szerző: Horváth Gabriella Tek Kineziológus

A felnőttek már másképp fogják fel a karácsonyt, mint gyermekeink. Főleg a kicsiny gyermekek. A felnőtteknek is jó együtt lenni, ünnepelni, látni a gyerekek örömét. De ott van a karácsonyi multi mára démonná nőtt, idegesítő lénye: az áruházakban való sorban állások, a karácsonyi menü megfőzésének sokakat terhelő egész napos terhe, majd az azt követő takarítás.

Pedig fel lehetne ezt pozitívabban is fogni. Nem kell versenyezni az áruházakban, a család összefogásával, játékosan is készülhet a menü, és nem fog a betlehemi csillag a fejünkre omlani, ha egyszer nem mosogatunk el, vagy épp csak pár óra múlva. Mert sokkal értékesebb a családdal vacsora után megnézni egy filmet, vagy épp társasjátékozni, kártyázni a leszedett asztalon.

De mégis a karácsony szelleme él, élt, és élni fog. Ebben úgy gondolom, nagy része van azoknak a pedagógusoknak, akik az óvodákban és iskolákban még őrzik a hagyományokat, jegyzik a karácsonyi verseket, és örömmel adják át a régi, csodaszép karácsonyi énekeket.

Bátran bevallom, hogy kislányom karácsonyi ünnepségére volt úgy, hogy én sem mentem mindig kirobbanó örömmel, mert épp nagyon nehéz napom vagy hetem volt, és tudtam mi vár még otthon.

De természetesen nem volt kérdés, főleg látva lelkesedését, hogy számára ez nagyon fontos, és ott kell lenni. Hisz ők már hetekkel előtte, izgatottan készülnek. Énekelnek, ragasztanak, szerepeket tanulnak. Ők még élik a karácsony szellemét, hiszik a jót, és piciny lelkük örömteli várakozással készül az ünnepre.

És amikor belépünk a terembe, meglátjuk a csodálatos ünneplőbe öltözött csöppségeket, akik izgatottságtól piros arccal futkosnak, akkor már tudjuk, hogy jó helyen vagyunk, és nem is szeretnénk máshol lenni.

És elkezdődik a műsor. Bájosan szavalnak, énekelnek. Teljes átéléssel adják át a karácsonyi hangulatot, ami tényleg átjön. A szülők meghatottan törölgetik szemüket, és átérezve a szeretet addig is jelenlévő, de most töményen adagolt gombócát nyelve teszik fogadalmaikat a mindennapokra, az új évre. Pedig ez mindig jelen kellene, hogy legyen.

A hagyományoknak ereje van. A régi daloknak, verseknek olyan kódon hangolt szeretet töltetük van, ami időtálló, és kitörölhetetlen. Ezért van szükség ezekre a karácsonyi műsorokra, hogy gyermekeinkkel együtt hangolódjunk. Behangoljuk magunkat melléjük. Mert ők jól csinálnak mindent. Hibátlanul élik, amit kell.

forrás:/facebook/