Második kódot fedeztek fel az emberi DNS-ben amerikai genetikusok. Az 1960-as években felfedezett DNS-ről régóta tudják, hogy belőle indulnak a szervezet fehérjéinek építésére adott információk, ám a Washingtoni Egyetem kutatói most azt is felfedezték, hogy ez a genetikai kód két különböző "nyelven" íródott. Az elsőt a tudósok ismerik, és eddig ennek a kutatására koncentráltak, ez az a nyelv, amely molekuláról molekulára meghatározza a fehérjék építését. Úgy tűnik, a második nyelv további, az első kód fölé rendelt információkat hordoz.

A két nyelv olyannyira átfedi egymást, a viszonyuk olyan bonyolult, hogy a második kód több mint negyven éven át rejtve maradt a kutatók előtt. Most, hogy a genom rejtett kódját is felfedezték, a kép egyre teljesebb. "Az új felfedezés rávilágít, milyen hihetetlenül nagy kapacitású információtároló eszközről van szó, amelyet a természet meglepő módon tökéletesen ki is használ" - magyarázta John Stamatoyannopoulos, a Washingtoni Egyetem genomkutatója, a Science tudományos lap friss számában megjelent tanulmány vezető szerzője. A DNS első kódja a vászonra felvitt széles ecsetvonásoknak tűnt, a második a finom árnyalás lehet. Noha 2003-ban teljesen elkészült az emberi géntérkép, még hosszú időbe telhet megérteni, hogyan működik minden egyes eleme.
A Washingtoni Egyetem tudósai azt fedezték fel, hogy a DNS néhány kodonjának két külön jelentése is van. A genetikai kód 64 kodont használ, ezek a kodonok valójában nukleotidhármasok, melyek mindegyike egy-egy aminosavnak felel meg. Duonoknak nevezték el azokat, amelyeknek két funkciójuk is van. A duon egyik funkciója, hogy kódolja a fehérjék sorrendjét, a másik funkciója pedig a stabilizálással, a gének ellenőrzésével kapcsolatos. A DNS hordozza az összes genetikai információt, mely ahhoz szükséges, hogy egy szervezet éljen, növekedjék és szaporodjon.

A DNS nem egyetlen molekula, inkább két hosszú lánc, amelyek egymáshoz tapadnak, és a híres kettősspirál-alakzatban fonódnak össze. A transzkripciónak nevezett folyamatban a sejt DNS-éről különböző ribonukleinsav-formák jönnek létre, amelyek meghatározzák a fehérjék építésének pontos sorrendjét. A kutatócsoport úgy véli, a duonok megismerése változásokat hozhat a betegségek diagnózisában és kezelésében. Stamatoyannopoulos ezt úgy magyarázta, hogy sok DNS-változás, amely, úgy tűnik, módosítja a fehérjék sorrendjét, valójában úgy is betegséget okozhat, hogy a génkontrollt szakítja meg, és úgy is, hogy mindkét folyamatra hatással van.


Az ELTE genetikai tanszék tanszékvezető tanára a Ma reggelben azt mondta, a második kód egy már régebb óta ismert kódja a DNS-nek, a „rejtett” jelző így kissé félrevezető lehet. A sejtjeinket alapvetően fehérjék működtetik, és ezek a gének az örökítőanyagnak, a DNS-nek bizonyos szakaszain a fehérjék szintéziséhez szükséges információkat tartalmazzák. A génekben rejlik az az elsődleges genetikai kód, a „fehérjekód”, amely e fehérjeszintézishez szükséges.

A gének működtetéséhez a közelükben bizonyos szabályozó DNS-elemek kellenek, és ezekhez más, a gének működését szabályozó fehérjék, a „szabályozó kódok” kapcsolódnak - magyarázta Vellai Tibor. A cikk igazi felfedezése – emelte ki a szakember -, hogy a génekben található elsődleges genetikai kód és a második, szabályozási kód teljes egészében átfed, azt egyazon helyen, hagyományos értelemben a fehérjekód alatt található információkban fedezték fel.

Egyébként már 30 éve megjelent olyan cikk, hogy a fehérjekódokban vannak szabályozó elemek, de ez nem volt egy általános felfedezés – tette hozzá.

A mostani vizsgálat azt állapította meg, hogy a szabályozó elemek igen nagy számban fordulnak elő a „fehérjekód”szekvenciáiban, és egy ez univerzális, általános jelenség. Akár azt is mondhatni, hogy kettős, duális kódolás létezik: egyrészt a fehérjékhez, másrészt a fehérjeszintézishez szükséges DNS-szekvenciák vannak. A mostani felfedezés része annak a drámai változássorozatnak, amely egy-két éve indult meg, és amely teljesen átalakította a DNS-ről alkotott kapott információkat - hangsúlyozta a Ma reggelben a szakember.

Korábban azt hittük, az örökítőanyag körülbelül egy százaléka „értelmes”, mostanra tudjuk, hogy 98-99 százaléka, azaz a teljes genom részt vesz a gének átírásában, szabályozási funkcióval rendelkezik, és a most felfedezett elemek nagyjából ebbe a rendszerbe kapcsolódnak. A felfedezés jelentősége az lehet, hogy jobban megismerhetjük azokat a genomunk közel felét kitevő, aktív, mozgó, "ugráló géneket", amelyek biológiai funkciójával nem nagyon voltunk tisztában, de tudjuk, hogy fontos szerepük van az öregkori betegségek kialakításában, így közelebb kerülhetünk e betegségek kezeléséhez, megszüntetéséhez is.

forrás:/hirado.hu/