrás:/filantropikum/

A 2013-as esztendő egyik legfontosabb nemzetközi történése egy amerikai informatikus nevéhez kötődik: Edward Snowden olyan dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyek azt bizonyították, hogy az amerikai titkosszolgálatok jóformán az egész világot megfigyelik.Ez tápot adott azoknak a félelmeknek, miszerint egy olyan "Nagy Testvér" van kialakulóban, amely mindenre képes, s amivel szemben semmi, még a magánélet sem maradhat titokban.

A The Guardian című brit napilap június elején számolt be arról, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) titokban, de bírói jóváhagyással amerikai telefonhívások millióit figyeli adatgyűjtés céljából.
A brit újság, valamint a The Washington Post című amerikai lap nem sokkal később azt is megírta, hogy az NSA egy PRISM kódnevű program keretében a világ legnagyobb internetes szolgáltató cégeinek adatforgalmát is figyeli, s így magánszemélyek e-mail-üzenetei és egyéb kommunikációs adatok kerültek a birtokába hatalmas mennyiségben. Az egész program méretét jól mutatja a The Washington Post értesülése miszerint az NSA naponta csaknem 5 milliárd adatot gyűjt be a világon csak a mobiltelefonok tartózkodási helyéről.

A leleplezést, s a folyamatosan kiszivárgó újabb és újabb részleteket komoly felháborodás fogadta, főleg Európában. Az amerikai vezetés viszont azzal védekezett, hogy ezekre a megfigyelésekre szükség van; az NSA igazgatója, Keith Alexander tábornok egy júniusi kongresszusi meghallgatáson azt állította, hogy világszerte mintegy félszáz terrortámadást sikerült megakadályozni az átfogó titkos adatmegfigyelésnek köszönhetően.

Az amerikai illetékesek egyben cáfolták, hogy tömegesen lehallgatták volna magukat a telefonbeszélgetéseket, elolvasták volna az e-maileket: álláspontjuk szerint az átlagembereknek, akiknek nincs közük terroristákhoz, egyáltalán nincs mitől tartaniuk. Mindenesetre Keith Alexander elismerte: a kiszivárogtatások "visszafordíthatatlan és jelentős kárt" okoztak az Egyesült Államoknak, s aláaknázták az ország és szövetségeseinek viszonyát.

S ez valóban így volt: a botrány megrontotta az Egyesült Államok kapcsolatait partnereivel. Főként, hogy kiderült, az NSA a legfontosabb szövetségesek után is kémkedett. A Guardian – amely folyamatosan közölte az újabb és újabb leleplezéseket – októberben azt írta, hogy 35 vezető külföldi politikus telefonhívásait hallgatták le, köztük Angela Merkel német kancellárét. A The Wall Street Journal című amerikai lap pedig hozzátette: ezt csak nyáron hagyták abba, azután, hogy a Fehér Ház is megtudta e gyakorlat létezését.

Világszerte sokan – főleg a média, illetve a közvélemény – felháborodottan reagált, az érintett politikusok nagy része viszont igyekezett csillapítani a feszültséget: nyilván azért, mert jól tudták, hogy saját titkosszolgálataik ugyanazt teszik külföldön, amit az amerikaiak. A The Guardian novemberben megírta: a német, a francia, a spanyol és a svéd hírszerző szolgálatok is kifejlesztettek és használnak olyan technológiát, amely alkalmas az internetes és telefonos adatforgalom tömeges megfigyelésére. Mike McConnell, az NSA egykori igazgatója pedig közölte: minden állam ezt csinálja, s a legfőbb célpont a hírszerzők számára épp az Egyesült Államok elnöke.

A The Guardian egyébként már a kezdet kezdetén megnevezte az értesülések kiszivárogtatóját is, közölve: a forrás a 29 esztendős Edward Snowden, a CIA volt informatikusa, majd az utóbbi években az NSA munkatársa. Ő lelkiismereti okokkal magyarázta lépését, azzal, hogy véget kell vetni a kormányok által végzett tömeges megfigyeléseknek, de legalábbis fel kell hívni erre az emberek figyelmét. Mint kiderült,

Snowden kollégái jelszavával, illetéktelenül jutott hozzá az általa letöltött adatok egy részéhez, s "nem fogta vissza magát": Alexander tábornok a belső nyomozás alapján azt közölte, úgy ötven- és kétszázezer között lehet a Snowden által újságíróknak átadott dokumentumok száma.

Az amerikai informatikus egyébként – akit a washingtoni vezetés bíróság elé akar állíttatni - még az első hírek megjelenése előtt Hongkongba repült, majd onnan néhány héttel később Moszkvába utazott tovább.

Egyes értesülések szerint Latin-Amerikába készült (több ottani ország is politikai menedékjogot ajánlott fel számára), de végül több mint egy hónapig nem tudta elhagyni a seremetyevói repülőtér tranzitváróját.

Közben az ügy komoly diplomáciai feszültségekhez vezetett: júliusban a Moszkvában járt, s onnan hazainduló Evo Morales bolíviai elnök különgépét például több európai ország sem engedte át saját légterén, azt gondolva, hogy az elnök "csempészi ki" az orosz fővárosból Snowdent. Végül a gép leszállt Bécsben, s miután az osztrákok átnézték, immár zavartalanul folytathatta útját.

Snowden végül augusztus elején egy évre szóló ideiglenes menedékjogot kapott Oroszországban. Ez a lépés viszont annyira megrontotta a viszonyt Washington és Moszkva között, hogy Obama elnök lemondta tervezett moszkvai látogatását.

Snowden az év végén adott interjújában úgy vélte: teljesítette azt a küldetést, amelyet eltervezett. Azt mondta: tevékenységével nem akarta megváltoztatni a társadalmat, csupán esélyt akart teremteni számára, hogy saját maga határozza meg fejlődési útját. Ezt a célt pedig elérte. "Győztem" – mondta az interjúban.

forrás:/mti/

szerző: Frey Sándor

Két űrséta kellett a Nemzetközi Űrállomás december 11-én meghibásodott egyik hűtőkörének helyreállításához.
A két űrállomáson kívüli munka együttesen mintegy 13 órát vett igénybe. Az első alkalommal eltávolították a meghibásodott szivattyúegységet, ami miatt az űrállomás egyik, A jelű hűtőkörében leállt az ammónia keringése. Emiatt elővigyázatosságból le kellett kapcsolni egy sor tudományos kísérletet és a Nemzetközi Űrállomás (ISS) működtetése szempontjából nem létfontosságú berendezéseket.

A szombati (december 21.) és keddi (december 24.) rendkívüli űrsétákat két amerikai űrhajós, Rick Mastracchio és Mike Hopkins végezte. Először leszerelték a meghibásodott szivattyúegységet, másodjára felhelyezték az újat. (Kép: NASA)

A földi irányítók már másnapra ellenőrizték és bekapcsolták a második űrséta során felszerelt új szivattyúegységet, s utána megtörtént egyes kísérleti berendezések újraindítása is. Kivétel az európai Coulmbus modul, amellyel kivárják a karácsonyi ünnepek végét, amikor az ESA szakemberei visszatérnek szabadságukról.

A javítással helyreállt a rend az űrállomáson, így elhárult az akadály a következő amerikai Cygnus űrhajó fogadása elől. Az Orbital Sciences magánvállalat teherűrhajója a mostani tervek szerint legkorábban 2014. január 7-én startolhat.

forrás:/urvilag/

szerző:Zavatszki Milán

Manapság nagyon népszerű az az elmélet, miszerint egy mesterségesen szimulált világban élünk. Összegyűjtöttünk 10 jelet, mely ezt az állítást támasztja alá.

5. Párhuzamos univerzumok

A számítógéped előtt ülsz éppen, és ezt a cikket olvasod? Lehet, hogy van valaki, aki pont ugyanúgy ül, pont ugyanabban a székben, ugyanabban a városban, ugyanabban a házban? Lehet, hogy az a valaki te vagy egy párhuzamos univerzumban.

A párhuzamos univerzumok teóriája felveti a végtelen számú lehetőségek végtelen számú valóságát. De vajon mi értelme a párhuzamos univerzumoknak? Mert ha valamit megtanultunk a tudomány és a technika fejlődése során, az az, hogy semmi sem történik haszontalanul.

A természetben –így a világegyetemben is – mindennek célja és értelme van. Különböző elméletek láttak arról napvilágot, hogy ezek a párhuzamos univerzumok mi célt szolgálnak.

Egyesek szerint különböző szimulációk futnak egyszerre, vagy ugyanazon szimuláció különböző verziószámokkal. Minden szimulációnak megvannak a maga változói és konstansai, a saját szabályai. Talán egy másik párhuzamos világban a gravitációnak sokkal hatalmasabb ereje van, mint a miénkben. Bár a párhuzamos világok hasonlítanak egymásra, nem szükségszerű, hogy a szimulációk végeredménye ugyanaz legyen. Éppen ellenkezőleg. Ha valóban szimulációban élünk, és többet is létrehoztak ezzel párhuzamosan, minden bizonnyal mindegyik szimulációnak más és más végeredménye lesz. Számítások alapján bizonyítható, hogy a világegyetem párhuzamos verziókra való felosztódása során elágazó struktúrák keletkeznek, amelyek magyarázhatják a kvantummechanikai eredmények valószínű jellegét. Egyszóval, mi a rengeteg párhuzamos univerzum egyikében, de nem az egyetlen univerzumban élünk – állítják a tudósok.

4. A Fermi-paradoxon

A Fermi-paradoxon nem más, mint egy feltételezhető ellentmondás a földön kívüli civilizációk létezésének magas becsült valószínűsége és az ilyen civilizációk létezésére utaló bizonyítékok hiánya között. vagyis egyszerűbben fogalmazva a Fermi-paradoxon mutat rá arra a problémára, hogy ha valóban azt feltételezzük, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban, akkor már nagy valószínűséggel találkoznunk kellett volna idegen civilizációkkal. Ez azonban nem történt meg, olyannyira nem, hogy jóformán semmilyen jellegű üzenetet nem fogtunk még más civilizációtól. A történelem során persze előfordult, hogy azonosítatlan rádiójeles adást észleltek csillagászok, de ezeket később soha nem sikerült újra észlelni. Éppen ilyen rejtélyes üzenet volt a „Hűha jel” (WOW signal) Ez egy keskenysávú rádiójel volt, melyet Dr. Jerry R. Ehman fedezett fel 1977. augusztus 15-én a SETI program keretében. A jel olyannyira eltért a kozmikus háttérzajoktól, hogy rögtön felvetődött, hogy talán egy kívüli civilizációtól való. Bizonyítani azóta sem sikerült, és felvetődött az is, hogy egy Földkörüli pályán keringő műhold lehetett a jel forrása.

3. Isten egy programozó

Az emberek rengeteget fantáziálnak arról, hogy ki, vagy mi teremtette a világot. A Föld lakosságának vallásosabb fele meg van győződve arról, hogy egy felsőbbrendű lény teremtette a világot, akit Istennek hívnak.

Ezt a kijelentésüket arra alapozzák, hogy szerintük csakis isten képes ilyen összetett világot létrehozni, melyben minden apró láncszemnek megvan a maga helye és szerepe.

Mások azt mondják, hogy bár nem Isten teremtette a világot, mindenképpen egyfajta rendezettséget figyelhetünk meg az univerzumban, mintha az egy eleve elrendelt séma alapján jött volna létre. A legújabb filozófiai elméletek azt vetik fel, hogy mi van, ha mindkét tábornak igaza van?

Talán Isten nem más, mint egy programozó, aki a billentyűzete felett gubbasztva hozta létre azt a világot, amit mi is ismerünk. Mint egy szimulációban, ő határozta meg életünk főbb változóit, a természeti és fizikai törvényeket. A világegyetem sorsa kezdetektől a készítője kezében van. Felmerül viszont a kérdés, ha így történt volna, miért küldene le a programozó magából egy példányt a saját maga által létrehozott szimulációba? (mert mint tudjuk, az Atya, Fiú, és Szentlélek egy és ugyanazon dolog) Erre többféle magyarázat létezik. Talán alkotónk tudatni szerette volna velünk, hogy ő létezik.

2. Az univerzumon túl

Mi van az univerzum végén? És azon túl? Semmi! –vágnánk rá kapásból, azonban ha jobban belegondolunk, az teljességgel képtelenség, hogy semmi ne legyen azon túl. A semmin túl is van valami. Sőt, tulajdonképpen a semmi csak egy fogalom, mellyel a számunkra megfoghatatlan ürességet próbáljuk megfoghatóvá tenni.

A szimulációs teória szerint az univerzumunkon kívül értelmes lények vannak, akik megalkottak minket, és valószínűleg egy hatalmas számítógép belsejében éljük parányi kis életünknek, de ennél léteznek sokkal vadabb elméletek. Elképzelhető, hogy akik ezt a szimulációt futtatják, szintén egy szimulációban élnek, vagyis többrétegű szimulációról van szó. Elképesztő sületlenségnek hangzik? Lehet! De gondoljunk csak bele abba, hogy erre az elméletre már napjainkban is van példa. A The Sims nevű nagysikerű játékban saját Simjeinket irányítva leültethetjük őket játszani. Így tulajdonképpen ők is egy – kezdetleges – szimulációt futtatnak a szimuláción belül. Éppen emiatt nem lehetünk biztosak benne, hogy mi nem egy nagyobb szimuláció legalsó rétegében foglalunk helyet.

1. Egyszerűbb szimulációk

Ha a világegyetem egy szimuláció, az borzasztó méretű számítógépes kapacitást igényelne. Gondoljunk bele, hogy ha rajtunk kívül más galaxisokban is létezik élet, akkor hány ezermilliárd lénynek az életét kell kézben tartania a rendszernek. Rengeteg számítással jár, és annál több változóval programszinten. Minden egyén döntését kiszámítani, és végrehajtani programszinten csaknem lehetetlen feladat még akkor is, ha feltételezzük, hogy a szimuláció létrehozóinak nem akadály a technikai megoldás.

Egy elmélet szerint éppen emiatt nem szükségszerű, hogy a világegyetem mindenhol olyan bonyolult legyen, mint kéne. Vajon ha egy fa kidől az erdő közepén, és nincs ott senki, annak lesz majd valami hangja? Honnan tudod, hogy a szobádban lévő szekrénynek akkor is megvan-e a belseje, mikor épp nem nézel bele? Mi van, ha addig a pillanatig nem is létezik benne semmi, míg ki nem nyitod, és meg nem nézed? Ijesztő, nem igaz? Éppen ezen elv alapján működnek egyes számítógépes játékok.

A technológiai korlátok miatt főleg az elmúltévtized játékainál volt megfigyelhető a jelenség, hogy a túl messzi tárgyakat – vagy amik a játék szempontjából nem voltak lényegesek – egyszerűen nem láttuk a távolban, és csak akkor tűntek elő, mikor közel értünk hozzájuk, és a programnak sikerült kiszámítania térbeli pozíciójukat. Hisz míg nem látjuk őket, nincsenek az előtérben, minek mutatni őket?

Még mielőtt benéznél a szekrényedbe, szeretnénk még jobban rád ijeszteni. Mi van, ha az emberiség, így a te emlékeid is puszta illúzió? Egy globális változóból töltődnek be azok az emléknek hitt bináris kódok, melyeket aztán sajátunknak hiszünk. Honnan tudjuk, hogy tényleg több ezer éve létezik az emberiség? Mi van, ha csak születésünk óta, vagy csupán néhány száz éve létezünk itt a bolygón? Ha hamis emlékeket kaptunk, ezt sohasem fogjuk tudni kideríteni, mert teljesen alá vagyunk rendelve alkotóinknak.

Ez a 10 előjel árulkodhat arról, hogy valami nincs rendben a világunkkal. Hogy az univerzumunk, és talán mi magunk is szimulációban létezünk csak. Hihetetlennek tűnik? Lehet. De ne feledjük el, amíg nincs bizonyítva egyértelműen ennek ellenkezője, addig ugyanolyan okunk van lehetőségként tekinteni rá, mint bármi másra.

forrás:/legendavadász/

kapcsolódó:10 jel, hogy szimulált világban élünk (1.rész) Katt ide!