Hír: 10 jel, hogy szimulált világban élünk (2.rész)
(Kategória: Gondolatok, meglátások)
Küldte: fulldragon
vasárnap 29 december 2013 - 02:05:35

szerző:Zavatszki Milán

Manapság nagyon népszerű az az elmélet, miszerint egy mesterségesen szimulált világban élünk. Összegyűjtöttünk 10 jelet, mely ezt az állítást támasztja alá.

5. Párhuzamos univerzumok

A számítógéped előtt ülsz éppen, és ezt a cikket olvasod? Lehet, hogy van valaki, aki pont ugyanúgy ül, pont ugyanabban a székben, ugyanabban a városban, ugyanabban a házban? Lehet, hogy az a valaki te vagy egy párhuzamos univerzumban.

A párhuzamos univerzumok teóriája felveti a végtelen számú lehetőségek végtelen számú valóságát. De vajon mi értelme a párhuzamos univerzumoknak? Mert ha valamit megtanultunk a tudomány és a technika fejlődése során, az az, hogy semmi sem történik haszontalanul.

A természetben –így a világegyetemben is – mindennek célja és értelme van. Különböző elméletek láttak arról napvilágot, hogy ezek a párhuzamos univerzumok mi célt szolgálnak.

Egyesek szerint különböző szimulációk futnak egyszerre, vagy ugyanazon szimuláció különböző verziószámokkal. Minden szimulációnak megvannak a maga változói és konstansai, a saját szabályai. Talán egy másik párhuzamos világban a gravitációnak sokkal hatalmasabb ereje van, mint a miénkben. Bár a párhuzamos világok hasonlítanak egymásra, nem szükségszerű, hogy a szimulációk végeredménye ugyanaz legyen. Éppen ellenkezőleg. Ha valóban szimulációban élünk, és többet is létrehoztak ezzel párhuzamosan, minden bizonnyal mindegyik szimulációnak más és más végeredménye lesz. Számítások alapján bizonyítható, hogy a világegyetem párhuzamos verziókra való felosztódása során elágazó struktúrák keletkeznek, amelyek magyarázhatják a kvantummechanikai eredmények valószínű jellegét. Egyszóval, mi a rengeteg párhuzamos univerzum egyikében, de nem az egyetlen univerzumban élünk – állítják a tudósok.

4. A Fermi-paradoxon

A Fermi-paradoxon nem más, mint egy feltételezhető ellentmondás a földön kívüli civilizációk létezésének magas becsült valószínűsége és az ilyen civilizációk létezésére utaló bizonyítékok hiánya között. vagyis egyszerűbben fogalmazva a Fermi-paradoxon mutat rá arra a problémára, hogy ha valóban azt feltételezzük, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban, akkor már nagy valószínűséggel találkoznunk kellett volna idegen civilizációkkal. Ez azonban nem történt meg, olyannyira nem, hogy jóformán semmilyen jellegű üzenetet nem fogtunk még más civilizációtól. A történelem során persze előfordult, hogy azonosítatlan rádiójeles adást észleltek csillagászok, de ezeket később soha nem sikerült újra észlelni. Éppen ilyen rejtélyes üzenet volt a „Hűha jel” (WOW signal) Ez egy keskenysávú rádiójel volt, melyet Dr. Jerry R. Ehman fedezett fel 1977. augusztus 15-én a SETI program keretében. A jel olyannyira eltért a kozmikus háttérzajoktól, hogy rögtön felvetődött, hogy talán egy kívüli civilizációtól való. Bizonyítani azóta sem sikerült, és felvetődött az is, hogy egy Földkörüli pályán keringő műhold lehetett a jel forrása.

3. Isten egy programozó

Az emberek rengeteget fantáziálnak arról, hogy ki, vagy mi teremtette a világot. A Föld lakosságának vallásosabb fele meg van győződve arról, hogy egy felsőbbrendű lény teremtette a világot, akit Istennek hívnak.

Ezt a kijelentésüket arra alapozzák, hogy szerintük csakis isten képes ilyen összetett világot létrehozni, melyben minden apró láncszemnek megvan a maga helye és szerepe.

Mások azt mondják, hogy bár nem Isten teremtette a világot, mindenképpen egyfajta rendezettséget figyelhetünk meg az univerzumban, mintha az egy eleve elrendelt séma alapján jött volna létre. A legújabb filozófiai elméletek azt vetik fel, hogy mi van, ha mindkét tábornak igaza van?

Talán Isten nem más, mint egy programozó, aki a billentyűzete felett gubbasztva hozta létre azt a világot, amit mi is ismerünk. Mint egy szimulációban, ő határozta meg életünk főbb változóit, a természeti és fizikai törvényeket. A világegyetem sorsa kezdetektől a készítője kezében van. Felmerül viszont a kérdés, ha így történt volna, miért küldene le a programozó magából egy példányt a saját maga által létrehozott szimulációba? (mert mint tudjuk, az Atya, Fiú, és Szentlélek egy és ugyanazon dolog) Erre többféle magyarázat létezik. Talán alkotónk tudatni szerette volna velünk, hogy ő létezik.

2. Az univerzumon túl

Mi van az univerzum végén? És azon túl? Semmi! –vágnánk rá kapásból, azonban ha jobban belegondolunk, az teljességgel képtelenség, hogy semmi ne legyen azon túl. A semmin túl is van valami. Sőt, tulajdonképpen a semmi csak egy fogalom, mellyel a számunkra megfoghatatlan ürességet próbáljuk megfoghatóvá tenni.

A szimulációs teória szerint az univerzumunkon kívül értelmes lények vannak, akik megalkottak minket, és valószínűleg egy hatalmas számítógép belsejében éljük parányi kis életünknek, de ennél léteznek sokkal vadabb elméletek. Elképzelhető, hogy akik ezt a szimulációt futtatják, szintén egy szimulációban élnek, vagyis többrétegű szimulációról van szó. Elképesztő sületlenségnek hangzik? Lehet! De gondoljunk csak bele abba, hogy erre az elméletre már napjainkban is van példa. A The Sims nevű nagysikerű játékban saját Simjeinket irányítva leültethetjük őket játszani. Így tulajdonképpen ők is egy – kezdetleges – szimulációt futtatnak a szimuláción belül. Éppen emiatt nem lehetünk biztosak benne, hogy mi nem egy nagyobb szimuláció legalsó rétegében foglalunk helyet.

1. Egyszerűbb szimulációk

Ha a világegyetem egy szimuláció, az borzasztó méretű számítógépes kapacitást igényelne. Gondoljunk bele, hogy ha rajtunk kívül más galaxisokban is létezik élet, akkor hány ezermilliárd lénynek az életét kell kézben tartania a rendszernek. Rengeteg számítással jár, és annál több változóval programszinten. Minden egyén döntését kiszámítani, és végrehajtani programszinten csaknem lehetetlen feladat még akkor is, ha feltételezzük, hogy a szimuláció létrehozóinak nem akadály a technikai megoldás.

Egy elmélet szerint éppen emiatt nem szükségszerű, hogy a világegyetem mindenhol olyan bonyolult legyen, mint kéne. Vajon ha egy fa kidől az erdő közepén, és nincs ott senki, annak lesz majd valami hangja? Honnan tudod, hogy a szobádban lévő szekrénynek akkor is megvan-e a belseje, mikor épp nem nézel bele? Mi van, ha addig a pillanatig nem is létezik benne semmi, míg ki nem nyitod, és meg nem nézed? Ijesztő, nem igaz? Éppen ezen elv alapján működnek egyes számítógépes játékok.

A technológiai korlátok miatt főleg az elmúltévtized játékainál volt megfigyelhető a jelenség, hogy a túl messzi tárgyakat – vagy amik a játék szempontjából nem voltak lényegesek – egyszerűen nem láttuk a távolban, és csak akkor tűntek elő, mikor közel értünk hozzájuk, és a programnak sikerült kiszámítania térbeli pozíciójukat. Hisz míg nem látjuk őket, nincsenek az előtérben, minek mutatni őket?

Még mielőtt benéznél a szekrényedbe, szeretnénk még jobban rád ijeszteni. Mi van, ha az emberiség, így a te emlékeid is puszta illúzió? Egy globális változóból töltődnek be azok az emléknek hitt bináris kódok, melyeket aztán sajátunknak hiszünk. Honnan tudjuk, hogy tényleg több ezer éve létezik az emberiség? Mi van, ha csak születésünk óta, vagy csupán néhány száz éve létezünk itt a bolygón? Ha hamis emlékeket kaptunk, ezt sohasem fogjuk tudni kideríteni, mert teljesen alá vagyunk rendelve alkotóinknak.

Ez a 10 előjel árulkodhat arról, hogy valami nincs rendben a világunkkal. Hogy az univerzumunk, és talán mi magunk is szimulációban létezünk csak. Hihetetlennek tűnik? Lehet. De ne feledjük el, amíg nincs bizonyítva egyértelműen ennek ellenkezője, addig ugyanolyan okunk van lehetőségként tekinteni rá, mint bármi másra.

forrás:/legendavadász/
kapcsolódó:10 jel, hogy szimulált világban élünk (1.rész) Katt ide!



Ezen hír származási helye:
( http://archiv.paramoral.eu/news.php?extend.4069 )