Hír: 10 jel, hogy szimulált világban élünk (1.rész)
(Kategória: Gondolatok, meglátások)
Küldte: fulldragon
szombat 28 december 2013 - 01:47:36

szerző: Zavatszki Milán

Manapság nagyon népszerű az az elmélet, miszerint egy mesterségesen szimulált világban élünk. Összegyűjtöttünk 10 jelet, mely ezt az állítást támasztja alá. Már a Plató idejében élő filozófusoknak is eszébe jutott az a bizarrnak tűnő felvetés, miszerint a világ, ahogyan ismerjük, nem teljesen valós. Aztán ahogy pörögtek a történelem lapjai, tovaszállt több évezred, a számítástechnika rohamléptékű fejlődésével a szimulált világ elmélete egyre jobban előtérbe kerül. Mi van, ha a világ tényleg egy hatalmas számítógép belsejében létezik egy előre megírt programként? Összegyűjtöttünk 10 jelet, vagy ha úgy tetszik bizonyítékot, mely ezt támaszthatja alá.


10. Szimulációk

A mai számítógépek hatalmas adatmennyiséget dolgoznak fel. Több százszor – vagy talán több ezerszer – többet, mint tíz, vagy húsz évvel ezelőtt. A kétezres évek környékén adta magát a helyzet, hogy a szuperszámítógépek kapacitását a tudomány szolgálatába lehetne állítani: létrehozták az első kezdetleges szimulációkat.

Ezek a szimulációk még egy-egy konkrét dolog vizsgálatának céljával jöttek létre (időjárási szimulációs modellek) azonban az elmúlt években már egyre gyakoribb beszédtéma, hogy összetettebb szimulációs rendszereken is dolgoznak.

Nem kell túl messzire mennünk, ha hétköznapi példát szeretnénk találni a szimulációk alkalmazására. Ott vannak például azok a számítógépes játékok, melyekben egy komplett világ tárul elénk, mint a The Sims, vagy a GTA. Mindkét világnak megvannak a maga törvényei, maga fizikája és szabályai, épp úgy, mint a saját világunknak.

9. Ha képesek leszünk rá, meg is tesszük

Tegyük fel a technológiánk egy napon majd lehetővé teszi számunkra, hogy világokat, univerzumokat hozhassunk létre szimulációkon belül. Etikus viselkedés lenne? Az emberi lények ugyanis összetett teremtmények, érzelmekkel, szabad akarattal, és saját döntésekkel. Éreznénk lelkiismeret furdalást amiatt, hogy egy teljesen hamis világot hoztunk létre számukra, melynek törvényeit és menetét mi irányítjuk, ebből kifolyólag tulajdonképpen nincs is szabad akaratuk? Egyáltalán, folytatnunk kellene ilyen jellegű kísérleteket? A válasz valószínűleg nem lenne, ha az etikai oldalról közelítjük meg a dolgot, viszont a tudomány szolgálatában bizonyos etikai kódexeket egyszerűen nem veszünk figyelembe. Túl grandiózus és kiaknázatlan ötlet lenne egy esetleges szimuláció ötlete ahhoz, hogy ne valósítsa meg az emberiség. Az emberiség, aki a történelem során arról volt mindig is híres, hogyha valamire képes volt, azt be is mutatta, lásd a világháború ideje alatt zajló űrprogramot, ahol egymást túllicitálva próbáltak a nagyhatalmas az űrbe jutni.

8. Látható hibák

Ha szimulációt hozna létre az emberiség, az lenne az egyik legfontosabb feladatunk, hogy úgy hozzuk azt létre, hogy a benne élőknek ne tűnjön fel hogy egy szimulációban élnek. Ugyanígy, ha egy kádban agyat növesztenének a tudósok, akkor szintén meg kellene oldaniuk különböző stimulációkkal, hogy az az agy ne jöjjön rá, hogy egy kádban van, és a szó szoros értelmében csak egy agy, és nem egy esetleges személy, aminek ő gondolja magát. A szimulációkat tehát összetetten kell felépíteni, de mint tudjuk, minden megírt program rendelkezik hibákkal igaz?

Ezeket a rendszerbéli tökéletlenségeket vajon észrevettük volna már, ha mi is egy szimuláció szülöttei lennénk? A Mátrix című film remek példát mutatott be egyik jelenetében egy tipikus szimulációs hibára a déjá vu formájában.

A déjá vu vagy paramnézia az a jelenség, amikor valaki úgy érzi, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átélte, az adott esemény korábban már megtörtént volna vele, ugyanakkor a korábbi átélés körülményei vagy akár megtörténtének ténye bizonytalanok. Érdekes, hogy déjà vu élményének későbbi felidézésekor maga az érzés meglehetősen pontosan körülírható, ugyanakkor annak felidézése, hogy milyen valós körülmények váltották ki az érzést, ugyanolyan bizonytalan, mint maga a képzeletbeli, "már átélt" szituáció. Mintha egy hibás CD-t tennénk be a lejátszóba, ami beakad egy ponton. A paranormális jelenségek (kísértetek, ufók, vérfarkasok) szintén bizonyítékként szolgálhatnak a szimulációs rendszerhibákra, ahogyan a Mátrix második része, a Mátrix újratöltve is bemutatta egyik jelenetében. A szemtanúk ilyenkor tulajdonképpen egy bugot látnak, melynek normális esetben nem lenne szabad létrejönnie.

7. Matematikailag leírható az életünk

Ha valamit szimulálnak, abban egészen biztosan felfedezhető egyfajta rendezettség, vagy ha úgy tetszik, determináció. A detereminációról, predeterminációról és a szabad akarat kérdéséről most nem szeretnénk külön értekezni, ezt a szabad akaratról szóló cikkünkben már megtettük. Maga a fizikai, és a fizikai jelenségek is leírhatók pusztán matematikailag, ahogy sok minden más is. Az emberi géntérkép, melyet folyamatosan készítenek a kutatók, szintén főleg matematikai leírással próbálják megfejteni a az emberi DNS kódját.

Ami azt illeti, a világegyetem eddigi összes rejtélye a matematika segítségével lett megoldva. Matematikával jobban le lehet írni világunkat, mint szavakkal, szokták mondani a matematikában járatos természettudósok. Ebből következik a felvetés, mi van, ha egy nap képesek leszünk - részben már ismerve az emberi genomot – fölépíteni matematika segítségével egy emberi lényt a virtuális térben? Ha pedig ez sikerül, miért ne építenénk köré egy szimulációt több másik egyeddel, egy komplett világot létrehozva?

6. Antropikus elv

Elképesztő csoda, hogy az ember létezhet. Nem csupán jókor kellett lennünk jó helyen, hanem az egész evolúciónak úgy kellett alakulnia, hogy az számunka kedvező legyen.

Tökéletes távolságra vagyunk a naptól, az atmoszféránk az élet számára megfelelő, valamint a gravitáció is elfogadható mértékű a bolygón.

Az antropikus elv szerint a természeti állandók olyan módon vannak finom hangolva, hogy lehetővé tegyék az élet és az értelem megjelenését (mint ahogy bolygónkon is). Maga az elv azonban két verzióra is szétbomlik.

Az erős antropikus elv azt mondja ki, hogy a fizikai állandók olyan megválasztása, amely lehetővé teszi az emberi értelem megjelenését, valamiféle felsőbb intelligencia meglétét feltételezi. A gyenge antropikus elv pedig azt állítja, hogy a természeti állandók szükségszerűen úgy vannak hangolva, hogy azok lehetővé teszik az emberi értelem megjelenését, azonban nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a beállításokat ki vagy mi hajtotta végre. A tudósok egy része azt állítja, hogy az antropikus elv Isten létezésére utal, míg mások azt, hogy ez kifejezetten a multiverzumok létezését bizonyítja.

forrás;/legendavadász/

(- folytatjuk -)




Ezen hír származási helye:
( http://archiv.paramoral.eu/news.php?extend.4065 )