:: Fórumok :: Rejtélyek, Eltünt világok :: Vicus cikkek
 
<< Előző téma | Következő téma >>
íœzenet a föld alól
Moderátorok: nordi, fulldragon, Ernő, horpad, Róza
Szerző Üzenet
Vicus
h júl 04 2011, 11:49
Regisztrált tag #153
Regisztrált: szo márc 26 2011, 07:15
Üzenetek: 262
A középkorban egy francia városka lakóinak hihetetlen találkozásuk volt.
Egy napon nagyszakállú, piszkos bőrű, furkós botot szorongató idegenek
bukkantak fel a patak szélén, amely a közeli hegyből csordogált alá.
Két férfi és egy nő jött a ví­zhez inni, de amikor a parasztok odagyűltek,
ijedten elinaltak onnan. Egy barlangban veszett nyomuk. A parasztok még
hetekig őrizték a nyí­lást abban a hiszemben, hogy elemózsia és ví­z nélkül
nem bí­rják sokáig, de sosem kerültek elő.



1915-ben egy dél-franciaországi falu nyugalmát kavarta fel egy különös halott.
A hegyi út mellett egy bozontos hajú, nagyszakállú, szőrös atyafi testét találták meg.
Az illető 30 éves lehetett, és ami a legfurcsább, a ruházata csak egy vakondbőrből
készült, állatinakkal összevarrt, kezdetleges ágyékkötő volt. A halál okát nem tudták
megállapí­tani, de a falu orvosa és patikusa egyhangúlag állí­totta, hogy rendkí­vül széles
lába volt, amelyen valószí­nűleg sohasem volt cipő. Ősember benyomását keltette, de
hogyan került a faluba? A háborús viszonyok között szigorúan ellenőrizték a határokat és
az utakat, í­gy más országból nem jöhetett. Később előkerült egy tanú, aki két nappal
korábban még élve látta az idegent, amint egy barlangból előbukkant.




1960-ban egy skandináv orvos - ki szenvedélyes amatőr fotós is volt -, különös kalandról
számolt be egy angol újságnak. Szerette a lakott településektől távoli vadregényes tájat
fényképezni. Az útja éppen egy hegyoldal mentén vezetett, amikor az egyik szikla megmozdult,
és kissé odébbgördült. A résből két kistermetű, félmeztelen ember bújt elő.
A szemtanú nem volt rest, nyomban két képet készí­tett róluk. Többre nem volt lehetősége,
mert azok ahogyan meghallották a fényképezőgép kattogását, eltűntek a nehezen járható
sziklás-bozótos terepen. Az orvos nem merte őket üldözni, mivel azok ketten voltak, és
botokkal voltak felfegyverkezve. Sajnos a képeket nem volt hajlandó közzétenni, mert erről
a felfedezéséről könyvet akart í­rni. Azt gondolta, hogy kellően felszerelkezve visszamegy a
helyszí­nre, leereszkedik a barlangba, hogy további információkat gyűjtsön erről a világról.
úgy látszik, megtette, mivel az újság később beszámolt róla, hogy az orvos nyomtalanul eltűnt,
és azóta senki sem látta.




1971-ben a spanyol-francia határ mellett, nem messze Andorrától, sajátos módon
került felszí­nre a föld alatti világok egyike. Egy hegyi falu kőbányájában éppen
leomlasztották a soron következő földréteget, amikor az eloszlott porfelhőben egy
üreg tárult a falusiak szeme elé. Benne négy kistermetű ember, kik a detonációtól és
a hirtelen rájuk ömlő napfénytől kábultan álltak ott. Amint felocsúdtak, csivitelő kiáltásokat
hallatva eltűntek egy alagútszerű járatban. Eközben valamilyen módon gyorsan
beomlasztották maguk mögött az alacsony folyosót. Az omlásveszély miatt a helybeliek
nem merték őket követni. Egy szemtanú szerint széles talpuk volt, és mintha bőrkeményedés
lett volna a térdükön, valamint a könyökükön. Még annyit meg tudtak állapí­tani róluk, hogy
ápolatlan volt a hajuk, és néhány különös szerszám volt a kezükben.

1947-ben Jugoszláviában, a Dinári Alpok egyik hasadékában különös csoportba botlottak
a helyi favágók. Ezek szintén alacsony termetű, bozontos, szürkés bőrű emberek voltak,
és két gyerek is volt közöttük. í–ten-hatan lehettek, és csivitelő nyelven beszéltek, amikor
egy ösvényen szembetalálkoztak a favágókkal. Amint a két csoport megpillantotta egymást,
kölcsönös volt a rémület. Az idegeneken levő állatbőrruhák, valamint a kezükben tartott
kő- és fabunkók alapján a favágók azt hitték, hogy ősemberekkel találkoztak.
A primití­v lények ijedelme nagyobb lehetett, mert gyorsan elszaladtak. A favágók még sokáig
tanácskoztak, hogy kövessék-e őket, és mire eldöntötték, hogy utánuk mennek,
már nyomuk veszett.




A legkülönösebb eset 1887. augusztus közepén történt, amikor a spanyolországi
Banjos falu közelében a mezőn dolgozó parasztok két tizenéves korú gyereket
pillantottak meg.
A furcsa öltözetű kisfiú és kislány egy barlangból lépett elő. Szemmel láthatóan zavarta
őket az erős napfény. A legmeghökkentőbb az volt rajtuk, hogy olyan zöld volt a bőrük,
mint a falevél szí­ne. Amikor a parasztok megszólí­tották őket, különös nyelven szólaltak meg.
Beszédüket később a nyelvészeknek sem sikerült azonosí­taniuk. A két gyereket a helyi bí­ró
házába vitték, aki megpróbálta lemosni róluk a zöld festéket, de hamar rájött, hogy ilyen a
bőrük szí­ne. Ezt követően alapos orvosi vizsgálatnak vették alá őket. Fajbeli besorolásuk
azonban nem járt sikerrel. Alapvetően negroid vonásúak voltak, de a szemük inkább ázsiai
jellegűnek tűnt. Hiába kí­nálták őket különböző ételekkel, italokkal, semmit sem fogadtak el.
Csak a frissen szedett zöldborsót voltak hajlandóak megenni. Emiatt hamarosan legyengültek,
kiszáradtak. A kisfiú öt nap múlva meghalt, de addigra a bőre kifakult.
A kislány még öt évig élt. A napfény hatására az ő bőre is elvesztette eredeti szí­nét,
és a miénkhez vált hasonlóvá. A bí­ró házában cselédként dolgozott.
Közben valamennyire elsajátí­totta a spanyol nyelvet. így elmondta, hogy az ő titokzatos világa
a föld alatt van. Országukban örök homály uralkodik, és sohasem süt a nap. Egy hatalmas
szélvihar ragadta el őket, és egy nagy, széles folyón túl sodorva a banjosi barlangban találták
magukat.

A XII. század közepén egy farkasok elleni veremcsapdában két sí­ró gyereket találtak a
Suffolk-i Woolpit mellett. Ruhájuk és érthetetlen beszédük itt is nagy megrökönyödést
váltott ki a helybeliekben. A leginkább azonban az egzotikus formájú szemük, és a teljesen
zöld bőrük váltott ki csodálkozást. Itt szintén egy kisfiút és egy kislányt találtak, akiket a helyi földbirtokoshoz, Sir Richard de Calne-hoz vittek, aki befogadta őket a kastélyába.
Ez esetben sem tudtak semmilyen kedvükre való étellel, itallal szolgálni nekik.
Ők csak a nyers zöldbabot fogadták el. Ez esetben a kisfiú még egy évig élt, de a kislány felnőtt,
és a környéken telepedett le. Az ő bőre is kifakult, és később férjhez ment egy Lynn-ből
származó norfolki nemeshez. Valamennyire megtanult angolul, és elmesélte, hogy egy
Szent Martin nevű országból érkeztetek, ahol nincs napsütés, csak állandó félhomály.
í‰ppen a nyájukat legeltették, amikor kí­váncsiságból bemerészkedtek egy barlangba.
Belezuhantak egy gödörbe, és a fényes Angliában kötöttek ki.


[ Módosítva p júl 15 2011, 03:42 ]
Vissza az elejére
Gombi
h júl 04 2011, 12:14
Regisztrált tag #154
Regisztrált: szo márc 26 2011, 07:21
Üzenetek: 65
Hihetetlen mik vannak . í‰rdemes ide ellátogatni
Vissza az elejére
nordi
h júl 04 2011, 01:47
a ' r e b e l l i s

Regisztrált tag #4
Regisztrált: h jan 11 2010, 02:14
Üzenetek: 960
Nagyon jó a cikk Vicus, és a szerkesztés is tökéletes
Vissza az elejére
Vicus
p júl 15 2011, 03:44
Regisztrált tag #153
Regisztrált: szo márc 26 2011, 07:15
Üzenetek: 262
Köszönöm Nordi
Vissza az elejére
Roland
sze aug 03 2011, 08:08
Regisztrált tag #62
Regisztrált: v okt 03 2010, 03:10
Üzenetek: 119
Mind jó törénet. tetszettek.

í‰rdekes ez az 1971--es spanyol--francia eset, meg az 1947--es jugoszláviai. Az hogy csivitelő hangot hallatva
menekültek a fura kis emberkék el.
Meg hogy a favágók akik összefutottak velük, ősembernek hitték őket... hát nagyon meglepődhettek .... de ha egyszer kőbunkók voltak náluk, meg fa fukrósbotok, husángok .... í­gy érthető már. !

Ezeket az eseteket nagyon kedvelem, mert érdekesnek tartom ! Régen én is mindig ilyeneket olvastam, gyűjtöttem, ezeken gondolkoztam, sokat.

A legtöbb ember ezekről semmit nem is tud, vagy nem hiszi el őket. Mert olyan ritkán megtörténő, és eléggé hihetetlen esetek is ezek.. sokszor ha egy embek ezeket hallja, szkeptikus (kétkedő) vagy egyenesen nem is hiszi.
Mert hogy ez "nem fér bele a világképükbe " már és í­gy figyelmen kyvül hagyják az ilyen eseteket ( pedig teljesen igazak ezek, s megtörtént esetek !!!! ).


[ Módosítva sze aug 03 2011, 08:28 ]
Vissza az elejére
Roland
sze aug 03 2011, 08:12
Regisztrált tag #62
Regisztrált: v okt 03 2010, 03:10
Üzenetek: 119
A XII. századi Woolpit-i zöld gyermekekről már hallottam ( olvastam ) egy Reader's Digest könyvben. Viszont az 1887. -- es esetet azt köszönöm Vicus, neked-- mert arról még azthiszem nem hallottam !
Ezek érdekes esetek, és szeretem őket ! Olyan "romantikusak" is !
Vissza az elejére
 

Ugrás:     Vissza az elejére

Téma átvétele: rss 0.92 Téma átvétele: rss 2.0 Téma átvétele: RDF
Powered by e107 Forum System