szerző: Horváth Gabriella Tek Kineziológus
illusztrácók: Mezösi Gérné Aranka

Konkrétan úgy hangzott el a kérdés, hogy álom egy halottal, aki mond valamit.
Az üzeneteket álmunkban tényleg kaphatjuk már halott szeretteinktől, halott idegenektől. Sokszor azonban saját elménk üzen így, mert egy külső személytől mindig könnyebben, és hihetőbben el tudjuk fogadni a tanácsokat.

Ha saját magunk gondolataként ismernénk rá az üzenetre, sajnos rossz szokásunkhoz híven felülbírálnánk azt. Viszont ha külső személytől érkezik az üzenet, esetleg egy olyan elhalt rokonunktól, ismerősünktől, akit korábban tiszteltünk, úgy jobban odafigyelünk, és el is fogadhatjuk a tanácsukat.

De olyan is előfordulhat, hogy ténylegesen egy elhalt ismerősünk, szerettünk üzen nekünk álmunkon keresztül, mert itt vagyunk a legbefogadóbbak, a legéberebbek az üzenetre. Ha emlékszünk felébredésünket követően is a mondanivalójára, akkor szerencsések vagyunk.

Ha azonban arra ébredünk, hogy tudjuk kivel álmodtunk, de nem emlékszünk már rá, hogy mit szeretett volna nekünk mondani, akkor járjunk utána.

Ennek több módja van:
- Használhatjuk az agykontroll pohárvíz technikáját, melynek segítségével jeleket fogunk kapni a nap folyamán, ami emlékeztetni fog bennünket az üzenet tartalmára,
- kérjük meg elhalt ismerősünket, hogy ismételje meg az üzenetet, ő gondoskodni fog róla, hogy eljusson hozzánk, amit mondani szeretne,
- keressünk fel egy médiumot, látót (ezzel azért vannak kisebb fenntartásaim. Nem azért, hogy létezik e ilyen segítség, ismerek kiváló szakembereket. A kóklerek miatt, meg kell válogatni, hogy kivel dolgozunk – főleg, ha egy szívünkhöz nagyon közel álló személyt veszítettünk el, mert ez esetben ez egy nagyon bensőséges, és megrázó élmény lehet),
- a kineziológia is foglalkozik gyászelvezetéssel, amely eljárás során beszélhetünk még egyszer meghalt ismerősünkkel, ahol átadhatja az üzenetét,
- és ugyanezzel foglalkozunk a családállítás során is.

Eltávozott szeretteink megtalálják a módját arra, hogy üzenjenek nekünk.

Üzenetük célja többnyire az, hogy megnyugtassák az itt maradottakat, hogy jól vannak, nem kell értük aggódni. Én a munkám során nagyon sok léleknek segítettem üzenetet közvetíteni az itt maradottaknak. Egy esetet szeretnék elmesélni.

Egy baráti házaspár járt nálam, karácsony előtt. A feleség már 8 éve elveszítette az édesapját, de még mai napig elég nagy stressz volt a halála miatt rajta, mivel úgy halt meg az apukája, hogy ők már pár éve nem beszélgettek, és nem tudott tőle elköszönni. A sírással felidézett megemlékezésben természetesen megjelent apuka is, akit érzékeltem, és jeleztem a hölgynek, hogy most üzenhet neki, ha szeretne, mert mindent hall. Nagyon megható volt, ahogy a hölgy szeretettel, könnyeivel az arcán elköszönt az apukájától. A házaspár hazament, apuka itt maradt. Segítségemet várta, hogy a fénybe elmehessen.

Nekem (akkor még „rutintalan kezdőként”) nem tűnt fel, hogy itt maradt a papa. Két napig fájt a fejem, de gondoltam biztos a hideg front teszi. Felállítottuk a karácsonyfát, majd megérkezett egy barátnőm is, akit vendégségbe vártunk.

A vacsora alatt 4-szer borult fel a karácsonyfa, anélkül, hogy hozzáértünk volna. Mivel barátnőm is gyógyító megkérdezte, nem maradt itt véletlenül valaki, egy kezelés során. Én pedig már csaptam a homlokomra, hogy dehogynem, a hölgy apukáját elfelejtettem.

Mihály arkangyalt kérve átsegítettük őt a fénybe, én pedig felhívtam a házaspárt, mosolyogva, hogy képzeljétek mi történt: „Itt maradt a papa, és felborogatta a fenyőfánkat.” A férjjel tudtam csak beszélni, mert a felesége a gyerekekkel volt elfoglalva.
Pár perc múlva a férj visszahívott és megkérdezte ülök e? Mondom neki igen. Mire ő. Ezt hallgassam meg: Elmesélte a nejének, amit mondtam, erre a felesége csodálkozó szemekkel nézve rá ezt mondta:
„Apu minden évben, véletlenül felborította a karácsonyfát, amíg élt!”

Szóval a halottak tudnak üzenni, csak észre kell vegyük a jeleket! Fogadjuk az üzenetüket szeretettel.

Ha pedig az tudatalattink üzen nekünk egy meghalt személyen keresztül, annak csak az az oka, hogy tőle sokkal könnyebben elfogadjuk azt, amit mi magunk is tudunk, csak nem vesszük észre az életünkben.

forrás: facebook