Hír: Hála - egy viszonylagos egyensúlyi állapot megteremtése
(Kategória: Ezotéria és hasonlók)
Küldte: fulldragon
vasárnap 22 december 2013 - 01:08:11
szerző: Horváth Gabriella Tek Kineziológus
A hála teremti életünkbe a boldogságot és a sikert. De hálásnak nem csak a jó dolgokért kell lenni. Hálásnak kell lennünk a tanításokért, a problémákért, a fájdalomért is. Mert ez is tanít bennünket valamire. Mert ez is előrébb viszi az életünket.
Az, aki a nehéz pillanatokban nem tud hálás lenni a Teremtésnek, az ellenáll a gondnak. Az ellenállással viszont rögzíti életében a rosszat, mivel nem értette még meg a mondanivalóját.
Ahhoz, hogy a rosszban is képesek legyünk hálát adni alázatra van szükség. A Teremtéssel szembeni alázatra, hisz nálunk nagyobb erőről van szó. Olyan hatalmas erőről, ami minket is létrehozott. Vele vitatkozni, Őt megkérdőjelezni butaság.
Ha a Teremtés számunkra, most (látszólag) rosszat ad, akkor azt fogadjuk hálával, mert a Teremtés semmit nem tesz cél nélkül. Ez a rossz fog bennünket előrébb vinni, ez segíti céljainkat, ez épít bennünket.
Az alázat nem megalázkodást jelent. Nem azt jelenti, hogy beletörődünk a sorsunkba, mert nem tudunk ellene tenni. Azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami van! Se többet, se kevesebbet!
És miért lehetünk hálásak? Bármiért. Legyünk hálásak,
- hogy ma reggel is felébredhettünk,
- hogy ma is van étel az asztalunkon,
- hogy egészségesek vagyunk,
- hogy megvan mindkét kezünk, lábunk,
- hogy van interneted, hogy ezt olvashasd,
- családunkért, munkánkért, otthonunkért.
Ráadásul nem lehet mindig a csúcson lenni. Nagyon unalmas is lenne. Minden felemelkedést előbb utóbb követni fog egy leereszkedés. Minél tudatosabban éljük az életünket, annál kisebbek a hegyek és völgyek közötti szintkülönbségek.
A tudatos elfogadással, és hálával egy viszonylagos egyensúlyi állapotot tudunk létrehozni: mert ha sikerünk van, hálát adunk, de nem lovagoljuk bele magunkat túlságosan. Ha problémánk van, elfogadjuk, de ebbe sem éljük túlságosan bele magunkat.
Így a két véglet közötti szakadék jelentősen csökken. Ez nem azt jelenti, hogy örömtelen lenne a jó megélése. Inkább úgy jellemezném, hogy természetessé válik, hogy minden jó. Mint ahogy azt is a magától értetődő természetességgel vesszük tudomásul, hogyha éppen a rossz szériában vagyunk. Az elfogadással a rossz széria időszaka gyorsabban zárható és kevésbé fájdalmas.
Ezért a hála egyben önmagunk jól megfontolt érdeke is. De ne érdekből, csakis Őszinte szeretetből legyünk hálásak. Az élet iránti szeretetünk kifejezéseként.
Higgyétek el, ezek a dolgok nem mindenkinek természetesek. Más mit nem adna, és hálás lenne értük.
forrás:/facebook/
Ezen hír származási helye:
( http://archiv.paramoral.eu/news.php?extend.4044 )
(Kategória: Ezotéria és hasonlók)
Küldte: fulldragon
vasárnap 22 december 2013 - 01:08:11
szerző: Horváth Gabriella Tek Kineziológus
A hála teremti életünkbe a boldogságot és a sikert. De hálásnak nem csak a jó dolgokért kell lenni. Hálásnak kell lennünk a tanításokért, a problémákért, a fájdalomért is. Mert ez is tanít bennünket valamire. Mert ez is előrébb viszi az életünket.
Az, aki a nehéz pillanatokban nem tud hálás lenni a Teremtésnek, az ellenáll a gondnak. Az ellenállással viszont rögzíti életében a rosszat, mivel nem értette még meg a mondanivalóját.
Ahhoz, hogy a rosszban is képesek legyünk hálát adni alázatra van szükség. A Teremtéssel szembeni alázatra, hisz nálunk nagyobb erőről van szó. Olyan hatalmas erőről, ami minket is létrehozott. Vele vitatkozni, Őt megkérdőjelezni butaság. Ha a Teremtés számunkra, most (látszólag) rosszat ad, akkor azt fogadjuk hálával, mert a Teremtés semmit nem tesz cél nélkül. Ez a rossz fog bennünket előrébb vinni, ez segíti céljainkat, ez épít bennünket.
Az alázat nem megalázkodást jelent. Nem azt jelenti, hogy beletörődünk a sorsunkba, mert nem tudunk ellene tenni. Azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami van! Se többet, se kevesebbet!
És miért lehetünk hálásak? Bármiért. Legyünk hálásak,
- hogy ma reggel is felébredhettünk,
- hogy ma is van étel az asztalunkon,
- hogy egészségesek vagyunk,
- hogy megvan mindkét kezünk, lábunk,
- hogy van interneted, hogy ezt olvashasd,
- családunkért, munkánkért, otthonunkért.
Ráadásul nem lehet mindig a csúcson lenni. Nagyon unalmas is lenne. Minden felemelkedést előbb utóbb követni fog egy leereszkedés. Minél tudatosabban éljük az életünket, annál kisebbek a hegyek és völgyek közötti szintkülönbségek.
A tudatos elfogadással, és hálával egy viszonylagos egyensúlyi állapotot tudunk létrehozni: mert ha sikerünk van, hálát adunk, de nem lovagoljuk bele magunkat túlságosan. Ha problémánk van, elfogadjuk, de ebbe sem éljük túlságosan bele magunkat.
Így a két véglet közötti szakadék jelentősen csökken. Ez nem azt jelenti, hogy örömtelen lenne a jó megélése. Inkább úgy jellemezném, hogy természetessé válik, hogy minden jó. Mint ahogy azt is a magától értetődő természetességgel vesszük tudomásul, hogyha éppen a rossz szériában vagyunk. Az elfogadással a rossz széria időszaka gyorsabban zárható és kevésbé fájdalmas.
Ezért a hála egyben önmagunk jól megfontolt érdeke is. De ne érdekből, csakis Őszinte szeretetből legyünk hálásak. Az élet iránti szeretetünk kifejezéseként.
Higgyétek el, ezek a dolgok nem mindenkinek természetesek. Más mit nem adna, és hálás lenne értük.
forrás:/facebook/
Ezen hír származási helye:
( http://archiv.paramoral.eu/news.php?extend.4044 )