Hír: A torinoi lepel
(Kategória: Gondolatok, meglátások)
Küldte: fulldragon
péntek 01 április 2011 - 00:45:27

Világunk talán legfontosabb és egyben legvitatottabb vallási ereklyéje az a 4,92 méter hosszú és 1,13 méter széles lenvászon, amely a sumérok istenének, Enlil (Én Lélek) fiának, Jézusnak (Izzunak) a testlenyomatát, képmását őrzi. A hagyomány szerint ez a lepel az a halotti kendő, amelybe Jézus testét tekerték miután levették a keresztről.

Az antropológusok megállapí­tották, hogy a képmáson megjelenő szakállas, hosszú hajú férfi vonásai klasszikus europid-anatóliai faji jeleket hordoznak, 30-33 éves lehetett, testmagasságát 178-180 cm-ben, testsúlyát pedig 79-80 kg-ban határozták meg. A leplen látható test körvonalát összetömörödött, vagy megpörkölődött lenszálak rajzolják ki.

Az ilyen, a szövetet el nem égető felületi perzselés csak olyan sugárzásának, energia-felszabadulásnak lehet az eredménye, mely a röntgen-sugárnál is rövidebb hullámhosszú, azaz kozmikus fénysugár jelenség. Ennek a kozmikus felvillanásnak a jellemzője a magas intenzitás és a nagyon rövid időtar­tam, mely nem hosszabb egy ezred másodpercnél. Ott ahol nincs emberi körvonal, az eredeti Z alakú zsávolykötés látható.

A közel egy évszázadon át tartó vizsgálatok során újabb és újabb részleteket tudhattunk meg a lepel jellemzőiről.
A lenyomatról legelőször Secondo Pia készí­tett képeket egy-egy üveglapra, 1898-ban. Amikor az arcról készült képet előhí­vta csodálkozva tekintett rá, hiszen az a leplen látható képnél sokkal élethűbben és tisztábban volt látható, mert a fénykép negatí­vja valójában egy pozití­v kép volt. A leplen található lenyomat tehát eleve negatí­v, amiből arra következtettek, hogy azt a feltámadás ereje vetí­tette rá az anyagra.

Nemrég a Ray Downing vezette grafikus csoport a legújabb számí­tógépes technológia segí­tségével életre keltette a leplen látható Jézus képmását és alakját. Felerősí­tették a testi sérülésekből származó vérnyomokat, elkészí­tették az arc 3 dimenziós képét, végezetül a program segí­tségével valósághűvé tették az arcot és az egész testet.

.Az arc 3D-s képe

A sovány, de izmos test, súlyos bántalmazásokat szenvedett el. Bőrén tetőtől talpig korbácsütések nyomai láthatók. Kilencvennél több sebet ejtettek rajta, valószí­nűleg fémvégű ostorral.

A vállaknál a bőr igen súlyosan sérült, alaposan fel is horzsolódott, mintha valami nehéz, rücskös tárggyal verték volna. Az oldalán lévő mély seb erősen vérzett. Mind a két, de különösen a bal térdkalács annyira összezúzódott, mintha az illető valami magas helyről esett volna le. Az arc felduzzadt és csupa seb, mintha azt is korbáccsal verték volna, a koponya pedig hegyes tárgyaktól származó szúrások nyomait viseli.

A szögek okozta sebek elhelyezkedése a kézen pontosan megegyezik azzal, ahogyan az egyetlen ismert, keresztre feszí­tett és exhumált áldozaton, a Jeruzsálem óvárosában, a Damaszkuszi kapu közelében talált csontvázon látható. A szögeket nem a tenyérbe, hanem a csukló tövébe verték be úgy, mint ahogy az a leplen látható.

Azt, hogy a leplet esetleg festették, egy 1902-es vizsgálat cáfolta meg. A párizsi Sorbonne egyetemen Paul Vignon és kollégái a lepelről készí­tett fotót tanulmányozva megállapí­tották, hogy annak festett volta kizárható, mivel azon ecsetvonások és más festésre utaló jelek nem láthatóak. Következtetésük szerint középkori művész nem lehetett képes negatí­v kép megfestésére.
1973-ban a lepelről ragasztószalag segí­tségével, virágpormintát vettek. Max Frei, a zürichi rendőrség tudományos osztályának vezetője kilencévi kutatás után 49 pollenfajtát azonosí­tott. Ezek közül 11 Franciaországra és Olaszországra, 24 Törökországra, 14 Palesztinára jellemző. Ebből nyolc, sós talajt kedvelő növény, amely a Holt-tenger vidékén, további hat faj pedig csak Jeruzsálem környékén őshonos.
1976-ban a lepel felvételét egy olyan képszerkesztő programmal vizsgálták, amely domborzati képeket tud készí­teni a Holdról és más égitestekről. Bizonyí­tást nyert, hogy a vászon egykor egy emberi testet fedett. Az í­gy kapott kép a lepel szerkezetének sí­k kétdimenziós képe.

Az 1978-as vizsgálat alkalmával szálmintát vettek a lepel hátsó részén lévő, állí­tólagos vérfoltból és ragasztószalaggal magáról a lepelről is újabb 32 mintát rögzí­tettek. Ezeket a mikroszkópia és a mikrokémia amerikai szakértőjének, dr. Walter McCrone-nak a rendelkezésére bocsátották, aki 1979-ben azt közölte, hogy a törvényszéki orvostani vizsgálatok vér jelenlétét nem igazolták, a lenyomaton pedig két szí­nezék, okker és cinóbervörös mutatható ki.

Ugyancsak 1978-ban Roger és Marty Gilbert kis kosznyomokat fedezett fel a halotti leplen, a bal térdnél és sarkánál és a törött orrnál. A talpak környékéről vett és vizsgált szennyeződések a jeruzsálemi sziklasí­rokból ismert édesví­zi travertino aragonitból, mészkőből származik.

1988-ban a Római Katolikus Egyház hozzájárulását adta a C14-es radiokarbon kormeghatározó eljárás alkalmazásához. A vizsgálatot a vakpróba elvén ejtették meg: minden laboratórium három darab, számozott vászonmintát kapott, amelyekről nem tudták, melyik a valóban vizsgálandó anyag. Az egymástól független három különböző egyetemen (Oxford, Zürich, Arizona) végzett eredmény ugyanazt hozta: a küldött minta alapján a lepel keletkezése 1260 és 1300 közé tehető. Sue Benford állí­tása szerint azonban az 1988-as vizsgálatok eredményei tévesek voltak, ugyanis akkor a kutatók nem vették figyelembe a lepelre varrott, minden bizonnyal későbbi foltok hatását.

Ugyaní­gy véli Raymond N. Rogers amerikai kutató, aki szerint a radiokarbonos vizsgálatokat azokon a szövetdarabkákon végezték el, melyekkel a leplet 1534-ben befoltozták. Az eredeti szövet kémiai vizsgálatának eredményei arra utaltak, hogy sokkal régebbi. Egyébként, amikor Rogers 1978-ban elkezdte a leplet vizsgálni, épp azt a területet tanulmányozta, amelyből az 1988-as vizsgálatokhoz is vették a mintát, és gyapotot talált benne. A gyapotszálak teljesen be voltak vonva festékkel, azaz átfestették őket, hogy azonos szí­nűek legyenek a lepellel. A mintákat tehát akkor éppen a legalkalmatlanabb részből vették. újravizsgálás után a nagy felbontású képen megtalálták a vitatott területen az újraszövés nyomát. Gilberto Raes a Genti Egyetem textil szakértőjének hivatalos véleménye szerint a textil nem lehet középkori eredetű.

A radiokarbonos kormeghatározás eredményét gyengí­ti az 1192-95 között í­ródott, a Halotti beszédünket is tartalmazó Pray-kódex, amelynek lapjain Jézus passióját és a feltámadást ábrázolják. Ennek egyik képén egy hosszú szövetdarabbal burkolják be a megváltó testét. A kép készí­tője ezt a leplet két jellegzetes tulajdonsággal, a halszálkás mintázattal és négy L alakot formáló lyukkal ábrázolta. Ezek a jellegzetességek megtalálhatók a torinói leplen is.

Később az Amerikai Torinói Lepel Kutató Társaság (AMSTAR), melyet a rejtélyes torinói lepel vizsgálatára alapí­tottak, bejelentette, hogy az 1988-as C-14 vizsgálatot nem a lepel eredeti anyagán végezték, hanem egy újraszőtt toldáson, amely í­gy a lepel korának téves megállapí­tásához vezetett.

1999-ben a Saint Louis-i 16. Nemzetközi Botanikai Kongresszuson ismertetett eredmény szerint, melyet izraeli és amerikai professzorok által végzett vizsgálat mutatott ki, a leplen talált pollenek olyan virágokból származnak, amelyek együtt csakis a Jeruzsálem, Hebron régióban találhatók meg. Mi több, éppen március és május között nyí­lnak, abban az időszakban, amikor Jézust keresztre feszí­tették. A sebek környékén, a leplen fellelt vöröses anyag a korábbi elképzelésekkel szemben nem festék vagy állatból származó vér, hanem emberi vér, és a Közel-Keleten gyakori AB vércsoportba tartozik. Dr. Giovanni Tamburelli egy számí­tógépbe táplálta az emberi vér paramétereit, hogy a gép kimutassa a leplen található összes vérnyomot. Az arcon szabad szemmel nem látható hajszálerekből származó vérnyomokat talált, aminek konklúziója alapján kizárta annak a lehetőségét, hogy a képmás létrejöttében emberi kéz játszhatott közre.

A kormeghatározás szempontjából fontos megemlí­teni, hogy a leplen lévő képmás szemein pénzérmék nyomai láthatók. Francis L. Filas jezsuita professzor a lepel számí­tógépes vizsgálatakor beazonosí­totta az egyik érme négy betűjét (UCAI) és egy botszimbólumot. Poncius Pilátus korában forgalomban volt olyan rézérme, amelyen egy botszimbólum, a római augurok görbe botja volt, és a görög TIBERIOU CAISAROS felirat szerepelt. Ezt a lepton aprót Kr.u. 29-ben adták ki. A zsidó temetkezési hagyomány, a pénzérmék szemre helyezését nem alkalmazta. A temetkezésnek ez a formája a Belső-Ázsiában élő lovaskultúrák népei, a szkí­ták, hunok, avarok, onogur-bolgárok és magyarok, között volt elterjedt.

A kor szokásai szerint a kivégzettek holttestét egy év múltán adták oda a családnak, addig közös sí­rban nyugodtak. A későbbi azonosí­tás megkönnyí­tése céljából a halott nevét általában az arc környékén a lepelre rögzí­tették. A feliratok keresésével először Alan Whanger a durhami Duke Egyetem professzora és felesége Mary foglalkozott.

Az általuk feltalált PIOT módszer alkalmazásával a vászonról készült fotókon több tárgyat és felirattöredéket mutattak ki. Később Barbara Frale úgy fogalmazott: a leplen megtalálta a Názáreti Jézus 'halotti bizonyí­tványát' görög, arámi és latin nyelvű feliratokban. Mint mondta, bár sok betű hiányzik, mégis sikerült rekonstruálnia a feliratokat.

A Jézus testét állí­tólagosan fedő két lepel közül a kisebbiket az észak-spanyolországi Oviedo katedrálisában őrzik. Ennek az ereklyének hivatalos neve szudárium, vagyis arctörlő kendő. A 84 x 53 cm-es leplen nem látható arcmás, csupán vérfoltok.

A spanyol szindonológusok által végzett tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a leplen található foltok egy rész vérből és hat rész tüdőváladékból állnak, amely a keresztre feszí­tett fulladásos halálával, illetve az eközben bekövetkező tüdőödémával függhet össze. A virágporvizsgálatok kimutatták, hogy a lepel útja valóban Jeruzsálemből Afrikán keresztül vezetett Spanyolországba. A "lepeltanászok" 1994-es oviedói kongresszusán ezt még azzal is megtoldották, hogy mirha és áloé nyomokat is sikerült mikroszkopikusan kimutatni a szöveten.
[

Az utóbbi időben egy különleges fotóeljárással végzett vizsgálat kimutatta, hogy a szudáriumon és a torinói leplen több mint 130 egyező pont található.

forrás:/internet/




Ezen hír származási helye:
( http://archiv.paramoral.eu/news.php?extend.399 )