Hír: Szellemes XX. századi nagyok
(Kategória: Szellemvilág)
Küldte: fulldragon
kedd 01 november 2011 - 00:40:54

szerző: Tóth Emese

Henry Ford Edison szellemét akarta feltámasztani, Arthur Conan Doyle a tündérekben hitt, Houdini pedig a kí­sértethí­vőket üldözte.

A XX. század elejének korát úgy tartjuk számon, mint azt az időszakot, amikor a legtöbb a modern életet fejlesztő találmány megszületett. Henry Ford nevét ma is a Ford autómárka alapján ismerjük. Az 1910-es években elkészí­tette T-modelljeihez az elektromos önindí­tót, de hiába volt ügyes feltaláló és megfontolt üzletember, mint korszakában mások, nem tudta figyelmen kí­vül hagyni a korabeli babonákat.

A korban számos szellemfotográfiát készí­tettek, hí­rhedt szeánszokat tartottak és úgy gondolták az emberek, amellett, hogy szóra bí­rhatják a szellemeket, meg is őrizhetik azokat.

SZELLEM A "PALACKBAN"

így történt, hogy az autógyáros nemcsak a reinkarnációban hitt, hanem a korszak divatos fizikai fogalmában az éterben is, és úgy tartotta ez a lélekkel, az emberek szellemével egyenlő. úgy gondolta, hogy a lélek a testből az utolsó lehelettel távozik, í­gy ha begyűjti valakinek a leheletét, a jövő tudósai abból felépí­thetik az egykor élt ember lelkét. Ezért akarta birtokolni a hí­res és nagyra becsült kortársa Thomas Alva Edison utolsó leheletét, amit feltaló barátja végül tisztelettel ajánlott fel Fordnak.

A hí­res utolsó lélegzetet egy üvegcsébe zárták be a Edison halálos ágyán. Ezután a Henry Ford Múzeumban került. Azt azonban, hogy a mai napig benne van-e még "Edison lelke", ezt nem tudni, mert a fiolának nyoma veszett az 1950-es években, és csak 1980-ban került vissza a múzeum tulajdonába.


A COTTINGLEY-I TíœNDí‰REK ESETE

A korban nemcsak Ford volt az egyetlen, akivel a természetfelettiben hitt. Sir Arthur Conan Doyle-t, Sherlock Holmes kiagyalóját ma már egyértelműen montázsnak tűnő tündérfotográfiákkal verték át.

1919 nyarán egy igen furcsa esetet hoztak nyilvánosságra Nagy-Britanniában. Ekkor tartották Brandfordban a Teozófiai Társaság - okkultista irányzat - gyűlését, ahová egy hölgy látogatott el azt állí­tva unokahúga tündéreket fényképezett le.

A fotók nyers másolata ezután egy nevezzük úgy "szakértő megszállotthoz" Edward Gardnerhez, majd végül Conan Doyle-hoz kerültek.

Az í­rót lenyűgözték a furcsa képek, ahol a szkeptikusok számára elsőre feltűnt, hogy a tündérek például a korabeli hajdivatnak megfelelő frizurát hordtak. Conan Doyle mégis egy nagy magazin karácsonyi számában úgy í­rt róluk, mintha valódiak lennének. A hí­rhedt magazinszám megjelenése után sokan reklamáltak a történet abszurditása miatt.

1921-ben újabb tündérfotók láttak napvilágot. A képeket ugyanaz a család készí­tette. Doyle lelkesedésében még egy regényt is í­rt a történtek hatására A tündérek eljövetele cí­mmel. Hat évvel később mégis fény derült az igazságra, hogy a képek hamisí­tványok voltak - az alakok Mary hercegnő képeskönyvéből származtak - és nem másról, mint ügyes montázsokról volt szó. Doyle mégis 1930. júliusában bekövetkezett haláláig hitt a tündérek létezésében.

Annyira, hogy az túlvilági dolgokba vetette hite tönkretette a korszak egyik legnagyobb figurájával Harry Houdinivel tartó barátságát.

Doyle Houdinit varázslónak tartotta, pedig a magyar származású szabadulóművész mindent megtett annak érdekében, hogy minél kevesebben dőljenek be a paranormális átveréseknek.

A "SZELLEMIRTí“" SZABADULí“MŰVí‰SZ

Harry Houdini amellett a fotómontázsokat is leleplezte, önmaga képét hí­res szellemek mellé rakta, hogy í­gy tegye láthatóvá: fotókkal való trükközéssel könnyel lehet csalni.
Továbbá pályázatot hirdetett meg a Scientific American bizottság tagjaként azoknak a médiumoknak, akik tudományos módszerekkel tudják bizonyí­tani képességeiket.

A felajánlott pénzösszeget senki sem vitte haza, pedig számos önjelölt médium jelentkezett a versenyre. Harry Houdini a korábban emlí­tett kortársakkal szemben gyűlölte a spiritizmust.

1920-ban ugyanis ő is részt vett egy szeánszon, amitől azt várta meg tudják idézni rajongva szeretett édesanyját Ceceliát. Mivel jól értett bűvészként és szabadulóművészként a trükkök világához, csalódva vette észre a szertartáson, hogy az nem más, mint átverés. Hí­res leleplezővé vált, és szinte minden természetfeletti eseményre tudott logikus magyarázatot adni.
Harry Houdini Lincoln szellemével: (fotómontázs)

Houdini még a halál után is a szellemidézést irtotta. Ugyanis halála utáni végső leleplezésként a felesége számára meghagyta, hogy ha egy halloweeni szeánszon ő egy titkos, csak a felesége által ismert jelzést tud adni az élők számára a szellemével való kapcsolatfelvételkor, akkor valóban léteznek szellemek.

Felesége Bess évente ismételte meg a szeánszokat, de a férj szelleme sohasem jelent meg, végül teljesen felhagyott a szertartásokkal. A spiritiszták azonban a mai napig igyekszenek Houdini szellemével felvenni a kapcsolatot Halloween éjszakáján, eddig sikertelenül. Hiába a magyar származású szabadulóművész a sí­rból is fricskát tudott mutatni a paranormálisnak.

forrás:/hir24/


Ezen hír származási helye:
( http://archiv.paramoral.eu/news.php?extend.1031 )